Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-02 / 31. szám
4, \ 1903. augusztus 2. TÖRVENYKEZES. A szegzárdi klr. törvényszéknél főtárgyalásra kitűzött bűnügyek: 1903. évi augusztus hó 4-én. Sztojkovics György és két társa ellen, súlyos testi sértés miatt. Balázs Lajos ellen, súlyos testi sértés büntette miatt. Révész Mihály és két társa ellen, halált okozott súlyos testi sértés miatt. 1903. évi augusztus hó 6-án. Bencze Máté és egy társa ellen, súlyos testi sértés büntette miatt. Schäffer Ferencz ellen súlyos testi sértés vétsége miatt. Szlatics József ellen, okirathamisitás miatt. KÖZGAZDASÁG. A TOLMMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET hivatalos közleményei. Rovatvezető: Molnár József egyesületi titkár. Jegyzőkönyv. Fölvétetett a Tolnamegyei Gazdasági Egyesület igazgató választmányának, úgy is, mint a vármegyei mezőgazdasági bizottságnak Szegzárdon, 1903. évi junius hó 19-én megtartott ülésén. Jelen vannak: Jeszenszky Andor elnök, Apáth Alajos, gróf Apponyi Géza, Bernrieder János, Forster István, Kovács Seb. Endre, Nits István, Perczel Lajos, Pleszky Antal, Simontsits Elemér, Sulyok Géza, gróf Széchenyi Sándor, Sztankovánszky János, Vizsoly Ákos, Wiltzek Sándor igazgatóválasztmányi tagok és Molnár József titkár, mint jegyző. Elnök a jelenlevőket szívélyesen üdvözli, a gyűlést megnyitja és a jegyzőkönyv hitelesítésére J\its István és Wiltzek Sándor igazg. vál. tagokat kéri fel. Ezután a tárgysorozat rendje szerint: 1. Titkár jelenti, hogy a folyó évben tervezett tehén- és üsződijazásokra a földmivelésügyi m. kir. minisztérium 1200 koronát utalványozott, amely összeg állami dijak czimén lesz kiosztandó a közgyűlés által annak idején megállapított díjazási tervezethez képest. — Jelenti egyúttal, hogy ezen kormánysegélyt még nem vette fel a gazdasági egyesület azért, mert a vármegyében a szarvas- marha állományban majd itt, majd ott föllépő Ragadós száj- és körömfájásra való tekintetből ez ideig nem vélte megtarthatónak az elnökség sem a járási szemléket, sem a nagy díjazást. Minthogy pedig ezen betegség még mindig terjed: azt javasolja, hogy a díjazások megtartását halassza el az igazgató-választmány az őszi hónapokra és bízza meg az elnökséget, hogy mihelyt az állategészségügyi viszonyok megengedik: azonnal tegye meg az előkészítő intézkedéseket az iránt, hogy úgy a járási szemlék, mint a nagy díjazás is az ősz folyamán megtarthatók legyenek. Simontsits Elemér, Bernrieder János és a titkár ismételt felszólalása után abban állapodik meg az igazgató-választmány, hogy a járási szemlék megtartása ne tétessék lüggővé attól, vájjon a nagy díjazás megtartható lesz-e; hanem amelyik járás területén az állategészségügyi viszonyok megengedik: az állatszemle tartassák meg, az oda kitűzött és megítélendő dijak pedig — ha a nagy díjazás megtartható nem lenne — legkésőbb ez évi november havában adassanak ki az állatok tulajdonosainak. Megbízza ehhez képest az elnökséget, hogy a további intézkedéseket a lehetőséghez képest tegye meg, a kormánysegélyt vegye fel vés tegyen föl- terjesztést a földmivelési minisztériumhoz az iránt, hogy ezen összeg a járási szemléken odaítélendő dijak fedezetére is felhasználhatók legyen abban az esetben, ha a nagydijazás megtartható nem lenne, 2. Titkár hivatkozik az egyesület f. é. működési programmjának azon pontjára, amely szerint a szőlők felújítását czélzólag ez évben is jutalmazni akarja az egyesület az okszerűség követelményének megfelelőleg rekonstruált szőlők tulajdonosait; és kéri, hogy az ezen érdekből rendezendő verseny- bíráló bizottságát, alakítaná meg az igazgató választmány. A felújított szálok versenyére■ bejelentendő területek biráló-bizottságát következőleg alkotja meg az igazgató-választmány: Elnök: Nits István szőlészeti és borászati felügyelő; tagok: ifj. Bernrieder József, Forster István, Máthis Kálmán, Molnár Józsel, gróf Széchenyi Domokos,, Wiltzek Sándor. 3. Titkár bemutatja a vármegye alispánjának az irányú megkeresését, hogy az igazgató választmány, mint vármegyei mezőgazdasági bizottság adjon véleményt a vármegyei ebadóalapnak a szarvasmarhatenyésztés czéljaira leendő felhasználása ügyében a földmivelésügyi minisztérium részéről a törvényhatóságokhoz intézett leiratra vonatkozólag. — Ismerteti a földmivelésügyi minisztérium ezen leiratát, amely szerint örömmel látná a miniszter, ha a vármegye közönsége — amennyiben viszonyai között szükségesnek mutatkozik — az ebadóalapnak állattenyésztési czélokra is felhasználható tőke és évi jövedelem hányadából a községeknek, sőt kisgazdáknak is, az illetékes m. kr. állattenyésztési felügyelő közbejöttével beszerzendő tenyésztehén vétel czéljaira, esetleg mérsékelt kamatozású és rövid tartamú törlesztéses kölcsönöket engedélyezne, illetve ilyen köícsönök igénybevételére az illetőket alkalmas módon buzdítaná. . Hivatkozik a vármegye szarvasmarhatenyésztésének az igazgató-választmány által jól ismert állapotára, amelynek figyelembe vétele mellett — úgymond — nem látszik ugyan annak a szükségessége, hogy kisgazdáink a tehénanyag beszerzése körül olyan támogatásban részesittessenek, ahogy a miniszteri leirat említi; mert módjukban van közvetlenül is és minden közbenjárás nélkül beszerezni ez irányú szükségletüket magának a vármegyének jó hirü és jó minőségű népies tenyészetéből. De a miniszteri leiratban fölvetett eszmét mégis megfontolásra ajánlja, mert amit a minisztérium a tehén-anyag beszerzésének megkönnyítésével elérni szándékszik, azt a czélt t. i. hogy a népies tenyésztés számárá az ebadóalap igénybe vételével fokozottabb fejlődés biztosíttassák: a mi viszonyaink között úgy lehetne megközelíteni, ha a községeknek a tenyészbikák beszerzése körül nyújtana kölcsönöket a vármegyei ebadó alap; mert tudvalevő dolog, hogy a legtöbb községünkben nem az anyaállatok minősége, hanem a községi bikák elégtelen mennyisége és minősége állja útját a fejlődésnek, amely gátló okok eredete mindenütt a lakósok, illetve a község .nyomasztó anyagi helyzetére vezethető vissza. Az ilyen községek ezen baján könnyű lenne segíteni, ha a vármegye törvényhatósági bizottsága a szarvasmarhatenyésztésről alkotott vármegyei szabályrendelet és az ebtartásról szóló vármegyei szabályrendelet megfelelő módosításával intézkednék az iránt, hogy azok a községek, amelyek bikaszükségletüket akár önkényt, akár hatósági beavatkozás folytán a vár- megyei gazdasági egyesület utján szerzik be: a vármegyei ebadó-alapból rövid lejáratú és mérsékelt kamattal terhelt kölcsönt élvezhessenek. Javasolja tehát, hogy a miniszteri leiratot ilyen véleménynyel terjessze a választmány a vármegye alispánjához. Bernrieder János és Apáth Alajos hasonló értelmű felszólalása után az igazgató választmány a titkár javaslatát magáévá teszi és megbízza az elnökséget, hogy annak értelmében tegyen előterjesztést a vármegye alispánjához. 4. A vármegye alispánja véleményezés végett megküldi *A magyar kölcsönös állatbiztosító társaság, mint szövetkezet* részéről a községi bikáknak elhullás ellen való kötelező biztosítása ügyében hozzá intézett megkeresést. Titkár ismerteti a biztosító-társaság megkeresését, amely szerint hajlandó lenne ezen intézet a községek tulajdonában levő összes bikákat a rendes 5‘6%-os díjtétel helyett 4'2%-os díjtétel mellett biztosítani, ha a községek azok elhullás elleni biztosítására köteleztetnének. Ismerteti ez után azokat az anyagi, közgazdasági állategészségügyi és állat- tenyésztési szempontokat, amelyek mind indokolják, hogy a községi bikák biztosíttassanak az elhullás ellen. És ezekre való tekintettel a tenyésztés érdekében levőnek tartja, hogy a községek törvény- hatósági határozattal köteleztessenek erre. Hanem, hogy a biztosítás a szóban forgó intézetnél történjék-e, azt meggondolandónak véli, mert ennek még az ______ TOLNAVARMEeYE._______ aj ánlatában mérsékelt dij tófejét is magasnak tartja Számadatokkal mutatja ki ugyanis, hogy a vármegyeterületén ez idő szerint levő községi bikaállományért 500 koronás darabonkénti átlag-érték mellett is- 10.500 koronát tenne ki a biztosítási dij, amely összeg évenként 21 darab bikának az elhullását fedezi. Tudva már most, hogy a járványosán uralkodó betegségek elhullás! eseteit nem kártériti az intézet; tudva, hogy a baleseti elhullásoknál és- kényszervágatásoknál értékesíthető testrészek ára a* biztosított értékből levonásba hozatik es a biztosított értéknek ekként meg nem térült hányadát kapja csak kártérítésül a biztosított község; tudva végül,, amit a hatóságilag vezetett állategészségügyi nyíl- vántartó adatai mutatnak, hogy a ragadós természetű betegségek miatti elhullások száma, vagyis az olyan elhullások, amikor az elhullott altatnak semmiféle része nem értékesíthető, évenként már hosszú idő óta nem éri el felet sem annak a számnak, amelynek az elhullását a 10.500 koronás biztosítási díj megengedné : szembeötlő, hogy fölösleges kiadásokkal is terhelné a községeket a törvény- hatóság olyan határozata, amely az állatbiztosító társaság ajánlotta módon eszközlendő biztosításra kötelezné azokat. Minthogy azonban a községi bikák kötelező biztosításának kérdését mégis megoldandónak tartja: akként véli elérhetőnek a czélt, ha a vármegye törvényhatósági bizottsága kötelezi a községeket, hogy bikáikat elhullás ellen biztosítsák és pedig a többször említett intézet által ajánlott 4'2°/0-os kedvezményes díjtétel mellett; de nem az intézetnél, hanem szövetkezeti alapon, ügy, hogy a községek által fizetendő biztosítás dijak egy a községek közös tulajdonát képező »Állatbiztosítási alapban« kezeltessenek és évi fölöslegük egész összege, a netalán bekövetkezhető veszteségek biztosítása, idővel pedig a biztosítási díjtételek mérsékelhetése czéljából tartalék- alapba helyeztessék. Amely tartalékalap, ha idővel jelentékeny összegre felszaporodik, arra is föl lenne használható, hogy az állattenyésztés érdekeit mérsékelt kamatozású kölcsönökkel bármely más irányban is támogassa. Az igazgató-választmány titkár véleményét a magáévá teszi és megbízza az elnökséget, hogy a vármegye alispánjához ilyen értelemben tegyen előterjesztést. 5. A vármegye alispánja tárgyalás végett átteszi a pásztorokról szóló vármegyei szabályrendelet alkotása ügyében a földmivelésügyi m. kir. minisztérium által 70191/1902. szám alatt kiadott rendelet másolatát és felhívja az igazgató választmányt, mint vármegyei mezőgazdasági bizottságot az alkotandó szabályrendelet tervezetének elkészítésére. Titkár ismerteti a miniszteri rendelet előzményeit, melyekből meggyőződvén az igazgató- választmány, miszerint a földmivelésügyi m. kir. minisztérium a pásztorokról szóló vármegyei szabály- rendelet megalkotásának szükségességéhez ragaszkodik, beható tárgyalás alá veszi a 48000/94. szr földm. min. rendelet 19. §-ánál közölt mintát és azt pontonként megvitatván: az alkotandó vármegyei szabályrendelet tárgyában következő javaslatot terjeszti a vármegye alispánja elé: A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-cz. végrehajtási rendeletének (föld- miv. min. 1894. évi 48.000. sz. rend.) 19. § ánál a pásztorokról szóló vármegyei szabályrendeletre vonatkozólag közölt minta 1., 2., 3. és 4. § ai eredeti szövegezésükben vehetők fel a szab. rend. tervezetébe. Az 5. §. egyes pontjaira a következő észrevételeket teszi az igazgató-választmány, mint várm. mezőgazdasági bizottság: 1. A vármegyei szabályrendelet keretéből elhagyandó, mert olyan természetű rendelkezést tartalmaz, amely'— amellett, hogy az érdekeltségek önrendelkezési jogába mélyen belenyúl, — folytonos és ki nem egyenlíthető súrlódásokra adhat o/'^ a pásztor és a községi elöljáróság, illetve birtok tanács, sőt az egyes állattulajdonosok között] 2. Fölvehető az eredeti szöveg. 3. Fölvehető az eredeti szöveg azzal, a határidő 2 órában legyen meghatározva. 4. Maredhat az eredeti szöveg azzal a téssel, hogy a pásztorok ezen felelőssége az évi XII. t.-cz. 112. §-ában és el/ a szóval: »Szükség esetén.« 5. Maradhat az eredeti 6. Az eredeti szöveg ht »A pásztorok az általuk já minden kártékony tövist és t toznak.« | • 7. Maradhat az eredeti
