Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-24 / 21. szám
TOLNA VARMEGYE, dűli előföltéteíe az, hogy a tenyésztők rendelkezésére elég eperfa legyen! Szegzárdon is még nagyon sok parlag hely és ut van, ahol eperfát kellene ültetni, mert a selyemtenyésztéssel foglalkozó szegény népnek sokszor mérföldekre kell el- barangolni, hogy a szükséges eperfalevelet beszerezhesse. Ezen a bajon könnyen segíthet az elöljáróság; nem szabad elhanyagolni, konynyen venni a legszegényebb néposztály érdekét, hanem halogatás nélkül segíteni kell rajtok. Kapnak ingyen eperfát, ültessenek tehát minden községi közlekedési ut mellé és parlag helyre, akkor aztán nem kell a tenyésztőknek napi járásnyira eső helyekre menni az eperfalevélért. Ezt méltányosan kívánhatja a tenyésztő, mert eleget fárad keresményéért. Hogy egyebet ne említsünk, ott van a Remete- kápolnától kezdődő széles közlekedési ut, annak mindkét oldalát be lehetne ültetni eperfával; most egyetlen egy fa sincs mellette ; de van ezenkívül igen sok ilyen ut és hely, ahol több ezer eperfa elférne és igy módjukban lenne a tenyésztőknek elég közel helyről beszerezni a selyem- hernyók táplálékát. Bezerédj a miniszterhez intézett jelentésének végén a következőket mondja: »Amint Magyarország selyemtenyésztéséről felterjesztett 1902. évi általános jelentésemben, úgy ismétlem itt is, hogy ma már messze túl vagyunk azon, midőn selyemtenyésztésünket egy jelentéktelen mellékkeresetnek, úgyszólván csak egy humanisztikus czélu, alárendelt jelentőségű segélynek tekintették egyesekre nézve. Selyemtenyésztésünk ma már oly erős alapon áll, hogy egy biztos és nem sejtett nagy jövőnek néz elébe. Ezt bizonyítja azon tény, hogy a nép napról napra jobban érzi, hogy a selyemtenyésztésből keresetre van szüksége. Továbbá megerősíti azon tény, hogy selymünk minőségénél fogva a világon ismert legjobb selymek között foglal helyet. Ez készteti természetesen a külföldi elsőrangú czégeket is arra, hogy egymással versenyezve lefoglalják előre a még csak évek múlva létesitendő fonodáinkat. Számítanunk kell azonban, — mint azt már minden alkalommal hangsúlyoztam — a vármeII r - • • gyék, főszolgabirák és a községek jóindulatú, hazafias támogatására is, ha jövőben megfelelő eredményt akarunk felmutatni a selyemtenyésztés terén. Adja Isten, hogy ezen jó ügy jövőben is mentői nagyobb támogatásban részesüljön. És mentői többen legyenek azon jó hazafiak, kik a selyemtenyésztés meghonosításánál buzgó közreműködésükkel elévülhetlen érdemeket fognak szerezni. < Mi is azt kívánjuk, hogy minél többen győződjenek meg ezen iparág nagy köz- gazdasági fontosságáról és legyenek segítségére Bezerédj Pálnak közhasznú nagy és hazafias munkájában. VARMEGYE. — A közigazgatási bizottság május havi ülését tegnap tartotta meg gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. — Helyettes szolgabiró, aki iparkihágási ügyben ítélkezett, holott önálló eljárásra ilyen ügyben felhatalmazva nem volt: a tárgyalás vezetésére és Ítélethozatalra sem jogosult. (Kereskedelmi minister 1903. évi 16038. számú elvi jelentőségű határozata.) — Piaci és vásárrendészeti ügyben l. fokon a főszolgabíró jár el. (A belügyminiszternek 1427/ 1903. sz. a. F. vármegye alispánjához intézett rendelete.) Minthogy pedig az 1886: XXII. t.-c. 21. §-a szerint a község a piaci és vásárrendészetet nem kezeli és igy a községi elöljáróság egyesek árulási helye és sorrendje tekintetében intézkedni jogosítva nincs, ennél fogva az elöljáróság ille féktelen intézkedésére alapított határozatok meg nem állhatnak. Nem változtathat ezen az a körülmény sem, hogy az elöljáróság intézkedése az érvényben levő vármegyei vásárrendtartási szabályrendelet 7. §-ának rendelkezésén alapul, mert a törvény rendelkezésével szemben a szabályrendelet ellenkező ’ intézkedése érvénytelen. Bajai kirándulók Szegzárdon. Országosan ismert múzeumunk hirneve évenként csalogat hozzánk néhány tanitézetet és egyes érdeklődőket, hogy e2en gazdag kulturális intézetünket megismerhessék. A múlt héten a bajai állami tanitóképző 32 növendéke Scherer Sándor igazgató és 7 tanár kíséretében látogatta meg Szegzárdot. Szerdán este érkeztek Dombori felől. Megérkezésük után megkoszorúzták a Garay-szobrot mely előtt Mihá- licska János tanár szép beszédet tartott. Ezután a növendékeket és a tanárokat elszállásolták. A tanári kar tagjai vacsorára Éber Márton tanító vendégei voltak. Másnap reggel a múzeumot látogatták meg, hol Haugh Béla múzeumi custos szolgált szakszerű mende-mondákból. Kalandor ember volt talán ez a Xavier Bernac. De mennyi van ilyen Párisban! Ha nagyon meg kellene rostálni az embereket, soha nem érnénk vele véget s az élet nem volna lehetséges. Bernacot mintegy négy évvel ezelőtt a Champs Elyséen találták két szúrással a szivében. Meghiszem azt, hogy emlékeznek Berncra! Valóban Páris nem látható többé ebben a rabló világban. Nemsokára négy fal közé kell temetkezni az embernek, vagy csak felfegyverkezve menni ki. A ki ma kimegy, sohasem tudja, haza ér-e élve. És a társalgás tovább folyt. Némelyek tréfáltak, pánczélingekről beszéltek, mindenféle módot találván ki a védekezésre. De alapjában véve dühösek voltak a rendőrségre. Mire gondol az a rendőrség ? — Néha megtörténik, hogy a rendőrség ismeri a gyilkost és még sem lép fel ellene. Csend lett, mert a ki igy beszélt, senki más nem volt, mint Lézignan volt vizsgálóbiró. Tudták, hogy nem tréfál soha. — Mikor azt mondom, hogy a rendőrség, — folytatta — egy kissé talán messze megyek. Azt kellene mondanom, hogy vannak esetek, mikor a bíró a bűntény részleteiről értesülve, nem tartóztatja le a gonosztevőt. — De hisz ez kötelesség mulasztás ! — jegyezte meg az egyik hallgató. — Tökéletesen, — mondta Lézignan. — És innen van, hogy harminiczhat évvel volt bírónak uevezhétí^K 9gy. emhett. . . .. > n Lézignan négy évvel azelőtt adta be a le- I mondását s most a negyven körül járt, A csend még mélyebb lett. — Lézignan ur, — mondta Yves. — Kedves barátom ? — Nem akarja, látom, nekünk elbeszélni ? — Ugyan mit ? — A történetet . . . — Melyik történetet ? — Oh, lássuk, — unszolta Yves. — Önnek van egy elmondani való története. Lézignan gondolkodott egy pillanatig. — Lelkemre, mondta, — megteszem. Azok, a kikről benne szó van, meghaltak, vagy távol vannak ; aztán nem nevezek meg senkit. A karosszékek szükebb körbe húzódtak ösz- sze s a volt biró a következő elbeszélésbe kezdett: — Drámám első felvonása ezelőtt huszonkét évvel játszódott le Trouvilleban s tizennyolcz évi időköz választja el a második felvonástól. Egy előkelő család fiatal leánya időzött ott az apjával és az anyjával. Az apa magával jóte- hetetlen volt, az anya még fiatal; a legegyenes- lelkübb és a legkomolyabban becsületes volt, de mindamellett szerette a szórakozást, kissé kaczér volt. Végre inkább pajtása, mint anyja volt a leányának. * Emez hatalmasan mulatott. Mondottam-e, hogy nagyon - szép és ráadásul nagyon gazdag volt ? Két millió hozomápy. A széptevők nem hiányoztak. Sok bók, sok széptevés, sóhajok, tekintetek. Két millió és egy sz?p leány megérdemli, magyarázatokkal. A muzeum megszemlélés, látogatásokat tettek, többi közt Wonnsky Mó, plébánosnál és Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelőéi is tisztelegtek. Később a belvárosi templomba men. tek, hol a déli isteni tisztelet alatt énekeltek is. D& ben a * Szegzárd Szál!ó»-ban közebédre gyűltek egybe, amelyen a polgári isko!a tanárai és a helybeli tanítói kar közül is többen részt vettek. Délután kirándultak a bartina-baktai szőlők megtekintésére, hol lóth Károly baktai szép tanyájában bemutatta a jobb. nál-jobb szegzárdi borokat. Innen felmentek a Bartina ormán levő keresztekhez, hol a Hymnust és Szózatot elénekelték/ Nits István közp. szől. felügyelő pedig( ki a hegyi kirándulásban kalauzolta a vendégeket, megszólaltatta a nagy vihárágyut is. Ezután meg. tekintették Nils István előhegyi szőlejét és ezen keresztül fölmentek a baro Augusz-fele előhegyi szőlőbe, hol Boross Gyula uradalmi tiszttartó és fia szives vendéglátással fogadták a kirándulókat és a tulajdonos grófnő nevében gazdagon megvendégel, ték a majdnem 60 tagra szaporodott társaságot, mely. hez csatlakozott Vojntch Dániel bajai apátplébános is, ki csütörtökön érkezett Bajáról Szegzardra, hogy részt vegyen a tanitóképző intézet kirándulásából, A hírneves Augusz-féle borok csakhamar felvilla, nyozták a hegyjárásban kifáradt társaságot és több sikerült felköszöntőben éltették a tulajdonost és helyettesét : Boross Gyula tiszttartót, kinek talpraesett; válaszát nagy tetszéssel fogadták. A társaság vig hangulatban hosszabb ideig maradt együtt a magyaros vendégszeretet nyújtó házi gazdánál. Pénteken délelőtt hírneves selyemgyárunkat nézték meg. Ebéd után Tolnára mentek, a hol a selyemgombolyitó gyár működését tekintették meg s innen Domborin át kellemes emlékekkel tértek vissza Bajára. V903. iinájüs" HÍREK. — Személyi hírek. Gróf Széchenyi Sándor v. b. t. t. főispán és Bérezel Dezső v. b. t. t, országgyűlési képviselő, a tegnapi napot városunk- ban töltötték és részt vettek a vármegyei közigazgatási bizottság ülésén. — A baja—bátaszéki hid költségei. A pénzügyminisztériumban már elkészült az uj beruházási törvényjavaslat, melybe a baja—bátaszéki áthidalás és a Bátaszék vasúti állomásig vezetendő sinpár költségeire 7 millió korona vétetett föl. Ezen összeget irányozta elő a kereskedelmi miniszter által a hely színére kiküldve volt bizottság, mely az előmunkálatokat végezte. hogy kitegyen az ember magáért. A leánykának valóságos udvara volt kérőkből, kik egymással versenyeztek kegyéért. A kisasszony, — ha úgy tetszik, Marczelle* nek nevezem őt. — Marczelle kisasszony nem vette észre sem a szép márkit, sem a divatos festőt, sem senkit azok közül, kik anyja ismeretségének a köréhez tartoztak. Volt Trouvilleben egy fiatal ember, szép, derék férfi, de a ki teljesen ismeretlen volt Marczell előtt. Naponkint találkozott vele, az ifjú nézett rá s a leány végre mindgyak- rabban kezdett rá gondolni. A hallgatag szerelmes, mint teljesen kifogástalan ember, nem tett semmit, hogy magára vonja a figyelmet s talán ez a tartózkodása volt az oka, hogy a szép leány megkülönböztette őt a többiek között. Egy kellő felügyelet alatt nem álló szép leány, egy huszonötéves sóhajtozó ifjú, egy szoba- leány, ki úgy gondolkozik, hogy minden kapott arany növeli a hozományát — mindez több, mint a mennyi kell hozzá, hogy meginduljon a levelezés. Vagy húsz levél az egyik és a másik részről. Nagyon helytelen dolog megengedni a fiatal leányoknak, hogy regényeket olvassanak ; megérzik a növeldebeliek stílusán. És a Marczelle levelei, Jfl# lyek eleinte jelentéktelenek és nagyoa rövidek voltak, lassanként nagyon is határozott irányt vettek, mintegy elkábitották barátjának egyre tüzesebb frázisai. Egy alkalommal a fiatal ember kijelentette, hogy megöli magát, ha Marczelle bele nein egy*-, zik egy találkozóba. Ez a fenyegetés nem rém|t,,,f'‘ el Marczeílet, de valóságra ébresztette. .,A1&P
