Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-08 / 45. szám

3. 1903. november 8. — A miniszter búcsúja. Wlassich Gyula vallás- és köz oktatásügyi miniszter meleghangú búcsúlevelet írt Tihanyi Domokos kir tantedigyelő- III a miniszter^ tárcától való megválása alkalmából, mely bucsuiratban »szive mélyéből mond köszönetét azért az odaadó és lelkes támogatásért, amelyben mindenkor részesítette « — Ügyvédi kamara köréből. A pécsi ügy­védi kamata választmánya közhírré teszi, hogy dr. Philipp Ferenc mohácsi ügyvédet kir. közjegyző- helyettessé történt kineveztetése következtében sa­ját kérelmére az ügyvédek lajstromából törölte és hogy Kremmer István ügyvéd lakhelyét Dunaföld- várról a kamara területén belül Gyönkre tette át. — Zsidó fiúból pápai gróf. Pályájának csúcs­pontját éne el m-nap egy értékes magyar művész, Lippay Bertalan. Idehaza kevesen ismerik, de an­nál inkább Olasz, Német és Francziaországban s a balkáni udvaroknál. A legmagasabb körök népszerű arczképfestője ő. Hire jön most annak, hogy X. Pius arczképét festeti Lippayval. A kép, mely trónusán ülve, teljes díszben, ábrázolja a katholikus világ fejedelmét, nagyjában már elkészült. A pápa a múlt héten fogadta a Vatikánban Lippayt. Meg­ölelte, megcsókolta a művészt snejének, gyermekei­nek hogyléte felől kérdezősködött. Lippay ugvanis egy olasz grófnőt, a ki Viktor Emánuellel is rokon­ságban áll, vett feleségül. A pápa megmutatta Lippaynak Ferencz József király, Erzsébet királyné és Ferencz Ferdinánd trónörökös arczképét. »író­asztalomon őrzöm e fotográfiákat, — mondotta a pápa — mert nagyon szeretem az ön királyát, de a trónörököst is. imádkozom értük naponta.« A pápa aztán megtekintette Lippay művét s el volt ragadtatva. Elrendelte nyomban, hogy erről a kép­ről száz és százezer fényképmásolatot készítsenek, hogy a katholikus világ erről ismerje a pápa por­hüvelyét. Ez lesz a pápa hivatalos fényképe. X. Pius e szavakkal búcsúzott a művésztől: »Hogy egy kis elismeréssel lehessünk a te utolérhetetlen művészi alkotásodért, melyhez szívből szerencsét kívánunk neked és hogy irántad való atyai szere- tetünket és becsülésünket bebizonyítsuk, ezennel pápai udvari festővé nevezünk ki téged s neked és családodnak az örökös pápai grófi rangot adomá­nyozzuk s óhajtom, hogy még számos ilyen remek­művel ajándékozd meg a világot.« Gr. Lippay Ber­talan meghatva, boldogan távozott a Vatikánból. S az áivamegyei turdosini kicsiny zsidó temetőben talán megmozdult egy halott. Olt fekszik gróf Lippay Bertalannak atyja, a tisztességben és becsü­letben megőszült Lippner Sámuel, aki sok sok erdőre való tutajt szállított le a sebesvizü Vágón a duna- menti városokba. Lippner Sámuelnek második fia a legújabb pápai gról, aki művészetével olyan si­kert ért el, amilyenre kevés példa van. — Borbevásárlás. A Jálics A. Ferenc és társai budapesti bornagykereskedő cég, mely már több mnt félSzázad óta vásárol Szekszárdon boro kát, a múlt héten ismét megkezdte nálunk ttjni megbízottja a Leopold Károly utódai cég közben­járásával a borvásárlást. Ez alkalommal elsőrendű idei vörösborokat hektoliterenként 48 koronáért, közép minőségű sillerborokat pedig 25—30 koronáért vásárolt. Remélhetőleg most már nagyobb lendüle­tet vesz a boreladás. TOLNÁVÁRMEGYE. — üj ügyvéd a fővárosban. Dr. Hagy mássy Dénes, Hagymássy Károly paksi kir. közjegyző fia, Budapesten, Reáltanoda-utca 19. szám alatt ügyvédi irodát nyitott. — Szekszárdi vásár. Folyó hó 16-án és 17-én lesz Szekszárdon az úgynevezett Erzsébeti­vásár, mely kedvező idő esetén egyike a legnagyobb vásároknak. — Halálozások. Leimetzer Lajos nyugalm. kurdi jegyzőt, ki nyugalomba vonulása óta Szek- szárdra költözött, múlt kedden a Béla-téren szél- hüdés érte és nyomban meghalt. A boldogult elhunytáról családja a következő gyászjelentést adta ki: »Ozv. Leimetzer Lajosné, úgy a maga, mint Lajos fia és számos rokonai nevében tájdalomtól megtört szívvel jelenti a felejthetetlen férj, jó édes atya és rokon Leimetzer Lajos nyug. jegyzőnek élete 65-ik, boldog házasságának 33 ik évében, folyó hó 3-án déli 12 órakor hirtelen bekövetkezett gyászos elhunytát, A boldogultnak hült teteme folyó hó 5-én d. u. 4 órakor fog a gyászházból az alsó­városi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise áldozat pedig folyó hó 5-én reggel 8 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Szekszárd, 1903. november 3-án. Áldás és béke lengjen a drága halott hamvai felett 1« Temetésén Kurd község testületileg képviseltette magát, mert a boldogult, ki több évig volt ott jegyző, köz- tiszteletnek és rokonszenvnek örvendett. — Özvegy Nagy Lajosné, ki pár hónap előtt vesztette csak el két fiát: Nagy László és István bölcskei föld- birtokosokat, most követi gyermekeit a sírba, november hó 1 én 86 éves korában elhunyt Szent- andrás pusztán. Haláláról a következő gyászjelen­tést vettük: »Alapi Salamon Ilona mint unokahuga a maga, valamint számos rokon nevében is szomoro­dott szívvel jelenti, hogy felejthetetlen kedves nagy­nénje, illetőleg szeretett rokonuk özv. hidaskürthi gányi Nagy Lajosné szül. Vizer Konstanczia úrnő f. évi november hó 1 én reggel 4 órakor életének 86 ik, özvegységének 13-ik évében a halotti szent­ségek ájtatos felvétele után csendesen elhunyt. — A megboldogult hült teteme november hó 3-án délelőtt 11 órakor fog a r. k. egyház szertartása szerint a bölcskei temetői kápolnában beszenteltetni s az ottani családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. -— Az engesztelő szent miseáldozat f hó 4-én reggel 9 órakor fog a bölcskei r. k. temp­lomban a Mindenhatónak bemutattatni. Szentandrás, 1903. november hó 1-én. Áldás és béke lengjen porai felett!» — Schanzenbacher György báta­s.íéki őstermelő, községi képviselői tag, életének 42-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése múlt pénteken ment végbe. — Házvétel. Szekszárdon, a Vár-utcában levő Ferdmánd Antal-féle házat megvette dr. Hai- dekker Béla ügyvéd 40,000 koronáért. — Katonai és polgári hatóság. Dombó­vári. tudósítónk írja : Az itt tartott katonai ellem* őrző szemlén két közös hadseregbeli tartalékos hier helyett jelent mondott, a mire a szemlét tartó tiszt két-két napi fogságot mért rájuk. A büntetést megfelelő helyiség hiányában nem hajthatták végre, de a katonatiszt átirt a szolgabirói hivatalnak, hogy az illetőket zárassa el. A főszolgabíró szabadságon lévén, Retch Oszkár szolgabiró megtagadta a tiszt kérelmét azzal a megokolással, hogy a tartaléko­sok a polgári törvények értelmében nem követtek el büntetendő dolgot s a szemle alatt kiszabott katonai fenyítés utólagos végrehajtására a közigazgatási hatóság nem illetékes. A tartalékosok ilyenformán megmenekültek a büntetéstől. A szolgabiró eljárását általánosan helyeslik. Reich Oszkár véletlenül ugyan­annak az ezrednek a tartalékos tisztje, a melynek kötelékébe a szemlét tartó tiszt tartozik. 4f: A pécsi lóverseny egyesület közgyűlésén vármegyénkből gróf Apponyi Géza és Dóry Hugó vettek részt. A verseny-intézőség a következőleg alakult meg: elnökök: Rohr Ferencz vezérőrnagy, Széchenyi Géza gróf, Fejérváry Imre báró dr. fő­ispán, Bothmer Béla báró alezredes ezredparancs­nok ; tagok : Benyovszky Móricz gróf, ifj. Brázay Kálmán, Csigó Kálmán, Csapó Dániel, Daroczy Aladár dr. országgy. képviselő, id. Hertelendy Fe­renc, ifj. Hertelendy Ferenc, Mándi Béla, Perczel József, Prónay Sándor huszár főhadnagy, Szegedy Entsch báró, Thasny Elemér, Madarász Bódog huszárfőhadnagy, Waldbauer Henrik és Ricsováry Ferenc hu^zárszázadosok. — Képkiállitás. A »Nemzeti Szalon« téli tár« latán lesz kiállítva Éti Crescence urhölgynek, Etl József szekszárdi mérnök leányának egy természet után festett, szépen kidolgozott virágcsokra is. — Dohánybeváltás. A folyó évi dohány- termés beváltása december hó 1-én veszi kezdetét. A mi vidékünkön termelt dohány beváltása Faddon lesz. — TifUSZ. A tífusz vármegyénkben nagy mérvben lépett föl ; a múlt hónapban 22 községben 67 tifuszos beteg volt, legtöbb a völgységi és köz­ponti járásban, legkevesebb a simontornyaiban. — Nagykónyiba Ráczegresröl hurcolták be a beteg­séget répaszedő munkások. A szekszárdi Fereno- kórházban az elmebetegek közt is három tifuszos beteg volt, kiket a fertőző betegek osztályán he­lyeztek el. — Föltételes vasúti megállóhely. Szárazdon, a m. kir. államvasuttk budapest—fiumei vonalán folyó évi november hó 1 én személy- és podgyász- forgalomra feltételes vasúti megállóhely nyilott meg. — Az ex-lex hatása. Vármegyénkben egyenes adóból és hadmentességi díjból a múlt hónap fo­lyamán 162,269 kor. 63 fillérrel kevesebb folyt be, mint a múlt év október havában. tavaszi időjárás daczára, a naptár még három hó­nap múlva Ígérte csak a szezon bekövetkezését. De az idealisták célja mindig messze van s én türel­met fogadva, megígértem Renéenek, hogy többé nem zaklatom. Megjött a mi-caréme is s vele a temérdek konfetti, szerpentin és egyébb bolondság. Egész feltűnés nélkül dobálhattuk át egymásnak a szines papirfonalakat. Ez az első érintkezés csak fokozta bennünk a lángot, mely mindkettőnkben már hó­napok óta égett. Mikor a szerpentinek egész sere­gével valóságos valót szőttünk ablakaink közt, ugyanazon papi-fonal egy-egy végét tartva kezünk­ben, ellenálhatatlan erővel szállt meg mindkettőn­ket a közvetlen érintkezés fokozott vágya. Ismertem már Renéet tökéletesen. A lel­két leveleiben öntötte ki s az arczképe íróasztalo­mon állt. Az ideális »szépség megtestesülése volt ő az én szememben. De épen ezt a megtestesülést szerettem volna látni. Őrült vágyam támadt, hogy közvetlen közelből lássam, egészen s valóságban. Megszegtem fogadásomat, kértem, könyörögtem, s minden módon igyekeztem megoldani zárkózottsága titkát s egyben czáfoltam is a képzelt okokat. Sehogy sem tudtam elgondolni, hogy most, mikor egész Páris a bulvárokon rakonczátlankodik, Renée nem mozdul ki. S miért, de miért ? . . . Hát még csak meg sem dobhatom konfettivel s item hajtha­tom ki selyem-papir seprőmmel a hajába akadt sokszínű papirszeletkéket ? ... Ez nagyobb sze­rencsétlenségnek látszott akkor előttem, mint az újévi ünnepi csók elmulasztása. Szememmel, ar- czommal, gesztusaimmal hivtam a bulvárokra, a hol még, ha a mamával - van is, feltűnés nélkül megközelithetjük egymást, a hol — óh minden bizonynyal — egy észrevétlen csókot is nyomha­tok remek nyakára, mikor lefuvom hajáról az oda- szálló konfettiket . . . S minderre csak egy felelete volt: egy tagadó intés a fejével ... A kíváncsi­ság még a vágynál is jobban kezdett ösztönözni s én a szenvedély ellenálhata'lan erejével megirt le­vélben kezdtem újból elmagyarázni a lehetséges és lehetetlen szerencsés eshetőségeket a bulvárok nyüzsgő emberáradatában — s a válasz egy vég­telenül fájdalmas tagadó fejbólintás volt . . . Miért, de miért? Mindig ez a kérdés merült fel előttem s vá­laszt nem találtam rá. Minden képzelhetőt elgon­doltam már, de egy se állta meg helyét. Egyszerre, mint koromsötét éjben a villám, cikkázott át agyamon egy gondolat. Világosság, de vakító, lesújtó világosság. Ez a lány rejteget valamit. Ez a megtestesült ái tatlanság, talán egy romlott lélek, aki. visszaél gyanutlauságommal, imádtatja magában a tiszta szépséget, a szűz tisz­taságot, holott * . . ebben a pillanatban talán régi bűne gyümölcseit hordja magában . . . Később, most még nem lehet, fürdőszezon stb., mint valami káosz forgolódik agyamban. Teljes bizonyossággal állott előttem ennek a kétlelkű, angyalarczu leány­nak a bűne. Végtelen düh fogott el. Én imádom benne az ideálomat s ő egy szerelmi viszony ered­ményét titkolja előttem ... a szemtelen csaló . . . a gyalázatos . . . .] Ez a hangos kitörés teljesen visszaadta érzé­keim használatát s ahova eddig a düh hevében merev vaksággal bámultam csak, ott látom most felém mosolyogni azt az ártatlan gyermek arcot, szomorúan . . . telve szerelemmel . . . Ez a határtalan képmutatás elvette az eszemet. Oly durva hangon, aminőre annak előtte soha képes nem voltam, orditám át: — Jössz, vagy nem jössz! — s rongyokra téptem az ablakaink közt átszőtt szerpentin-hálót, melynek másik végét ő könnyezve szorongatta kezében . .. * Az öreg mélyen sóhajtott. — Nem ezzel téptem szét boldogságunkat . . . Ebben a pillanatban őrülten szerettem . . . De — bizonyságot akartam szerezni. Rendbe szedtem magamat s lementem. A ház előtt fogok sétálni — gondoltam magamban — s megvárom, mig lejön. Alig megyek el az ablaka alatt, egy levélke hull le előttem. »Mindjárt megyünk — irta — s a café X . . . félemeleti terraszán leszünk. Menjen előre, de itt semmiesetre se várjon meg, mert min­dent elronthat.« Siettem előre. Mit bántam már, hogy Renée nem vegyül az emberáradatba, hogy nem dobha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom