Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-07 / 23. szám

2. TOLNA VÁRMEGYE. 1903. junius 7, hogy soha többé a magyarok ellen fegyvert nem fognak, mert akkor is csak gonosz lelkű bujtogatók használták fel őket a reak­ció céljaira. A horvátokat addig, mig Horvátország­ban maradnak, nem akarjuk egy kalap alá vonni a többi nemzetiségekkel. Némi tör­ténelmi előjogaik vannak, amelyeket azon­ban a magyar állam a legmeszebbmenő módon respektált a kiegyezésben. De ezek a történelmi előjogok nem terjednek addig, hogy a magyar állam ellen rohanjanak, mert Szent István koronája őket a magyar államhoz kapcsolja, közjogunk nem ismer horvát államot s az a terület, amelyen lak­nak, a magyar szent korona birodalmához tartozik, oda tartozott ezer év óta. Ha pedig a horvátok a szoros érte­lemben vett Magyarország területén laknak, vagy itt hirdetnek nemzetiségi tanokat, itt csak olyan tekintet alá jöhetnek, mint a többi nemzetiségek, akikkel szemben a tü­relem fonala előbb-utobb elszakad. A magyar faj szupremáciájának szent­nek és sérthetetlenek kell maradnia, mert csak ez biztosíthat bennünket arról, hogy hazánk el nem merül az ellenséges népek áradatában. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság junius havi ülését folyó hó 8-án, azaz holnap dél­előtt fogja megtartani. — A községi közlekedési útalap nyugdíja­zás céljaira igénybe nem vehető. (A m. kir. keresk. miniszter 1902. évi 68.635. sz. határozata.) — AZ Utibizottságok működése — ha hiva­tásuknak meg nem felelnek — beszüntethető. (A m. kir. keíresk. min. 1902. évi 76,855. sz. hat.) — A csavargás és koldulás miatt elitéit egyénekkel izemben az 1879. évi XL. t.-c. 69. §-a értelmében nem kitiltásnak, hanem az illetőségi helyre való utasításnak (eltoloncolásnak) van helye. (A m. kir. belügyminiszter 1902. évi 5466. számú határozata:) — Hogy valamely község utcáján a sze­kerekkel való közlekedés közbiztonsági szempont­ból megengedhető-e vagy sem, első fokon a fő­szolgabíró illetékes határozni. (A m. kir. belügy­miniszter 1903. évi 31.857. számú határozata.) dőn át elmulasztottam, iszonyú erőfeszitéssel igye­keztem pótolni néhány hét alatt az érettségi előtt. Ment is a dolog, nem egészen csalás nélkül. Végre sem lehetséges néhány heti, fekete kávé mellett átviraszíott éjen s napon át jó matematikussá és jó göröggé érni, mikor az embernek sok egyéb dolga is van. Úgy voltam, mint a zsidó adomabéli kár­tyás, aki, midőn a kibic figyelmeztette, hogy az utolsó ütést hamis kártyával csinálta, azt mondta : ja, anders war die Parthie nicht zu gewinnen! Másként ezt a játszmát nem lehetett megnyerni. Már pedig nekem azt az érettségi játszmát meg kellett nyernem minden áron. Vagy — a halál! Ma már, persze, szeretném magamat e szer­telen vagy-vagyért felpofozni. De én már nem ér­tem egészen jól azt a fantaszta, ideges, szemtele­nül hanyag s mégis határtalanul becsvágyó, ostoba diákgyereket, aki érittségiző koromban voltam. — Hisz akkor én, miden elégséges gimnáziális érett­ségem dacára, hajamból egy fürtöt mesterségesen lehúztam a homlokomra s ott kérdőjelet formáltam belőle. S ezt a homlokomon izléstelenkedő haj­kérdőjelet magamban egész komolyan úgy magya­ráztam, hogy — élet ? vagy — halál ? Tanáraimtól azonban, akik mind igen derék, okos emberek voltak, most utólag cseppet sem vehettem rossz néven, hogy nem értették, mily mély jelentősége van homlokomon annak az éretlen fürt­nek, mely folyvást boszantotta a szemüket. Mert — Kihágási Ügyben a fel nem található el­itéit hollétének megtudása, vagy keresése, iránt tett hatósági intézkedések — figyelő-lap, idézés kiállítása stb. — az elévülést félbeszakítják. (A magy. kir. belügymin. 1902. évi 5834. számú határozata.) — A kis- és nagyközségben tartott állat­vásárokon megjelenni köteles járási hatóságok, e címen napidijat és útiköltséget nem számíthatnak fel. (A belügymin. 2265/1903. sz. rendelete.) — Választó polgároknak kővel való meg- dobálása iránt indított ügy elbírálása nem a köz- igazgatási hatóság, hanem a kir. bíróság hatáskörébe tartozik.) A m. kir. minisztertanács 1902. évi okt. 3-án hozott határozata.) HÍREK. — Személyi hír. Gróf Széchenyi Sándor v. b. 1.1., vármegyénk főispánja, múlt szerdán Szegzár- don tartózkodott, hivatalos ügyek elintézése végett. — Elnevezések és áthelyezések. Az igazság­ügyminiszter Megyery Dezső gyönki kir. albirót saját kérelmére a zsibói kir. járásbírósághoz, — Pribenszky Lajos szegzárdi járásbirósági Írnokot a szegzárdi törvényszékhez és S2abő Károly gyönki járásbirósági írnokot a szegzárdi járásbírósághoz helyezte át. — Esküvő. Dárdán Nagy Jenő vármegyei aljegyző, — Nagy Gyula dárdai körjegyző fia — oltárhoz vezette Fülöp Margit kisasszonyt, a nemrég elhunyt Fülöp Kázmér dr. dárdai ügyvéd leányát, Várkonyi Sándor, lapunk kiadóhivatali vezetőjének unokahugát. — A bajai Dunahld építésére nézve a pénz­ügyminiszter a múlt héten terjesztett törvényjavas­latot az országgyűlés elé. — A részletes tervezet szerint 18 93 km. hosszú baja—bátaszéki uj vonal, mely a Duna—Tisza közét és a Dunántúl lévő vasúti fővonalakat köti össze, elsőrendű főpályaként terveztetik. A baja—bátaszéki összekötő vonal és Dunahid építési költségeire -— forgalmi eszközök nélkül — együtt 7.000,000 korona van előirányozva és pedig a folyó évben 100,000 korona, 1904-ben 1.500.000 kor'., 1905-ben 3.000,000 kor., 1906-ban 1.500.000 kor. és 1907-ben 900.000 korona. — Miniszteri köszönet. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Heíyey Sámuel pécsi püspök­nek a kaposvári siketnémák intézete céljaira adott ezer korona adományáért köszönetét nyilvánította. — Eljegyzés. Királydaróci Daróczy Zoltán biritói (Paks) földbirtokos, néhai Daróczy Tamás és Szeniczey Stefánia fia, eljegyezte lovassi Szakáll Jolánt, lovassi Szakáll Mihály csombárdi (Somogy- megye) földbirtokos és monostori Thassy Olga leányát. azt már csakugyan nem lehet minden tanártól meg­kívánni, hogy minden érettségiző éretlen diák lei­kébe belelásson. Még hozzá, a tanárkodás pedáns mesterség. Erre ritkán mennek olyanok, akik diákkorukban va­lami különösen bolondos fantaszta gyerekek voltak. Ezt a pályát általában, a legszorgalmasabb és leg­rendszeresebb tanulók választják, akik diákemlé­keikben sem igen találnak szertelen, veszedelmes, válságos mozzanatokra. Akik, ha az érettségijükre gondolnak, csak arra emlékeznek, hogy ők igen tisztességesen és jókor elvoltak készülve a nagy próbára s hogy szintén csaltak ugyan valamelyest az írásbelin, de azt sem föltétien életszükségből, hanem inkább csak kiirthatatlan diákvirtusból csi­nálták. Mert hiszen a rendes átlagos diákgyerek­nek a tanárokhoz való viszonya alig más, mint egy szüntelen zsivány- és pandúr-játék. Ha Valamely kis zsiványt meg is fog a pandúr, hát a zsiványka kimaradt a folyó játszmából s kissé kedvetlenül, de minden öngyilkossági ostoba gondolat nélkül, vár a következőkre. És eddig van. Most már azonban — tegyük fel — a zsivány- és pandúr-játékban én pandúr vagyok. Tanár, aki­nek a játék szent és sérthetetlen szabályai szerint az a kutyakötelességem, hogy a zsivány lurkókat, hacsak lehet, elcsípjem. S ime ügyesen, szemesen elcsiptem egyet. Megvagy adta kis huncfut zsivá­b — Anyakönyvvezető kinevezése. 7hun Béla nyugalmazott tolnai Il-od jegyzőt a beliig* miniszter kinevezte Bártfára állami anyajcönyy’ vezetővé. — Püspöki körlevél. Hetyey Sámuel megyés< püspök kiadta VI. számú körlevelet. Legeiül közlj XIII. Leó pápának 1903. február 20 án, mint meg, választásának 25. évfordulóján tartott beszédet. Azután szorgalmazza a hitoktatásról szóló táblázatos kimutatások beküldeset a kerületi esperes tanfe], ügyelők utján legkésőbb junius végéig. A baranyj. vári autonómiai választókerület Bit'ó István hálálj folytán megüresedvén, junius 30-ig uj autonómiai képviselő válásztását rendeli el. KözlP a vallás- és közoktatásügyi miniszternek az uj egyseges helyes, irás tárgyában kiadott rendeletet, — nemkülönben ugyanazon miniszternek a tanító-, tanitónő- és óvónő- képesítő oklevelek helyes kiállítása tárgyában ki. adott rendeletét. Közli a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a szegény elemi iskolai tanulok részére felállítandó ingyen konyhák ügyében kiadott kör. rendeletét, felkérvén az iskolaigazgató plébánosokat, hogy ezen áldásos és emberbarati intézménynek létesítése érdekében hatáskörükben buzgólkodjanak. — Rákóczi ünnepek Szegzárdon. Folyó hó 14-én két helyen is tartanak Szegzárdon Rákóczi ünnepélyt. E napon délelőtt 10 órakor ugyanis a szegzárdi polg. leányiskola növendékei a nagy. vendéglő nagytermében Rákóczi emlékére matinét rendeznek 60 fillér belépődíj, mellett s az összes jövödelmet Rákóczi hamvainak hazaszállítására fordítják. Az ünnepélyre külön meghívókat nem bocsájtanak ki. A másik Rákóczi-ünnepélyt ugyan­ezen napon délután 5 órakor a szegzárdi róm. kath. olvasókör tartja saját helyiségében, de itt már a jövedelmet az egylet saját házalapja javára fordítja. Az ünnepély műsora a következő: 1. Hym- nusz. Énekli a kath. kör dalköre. 2. Mikes Kele­men. Lévay Józseftől. Szavalja: Bajomi Ferencz i r. t. 3. Balogh Ádám nótája. Előadja a kath. kör dalköre. 4. II. Rákóczy Ferencz emlékezete. Irta és felolvassa: Szabó Géza hittanár, a kath. kör al- elnöke. 5. Rákóczy kesergője. Énekli Foglein Fe­rencz r. t. zenekisérettel. 6. A rab. Petőfi Sándor­tól. Szavalja: Bonyai János r. t. 7- Kurucz nóták. Előadja zenekisérettel a k. kör dalköre. 8. Rákóczy Ferencz. Salgó Lászlótól. Szavalja: Kiss János r. t. 9. Bujdosók éneke. Előadja: a kath. kör dal­köre. 10. Rákóczy. Petőfi Sándortól. Szavalja: Ádám Antal r. t. 11. Szózat. Előadja; a kath. kör dalköre. 12. Rákóczy-induló. Előadja: Garay Ferkó zenekara. Ünnepély után táncz. Belépő-dij személyenkint 50 fillér. — Múzeumi látogatók. A kaposvári áll. fő­gimnázium növendékei közül 11-en tanárjuk vezetésé­vel múlt vasárnap meglátogatták vármegyénk múzeu­mát ; szakszerű magyarázatokkal Haugh Béla mú­zeumi őr szolgált nekik. nya ! Állj félre, a folyó játszma végéig künn van a neved. Majd szeptemberben gyere újra. Akkor megint játszható!, de addig nem. Akkor ám légy ügyesebb és nyerj te. De most vége, most én győztem. Hát aztán mit tehetek én róla, hogy a fiú, akit igy, a legkisebb rosszakarat nélkül, a játék törvényei rámparancsolta kötelességből, megcsíptem, nem rendes, átlagos kis játék-zsivány, hanem egy léikében megrendült kivételes fantaszta ? Mit tehe­tek én róla, hogy e bolond megcsípett gyermek j nem áll békességesen félre a játékszabályok sze-l rint s nem várja be a következő játszmát, hanem — megöli magát ? Lelkemre, tökéletesen ártatlan vagyok e ször­nyűségben s bízom is benne, hogy ezt mindn jóra- valo okos ember el is fogja ismerni. De mégisi borzasztó az ehet rám nézve is. Nemcsak azértj mert minden ember jóravaló és okos, hanem külö­nösen azért, mert hisz azt a fiút voltaképpen ma­gam is szerettem. Csak most látom, mikor a Duná­ból húzzák ki a holttestét, hogy milyen kedves volt nekem. Megengedem, hogy csak rémséges vége váltja ki szivemből ezt a meleg érzést. De való' sággal mégis kiváltja, tehát szivem rejtekén meg kellett annak lenni. Megengedem : ha nem ez a valóban jó fiú, hanem a legrosszabb diákom ölte volna el magát, utólag arról is azt érezném, hogjí j

Next

/
Oldalképek
Tartalom