Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-11 / 41. szám
XIII. évfolyam. 41. szám. Szekszárd, 1903. október 11. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenilí minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdim, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre Fél évre Negyed évre Egy szám ára . . 24 fillér, Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóul irohalon kívül elfogad Kran 12 korona. 6 » 3 » Deák Ferenc emlékezete. Néhány nap múlva, október hó 17-én, történelmi jelentőségű nap emlékét üli meg a magyar nemzet: a T>haza bölcse«. •születésének századik évfordulóját. Az igazságos Isten különös kegyelme a legválságosabb időkben adta meg a magyar népnek azt a magasztos szellemet, mely az ígéret földjére vezette a bizonytalanság hullámaival küzködő nemzetet. Király és nemzet közt békét teremtett az egyszerű »tekintetes ur«, ki azonban a »haza bölcse«, az egész ország szellemi feje, vezére volt. Az önzetlen hazaszeretet világtörténelmi jelentőségű alakja volt Deák Ferenc, kinek hála- és elismerésképpen ~»egy kéz- szorításnál többet még királya sem adhatott!« Most, midőn születésének századik évfordulóját országszerte megünnepli a magyar nemzet: tudjuk és érezzük azt, hogy isteni küldetésszerü volt az ő működése; a jog és igazság volt fegyvere, a jogfolytonosság volt szilárd alapja, melyről a nemzet jogait védve visszaállította az elkobzott alkotmányt. Nemes küzdelme tiszteletet, becsülést szerzett neki még ott is, ahol kezdetben irigy, gyanús szemmel kémlelték hazafias működését. Végtére Deák ragyogó, nagy szelleme kellett ahhoz, hogy békét teremtsen király és nemzet között s a kiegyezés meg. kötésével helyreállítsa veszendőbe indult, ősi alkotmányos szabadságunkat. A mai zavaros politikai viszonyok között, midőn a király és nemzet között látszólag ismét sajnos félreértés támadt: nagy szükség volna egy Deák Ferenchez hasonló nagy szellemre, ameáy világosságot árasztva a küzdők közé: tisztázná a bonyolult helyjetet és .végre békétv megnyugvást szerezne a magyar nemzetnek.! A^ »haza bölcse« emlékének országos ünnepe alkalmából közöljük az alább következő visszaemlékezéseket, mélyek mind igén ér ^s mozaikszerü adatok Deák Ferenc nagy jellemének összeállításához. DEÁK FERENCRŐL. Irta: CSAPÓ VILMOS. A »haza bölcsének«, újabb hivatott életrajzirója nem fogja mellőzhetni az egykorúak érintkezéseinek közvetlenségéből merített adatokat, melyek a magánélet és köznapiság emberi nyilvánulásait is megvilágítják. Ilyen szempontból feljegyezvén évtizedeken át mindazt, mi Deák Ferencz intim köréből, különös tekintettél a tolnamegyeiekkel való összeköttetéseire, tudomásomra jutott: százéves születésnapjának megünneplése alkalmából nyilvánosságra bocsátom. * * * Gyermekségem néhány évét Zalamegyében éltem át anyámnak lesencze tomaji birtokán, ama még Mária Teréziai idejében épült kastélyban, mely jelenleg Deyni gróf tulajdona Itt alkalmam nyílt Deálc Ferenczet, ki az országnak már első tekintélye volt, gyakrabban láthatni, annál irjkább, mivel anyám családjához őt régi összeköttetések és ffiagyar-sógorság csatolt ik: anyám fivérének Nedepzky Lajosnak neje Emma,. Deák Jozefa, férjezett nemeskéri Kiss Józsefnének leánya lévén. Deák' Ferencz és Nedeczky Lajos nagybátyám ifjú ko tiktól fogVa benső barátságban élve, sokat időztek együtt na^y- atyámnál Nedeczky Ferencinél, ki Zalamegye legtekintélyesebb birtokosainak egyike, de ósdi világnézettel telitett conservativ hajlamú táblabiró, a modern eszméket hirdető 'űpiDeákot »revolutionárius«- nak nevezé, rendszerint azzal szakitva félbe politikai ejtegetéseit »Ne beszéljen uramöcsém ilyen bolondokat U Deák szívesen emlékezve vissza ifjúságának eme korszakára, elmesélé az «öreg Nedeczky« kiilönczségeit, ki p. o. felháborodással űzette el huszárjával a faluban járó tyukászt és ha útjában saját birkanyájával véletlenül találkozók, fogatával visszafordult; egy néki adós nőrokonát, ki 20,000 forint tartozását számtalan zacskóba helyezett ezüst tallérokban személyesen visszafizeté »vén boszor- kány«-nak csúfolva, csaknem kiutasitá a sok pénzzel okozott alkalmatlanság miatt; a közeli Sümegh mezővárosban tágas házat bérelt, csak azért, hogy időnkint Kisfaludy Sándor, az ottani nyaralójába kiránduló veszprémi püspök és a környékbeli uradalmát néha megtekintő pápai Eszterházu társ?; gában tarokkot játszhassék! Komolyan félté fiát Deák »veszedelmes« politikai befolyásától és midőn egy megyei választás alkalmával érdekében nagyobb áldozatokat sikertelenül hozott — évekig haragot tartott Deákkal, liberális elveit okozva a vereségért. Midőn anyám a pozsonyi nevelőintézetből, mint felnőtt leány hazajött, Deákot csinos arczu, de már kissé elhízott ifjúnak ismerte, kinek öltözékén feltűnt a zöld posztó nadrág, magas csizmákkal; társalgása a nőkkel incselkedésből állt; anyámnak első találkozásuknál, bizonyára kissé erős termetére czélozva, mondá: »Hedvig kisasszony a család czimere U És látva az elértett czélzás okozta méltatlankodást, lévén a Nedeczky czimer medve, menteget é magát, hogy nem szabad megjegyzéseit félremagyarázni, hiszen ő Csányi Laczit is mindég családja czimeré- nek nevezi, pedig a Csányiczimer — ökör! Az ötvenes években, melyekre kiterjed már saját emlékezetem, Deák gyakran ellátogatott a L.-Tomaj szomszédságában fekvő Edericsre, hol a korán özvegygyé lett Nedeczky Lajosné leányaival egy olaszos ízlésben épült kis kastélyban, közel a Balaton partjához lakott. Ezen családi kör képezé az ő tulajdonképeni otthonát és ha nem Edericsen volt, Emma húgának szép leányai jöttek Kehidára, édes ajkú vendégeinek Bécsböl rendelt déli gyümölcsösei és czukrokkal kedveskedve. A látogatóknak örült, mert szórakoztatták. Történt egyszer, hogy vidékbeli vendégével szabadban, az emeletes ház árnyékában, itták ebéd után a fekete kávét, vitat- ko-va, hogv az czukorral jobbe, vagy czukor nél- “ - haladva a vendég-kocsis, ki szintén ebédről jött az uraság konyhájáról, a háziúr magához szólítja és megkínál,a egy csésze keserű feketével. — Jó volt-e ? — kérdé a legénytől. — Jó bizony nagyságos uram! — válaszold bajuszát törülgetve. — Hát kell még egy csésze? — Kell a f . . . neki — és sietve távozott. Nedeczkyné második fia Jenő vélem közös, nevelőtől tanult, kinek maga Deák osztogatá az utasításokat, előmenetelünk iránt is élénken érdeklődvén. Egyizben alkalmat adva nevelőnknek indokolt neheztelésre, a bünbánás könyeit fakasztá szemeinkből, emlékeztetve azon meg nem érdemlett szerencsére, hogy a nemzet legnagyobb fia figyelemmel kiséri tanulmányainkat! Deák nem sokat törődve saját gazdaságával, inkább rokonai ügyeivel vesződött és egy vitás kérdést, mely anyám és sógornője közt felmerült és idővel elmérgesedett, Deáknak sikerült néhány órai tanácskozásban igazságosan és sajátkezüleg szerkesztett egyeszséggel elintézni. Magányos óráiban Deák faragással foglalkozott, anyagul keményfát haszaálva, vagy a kehidai talaj - ból ásott, szerpentin kőhöz hasonló sötétszürke agyagot, melyből meglepő hűséggel leginkái b gyümölcsöket mintázott; egy birsalma, anyumnak nyújtott ajándéka, íróasztalomat ékesíti Az agyagból és fából készült tárgyaknak egész gyűjteményét, a hozzá használt szerszámokkal együtt össze állítva és díszes keretbe foglalva, a miniszterelnöki palotában Széli Kálmánné úrnő magánlakosztályában láttam nem régen. Midőn Deák barátai csudálkozá
