Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-18 / 42. szám

1903. október 18. ____________VIDÉK. Sióa gárd. Sióagárd község folyó hó 10-én tartott rend­kívüli közgyűlésén ünnepelte meg Vitányi Károly sióagárdi jegyzőnek 10 éves jubileumát. Szües János községi biró a közgyűlés meg­nyitása után ismertette a nap jelentőségét és indít­ványozta, hogy a közgyűlés az elöljáróságot Csőri Ferencz községi Írnok vezetése mellett küldje ki a községi jegyzőnek a közgyűlésre való meghívására. Az elöljáróság Virányi Károly jegyző lakásán megjelenvén ott Csóry Ferencz egy beszéd kísére­tében, — melyben őszinte érzelmeinek kifejezést adva, biztosította, az ünnepeltet jigaz szeretetükről és ragaszkodásukról — nyújtotta át hálás tisztele­tük és megbecsülésük jeléül az ezüst emlékserleget és kérte, hogy fogadja el szeretettel,, mint a minő örömmel adják azt a község közbecsülésben álló vezatőjének. Virányi Károly községi jegyző e nem várt meleg ovácziót meghatottan köszönte meg és biz­tosította az elöljáróságot, hogy minden tehetségé­vel rajta lesz, hogy bizalmukat és ragaszkodásukat méltán megérdemelje. Innét a közgyűlésbe mentek a hol is CsóriF- községi Írnok méltatta Virányi Károly: érdemeit. Következőleg fejezte be beszédét »Adózzunk jegyző urnák az elismerés nemes koszorájával, mert egy oly tisztviselő, ki minden tehetségét arra használja fel, hogy embertársait szolgálja, ki törhetetlen szorgalommal dolgozik, i hogy embertársainak jó­létét biztosítsa, ilyen tisztviselő méltán megérdemli az elismerés koszuruját«. Ezek után indítványozta, hogy a közgyűlés az ünnepelt Jegyzőnek 10 éves sikeres működéséért jegyzőkönyvi köszönetét sza­vazzon. Málinger János a nép nevében szólva és annak_a tiszteletnek, adott kifejezést, amellyel a nép a jegyzője iránt viseltetik. Virányi Károly hálás köszönetének elfogadását kérte és úgymond »eme nem várt megtiszteltetés nagyon meglepett, mert messze túlszárnyalja érde­meim jutalmát. Azon eredmények, a melyeket a község fölmutatni képes, nem csupán az én fára­dalmaim gyümölcse, hanem mindazoké is; akik velem együtt munkálkodtak és fáradoztak. A lelkes éljenzés lecsillapulta után a közgyűlés köszönetét szavazott Virányi Károlynak. A közgyűlésről a Polgári Olvasókörbe mentek, hol 40 teritekes bankett volt. lakács Mihály egyleti pénztárnok fogadta a jubilánst. Zsigmond Elemér harczi jegyző igen szép beszédben jelezte a jegyzők nehéz helyzetét és feladatát­Konkoly Gábor janyai tanító a baráti szere­tőről mondott szép beszédet. Csóry Ferencz pedig a jubiláns nejére és a jelenlevő hölgyekre emelte poharát. Mély csend és általános [feszült figyelem kö­zepette állott fel Bäcker Ilonka, Bäcker Alajos pécsi nagyiparos kedves leánya, ki érzéstelt sza­vakkal adott hálát a gondviselésnek, hogy teljes testi és szellemi erőbea hagyta megérni az ünne­peknek sikeres működésének 10 ik évfordulóját. Bäcker Ilonka a hölgyek nevében Csóry Ferencz- nek köszönte meg a szives megemlékezést. Virányi Károly kérte a jelenlevőket, hogy tolmácsolják a népnek hálásköszönetét, mert erős az a hue, hogy az a tisztelet, melylyel a község képviselői viseltetnek irányában, egyszersmind a nép érzésének is kifejezése. Az ünnepély pompás hangulatban reggel 4 órakor ért véget. TÖRVÉNYKEZÉS. A szekszárdi kir. törvényszéknél főtárgyalásra kitűzött bűnügyek: 1903. évi október hó 20-án. Révész Mihály ellen, halált okozott súlyos testisér- ^tés miau. Scheffer Ferencz ellen, súlyos testi sértés miatt. 1903. évi október hó 22-én. Lőwinger Gyula ellen, csalárdbukás miatt. Lebovics József ellen, becsületsértés miatt. Kis Lajosné ellen, rágalmazás miatt. Radq János és társa ellen, rágalmazás miatt. , Schaffer Mátyás ellen, könnyű testi sértés miatt. TOLNAVÁRMEGYE. Esküdtszéki tárgyalás. Folyó hó 12-én és 13-án a szekszárdi kir. törvényszék, mint esküdtbiróság előtt, két esküdt­széki tárgyalás folyt le, melynek tárgyát mindkét esetben emberölés képezte. Az első napon Becht Jánosné szül. Rumpf Anna némedii lakos bűnügyét tárgyalták, ki még leánykorában szerelmi viszonyt folytatott Wagen- bacher Ádám nevű legénnyel, aki azonban, midőn megtudta, hogy szerelmi viszonyuknak bűnös kö­vetkezménye lesz, faképnél hagyta kedvesét; ez azonban nemsokára férjhez. ment Becht Jánoshoz. Házasságuk után öt hónapra f. évi junius hó 10-én a menyecske többedmagával még szénát gyűjtött, este hazamentek, vacsora után lefeküdtek s azon éjjel az asszony egy kis gyermeknek adott életet s hogy férje és a világ az ő nagy szégyenét meg ne tudja, még azon éjjel kivitte az- ártatlan új­szülöttet a falu mentén levő patakhoz s beledobta. Másnap, mintha mi sem történt volna, az asszony ismét elment a többiekkel szénát gyűjteni. A kis ártatlan gyermek holttestét azonban kifogták a patakból s a csendőrség kinyomozta, hogy a gyer­mekgyilkos nem más, mint Becht Jánosné, ki új­szülöttét igy akarta eltenni láb alól. Ezen bűnügyben volt hétfőn az esküdtszéki tárgyalás, melyet dr. Belez József törvényszéki elnök vezetett. A vádhatóságot Beke Ferenc alügyész képviselte, .a vádlott védője dr. Beöthy Károly szekszárdi ügyvéd volt A tárgyalás során a bűnös asszony borzalmas tettét töredelmesen beismerte, azt azonban, amit az orvosi vizsgálat kiderített, hogy t. i. újszülöttét' a vizbedobás előtt megfojotta volna, — tagadta. A tanuk kihallgatása, a perbeszédek meghall­gatása után az esküdtek tanácskozásra gyűltek s ennek eredményeképpen a vádlottat bűnösnek mon­dották ki, melynek alapján a kir. törvényszék Becht Jánosné szül. Rumpf Annát gyermekgyilkos­ságért 2 évi fegyházra. ítélte. Védő ügyvéd az ítélet ellen semmiségi panasszal élt. Második nap, e hó 13-án Budai Sándor szekszárdi hetyke legény fölött ült törvényt a szekszárdi kir. törvényszék, mint esküdtbiróság, akit a kir. ügyészség szándékos emberöléssel vádolt. Ennek bűnesete a következő : Budai Sándor j vádlott egy háztelken, de külön házban lakott Né­meth István szekszárdi családos napszámossal s együtt voltak dolgozni Skultéti István kádármester szőlejében, hol Budai Sándor Németh Istvánnak ráspolyát ellopta és tarisznyájába rejtette. Utóbbi ezért szemrehányást tett neki s többi közt azt is mondotta, hogy «ő is (t. i. Budai Sándor) csak olyan lesz, mint az apja, aki késlopáson kezdte s lovon végezte.» Budait ez a sértés boszura inge­relte s elhatározta, hogy egyszer majd végez vele. Nem sokáig várt boszujának kielégítésére, mert már f. év augusztus hó 6-án este, midőn Németh István egyedül haladt el a lesben álló Budai előtt, ez úgy ütötte főbe hátulról, hogy a vér rögtön elborította*s összeesett, végre nehezen feltápász- kodva, visszavánszorgott lakására. Felesége már akkor azzal fogadta : «ugy-e a Sándor ütött le.» Németh Istvánt azután bevitték a kórházba, hol az ütés következtében 7-ed napra feleségének és kis árváinak mély fájdalmára a kenyérkereső szor­galmas és munkás ember meghalt. A csendőrség rögtön elfogta a boszuálló Budai Sándort, hol ez elismerő vallomást is tett, a végtárgyalás során azonban tagadta tettét. Ezen tárgyalást is dr. Belez József királyi törvényszéki elnök vezette, vádló itt is Beke Fe­renc kir. alügyész volt, mig a védelmet dr. Steiner Lajos szeszárdi ügyvéd teljesítette. A tárgyalás során 42 tanút hallgattak ki s ez oly nagy időt vett igénybe, hogy a vád- és védbeszédekre csak estefelé került a sor, mely után az esküdtszék bűnösnek mondotta ki Budai Sándort az emberölés vétségében s ennek alapján a kir. törvényszék őt 4. évi fegyházra ítélte, mely ítélet ellen úgy a vádló, mint a védő semmiségi: panaszt jelentettek be. — Perletétek a gyám vagy gondnok ré­széről, gyámoltja vagy gondnokoltja nevében gyám- hatósági jóváhagyás nélkül, önállóan is történhetik. (A m. kir. belügyminiszternek 90071/1903. számú határozata.) IRODALOM, ZENE. — Kirándulás Keletre, (üti jegyzetek) Irta Koritsánszky Ottó. Ily cimü, igen szép kiállítású kötet jelent meg Molnár Mór könyvnyomdájában. Koritsánszky Ottó, megyénkbeli fiatal gyógyszerész műve ez a kötet, melyben úti élményeit Írja meg igen élvezhető, szórakoztató modorban. A megyénk­beli fiatal irónemzedék egyik kiváló tehetségű tagja Koritsánszky Ottó, ki prózában, versben egyforma könnyedséggel forgatja a tollat és fiatalos lelkese­déssel, kitartó szorgalommal iparkodik számottevő működést kifejteni az irodalom mezején. Most megjelent kötete elismerést érdemel, mert dicséretre méltó megfigyelő tehetséggel, könye- dén elbeszélve és humoros hangon írja le benyo­másait, melyeket utazása közben szerzett. Belgrádi és szerbiai élményeit elég érdeklődést keltve tudja elmondani és tanúságot tesz arról, hogy van érzéke ahhoz, hogy mit, miképpen és mennyit kell az út­leírásokban a közönség elé tárni. A kötet meglepő csínnal és ízléssel van ki­állítva s a Molnár-nyomán ismert jóhirnevét csak öregbiti. KÖZGAZDASÁG. — Iparügyi elvi határozatok. A kereske­delemügyi miniszter 1903. évi junius hó 20-án 37.705 szám alatt kelt elvi határozatával kimondotta, hogy vegyeskereskedők külön iparigazolvány nélkül képes levelezőlapok elárusiiásával nem foglalkoz­hatnak. — A kereskedelmi miniszternek folyó évi augusztus hó 5-én 50.896 sz. alatt hozott elvi ha­tározata szerint ingatlanok adás-vételének, cseréjé­nek, bérletének és elkülönítés ének közvetítésére ipar­igazolvány kiadható. Ugyanebben a határozatban kimondotta a miniszter azt is, hogy a kir. ügyész­nek nincs felebbezési joga iparügyben hozott hatá­rozatok ellen, mert sem az ipartörvényben, sem más helyütt nincs olyan rendelkezés, mely a kir. ügyészt iparhatósági ügyekben való közreműködésre feljogosítaná. — Tanviszonyból eredő magánjogi kötele­zettség elbírálása, A kereskedelemügyi miniszter folyó évi augusztus hó 27-én 51.700 szám alatt hozott elvi határozatával egy kereskedő ellen a tanoncz alkalmazását és a vele való bánásmódot szabályozó törvényes rendelkezések be nem tartása miatt indított iparkihágási ügyben hozott Ítéletet, mely vádlottat az 1884 : XVII.' törvényezikk 157. §. a) pontja alapján 60 kor. pénzbüntetéssel, illetve megfelelő elzárással bünteti, megváltoztatta s vád­lottat az ellene emelt kihágás vádja és következ­ményeinek terhe alól felmentette, mert a munkaadó és tanoncz közötti tanviszony megkezdésére, folyta­tására és megszűnésére vonatkozó magánjogi ter­mészetű kötelezettségek megszegése csak áz ipar­törvény 1I6. §-a szerint elbírálandó kártérítési kötelezettségeket vou maga után, de büntető szankció hiányában az ipartörvény alapján büntetendő kihá­gást nem képez. _____________________________________5^ A KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Alakítsunk szőlőmivelési szövetkezetei.* Azt hiszem minden szőlőtulajdonos érzi azon nyomasztó helyzetet, azon elhagyatottságot, amely­ben szekszárdi szőlőbirtokosok vagyunk. Maga a termelés is bizonytalan, határozatlan irányban halad. A nagyobb rész még ugyan kadarkát ültet, de nem azon határozott szándékkal, hogy termelje a régi hires szekszárdi vörös bort. Hanem a legtöbben ültetik azért, hogy legyen, bár akármilyen, de sok bora., A legnagyobb rész már a lapályra ültet, mert * Ezen rovatban közérdekű felszólalásokat díjmente­sen közlünk, a felelősség azonban a beküldb't terheli. A szerk»

Next

/
Oldalképek
Tartalom