Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-06 / 36. szám
z TOLNA VÁHMEGYE. Január 27-én hivatalosan elfoglalta a pécsi pijspöEi ^zéket, Mór püspöjk örökét. Az ünnepélyes beigtatás után nagy szpjga- Iommal ég hatalmas eréllyel fogott egyházmegyéje vezetéséhez, s bár eleinte tulszigoriyiak tartották, c&akhamap meggyőződtek róla, hogy a főpásztort; eljárásában a legnemesebb intenció s a tiszta igazságszeretet vezérli. Az egyházi élet tisztaságának és tekintélyének megóvása legfőbb célját képezte S minden intézkedését és cselekedetét hazafias Szellem hatotta át. Legnevezetesebb ténye volt a pécsi püspöki jogakadémia tanári karának fizetés-rendezése, a melylyel egy régi méltányos és jogos óhajtás nyert kielégítést. A székesegyházi alap jövedelmeiből kihasított összeggel a királyi jogakadémiák tanári fizetéseivel, egy színvonalra emelte a pécsi püspöki jogakadémia tanárainak fizetését. Létesített a szegény tanulóifjúság számára internálust, ahol részben díjtalanul, részben csekély havi díj. mellett élelmezésben részesülnek a tanulók. A dóm restaurálása alkalmával előkerült műkincseket összegyűjtve, szaksze üen rendezve a püspöki bibliotéka földszintén helyeztette el. 1902-beu az őszi hadgyakorlatok után Ő Felségét fogadta. Akkor volt elemében, mikor jól lehetett. Beszédje kimért, határozott néha szinte parancsoló, sokszor szigorú, néha érdes, legtöbbször szeretettel teljes volt. A panaszt szívesen meghallgatta s röviden, velősen — de hajthatailanul mondta ki határozatát. jóikor 1900 husvétján Pécsett volt a vidéki Hírlapitok és Kiadok Országos Szövetségének nagy-gyűlése, az egész fővárosi sajtó egekig emelte Heiyey püspök személyei kedvességét és népszerűségét. A históriája az a dolognak, hogy a püspök egy nagyon kedves levél kíséretében küldött Lenkei Lajos szerkesztőhöz egy hordó madagaszeari tüzes bort, hogy kínálja meg v,ele vendégeit. 400,000 koronát kellett a vallásalapnak is fizetnie, mint az átvett birtokok terhét. Öt év alatt kifizette, úgy, hogy a kiküldendő bizottság többé terhet e tekintetben nem fog találni. És mit költött ezenkívül? Van két százezer koronás és egy 50 ezer koronás alapítványa a Jog- akadémia, 1 aratóképzu és lápintézel javára. Ezeken kívül óriási összegeket áldozott társadalmi, közművelődési, szociális és egyházi célokra. A számok beszélnek, amint következik : 1898-ban 231,458 korona 1899 ben 40,840 1900-ban 33,780 190J-ben 84,886 1902-ben 30,777 1903 ban 30, — » Összesen: 451,741 korona Rengeteg összegek, ha psszevetjijk, 250„pp0 koronára ajeno alapítványaival s tudjuk azt, hogy a valósa,!appal szemben a, püspöki javak átvételekor; reájótt 400,000 koronát az utp lsó fillérig kV fizette. Jövedelmét teljesen közcélokra áldozta,. B^anyának lpgvadregényesebb pontján, szemben a Zengő hegygyei, őserdőktől körítve, örökös árnyékban, hűvös levegő járással állott egy kedves struktúrájú vadászkastély. Püspöki birtok. Vala,- melyik elődje építtette a XVHI-ik század végén, találj az Esterházy gróf. Újabban el volt hanyagolva, udvarházában egy szegény barátnak tyúkjai kaparásztak, földszinti helyiségei tyúkok ólja, fönt pusztaság, meg a barát lakása voltak. Szép kupolás kápolnája szürkére válott meszes falaival gyászolta a régi jó időket — a mikre már a legöregebb jó szent- lászlói svábok is alig emlékeztek. Egy sor ház az egész egy meredek hegyoldalon, nem tartja ott magát még a hagyomány sem. Lecsorog, mint az esővíz az oldalon. Ide vetődött a püspök. Az övé vol*, megszerette, kiirtatott egy lankás erdőrészt a kastély előtt, hogy tekintete annál nyugodtabban pihenhessen a Zengő bensejében, utakat vágatott az erdők sűrűjében s azóta ott lakott, mikor csak tehette a vadászkastélyban. Erdő, magány, imádsága és gondjai voltak társasága. Naponkint megjött oda is a postája, ő maga vizsgált át, maga irányított mindent. — Az egyházkormányzatot, a tanügyet és az uradalmak vezetését. Bámulatos volt e tekintetben szívóssága s pontossága. Mindenről akart tudni és kitünően emlékezett előző rendelkezéseire. Korán kelt, misézett, elmélkedett — aztán 11-ig dolgozott. Akkor fogadta az aulikusait s ha voltak látogatói, azokat is. Ebéd után breviáriumát mondta, meglátogatta az Oltárissentséget s amikor lehetett, nagy sétára indult. Legtöbbször hűséges szép kutyája volt egyedüli társasága. Gondok, bajok, tervek itt forrtak, itt értek lelkében. Szentlászlói életmódját nagyjában követte székvárosában is, azzal a különbséggel, hogy több vendéget fogadott s kevesebbet, majdnem semmit sem sétált. Néhány köteles hivatalos látogatáson kivül alig ment ki s akkor is kocsin. A megtagadásnak, a püspöki méltóságról magának alkotott magas fogalmának urias büszkeségének vegyes folyománya volt tartózkodása. Otthonát azonban igyekezett minél kellemesebbé tenni. Alig van az országban még egy püspöki palota, amely ma jobban be volna rendezve. Mikor Ő Felségét két esztendővel ezelőtt fogadta, a tetőtójL a padodig- mindem lakóosztájyt itaJsfet^oitt, sq&nyegel&ej» villanyos csillátokkal látott el mindent, A vátatlanul elhunyt püspök betegségének csjjtáit, már bosszú évelt óta magábap hordozta, de baja csak cég év előtt öltött koqnplyabb jelleget. Első időben csak emésztési zavarnak jelentkezett a betegsége. Ez év április havában dr. Kétly Károly tanárt kereste föl. Ez időben niég legbizalmasabb környezete előtt is titkolta betegséget, nehogy in. dokolatlan aggódásra adjon alkalmat. A betegseg veszedelmes jellegét cisak a 'miuet elvégzése után ismerték fel tulajdonképen, de ha korábban is fölismerték volna, nem lehetett volna rajta segíteni. Nem szívesen engedett orvosai tanácsának, midőn- 3 hét előtt Karlsbadba utazott. Karlsbadban állapota csakhamar rosszabbra fordult. Az első napokban nem tűrt el semmit a. gyompa. Mihelyt evett valamit, utana azonnal rosz- szabbul érezte magát. Folytonosan csuklott és egyre hányinger gyötörte, úgy, hogy az utolsó nyolc-tiz napban a jégen kívül egyebet nem tűrt el a gyomra. A beteg állapota egyre aggasztóbbá vált, úgy, hogy kezelő orvosai a bélcsavarodás, vagy a bélsárhányás fellépésétől tartottak. Hetyey Gyula dr. ekkor Sturzer dr. karlsbadi neves belgyógyászhoz fordult segítségért, aki diagnotizált és atoniát (bélrenyheséget) állapított meg a püspöknél. Ugyanezt a diagnózist állapították még meg itthon Erreth Lajos dr. és Schick Jáczint főorvos. Amikor a baj egyre veszélyesebb tüneteket kezdett mutatni, a karlsbadi Ferenc József-kórház első műtőörvo^át, Fink drt hívták meg a beteg püspökhöz. Fink dr. kényszerműtétet ajánlott. A püspök az orvos kijelentése után maga is mielőbb óhajtotta az operációt. Szállóbeli lakásáról augusztus hó 23-án szállították át Hetyey Sámuelt a Ferenc József-kórházba, ahol másnap megoperálták. Az alhas táján kényszer- vágást kellett eszközölni, amelyet a püspök narkózis nélkül állt ki. Maga kívánta ezt igy és bár a műtét a legveszedelmesebbek közé tartozik, a pü-pök csendben, egyetlen sziszszenés nélkül, a legnagyobb türelemmel állta ki a vágást. Utána jótékony álomba merült a beteg és másnap már tekintete elárulta a javulást. Hetyey Gyula dr. levele utolsó soraiban ama reményének adott kifejezést, hogy 6—8 nap múlva szeretett nagybátyja állapotában teljes javulás fog beállani, úgy hogy 8—10 nap múlva el is hagyhatják már Karlsbadot. Ezen levél Pécsre érkezése után két órával jött a szomorú távirat, hogy a püspök meghalt. Halálának közvetlen oka: magasan fekvő végbél- rák volt. 1903. szeptember 6. veszteglő hajó, amely mélyen beékelődik a fehér tajtékos hullámok közé. A sziklás part szélen hosszú, fekete vonalon tengeri hollók gunnyasztanak és halakra leselkedj nek. Valamikor mindenki tudta hányán vannak. Sem több, sem kevesebb tizenkettőnél. Ejs künn, egy sziklakövön, a hullámzó porban ült a., tizea-j, harmadik. Ezt azonban csak akkor látták, ha.fenL kóválygott a magasságban. Télen, amikor a halászemberek innen is eltakarodtak, a halásztanyán ketten laktak csupán. Egy vén asszony, meg egy serdülő leányka. Azzal keresték kenyeiüket, hogy a száritó állványokat őrizték, a ragadozó madarak meg a varjuk ellen. Azokat hessegették, ha a száritóköteleket csipkedték, rongálták. A leánynak dús volt a haja és sötét, mint a csillagtalan téli éjszaka. A szeme álmodó és olyan révedező, mint a parton gubbasztó tengeri hollók szeme. Ezeken kivül alig látta valaki. Ismerni ismerték, azonban nem tudták, hogy ki volt az édesatyja. így éldegéltek kettecskén, valamig aztán nagy leány, lett a gyermekből. Ekkor pedig, amikor ugyanis nyáridőben |a halászbárkák el eljöttek a szárított halért a tanyára, megesett, hpgy a legények összekülönböztek, néha bezzeg komolyan, hogy ki megy előbb a halért. Sőt akadt olyan is, aki kevesebb bérért is elki- kivánkozott. Persze otthon ekközben ijesztően megszaporodott a hoppon maradt menyasszonyok száma. Mindennek oka pedig a csodaszép szemű ha- I jadon volt. Ámbátor, a leány csak úgy lengődött-tengő- dött, az^rt mégis volt rajta valami, ar mf elbájolta, szinte zavarba ejtette az embert. Ki-ki -azt birte,t j hogy el se tudna lenni nélküle a világon. Mindjárt az első télen akadt neki kérője. Csinos legény, a kinek háza és hajó-telke volt. — Ha megint eljösz a nyáron s azt a gyű- j rüt adod nekem, a mivel eljegyezhetsz, a tied vagyok ! — imigy szólt a leány. Nyáron csakugyan eljött az ifjú. Hogyne jött volna el! Szörnyű sok halat kellett elszállítani. És a leány kaphatott volna tőle olyan ékes, olyan drága gyűrűt, amilyent a szive kivan. — Én azt a gyűrűt akarom ám, amely a I vasládában van, odakünn a Madárhegyen, — szólott a leány. Ha szeretsz, elmégy érte ! Az ifjú elsápadt. Szemébe ötlöitek a hullámok, ahogy hábo- rogtak, hol fölcsaptak, hol alázuhantak, mint valami hatalmas tajtékfal, amely leroskad és összeomlik odakünn a fényes, mpjeg napon. És a szirtek hosz- szában tengeri hollók gunnyasztottak, a napsugárban sütkérezve, szunyókálva. — Igen nagyon szeretlek! — szólott, az _ ifjú. -4- De oda nem megyek, mert sohasem lát- uálak többé. Ekkor a tajtékfátyolból egyszerre csak felröppent a tizenharmadik holló és a tenger síkja sikja fölött keringélt. A rákövetkező lélen egy,.halászbárka kormányosa lett a kérője. Két álló esztendeig sóvárgott utána. Neki is ugyanazt mondta , a hajadon. — Gyere el, ha kedved tartja, nyár derekán s add nekem az igazi gyűrűt, amivel menyasszo* nyoddá lehetek. Akkor a tied leszek. Szent-János napkor újra eljött a halásztanyára. De amint azt hallotta, hol fekszik a gyűrű, elsápadt. Reggeltől napestig ott üldögélt a parton és keservesen sirt. Csak akkor szűnt meg, mikor a tüzes napgolyó északnyugat táján a tengerbe fel- ragyogott s aztán eltün\ Ekkor a szir.ről fölröppent a holló és keringése szárnyalt a tenger színe fölött. Télen háborgott a tenger, vihar dúlta a habját. .Sókan sírjukat lelték benne. Egy nap a hullámok valami fölborult bárkát hajtottak a part felé. A bárkán- kése szijjával odakötve, élettelen ifjú lógott. Nem birtak lelket lehelni beléje, sem künn a- parton, sem benn a hajószinben. • Ekkor oda so.mpolygott a leány. Ölébe vette és fölötte virrasetotta az éjszakát. A szivét melengette. Hogy föjvirradt, az, ifjú szive fóldobbant. — Úgy éreztem,, mintha csak a holló szárnyai közt pihentem volna, fejemet puha, pelyhes
