Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-25 / 43. szám
1903. október 25. TOLNA VÁRMEGYE. 5. XV. Match. Tét 20 K. 1 galambra, távolság 25 m. Döry Ödön , ' o. Döry Jenő 1 \ Döry Jenő. XIV. Match. Tét 20 K. 3 galambra, távolság 25 m. Döry Ödön 1. o. 2. Döry Jenő y 1. 2. 3. Első Döry Jenő. Jelen voltak a résztvevőkön kívül a rögtönzött galamblövészetnél: Szegedy Györgyné szül. Gerliczy Irma bárónő Gina és Erzsébet leányaivalt özv. Puchner Karolyné szül. Niczky Xavern grófnő, gróf Niczky Pálné szül. Esterházy Margit grófnő* Perem Zoé báróné, özv. Döry Jenőné Margit leányával és Pejachevich Elemér gróf. TÖRVÉNYKEZÉS. A szekszárdi kir. törvényszéknél főtárgyalásra kitűzött bűnügyek: 1903. évi október hó 27-én. Knichl Henrik ellen, súlyos testi sértés miatt. Stern Sámuel ellen, rágalmazás miatt. Id. Mészáros János és 2 társa ellen, hatóság elleni erőszak miatt. 1903. évi október hó 29 én. Felinger István ellen, emberölés vétsége miatt. Schenk Gáspár ellen, magánosok elleni erőszak miatt. Meczger Ferenczné ellen, emberölés miatt. Gergő Gáspár ellen, lopás miatt. Őri András és társa ellen, lopás miatt. KÖZGAZDASÁG. Bortermésünk. A »Tolnavármegye« legutolsó számában »Rósz szüret« cim alatt Írott vezércikkben oly dolgok foglaltatnak, melyet kell, hogy a legközelebbi alkalommal megcáfoljunk, nehogv ifröstofía "viszonyainkat még elviselhetetlenebbé tegye e cikk az által, hogy ha borvidékünk ellensége vagy a laikus borkereskedő kihasználja, illetőleg felül a cikkben foglaltaknak. Téves, mintha a szekszárdi rósz szüretet a hegyeinkben nagy mértékben grasszáló peronospora okozta volna. Éppen ellenkezőleg ritka esztendőben lépett oly enyhén fel a peronospora nálunk mint az idén, sőt hivatkozom Nits István szőlészeti felügyelőre, kivel a nyár folyamán Szekszárd szőlőinek nagy részét megtekintettük, hogy a 4500—5000 kát. hold betelepített hegyi területen nem találtunk 5 kát. hold — peronosporától meglepett szőlőt; ez is ha. volt, az gazdájától elha gyott — nem műveli; — szőlő volt. \ De ha ma tekmtjük meg a szőlőket, találunk sok olyant, melyen a levélzetmég egész nyári tenyészetre mutat; sőt hivatkozom Szekszárd összes szőlősgazdáira és termelő társaimmal együtt a legkomolyabban állítom, hogy oly erőteljes és beérett szőlővesszők már rég voltak láthatók, mint az idén. A ki az idei ujborokat megizlelte, a ki tudja azt, hogy a must cukortartalma a klosterneuburgi mérőn 21—26 fokos volt (Wagner szerint 14—17 fokos), a ki az idén kóstolt murcit, az fel nem foghatja, hogy miként lehetett az idei szekszárdi szőlőkről azt feltételezni, hogy azok peronosporásak voltak, hát terem a peronosporás szőlőkön olyan bor, a milyen az idei ? Már régen voltak oly cukor, oly szesz és savdus borok Szekszárdon, mint ebben az évben. Igen is, borunk az idén kevés termett, de kitűnő. Hogy kevés volt, annak egyedüli és kizárólagos oka az április i8-iki havazás és az erre következő éjjeli abnormis fagy, mely a jobb fekvésű szőlők törekvő korai hajtásait, bimbait lefagyasztotta, hogy ez j igy volt, mutatja a legjobban fekvő szőlők kis és még kevesebb termése, a hol a tenyészet előre volt, ott tett a tavaszi fagy legtöbb kárt. Az év sem volt a szőlőkre valami kedvező, mert virágzáskor legtöbb helyen ködök ereszkedtek a szőlőkre, megdézsmálva a mit az áprilisi fagy megkímélt, végre a hosszas és száraz kánikula sem kedvezett a további fejlődésnek. A védekezés szigorúbb ellenőrzését magam is helyeslem és óhajtanám, ha a hatóságnak módjában volna minden néven nevezendő védekezést ellenőrizni, vagy az összes birtokosságot a védekezésre kötelezni. De a peronöspora ellen — hála Isten — elég egyöntetűen védekeznek a szekszárdiak, ide hatósági kényszer nem szükséges. A szekszárdi termelő a íillokszera és a peronospora ellen ma már figyelmeztetés nélkül is védekezik s elmerem mondani, hogy az ország többi borvidékei nem állanak e tekintetben felettünk. Ha már. rósz szüretről beszélünk, legyünk őszinték, menjünk tovább és valljuk be, más itt a baj. Baj az,, hogy a kicsi termés mellett sem remélhetünk megfelelő árakat s ennek a legfőbb oka nem a peronospora, hanem az olasz bor beözonlése mellett az, hogy a szekszárdi rózsa malii- és szentmihály-dűlőt búza termő lap szántóföldeket polgáraink szőlővel ültettek be, az ő szempontjukból igazuk van, hiszen több éven át termett 1 kát. hold 80—100 hektoliter bort, a mit ha 8—10 krajcáron értékesített is, a csekély termelési költség mellett óriási jövedelmet élvezett gazdája; az is igaz, hogy az olcsó fehér-siller borok ma a kereset tárgyai, mert az produkálja a mai korcsmái bort... Hogy az ily bornak a megivásához hány ember szükséges, arról ne beszéljünk, fő az, hogy olcsó s a magyar gyomor még ezt a kotyvalékot is megbirja. De nem is ebben rejlik ennek a termelésnek a fő hibája, hanem abban, hogy a termelők szekszárdi gyanánt adják és a vevők szekszárdi gyanánt mérik . . . Nemrég hallottam Budapesten gyalázni a szekszárdi bort, tessék most már annak a pesti embernek, aki ily csaviczát ivott, szekszárdi bort kínálni ... ez a baj, és ez oda juttatja a szekszárdi bor hirnevét, hogy a hegyi termelő az óriási termelési költség, az agrárkölcsön-törlesztés és más a telepítési kiadások mellett (még ha rossz időjárás is gátolja munkáját), kénytelen felhagyni az igazi, a Szekszárdot jó hírnévre emelt vörös bor termelésével és átadni a teret a szántóföldeken termett vinkónak ,• a hegyek ismét kopárak lesznek, mint ezelőtt tizenöt évvel, nem lesz bikavér Szekszárdon, de a mostani olcsó borszüreteket is egy komoly tél tönkre tévén (mi valószínű) becsukhatják örökre a szekszárdi borpincéket. Ezért uraim azokkal a szántóföldön való telepítésekkel jó lenne felhagyni, mert nem hallottam, hogy akár Egerben, akár Villányban úgy hozzáfogtak volna a szántóföldek betelepítéséhez, mint nálunk, s ha még folytatják is, ki fogja a hegyeket művelni? hát tovább telepíteni? A lapon termesztett borokkal pedig mi lesz, ha az olasz bor beözonlése megszűnik ? Nézetem szerint annak a szükségessége, hogy a szőlőfajok megőrzése szempontjából a búzaföldeket beültették, — elmullott, hegyeink virulnak, telepítsék polgáraink be hegyi szőlőiket, termeljenek szántóföldeiken ismét búzát; higyjék "el, ha ma egyikét- másikát a szokatlan nagy jövödelem el is kábitja, nem sokáig örül ennek a sikernek, mert ha nem lesz olasz bor, nem veszi borát a kereskedő, mig a hegyi tette hírnevessé Szekszárdot és még a régi jó módot is visszaállíthatja, ha a városnak minden polgára uem tömegborti hanem jó bort törekszik előállítani; hagyjuk a tömegbor termelést a homokszölöknek, maradjunk meg mi a szekszárdi vörösborunknál. Igen rövid idő választ el bennünket attól az időtől, midőn a kormány az ország érdekében kizárja az olasz bort, s ez által boraink régi jó hírnevüket visszanyerve, a bennünket ismerő régi látogató borkereskedőket ismét visszavezeti mihozzánk, addig pedig ne legyünk egymásnak ellenségei, lássa be minden lakosa Szekszárdnak, hogy az Ur Isten a bortermelésre a hegyet teremtette, a berkek kihasználására pedig a búzát és a kukoricát rendelte. Ha jelen soraimat a város vezető emberei elolvassák, arra kérem őket, gondolkozzanak fölötte és a maguk hatáskörében kövessenek el mindent, hogy a szekszárdi régi jó hirü vörösbor mentül keresettebb legyen, hogy a hegyi szőlőtermelők kellő támogatásban részesüljenek és a hegyi borok a lapszőlők és az olasz bor versenyétől a lehetőségig megkiméltessenek. Máthis Kálmán. — Az építőipari téli tanfolyam a budapesti m. kir. állami felső épitő-ipariskolában (Budapest, VII., kér., Csömöriut 64. sz.) november 3-án nyilik meg, a beiratás október 20-tól 28-ig tart. A tanfolyam. négy téli félévre terjed, a végbizonyítvány három évi utólagos gyakorlat mellett jogot ad a kőmives, a kőfaragó vagy az ácsmesterség önálló üzésére. Szükséges iratok'. 1. Keresztlevél. 2. A végzett iskolai osztályokról szóló bizonyítványok. 3. Iparhatóságilag hitelesitett bizonyítvány legalább egy-egy évi gyakorlatról. 4. Másodszori himlőoltásról szóló s 5. Erkölcsi bizonyítvány. Egy-egy tanfolyamon összesen 28 koronát kell fizetni. Az igazgatóság. — A gazda által visszatartott cselédbér megfizetése iránt indított ügy elbírálása a közigazgatási hatóság jogkörébe tartozik (A m. kir. minisztertanács 1902 évi nov.28 án hozott határozata. — Útépítésnél alkalmazott munkás és munkaadója közt felmerült vitás ügy elbírálására sem az alispán, sem a közigazgatási bizottság nem illetékes (A m. kir. belügyminiszternek 26,197 1903. sz. a. rendelete.) ■— A kertészeti munka, habár szakszerű kiképzést tételez fel, sem tudományos előkészült- séget nem igényel, minélfogva a gazdaság körül teljesített személyes és folytonos szolgálat jellegével bir. A kertész munkára felfogadott egyén bér- követelése iránti ügyének elbírálása a közigazgatási hatóság jogkörébe tartozik. (A m. kir. min. tanács 1903. évi jun;us 3-án hozott határozata.)
