Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-07 / 23. szám

2.

TOLNA VÁRMEGYE.

1903. junius 7,

hogy soha többé a magyarok ellen fegyvert nem fognak, mert akkor is csak gonosz lelkű bujtogatók használták fel őket a reakció céljaira.

A horvátokat addig, mig Horvátországban maradnak, nem akarjuk egy kalap alá vonni a többi nemzetiségekkel. Némi történelmi előjogaik vannak, amelyeket azonban a magyar állam a legmeszebbmenő módon respektált a kiegyezésben. De ezek a történelmi előjogok nem terjednek addig, hogy a magyar állam ellen rohanjanak, mert Szent István koronája őket a magyar államhoz kapcsolja, közjogunk nem ismer horvát államot s az a terület, amelyen laknak, a magyar szent korona birodalmához tartozik, oda tartozott ezer év óta.

Ha pedig a horvátok a szoros értelemben vett Magyarország területén laknak, vagy itt hirdetnek nemzetiségi tanokat, itt csak olyan tekintet alá jöhetnek, mint a többi nemzetiségek, akikkel szemben a türelem fonala előbb-utobb elszakad.

A magyar faj szupremáciájának szentnek és sérthetetlenek kell maradnia, mert csak ez biztosíthat bennünket arról, hogy hazánk el nem merül az ellenséges népek áradatában.

VÁRMEGYE.

— A közigazgatási bizottság junius havi ülését folyó hó 8-án, azaz holnap délelőtt fogja megtartani.

— A községi közlekedési útalap nyugdíjazás céljaira igénybe nem vehető. (A m. kir. keresk. miniszter 1902. évi 68.635. sz. határozata.)

— AZ Utibizottságok működése — ha hivatásuknak meg nem felelnek — beszüntethető. (A m. kir. keíresk. min. 1902. évi 76,855. sz. hat.)

— A csavargás és koldulás miatt elitéit egyénekkel izemben az 1879. évi XL. t.-c. 69. §-a értelmében nem kitiltásnak, hanem az illetőségi helyre való utasításnak (eltoloncolásnak) van helye. (A m. kir. belügyminiszter 1902. évi 5466. számú határozata:)

— Hogy valamely község utcáján a szekerekkel való közlekedés közbiztonsági szempontból megengedhető-e vagy sem, első fokon a főszolgabíró illetékes határozni. (A m. kir. belügyminiszter 1903. évi 31.857. számú határozata.)

dőn át elmulasztottam, iszonyú erőfeszitéssel igyekeztem pótolni néhány hét alatt az érettségi előtt. Ment is a dolog, nem egészen csalás nélkül. Végre sem lehetséges néhány heti, fekete kávé mellett átviraszíott éjen s napon át jó matematikussá és jó göröggé érni, mikor az embernek sok egyéb dolga is van. Úgy voltam, mint a zsidó adomabéli kártyás, aki, midőn a kibic figyelmeztette, hogy az utolsó ütést hamis kártyával csinálta, azt mondta : ja, anders war die Parthie nicht zu gewinnen! Másként ezt a játszmát nem lehetett megnyerni.

Már pedig nekem azt az érettségi játszmát meg kellett nyernem minden áron. Vagy — a halál!

Ma már, persze, szeretném magamat e szertelen vagy-vagyért felpofozni. De én már nem értem egészen jól azt a fantaszta, ideges, szemtelenül hanyag s mégis határtalanul becsvágyó, ostoba diákgyereket, aki érittségiző koromban voltam. — Hisz akkor én, miden elégséges gimnáziális érettségem dacára, hajamból egy fürtöt mesterségesen lehúztam a homlokomra s ott kérdőjelet formáltam belőle. S ezt a homlokomon izléstelenkedő hajkérdőjelet magamban egész komolyan úgy magyaráztam, hogy — élet ? vagy — halál ?

Tanáraimtól azonban, akik mind igen derék, okos emberek voltak, most utólag cseppet sem vehettem rossz néven, hogy nem értették, mily mély jelentősége van homlokomon annak az éretlen fürtnek, mely folyvást boszantotta a szemüket. Mert

— Kihágási Ügyben a fel nem található elitéit hollétének megtudása, vagy keresése, iránt tett hatósági intézkedések — figyelő-lap, idézés kiállítása stb. — az elévülést félbeszakítják. (A magy. kir. belügymin. 1902. évi 5834. számú határozata.)

— A kis- és nagyközségben tartott állatvásárokon megjelenni köteles járási hatóságok, e címen napidijat és útiköltséget nem számíthatnak fel. (A belügymin. 2265/1903. sz. rendelete.)

— Választó polgároknak kővel való meg- dobálása iránt indított ügy elbírálása nem a köz- igazgatási hatóság, hanem a kir. bíróság hatáskörébe tartozik.) A m. kir. minisztertanács 1902. évi okt. 3-án hozott határozata.)

HÍREK.

— Személyi hír. Gróf Széchenyi Sándor v. b. 1.1., vármegyénk főispánja, múlt szerdán Szegzár- don tartózkodott, hivatalos ügyek elintézése végett.

— Elnevezések és áthelyezések. Az igazságügyminiszter Megyery Dezső gyönki kir. albirót saját kérelmére a zsibói kir. járásbírósághoz, — Pribenszky Lajos szegzárdi járásbirósági Írnokot a szegzárdi törvényszékhez és S2abő Károly gyönki járásbirósági írnokot a szegzárdi járásbírósághoz helyezte át.

— Esküvő. Dárdán Nagy Jenő vármegyei aljegyző, — Nagy Gyula dárdai körjegyző fia — oltárhoz vezette Fülöp Margit kisasszonyt, a nemrég elhunyt Fülöp Kázmér dr. dárdai ügyvéd leányát, Várkonyi Sándor, lapunk kiadóhivatali vezetőjének unokahugát.

— A bajai Dunahld építésére nézve a pénzügyminiszter a múlt héten terjesztett törvényjavaslatot az országgyűlés elé. — A részletes tervezet szerint 18 93 km. hosszú baja—bátaszéki uj vonal, mely a Duna—Tisza közét és a Dunántúl lévő vasúti fővonalakat köti össze, elsőrendű főpályaként terveztetik. A baja—bátaszéki összekötő vonal és Dunahid építési költségeire -— forgalmi eszközök nélkül — együtt 7.000,000 korona van előirányozva és pedig a folyó évben 100,000 korona, 1904-ben

1.500.000 kor'., 1905-ben 3.000,000 kor., 1906-ban

1.500.000 kor. és 1907-ben 900.000 korona.

— Miniszteri köszönet. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Heíyey Sámuel pécsi püspöknek a kaposvári siketnémák intézete céljaira adott ezer korona adományáért köszönetét nyilvánította.

— Eljegyzés. Királydaróci Daróczy Zoltán biritói (Paks) földbirtokos, néhai Daróczy Tamás és Szeniczey Stefánia fia, eljegyezte lovassi Szakáll Jolánt, lovassi Szakáll Mihály csombárdi (Somogy- megye) földbirtokos és monostori Thassy Olga leányát.

azt már csakugyan nem lehet minden tanártól megkívánni, hogy minden érettségiző éretlen diák leikébe belelásson.

Még hozzá, a tanárkodás pedáns mesterség. Erre ritkán mennek olyanok, akik diákkorukban valami különösen bolondos fantaszta gyerekek voltak. Ezt a pályát általában, a legszorgalmasabb és legrendszeresebb tanulók választják, akik diákemlékeikben sem igen találnak szertelen, veszedelmes, válságos mozzanatokra. Akik, ha az érettségijükre gondolnak, csak arra emlékeznek, hogy ők igen tisztességesen és jókor elvoltak készülve a nagy próbára s hogy szintén csaltak ugyan valamelyest az írásbelin, de azt sem föltétien életszükségből, hanem inkább csak kiirthatatlan diákvirtusból csinálták. Mert hiszen a rendes átlagos diákgyereknek a tanárokhoz való viszonya alig más, mint egy szüntelen zsivány- és pandúr-játék. Ha Valamely kis zsiványt meg is fog a pandúr, hát a zsiványka kimaradt a folyó játszmából s kissé kedvetlenül, de minden öngyilkossági ostoba gondolat nélkül, vár a következőkre. És eddig van.

Most már azonban — tegyük fel — a zsivány- és pandúr-játékban én pandúr vagyok. Tanár, akinek a játék szent és sérthetetlen szabályai szerint az a kutyakötelességem, hogy a zsivány lurkókat, hacsak lehet, elcsípjem. S ime ügyesen, szemesen elcsiptem egyet. Megvagy adta kis huncfut zsiváb

— Anyakönyvvezető kinevezése. 7hun Béla nyugalmazott tolnai Il-od jegyzőt a beliig* miniszter kinevezte Bártfára állami anyajcönyy’ vezetővé.

— Püspöki körlevél. Hetyey Sámuel megyés< püspök kiadta VI. számú körlevelet. Legeiül közlj XIII. Leó pápának 1903. február 20 án, mint meg, választásának 25. évfordulóján tartott beszédet. Azután szorgalmazza a hitoktatásról szóló táblázatos kimutatások beküldeset a kerületi esperes tanfe], ügyelők utján legkésőbb junius végéig. A baranyj. vári autonómiai választókerület Bit'ó István hálálj folytán megüresedvén, junius 30-ig uj autonómiai képviselő válásztását rendeli el. KözlP a vallás- és közoktatásügyi miniszternek az uj egyseges helyes, irás tárgyában kiadott rendeletet, — nemkülönben ugyanazon miniszternek a tanító-, tanitónő- és óvónő- képesítő oklevelek helyes kiállítása tárgyában ki. adott rendeletét. Közli a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a szegény elemi iskolai tanulok részére felállítandó ingyen konyhák ügyében kiadott kör. rendeletét, felkérvén az iskolaigazgató plébánosokat, hogy ezen áldásos és emberbarati intézménynek létesítése érdekében hatáskörükben buzgólkodjanak.

— Rákóczi ünnepek Szegzárdon. Folyó hó 14-én két helyen is tartanak Szegzárdon Rákóczi ünnepélyt. E napon délelőtt 10 órakor ugyanis a szegzárdi polg. leányiskola növendékei a nagy. vendéglő nagytermében Rákóczi emlékére matinét rendeznek 60 fillér belépődíj, mellett s az összes jövödelmet Rákóczi hamvainak hazaszállítására fordítják. Az ünnepélyre külön meghívókat nem bocsájtanak ki. A másik Rákóczi-ünnepélyt ugyanezen napon délután 5 órakor a szegzárdi róm. kath. olvasókör tartja saját helyiségében, de itt már a jövedelmet az egylet saját házalapja javára fordítja. Az ünnepély műsora a következő: 1. Hym- nusz. Énekli a kath. kör dalköre. 2. Mikes Kelemen. Lévay Józseftől. Szavalja: Bajomi Ferencz i r. t. 3. Balogh Ádám nótája. Előadja a kath. kör dalköre. 4. II. Rákóczy Ferencz emlékezete. Irta és felolvassa: Szabó Géza hittanár, a kath. kör al- elnöke. 5. Rákóczy kesergője. Énekli Foglein Ferencz r. t. zenekisérettel. 6. A rab. Petőfi Sándortól. Szavalja: Bonyai János r. t. 7- Kurucz nóták. Előadja zenekisérettel a k. kör dalköre. 8. Rákóczy Ferencz. Salgó Lászlótól. Szavalja: Kiss János r. t. 9. Bujdosók éneke. Előadja: a kath. kör dalköre. 10. Rákóczy. Petőfi Sándortól. Szavalja: Ádám Antal r. t. 11. Szózat. Előadja; a kath. kör dalköre. 12. Rákóczy-induló. Előadja: Garay Ferkó zenekara. Ünnepély után táncz. Belépő-dij személyenkint 50 fillér.

— Múzeumi látogatók. A kaposvári áll. főgimnázium növendékei közül 11-en tanárjuk vezetésével múlt vasárnap meglátogatták vármegyénk múzeumát ; szakszerű magyarázatokkal Haugh Béla múzeumi őr szolgált nekik.

nya ! Állj félre, a folyó játszma végéig künn van a neved. Majd szeptemberben gyere újra. Akkor megint játszható!, de addig nem. Akkor ám légy ügyesebb és nyerj te. De most vége, most én győztem.

Hát aztán mit tehetek én róla, hogy a fiú, akit igy, a legkisebb rosszakarat nélkül, a játék törvényei rámparancsolta kötelességből, megcsíptem, nem rendes, átlagos kis játék-zsivány, hanem egy léikében megrendült kivételes fantaszta ? Mit tehetek én róla, hogy e bolond megcsípett gyermek j nem áll békességesen félre a játékszabályok sze-l rint s nem várja be a következő játszmát, hanem — megöli magát ?

Lelkemre, tökéletesen ártatlan vagyok e szörnyűségben s bízom is benne, hogy ezt mindn jóra- valo okos ember el is fogja ismerni. De mégisi borzasztó az ehet rám nézve is. Nemcsak azértj mert minden ember jóravaló és okos, hanem különösen azért, mert hisz azt a fiút voltaképpen magam is szerettem. Csak most látom, mikor a Dunából húzzák ki a holttestét, hogy milyen kedves volt nekem. Megengedem, hogy csak rémséges vége váltja ki szivemből ezt a meleg érzést. De való' sággal mégis kiváltja, tehát szivem rejtekén meg kellett annak lenni. Megengedem : ha nem ez a valóban jó fiú, hanem a legrosszabb diákom ölte volna el magát, utólag arról is azt érezném, hogjí

j