Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-25 / 4. szám
Kill, évfolyam. 4. szám. Szegzárd, 1903. január 25. TOLNAVÁRMEGYE Előfizeti, ár : E^cez évre . . 12 korona. #él évre ... 8 * Negyed évre . 3 » Égy szára ára . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I ivatalon kívül elfogad Krammer Yil| mos könyvkereskedői. Szegzárdon. mi ..milI,IMIIM... PO LITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékeljen megállapító, árszabály szerint számlttf-t iák. \ községi jegyzők uj ügyvitele.! A közigazgatás úgynevezett égyszerü- itéséről szóló törvény végrehajtása tárgyá- ian kiadott uj ügyviteli szabályokról bedéinek most az egész országban, mert az íjj rend terheit súlyosan érzik azok, akiket igyon egyszerűsítettek! Abban már kivétel nélkül mind egyét- ^rtenek. hogy a vármegyei közigazgatás leién eddig nem igen ismert bürokratizmus egyeben megszületett törvényt mindennek )1 lehet nevezni, csak egyszerűsítésnek nem! íibás jelszó; mert az uj törvény alapján étesitett uj szabályok egyöntetűvé, egyformává tehetnék a közigazgatást, de hogy hyszerübbé tették volna: azt még senki sem merte állítani, mert ehhez a vakmerő íijelentéshez nagy költői fantázia szükségeltetnék. Az uj rend terhe alatt görnyedezik az igész megyei közigazgatás és minden nap |eserü humorral és csöndes rezignÁűóval pmléfcc:2Tiek> - meg arról az f egyszeriisiigsrW; Imelynek'' $mjmf-'>ä‘*^megye első tisztviselőjétől kezdve megérzi a legkisebb községül. -nótáriusa ép ügy, mint a fél napi díjál dolgozó utolsó vármegyei díjnok. Ennek az uj közigazgatási rendnek el- Iselhetetlen terhei szólaltatták meg a zala- mrmegyei községi és körjegyzők egyesületét, Ik alaposan kidolgozott, terjedelmes me- Jorandumot nyújtottak be a törvényható-, •ághoz, melyben az állam segítségét kérik irra, hogy az uj ügyvitel által reájuk züllött munkaszaporulatnak annyira-mennyire íleget tehessenek. A figyelemre méltó és sok igazságot nagában foglaló memorandumot ekként :ezdik: Az egyszerűsítés neve alatt már közfoga- QWimá lett kormányintézkedés v. i. az 1901. évi ÍX, t. czikk végrehajtása, különösen a községi és .öjrjegyzők ügyviteli szabályzata, a mint előttünk ekszik a maga cikornyás valóságában, amint mi zt gyakorlati emberek most már a személyes ta- iasztalat szemüvegén át nézzük és természetes logikával birálgatjuk; ha a sok szóhalmazból kifejtük a csekély lényeget, szomorú rezignációval onstatáljuk, hogy abban nagyon csalatkoztunk; emcsak hogy nem mentő arkánuma a kibontako- ásnak; nemcsak hogy nem enyhítette nehézkes, apkodó, zavart közigazgatásunk nyomorúságos llapotát; még csak meg sem olajozta a rozoga épezetet, hogy biztosabb, gyorsabb, lelkiismere- ssebb legyen, mely tulajdonságok a jó közigazga- ís feltétlen atributuma, hanem inkább sok esetben kadékoskodik s munkatorlódást okoz, amit az mugy is elavult ócska »more patrio«-féle szerve- et nem bir el. A legnagyobb jóakarattal sem mondhatjuk az j trendet egyszetűsitésnek, hanem csak egyöntetű* égnek, egyformásitásnak. Azt az előnyt, hogy az gész országra nézve egyforma szabályt és műkö- ési mintát hozott be, lerontja a sok lényegtelen prólékos mókázásj a sok kellemetlen teketória, a ii nem lendít az ügymeneten, nem viszi előbbre V»salus respublica« elvét, csak szaporitja az amúgy > .túlterhelt jegyzők munkakörét. Az uj iktatókönyv, a mutatókönyv ve- | zetése, a határidő napló, a magán munká- I latokról vezetendő sorkönyv, a helyi kézbesítési könyv, a hivatalos levelek megmérése stb. aprólékos rendelkezés boszantó és akadékoskodó szabályai után ekként ! világítják meg az egyszerűsítési törvény által rajok háramló munkatöbbletet: De a mi az uj eljárásban legtöbb munkát zudit a jegyző nyakába, ez az uj községi gyámügyi kezelés, melynek annyi sok ága boga van, hogy ez az ügyvitel maga egy embert igényel, és pedig ügyes, -szakképzett egyént, a milyen a közgyámok között igen kevés van, egy-egy vármegyében nem akad három ilyen közgyám ; ezt a teendőt is, ‘ ha a közgyám erre képtelen, a minthogy igaz is, az ügyvitel a jegyzőre parancsolja. A rövidlátó smokk ebben az egy emberben a mindenhatóságot látja megtestesülve, mert igazán gyermekes, nevetséges abderai észjárásra mutat, annyi óriási munkaterhét egy ember hátára rárakni és kényszeríteni, hogy legyen adókezelő, fináncz, katonai és igazságügyi előadó, magánjogi tanácsnok, postás, kézbesítő, nyilvántartó, tanügyi orákulum, bűnügyi vizsgáló biró, kataszteri ügyvivő, határ- kiigazitó mérnök, köz- és állategészségügyi, ad jutáos, kereskedelmi és ipari merkur, a közigazgatásnak örökké éber, mindig elfoglalt telefonja, statisztikai postagalamb, örökösödési, kisebb polgári, bűnügyi, äÖ(r* etTrrirrékirgji -átlagai— könyvvezető és isten tudja még micsoda csuda egy személyben. Mi, akiket a gyakorlat iskolája nagyon megpróbált, megoktatott, mi, a kik a nagy társadalmi élet legérzékenyebb, örökké éber percmutatói vagyunk, nem csoda, hogy az uj rendért nem lelkesedünk. Az se nem bor, se nem eczet: nem hat üditőleg sanyarú közállapotainkra. Mit ér az, ha a nagyon éhes embernek adnak egy kanál limonádét. Nyomtatványmintákkal nem lehet a közigazgatást megjavítani. Tápanyag kell az elsatnyult, kizsarolt szervezetbe, munkaerő, másként nem boldogulnak az uj ügyviteli szabálylyal sem. Az emberi tevékenység határai korlátoltak, nincsenek berendezve lóerőre. Egy ember,. ha maga a megtestesült szorgalom és hozzá univerzál zseni is, három ember helyett nem dolgozhatik, — vagy csak igen rövid ideig. Elernyed, kiég, megsemmisül, mint minden túlfeszített erő. Határozottan állítjuk, hogy az uj renddel sem fog javulni a községi közigazgatás nyomorúságos állapota, mert azzal, hogy flastromot teszünk a tyúkszemünkre, nem gyógyítjuk meg a főfájásunkat. — Okvetlen szükséges a szervi bajokon, segíteni rögtön. Ezt meg lehet tenni a mai rendszer mellett is, segédmunkaerő kirendelésével. Ne legyen a szegény jegyző üldözött, mostoha gyermeke a hatalomnak; ne legyen arra kényszerítve, hogy akkor, midőn közvetítő szerepet visz a nép és kormány kőit, mint adó-executor, mint gyűlölt vámszedő, lépjen a nép elé, legyen mellette olyan szakegyén, kire legalább az adókezelést önállóan rá lehetne bizni. Legyen a jegyzőnek több ideje a község belügyeivel, a nép ügyes-bajával foglalkozni, hogy az benne a falu jegyzőjét, tanácsadóját, vezetőjét tisztelje és becsülje. Mert csak igy lesz — s másként soha — az egyszerűsítés uj rendje is helyesen megoldva. A zalavármegyei községi jegyzők ezen indokolt feljajdulása nem elszigetelt megnyilatkozása az uj rend miatt érzett elégü- letlenségnek; országszerte ekképpen nyilatkozik mindenki, aki a közigazgatás egyszerűsítésének előnyeit érezni kénytelen. Nem szórványos vélemények, hanem az általánosan nyilvánuló- közérzet és a gyakorlati közigazgatásban szerzett tapasztalat indokolja azt a közkivánalmat, hogy a közigazgatás uj rendjében rejlő soknemü tévedést és fonák intézkedést mihamarább ki kell küszöbölni és a gyakorlati élet embereinek meghallgatásával alaposan és valóban az egyszerűsítés szellemének és lényegének megfelelően átalakítani, mert különben könnyen szállóigévé változ- hatik az a rossz akaratú közmondás, hogy egyszerűsítsenek meg téged is úgy, mint a magyar közigazgatást! VÁRMEGYE. — Aki a községi gyűlésen a hallgatóságot felhívja, hogy az elnöklő szolgabiró rendelete ellenére a termet ne hagyja el: izgatásban bűnös. (A magy. kir. Curia 1902. évi 3215. szám alatti Ítélete. — Hagyatéki ügyben az érdekelt kiskorú születési bizonyítványának beszerzésére nem a hagyatéki bíróság, hanem az árvaszék köteles. (A m. kir. belügyminiszter 1902. évi 76^20. sz. határozata.) !Ä® A vármegyének a községi költségvetés^— részletes felülvizsgálatába bocsátkozó határozata ellen beadott panasz elbírálása, csak az 1886. évi XXII. t.-cz. 136. §-ában foglalt feltételek fenfor- gása esetén tartozik a m. kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe. (A m. kir. minisztertanácsnak 1902. évi szeptember 13 án hozott határozata.) — Az egyszerűsítési törvény hatálya az útadó ügyekre nem terjed ki. Testületi szervezettel biró hatósághoz felebbviteli visszautasítása felett az határoz, ki a hatóságot kifelé képviseli. (A m. kir. belügyminiszter 1902. évi 88,383. sz. határozata.) — már kivetett pótadónak eredeti rendeltetésétől részben vagy egészben eltérő más czélra való fordítása csak névszerinti szavazás utján határozható el. (A m. kir. belügyminiszternek 130,264/1902. számú határozata.) — A községi közlekedési (vicináiis) közutak építési és fentartási költségeinek biztosítása nem ok arra, hogy az érdekelt községek községi közmunkájuk fele részének kötelező megváltását kimondják. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1902. évi 36227. sz. határozata.) — Tisztviselői minősítés szempontjából a tanító képezde elvégzéséi a főgymnasium t vagy főreáliskola tanfolyamának befejeztével és az érettségi vizsga letételével egyenértékűnek kell tekinteni. (A m. kir. közigazgatási bíróság 2639/1902. sz. határozata. — A törvényhatósági közutakra szállítandó kavics biztosítása iránt szükséges árlejtés megtartásával az illetékes járási lőszolgabiró is megbízható. Az alispán vagy törvényszerű helyettese mindazon teendőkkel, melyek valamely törvény világos rendelkezése alapján kizárólag* a törvényhatóság első tisztviselőjének személyéhez kötve nincsenek, saját felelősségére más törvényhatósági tisztviselőt is megbízhat. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1902, évi 51,172. sz. határozata.)-