Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-12 / 28. szám

TOLNA VÁRMEGYE.

3.

sehol. Ebbeq van a dombóvári sírjában immár nyugovóra té t költő iek igazi nagysága. Minden költeményének egy az alaptónusa. Egész kötetén az .enyészeinek, a közeli elmúlásnak sejtelme, sőt tudata vonul végig és mégis minden versszaka uj, mindegyik lapjának hangulata más és más. Micsoda gazdagsága ez a csodásán finom érzésnek !

Valóban: a tiszta elégiának irodalmunkban szinte egyedül álló klasszikusa Veszelei Károly. E műfaj összes követelményei páratlan tökéletességben egyesülnek nála.

Csendes borongása, önmagában enyhülést talált fájdalma mögül előtör a megnyugvásnak enyhe fénye. Alig kapja meg szivünket szenvedéseinek rajza, derült életbölcsességével vigasztal meg bennünket. A keserűségnek, világgyülöletnek kifakadá- sát hogy is hallhatnánk tőle,. ha saját vallomása szerint:

Szomorúság o!y. nagy tán nem is érhet,

Hogy meg ne találnám benne is a szépet.

Bevonom a gyászt is csillogó zománczczal, Költészetem fényes, szép szivárványával.

Ily érzelemvilággal vesz búcsút a természettől, melynek sok gyönyörű képe oly finom összhangba olvad benseje rajzával. (Bejárom az erdőt... Hóvirágok. Ború. A kis parkban.) Ily nemes ön- megadással tud megválni a tiszta szerelem ragyogó érzésétől, mely olykor-olykor epedő vágyakozással szállja meg szivét. (Igézet. Sirassatok. Költők alkonya.)

Az érzés közvetlensége, mely Veszeleinek minden sorából oly megkapóan ragad magával bennünket, mégis a legszebben nyilvánul azokban a költeményeiben, melyeket a szüleihez való szeretet sugalt. Elhunyt édesatyjáról, a kitől szenvedéseit örökölte, a kegyeletnek legnemesebb hangján szól, (Ereklyék, Öröklékenység) édesanyját pedig, a ki vigasztalja, aggódó szivvel virraszt betegágya mellett, a fiúi szeretetnek, háladatosságnak oly gyöngéd, oly megkapóan egyszerű szavával aposztrofálja, hogy e tárgyú költeményei újabb irodalmunkban meg nem közelitett magasságban vannak. »Sokat szenvedünk, Betegen, Nehéz órában« című remekei ilyenek.

Ennyi nemesség, ily átszellemült lélek érezhet csak olyan érzést, melynek leheletszerű rajzát igy adja a költő :

Oh csodás magasság, a hova értem,

Hol már nem gyötör se bú, se szenvedély.

Dallá, illattá foszlik földi lényem És minden fuvalomban szárnyra kél.

Ha mindehhez hozzáveszszük, hogy Veszelei az érzések szubtilis finomságához mindenütt meg1903. julius 12.

szenies tulipánok; de nézzék meg ezeket az ar- czokat, hogy mik ezek!

Éppen előttünk állott a Gyenes család i apa és két fia, három legmerészebb típus minden itt levő matyó között.

Hát bizony néztük és bámultuk a három Gyenest, meg a többi gyenesformáju matyót; ha a mindeneknek alkotója tiszta mongol-tatárt akar teremteni, nem szükséges, hogy mintáért Ázsiába menjen; — ezek a kiálló arczcsontok, sovány arczok, szögletes- állak, ezek a különös metszésű meg sajátos állású szemek, meg ezek a végig nyereghátu, széles, lapos orrok, az ázsiai származás eltörülhetetlen kiáltó jelei; mintha csak most jöttek volna a kirgiz pusztaság közepéről vagy a Nagy-Altai hegység oldaláról.

Amig igy ízről izre szétszedtük mindazt, ami a férfiakon látható volt, megérkezett nehány menyecske meg leány. Szoknyájuk hosszú, bokáig érő; szabása hosszú tölcsér alakú, alján kifelé kissé visszahalló, mint a trombita szája, mert az alsó szoknyákon alul körül van »varrva tenyérnyi széles vastag és sűrűn ránczolt fodor, az úgynevezett kendergóettől az egymás hátán három négy sorosan fekvő hendergőtől, a szoknya alja járás közben ütenyszerüen s hullámosán vetődik jobbra-balra, vagyis hentereg: innen a neve is. Ümögnek nevezhető üngük ép úgy nincs, mint a sárközieknek; az ő üngük is nem alsó, hanem felső ruhadarab, közvetlen a mezetlen testre öltik fel; a hétköznapinak alakja hasonlít még ugyan az ősi magyar ümöghöz, de szabása már más, neve

találja a formát, mely a verselés könnyedsége, mesteri technikája segítségével oly harmonikusan illeszkedik a tartalomhoz; elmondhatjuk, hogy hálával tartozunk a testvéri kegyeletnek e költemények sajtó, alá rendezéséért.

Az Ízléses kiállítású kötet Singer és Wolfner kiadásában jelent meg. B. D.

• HÍREK.

— Személyi hírek. Gróf Széchenyi Sándor, vármegyénk főispánja múlt kedden Szegzárdon tartózkodott és hivatalos ügyeinek elintézésén kívül a közigazgatási bizottság ülésén elnökölt. — Wo- sinsky Mór apátplébános, múlt héten elutazott Szeg- zárdról néhány heti üdülésre; a szegzárdi plébánia vezetésében Wólfel Ferenc segédlelkész helyettesíti.

— Elnevezés. A pécsi kir. ítélő tábla elnöke Varga József végzett joghallgatót pécsi lakost a pécsi kip. Ítélőtábla kerületébe díjtalan joggyakornokká nevezte ki.

— Eljegyzések. Halasy Szilárd nyug. járás- biró és neje Babits Ilka leányát: Melániát eljegyezte dr. Rektorisz Lajos sárbogárdi ügyvéd. — Ifj. Lágler Sárdor, Nagyszokoly község aljegyzője eljegyezte Szokó Vilma kisasszonyt Nagyszokolyban. — Gönczi Géza székesfővárosi tanító eljegyezte Weigl Lujza kisasszonyt, a szegzárdi izr. népiskola tanítónőjét.

— Múzeumi tanfolyam. A múzeumok és könyvtárak orsz. főfelügyelősége szivén viseli a vidéki múzeumok alapítását és fejlesztését. v Teljes erővel terjeszti a muzeumeszmét úgy, hogy ma már az egész országban nagy az érdeklődés a múzeumok iránt. A vidék lelkes vezetőférfiai élénk mozgalmat fejtenek ki a magyar kultúra térfoglalása javái a. A főfelügyelőség az idén első ízben néprajzi és őstörténelmi tanfolyamot rendez, amit múlt héten nyitottak meg. Az ország különböző részeiből a muzeumügynek 19 barátja jött össze. Előadók Seemayer Vilibald, a néprajz tudós művelője, dr. Bálky Zsigmond, Blela Lajos és Beluleszkb Sándor. A vidék lelkes apostolai folyó hó 6-án reggel gyülekeztek a Nemzeti Múzeumban. Wo- sinsky Mór országos felügyelő meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket és buzdította őket a magyar kultúra érdekében való munkálkodásra. A tanfolyam a csillag utcai néprajzi múzeumban van és e hó 18-ig tart.

— Államsegély. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a kurdi ovoda részére 1440 korona államsegélyt engedélyezett.

— Előléptetés. A m. kir. igazságügyminisz- ter Ruzicky Richard bonyhádi kir. járásbirósági albirót a IX. fizetési fokozat első osztályába léptette elő.

— Jegyzői jubileum. Pápay István, Mózs község tevékeny és közszeretetben álló jegyzője az elmúlt héten érte meg hasznos jegyzői működésének 25 éves jubileumát. Munkásságának ezen évfordulója egybe esett boldog házasságának ezüst menyegzőjével.

— Esküvő. Múlt csütörtökön délelőtt esküdött örök hűséget a szegzárdi izr. templomban Lichtmann Ignácz budapesti gyáros Pirnitzer Annie kisasszonynak, Pirnitzer Manó szegzárdi nagy- kereskedő leányának.

— Muzeum látogatás. Wosinsky Mór szegzárdi apát-plébános, mint a múzeumok országos felügyelője, a múlt héten megnézte a szabadkai városi múzeumot s onnan Zomborba utazott a bácsmegyei muzeum látogatására.

— Sztrájk Szegzárdon. Még mondja ezután valaki, hogy Szegzárd nem városiasodik; ime, már a mesterek réme : a sztrájk is felütötte fejét városunkban. Mulc csütörtökön ugyanis a Szegzárdon dolgozó kőmives és ács munkások egy *Memo- rantum /« felírással és 44 névaláírással ellátott iratot nyújtottuk át mestereiknek, melyben ezek: »a szegzárdi épitőmunkások nevében felkérik a mélyen tisztelt szegzárdi építőmester urakat, szíveskedjenek ezt a ímemorantumoU tudomásul venni és a következő 11 pontot megengedni, mivel a szegzárdi épitőmunkások helyzete nagyon szomorú.« A részletesen leirt 11 pontban kívánják a munkások többi közt azt, hogy 10 órai munkaidő legyen reggel

6-tól este 6 ig s ez időben fél óra reggelizésre, egy és félóra ebédidőre fordittassék s ezen napirend úgy Szegzárdon, mint a vidéken betartandó. — Eddig a munkát reggel 5 tői este 7-ig végezték egész nap egy és fél órai pihenővel. Azonkívül 15 % béremelést is kívánnak a többi igen fontos és lényeges kivánalmak közt. A sztrájkolok már tegnapelőtt abban hagyták a munkát. A mesterek aznap délután össze is jöttek a »memorantum« fölött való tanácskozásra, de a kívánt bérfelemelést és a munkaidő megrövidítését nem hajlandók megadni. A mesterek és munkások közt még ez ideig nem jött létre megegyezés.

— Tanítói nyugdíjazások. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Kenyeres Károly alsónyéki ev. ref. tanítót 1120 koronával nyugdíjazta; Hajas Edéné, bölcskei tanító özvegyének és árváinak segélydíját pedig 448 koronában állapította meg.

pedig vagy rekli vagy matyó nyelven lityó; valószínűen a tág állást jelentő lötyögő, lityög’ó szóból röviditve; ujja jóval rövidebb, mint a sárközi üngöké s a felső kar közép táján, inkább a vállhoz közel van lekötve s itt a váll közelében korong alakra kidudorodik ; az ünneplő fehér ümög ujja, hogy szebben dudorodjon — alkalmatos módon, ki van tömve . . . szalmával; erre a fehér ümögre borul a rendesen zöldes-sárga nagy piros kendő, sárga berlini pamuk rojtokkal.

A haj elől sodoritott, mit ők somörités-nek neveznek s ép úgy két oldalfonásuk van, mint a sárközieknek; ezt a két oldalfonást nem a fül alatt — mint a sárközön, — hanem a fülön át vezetik hátra; a lányok hátul egy hajfonatot viselnek s a fejet nem diszitik semmivel; a menyecskék ellenben a hátsó hajat két részre fonják s a két oldalfonással együtt kontyot csavarnak; ezt a kontyot aztán sajátságos kúp alakú csúcsos tok-kai befedik, azután a fejüket nagy sárga rojtos kendővel bekötik; a kendő két sarkát a tok fölött kötik össze, s a két rojtos vég kétfelől lelógg,- ami igen bizarr alakot ád az egész fejdisznek.

Kerestem a megjelent nőkön a férfiakéval egyező arezvonást, de bizony egyik közülök tipikus tót, a másik meg tipikus német arczu, a többi meg olyan mindennapi jelentőség nélküli arezvo- násu volt.

Csók azonban rajtuk is megtalálta a maga festői foltjait s örömében elhatározta, hogy a télen elmegy a matyók közé. Auerbach meg ezúttal passzív rezisztencziával nézegette őket, elhatározva,

hogy az iskolai szünet alatt activ támadást intéz a tokok, sárga meg fűzőid kendők ellen, hogy agyaglemezre kerüljenek. Én pedig ott álltam csendes lemondással, hogy a matyó nők között nem tudom megtalálni azt, amit kerestem.

Amint igy szemlélgetjük, fényképezzük őket, egyszer csak megjelenik egy fiatal menyecske, születési nevén Sipeki Erzsébet.

Hát ez az egyszerű matyó asszony a méltóságteljes, bájos magyar no szép típusa. Megjelenésén, mozdulatain az igazi magyar nőt jellemző báj, kellem s tiszteletet parancsoló méltóság látszott, ami csak vele született fajbeli tulajdonság s amit sem a polgári ruházat, sem az egyszerű föld- mives sors nem képes eltüntetni.

Termete közép, karcsú s mégis erőteljes, arcza kerekded, haja nem az a sötétfekete, hanem a feketébe átmenő sötétbarna s a szemei, azok a szép sötét szemek nem a délszláv vagy más délkeleti nők villogó, érzéki vágygyal teli szemei; hanem azok tekintete szelíd, nyájas, olyan nyugodt fenséggel teljes.

Igazán kellemesen lepett meg, mikor két társnője közé állt s önkéntelen megvilfant agyamban: Sipeki Erzsébet benned szemlélem a magyar nő mintaképét; ilyen lehetett hajdan a magyar fejedelem asszony Emőse.

Ha csakugyan ilyenek voltak a régi magyar nők, egy csöppet sem csodálkozom, ha rabolta őket tatár, rabolta őket török s vágyott utánuk minden más nemzetség.

Fényképezés után megkértük őket, hogy iné-