Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-08 / 45. szám

3.

1903. november 8.

— A miniszter búcsúja. Wlassich Gyula vallás- és köz oktatásügyi miniszter meleghangú búcsúlevelet írt Tihanyi Domokos kir tantedigyelő- III a miniszter^ tárcától való megválása alkalmából, mely bucsuiratban »szive mélyéből mond köszönetét azért az odaadó és lelkes támogatásért, amelyben mindenkor részesítette «

— Ügyvédi kamara köréből. A pécsi ügyvédi kamata választmánya közhírré teszi, hogy dr. Philipp Ferenc mohácsi ügyvédet kir. közjegyző- helyettessé történt kineveztetése következtében saját kérelmére az ügyvédek lajstromából törölte és hogy Kremmer István ügyvéd lakhelyét Dunaföld- várról a kamara területén belül Gyönkre tette át.

— Zsidó fiúból pápai gróf. Pályájának csúcspontját éne el m-nap egy értékes magyar művész, Lippay Bertalan. Idehaza kevesen ismerik, de annál inkább Olasz, Német és Francziaországban s a balkáni udvaroknál. A legmagasabb körök népszerű arczképfestője ő. Hire jön most annak, hogy X. Pius arczképét festeti Lippayval. A kép, mely trónusán ülve, teljes díszben, ábrázolja a katholikus világ fejedelmét, nagyjában már elkészült. A pápa a múlt héten fogadta a Vatikánban Lippayt. Megölelte, megcsókolta a művészt snejének, gyermekeinek hogyléte felől kérdezősködött. Lippay ugvanis egy olasz grófnőt, a ki Viktor Emánuellel is rokonságban áll, vett feleségül. A pápa megmutatta Lippaynak Ferencz József király, Erzsébet királyné és Ferencz Ferdinánd trónörökös arczképét. »íróasztalomon őrzöm e fotográfiákat, — mondotta a pápa — mert nagyon szeretem az ön királyát, de a trónörököst is. imádkozom értük naponta.« A pápa aztán megtekintette Lippay művét s el volt ragadtatva. Elrendelte nyomban, hogy erről a képről száz és százezer fényképmásolatot készítsenek, hogy a katholikus világ erről ismerje a pápa porhüvelyét. Ez lesz a pápa hivatalos fényképe. X. Pius e szavakkal búcsúzott a művésztől: »Hogy egy kis elismeréssel lehessünk a te utolérhetetlen művészi alkotásodért, melyhez szívből szerencsét kívánunk neked és hogy irántad való atyai szere- tetünket és becsülésünket bebizonyítsuk, ezennel pápai udvari festővé nevezünk ki téged s neked és családodnak az örökös pápai grófi rangot adományozzuk s óhajtom, hogy még számos ilyen remekművel ajándékozd meg a világot.« Gr. Lippay Bertalan meghatva, boldogan távozott a Vatikánból. S az áivamegyei turdosini kicsiny zsidó temetőben talán megmozdult egy halott. Olt fekszik gróf Lippay Bertalannak atyja, a tisztességben és becsületben megőszült Lippner Sámuel, aki sok sok erdőre való tutajt szállított le a sebesvizü Vágón a duna- menti városokba. Lippner Sámuelnek második fia a legújabb pápai gról, aki művészetével olyan sikert ért el, amilyenre kevés példa van.

— Borbevásárlás. A Jálics A. Ferenc és társai budapesti bornagykereskedő cég, mely már több mnt félSzázad óta vásárol Szekszárdon boro kát, a múlt héten ismét megkezdte nálunk ttjni megbízottja a Leopold Károly utódai cég közbenjárásával a borvásárlást. Ez alkalommal elsőrendű idei vörösborokat hektoliterenként 48 koronáért, közép minőségű sillerborokat pedig 25—30 koronáért vásárolt. Remélhetőleg most már nagyobb lendületet vesz a boreladás.

TOLNÁVÁRMEGYE.

— üj ügyvéd a fővárosban. Dr. Hagy mássy Dénes, Hagymássy Károly paksi kir. közjegyző fia, Budapesten, Reáltanoda-utca 19. szám alatt ügyvédi irodát nyitott.

— Szekszárdi vásár. Folyó hó 16-án és 17-én lesz Szekszárdon az úgynevezett Erzsébetivásár, mely kedvező idő esetén egyike a legnagyobb vásároknak.

— Halálozások. Leimetzer Lajos nyugalm. kurdi jegyzőt, ki nyugalomba vonulása óta Szek- szárdra költözött, múlt kedden a Béla-téren szél- hüdés érte és nyomban meghalt. A boldogult elhunytáról családja a következő gyászjelentést adta ki: »Ozv. Leimetzer Lajosné, úgy a maga, mint Lajos fia és számos rokonai nevében tájdalomtól megtört szívvel jelenti a felejthetetlen férj, jó édes atya és rokon Leimetzer Lajos nyug. jegyzőnek élete 65-ik, boldog házasságának 33 ik évében, folyó hó 3-án déli 12 órakor hirtelen bekövetkezett gyászos elhunytát, A boldogultnak hült teteme folyó hó 5-én d. u. 4 órakor fog a gyászházból az alsóvárosi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise áldozat pedig folyó hó 5-én reggel 8 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Szekszárd, 1903. november 3-án. Áldás és béke lengjen a drága halott hamvai felett 1« Temetésén Kurd község testületileg képviseltette magát, mert a boldogult, ki több évig volt ott jegyző, köz- tiszteletnek és rokonszenvnek örvendett. — Özvegy Nagy Lajosné, ki pár hónap előtt vesztette csak el két fiát: Nagy László és István bölcskei föld- birtokosokat, most követi gyermekeit a sírba, november hó 1 én 86 éves korában elhunyt Szent- andrás pusztán. Haláláról a következő gyászjelentést vettük: »Alapi Salamon Ilona mint unokahuga a maga, valamint számos rokon nevében is szomorodott szívvel jelenti, hogy felejthetetlen kedves nagynénje, illetőleg szeretett rokonuk özv. hidaskürthi gányi Nagy Lajosné szül. Vizer Konstanczia úrnő f. évi november hó 1 én reggel 4 órakor életének 86 ik, özvegységének 13-ik évében a halotti szentségek ájtatos felvétele után csendesen elhunyt. — A megboldogult hült teteme november hó 3-án délelőtt 11 órakor fog a r. k. egyház szertartása szerint a bölcskei temetői kápolnában beszenteltetni s az ottani családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. -— Az engesztelő szent miseáldozat f hó 4-én reggel 9 órakor fog a bölcskei r. k. templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Szentandrás, 1903. november hó 1-én. Áldás és béke lengjen porai felett!» — Schanzenbacher György bátas.íéki őstermelő, községi képviselői tag, életének 42-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése múlt pénteken ment végbe.

— Házvétel. Szekszárdon, a Vár-utcában levő Ferdmánd Antal-féle házat megvette dr. Hai- dekker Béla ügyvéd 40,000 koronáért.

— Katonai és polgári hatóság. Dombóvári. tudósítónk írja : Az itt tartott katonai ellem* őrző szemlén két közös hadseregbeli tartalékos hier helyett jelent mondott, a mire a szemlét tartó tiszt két-két napi fogságot mért rájuk. A büntetést megfelelő helyiség hiányában nem hajthatták végre, de a katonatiszt átirt a szolgabirói hivatalnak, hogy az illetőket zárassa el. A főszolgabíró szabadságon lévén, Retch Oszkár szolgabiró megtagadta a tiszt kérelmét azzal a megokolással, hogy a tartalékosok a polgári törvények értelmében nem követtek el büntetendő dolgot s a szemle alatt kiszabott katonai fenyítés utólagos végrehajtására a közigazgatási hatóság nem illetékes. A tartalékosok ilyenformán megmenekültek a büntetéstől. A szolgabiró eljárását általánosan helyeslik. Reich Oszkár véletlenül ugyanannak az ezrednek a tartalékos tisztje, a melynek kötelékébe a szemlét tartó tiszt tartozik.

4f: A pécsi lóverseny egyesület közgyűlésén vármegyénkből gróf Apponyi Géza és Dóry Hugó vettek részt. A verseny-intézőség a következőleg alakult meg: elnökök: Rohr Ferencz vezérőrnagy, Széchenyi Géza gróf, Fejérváry Imre báró dr. főispán, Bothmer Béla báró alezredes ezredparancsnok ; tagok : Benyovszky Móricz gróf, ifj. Brázay Kálmán, Csigó Kálmán, Csapó Dániel, Daroczy Aladár dr. országgy. képviselő, id. Hertelendy Ferenc, ifj. Hertelendy Ferenc, Mándi Béla, Perczel József, Prónay Sándor huszár főhadnagy, Szegedy Entsch báró, Thasny Elemér, Madarász Bódog huszárfőhadnagy, Waldbauer Henrik és Ricsováry Ferenc hu^zárszázadosok.

— Képkiállitás. A »Nemzeti Szalon« téli tár« latán lesz kiállítva Éti Crescence urhölgynek, Etl József szekszárdi mérnök leányának egy természet után festett, szépen kidolgozott virágcsokra is.

— Dohánybeváltás. A folyó évi dohány- termés beváltása december hó 1-én veszi kezdetét. A mi vidékünkön termelt dohány beváltása Faddon lesz.

— TifUSZ. A tífusz vármegyénkben nagy mérvben lépett föl ; a múlt hónapban 22 községben 67 tifuszos beteg volt, legtöbb a völgységi és központi járásban, legkevesebb a simontornyaiban. — Nagykónyiba Ráczegresröl hurcolták be a betegséget répaszedő munkások. A szekszárdi Fereno- kórházban az elmebetegek közt is három tifuszos beteg volt, kiket a fertőző betegek osztályán helyeztek el.

— Föltételes vasúti megállóhely. Szárazdon, a m. kir. államvasuttk budapest—fiumei vonalán folyó évi november hó 1 én személy- és podgyász- forgalomra feltételes vasúti megállóhely nyilott meg.

— Az ex-lex hatása. Vármegyénkben egyenes adóból és hadmentességi díjból a múlt hónap folyamán 162,269 kor. 63 fillérrel kevesebb folyt be, mint a múlt év október havában.

tavaszi időjárás daczára, a naptár még három hónap múlva Ígérte csak a szezon bekövetkezését. De az idealisták célja mindig messze van s én türelmet fogadva, megígértem Renéenek, hogy többé nem zaklatom.

Megjött a mi-caréme is s vele a temérdek konfetti, szerpentin és egyébb bolondság. Egész feltűnés nélkül dobálhattuk át egymásnak a szines papirfonalakat. Ez az első érintkezés csak fokozta bennünk a lángot, mely mindkettőnkben már hónapok óta égett. Mikor a szerpentinek egész seregével valóságos valót szőttünk ablakaink közt, ugyanazon papi-fonal egy-egy végét tartva kezünkben, ellenálhatatlan erővel szállt meg mindkettőnket a közvetlen érintkezés fokozott vágya.

Ismertem már Renéet tökéletesen. A lelkét leveleiben öntötte ki s az arczképe íróasztalomon állt. Az ideális »szépség megtestesülése volt ő az én szememben. De épen ezt a megtestesülést szerettem volna látni. Őrült vágyam támadt, hogy közvetlen közelből lássam, egészen s valóságban. Megszegtem fogadásomat, kértem, könyörögtem, s minden módon igyekeztem megoldani zárkózottsága titkát s egyben czáfoltam is a képzelt okokat. Sehogy sem tudtam elgondolni, hogy most, mikor egész Páris a bulvárokon rakonczátlankodik, Renée nem mozdul ki. S miért, de miért ? . . . Hát még csak meg sem dobhatom konfettivel s item hajthatom ki selyem-papir seprőmmel a hajába akadt sokszínű papirszeletkéket ? ... Ez nagyobb szerencsétlenségnek látszott akkor előttem, mint az

újévi ünnepi csók elmulasztása. Szememmel, ar- czommal, gesztusaimmal hivtam a bulvárokra, a hol még, ha a mamával - van is, feltűnés nélkül megközelithetjük egymást, a hol — óh minden bizonynyal — egy észrevétlen csókot is nyomhatok remek nyakára, mikor lefuvom hajáról az oda- szálló konfettiket . . . S minderre csak egy felelete volt: egy tagadó intés a fejével ... A kíváncsiság még a vágynál is jobban kezdett ösztönözni s én a szenvedély ellenálhata'lan erejével megirt levélben kezdtem újból elmagyarázni a lehetséges és lehetetlen szerencsés eshetőségeket a bulvárok nyüzsgő emberáradatában — s a válasz egy végtelenül fájdalmas tagadó fejbólintás volt . . .

Miért, de miért?

Mindig ez a kérdés merült fel előttem s választ nem találtam rá. Minden képzelhetőt elgondoltam már, de egy se állta meg helyét.

Egyszerre, mint koromsötét éjben a villám, cikkázott át agyamon egy gondolat. Világosság, de vakító, lesújtó világosság. Ez a lány rejteget valamit. Ez a megtestesült ái tatlanság, talán egy romlott lélek, aki. visszaél gyanutlauságommal, imádtatja magában a tiszta szépséget, a szűz tisztaságot, holott * . . ebben a pillanatban talán régi bűne gyümölcseit hordja magában . . . Később, most még nem lehet, fürdőszezon stb., mint valami káosz forgolódik agyamban. Teljes bizonyossággal állott előttem ennek a kétlelkű, angyalarczu leánynak a bűne. Végtelen düh fogott el. Én imádom

benne az ideálomat s ő egy szerelmi viszony eredményét titkolja előttem ... a szemtelen csaló . . . a gyalázatos . . . .]

Ez a hangos kitörés teljesen visszaadta érzékeim használatát s ahova eddig a düh hevében merev vaksággal bámultam csak, ott látom most felém mosolyogni azt az ártatlan gyermek arcot, szomorúan . . . telve szerelemmel . . .

Ez a határtalan képmutatás elvette az eszemet.

Oly durva hangon, aminőre annak előtte soha képes nem voltam, orditám át:

— Jössz, vagy nem jössz! — s rongyokra téptem az ablakaink közt átszőtt szerpentin-hálót, melynek másik végét ő könnyezve szorongatta kezében . ..

*

Az öreg mélyen sóhajtott.

— Nem ezzel téptem szét boldogságunkat . . . Ebben a pillanatban őrülten szerettem . . .

De — bizonyságot akartam szerezni. Rendbe szedtem magamat s lementem. A ház előtt fogok sétálni — gondoltam magamban — s megvárom, mig lejön.

Alig megyek el az ablaka alatt, egy levélke hull le előttem. »Mindjárt megyünk — irta — s a café X . . . félemeleti terraszán leszünk. Menjen előre, de itt semmiesetre se várjon meg, mert mindent elronthat.«

Siettem előre. Mit bántam már, hogy Renée nem vegyül az emberáradatba, hogy nem dobha-