Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-07-12 / 28. szám
XIII. évfolyam. 28. szám. Szegzárd, 1903. julius 12. TOLNAVARMEGYE i Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára .. . 24 fillér.' I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- j hivatalon kívül elfogad Kram mer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: , Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizer tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Megsemmisült remények. Jó reménységgel várta az egész ország az aratás megérkezését, mert az időjárás eddig igen kedvező volt a gabonára. Néhány nap választotta már el a • verejtékkel dolgozó és az Isten áldásában bizó gazdát attól az időtől, midőn keserves munkájának gyümölcsét maga előtt látva, megkönnyebbült szívvel és megnyugodva végezze el a takarodás munkáját,, mely egy évi nehéz küzdelmének árán a tisztességes megélhetés föltételét biztosította volna részére. Szép reményekkel nézett a gazda az idei termés elé, mert kedvezően fejlődött az élét, mely existenciáját alkotja még máig is a magyar nép legnagyobb részének. A legnehezebb munkának, az aratásnak küszöbén érte a keserű csalódás, mely reményeitől megfosztotta. Öt napon át tartó í ködös, borongós, hűvös idő, és állandó eső megrontotta a gabonát, megsemmisítette a gazda legszebb reményeit. f Általában jó közepes termésre volt | kilátása a gazdának; némely helyen pedig (határozottan bő Isten áldása ígérkezett: s az utolsó napok szeszélyes időjárása hirtelen és váratlanul több millióra rugó kárt (okozott az amúgy is nehéz viszonyok alatt (görnyedező gazdáknak. Szomorú hangulatban, aggódva fogják megkezdeni az aratást, mely Magyarországban legnagyobb jelentőséggel bir, s melynek kedvező vagy kedvezőtlen kimenetelétől függ közgazdasági állapotának alakulása. Gazdasági életünknek minden tényezője szorongó várakozással szokott [tekinteni az aratás eredménye elé, mert nincs ebben az országban egyetlen ember sem, aki közvetlenül vagy közvetve érdekelve ne volna a mezőgazdaság, a föld terméseinek sikere körül. Nálunk mindenki a földből él, mert szorosan vett mezőgazdasági államban a kereskedő, a gyáros, a munkás nem tudja annyira függetleníteni magát a földtől, hogy a termés jó vagy rossz eredménye változást ne idézne elő jövedelmében. Az ország élete az, amit most vesz ki az anyaföldből száz- meg százezer fáradhatatlan munkáskéz. Csak az aratók kérges keze, s a magyar földnek termékeny röge a mi legnagyobb javunk. Ebből élünk valamennyien. Érthető tehát a bánat és öröm is, mely a földhöz s a föld népéhez köti lelkünket. A szerint, hogy sok vagy kevés az, amit a föld és a munkáskéz egy-egy esztendőben* produkál, nő vagy fogy keresetünk, vagyonpsodásunk, fejlődésünk, szóval egész életenergiánk. Akármily érdekes, akármily izgató minden más politikai napikérdés, mind háttérbe szorul az aratás nagy nemzetgazdasági jelentősége mögé. Gazdát, nem gazdát semmi sem érdekelhet jobban, mint az áldott magyar földnek lengő kalásztengere, melybe most vágja be kaszáját az arató munkás, hogy betakarítsa róla Isten adományát. Hisz’ ezen múlik a népnek egy egész hosszú esztendei kedvező vagy sanyarú élete. Az egyszerű, földhöz ragadt, tudatlan nép is érzi azt, hogy az aratás eredményétől függ az ország vagyoni helyzete. Mert vannak gyáraink, van iparunk, van száz- és százféle keresetforrásunk, de mindezeket a föld táplálja, s a jó termés után gazdag az ország, jók a kereseti viszonyok; rossz aratás után pedig pang az ipar, teng a kereskedelem és vékonyan folyik az élet, a vagyon a kereseti ágak összes csatornáiban. Nagyon természetes tehát, hogy aggódva tekintünk az aratás eredménye elé, melynek vérmes reményeit a szeszélyes, kedvezőtlen időjárás teljesen elhomályosította. Országos kárnak, csapásnak kell konstatálnunk ezt az abnormis időalakulást, melynek az egész ország közgazdasági viszonyaira nézve káros következményei lesznek. Kétszeres sulylyal nehezülnek ránk * t • ezek az elemi csapasok akkor, midőn politikai viszonyaink is folyton jobban össze- kuszálódnak, és valóságos útvesztőbe kérTÁRCA. Férfi és nő. A f ér fi: (Dús hajad'' az éjszakai sátram, Ajkad tfene^ondüzö serlegem; Csókod föfron megújuló vágyam, [Két csillagszemed az ékszerem ! A Nő: [Két karod a védelmező kardom, Egyetlen barátom a szavad, [Széles vállad az acélos pajzsom- Hősöm, lovagom egész magad! A Nő: Magam nyitóm föl únt, rozsdás zárad, Hogy fusd végig hóditó utad; S csüggedt kendőmmel intek utánad, Sápadtan, de büszkén s hallgatag . . . A Férfi: S ha bujkálni vágynék titkon véled Elkerülve pompát s embereket, Nem volna neked szürke az élet, Elrejtve kincsed: s szépségedet? A borsodmegyei matyók Ózsák pusztán. A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárczája. Irta: Kovách Aladár. A Nő: A Férfi: p ha világgá mennék egy rossz szóra, Mert megbántanak az emberek, |De messze is üthet gondtelt óra — |Ha mennék — magúmmal vigyelek? A Nő: pigy bár szomjas sivatag-homokba, pereim es szúm vissza nem vonom;’ Fagy kis csolnakon hűtlen habokra ■ p röpte hullám lesz az otthonom! A Férfi: 8 ha eltépnek tőled fényes álmák: ■y Gyöngyfüzórkapocs hamar szakad - ■a elcsalnak szárnyas., kósza vágyak, Vondd, panasztalan lesz ajakad? Álmomban láttam zöld rét ölében Kis, repkénynyel futtatott lakot, Ott éltél te egyedül csak vélem S kincsem az volt, hogy tied vagyok! A Férfi: Csókolj hát, csókolj! Csókolj még többet! — Csókodnak jázmin-illatja van — 1 légy hű, mert ha megcsalsz én megöllek : Ékszerem, játékom, madaram! A Nő: Ma buján virító, piros élet Holnap sirgödör a szerelem . . . Csalhatsz, ölhetsz s mégis szeretnélek: \ Mindenem, halálom, életem! M. Kornis Arain ka. Hárman voltunk együtt: Cso£*István festőművész, Auerbach Lipót szekszárdi főgimnáziumi rajztanár, meg e sorok Írója, az etnográfus.— Mindhármunkat- közös czél vitt Ozsákra: hogy a mezőgazdasági munkaidőre idekerült borsodmegyei matyókat megtekintsük. Egyikünk, ecsetje alá való arczot, meg ruházatot keresett; másikunk iparművészeti czélokra alkalmas a'akokat, ruházatukon magyar motivumos hímzéseket; én meg mindent, a mi csak legparányibb magyar is arczon, termeten, ruházaton, bent a szívben, bent a lélekben. Ocsényben kerültünk össze; Auerbach az indulás előtt néhány őcsényi szövőasszonyt látogatott« meg, hogy felbuzditsa őket magyar himes szövések készítésére s a szentegyházba menőkről néhány fénykép felvételt tett, hogy dán módszer szerint, agyag lapokon örökíthesse meg a sárközi népviseletet. Mikor őcsényböl kiindultunk, mindjárt a falu alatt, két ágú gémes kutnál delelt a gulya; a kocsi ut két oldalán, régi tófenéken összegyülem- lett vizben, egy-egy barom álldogálva bogárzott. Csók István nem is mulasztotta el, hogy ne figyelmeztessen bennünket; ime egy Spányi Béla-féle kép; — a Sárközben ecsetre való még ilyen is akad, hát még a többi! Auerbach helyben hagy ta, fill III é* I
