Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-17 / 20. szám

2.

TOLNAVÁKMEGYE.

alatt, mig ezek megjelennek, a németet, szlávot, oláhot sem tilthatjuk el a cseládalapitástól! És még ha megvolnának az anyák, akik a hiányzó 21 millió magyart egyhamar megszülni tudnák, hol vannak az apák, kik a 21 millió magyart nemcsak nemzeni, hanem eltartani is tudnák.

Igaza van a német költőnek, ki azt mondja: »Vater werden ist nicht schver, — Vater sein dagegen sehr!«

Éppen nem akarom azt állítani, hogy a nem magyar ajkuakat ellentétbe kell állitani a magyarral ; hisz hála Isten nemzetiségi agitació, aktiv részben inkább a középosztályban, mint a népben nyilvánul, de éppen azért, mivel ez az agitáció, mely a románok absztinensz politikája folytán a központban nem nyilatkozik úgy, mint az országban, éppen azért nemcsak nemzeti, hanem faji érdek is követeli, hogy olyan gazdasági politikát kövessünk, m.ely a magyar középosztály és faj legfontosabb kereset forrásának: a földnek értékét megtartja.

Éppen ezen számok indíthatnák arra tisztelt honatyáinkat, hogy ne mindenféle afférekben, ob- strukciókban, közjogi rekriminaciokban keressék a nemzeti politika lényegét, hanem a nemzet gazdasági erejének gyarapításában. Hisz nálunk igazán nemzeti politika csak az leket, hogy gyaraóitsuk a magyart, hogy magyar maradhasson, gyarapitsuk a nem magyart, hogy magyarrá váljon.

Macaulay mondja a zsidó emanczipáció mellett tartott beszédében; If there be any proposition univerzally true in politics, it is thid: that foreign atiachementes are the fruit of domestic miszrule, az az: nincs nagyobb politikai igazság, mint az, hogy kifelé való gravitálás okait a rossz belső kormányzásban kell keresnünk. Egy állam, mely | a- polgárt csak anyakönyvezi, alkoho.izálja, árverezi és akasztja; nem gyakorol nagy vonzerőt. A nép sorsa, mely természetes védőjétől, tisztikarától, középosztályától elszakítva, szervezetlenül hagyva a nemzetiségi s internacionalis . bujtogatás, a kizsákmányolás s az igazságtalanság ezer és ezer alakja ellenében: sokkal fontosabb, mint mindazon kérdések, melyekre honatyáink annyi időt elpazaroltak. Ezt első sorban éppen annak a-pártnak kellene meggondolni, mely, bár jog nélkül,' a job- bágy felszabadítás érdemét magának vindikálja és legtöbbet szónokol szabadságról, de semmit sem tett eddig arra, hogy a felszabadult jobbágyság szabad is maradhasson!

Jutott-e valaha eszükbe a telekkönyvrendezést, annyi keserűség okát, az uzsora törvényt ezen legfélelmesebb nemzetiségi agitátor reformját, a homesteadet, ezt a hatalmas eszközt az assimiláciora sürgetni ?

A mi a nép érdekében történt, abból nincs semmi, amit a »jobbágyszabaditó« párt kezdeményezésére vezethetnénk vissza. A népies állattenyésztés Darányi, Kozma, Tormai, és Pirkner érdeme, a szövetkezeteket gróf Károlyi alkotta, a selyemtenyésztés Bezerédj Pál műve, kiknek érdemeit a t. ellenzék ugyan buzditólag elismeri, de már a szederfa-ültetéssel nem támogatja. Pedig csak ezen múlik, hogy selymünk, mely most első kvalitás a világpiacon, milliókat hozzon a külföldről az ország legszegényebb lakosai számára.

Nemzeti érdek kívánja azt, hogy a kiegyezés is- létrejöjjön és mihamarabb törvényhozásilag is véget vegyen a bizonytalanság oly gyászos korszaka, az osztrák parlamenttel, ha lehet, az osztrák parlament nélkül, ha kell. Az előbbit ugyan én ethnografiai lehetetlenségnek tartom, de csak legnagyobb elleneinket: a pánszlávizmust és pan- germanizmust szolgálnánk, ha a kiegyezést még tovább is az ottani frakcióktól tennénk függővé.

VARMEGYE.

— A közigazgatási bizottság május havi ülését folyó hó 23-án fogja megtartani.

— Szolgálati bér iránti követelésnek — mint nem cselédbér-követelésnek — elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanácsnak 1903. évi február hó 18-án hozott határozata.)

— Vizrendőri panaszos ügyekben az 1901. évi XX. t.-cz. végrehajtásáról szóló 4600/901. sz. miniszteri rendelet 3. §-ának téves alkalmazása és az ily ügyek elbírálásánál a vízjogi törvény és a 45,689/95. sz. végrehajtási rendelet figyelmen kivül hagyása által jogszabály sértetik meg. (A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1903. évi 12.450. számú határozata.)

— Kihágási ügyben ujrafelvételi kérelemnek

megfelelő uj bizonyítékok alapján többször is lehet helye. Az tjjrafelvételi kérelem azonban a jogerős Ítélet végrehajtását nem akadályozza* (A m. kir. belügyminiszter l902. évi 3919. sz. határozata.)

— Idegen rétnek jogtalan lekaszálása

által okozott kár megtérítése iránt indított ügy elbírálása, ha a károsult a kárttevő megbüntetését nem kivája, nem a közigazgatási, hanem a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. miniszter- tanács 1902. évi április 16-án hozotott határozata.)

1903. május 17.

HÍREK.

— Személyi blrek. Selcz József kir. törvény, széki elnök a múlt héten több napig az ottani járásbíróság megvizsgálására Gyönkön időzött.

Krcsmárik Pál szegzárdi kir. _• főügyész-helyettes

szabadságából hazaérkezett és átvette hivatalának vezetését. —* Bolgár Kalman kerületi allami anya. könyvi felügyelő tegnap Szegzárdon időzött az anyakönyvi ügyvitel megvizsgálása végett.

— Udvari bál. A csütörtökön este a

budai királyi váriakban mesés pompával lefolyt udvari bálon vármegyénkből részt vettek: Perczel Dezső v. b. t. t., gróf Széchenyi Sándor főispán, v. b. ^ t. t. és neje, Sztankovánszky János cs. és kir. ka- marás nejével és három leányával, Csapó Vilmos, gróf Széchenyi Bertalan és gróf Széchenyi Domokos cs. es kir. kamarasok, Kämmerer Ernő országgyűlési képviselő és dr. Sztankovánszky Imre tb.. szolgabiró. A bálon általános feltűnést keltett, hogy (j Felsége a cercle alkalmával a szokásos rövid megszólításoktól eltérőleg Perezd Dezsővel igen hosszas beszélgetést folytatott. A beszélgetés, mely a jelenlegi politikai helyzetre vonatkozott, 10 percig tartott és Ő Felsége barátságos kézszoritás- sál búcsúzott Perczeltől.

— Érettségi vizsgához kormányképviselő.

Wigand János szegzárdi állami főgimnáziumi igazgatót a vallás- és közoktatásügyi miniszter a késmárki lőgimnáziumhoz, az érettségi vizsgákhoz kormányképviselőül küldötte ki.

— Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Domokos Árpád dési kir. állami végrehajtót a szeg- zárdi magy. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez ideiglenes minőségű számtisztté nevezte ki.

— Disztornázás a főgimnáziumban. Lapunk múlt számában már közöltük, hogy a szegzárdi főgimnázium felsőbb osztályú tanulóinak egy része a folyó hó 21-én tarlandó kér. tornaversenyre Sopronba rándul s az ott bemutatandó tornagyakorlatok főpróbáját ma délután y órakor a közönség előtt 60 fillér belépődíj mellett bemutatja. Ez alkalommal ismételten felhívjuk az érdeklődők figyel» mét a főgimnázium helyiségében tartandó tornagyakorlat megtekintésére.

Komoly becsvágyra vall, hogy a szerző ilyen pszichológiai alapra helyezte a darabot. S még azért is megdicsérhetem, hogy minden frivol mellékgondolat nélkül fogott hozzá témájának a kifejtéséhez. Darabjában a nő csakugyan erkölcsös. Játszik ugyan a szerelemmel, amit barátságnak tart, I de abban a pillanatban, amikor a kísértő leveti az álarcot és a platonikus érdeklődést bűnös viszonynyá akarja átalakítani : visszanyeri önuralmát, szakit a fiatalemberrel és erényének teljes integritásával dől a férje szivére, aki éppen tempó érkezik vissza hozzá.

Finom és játszi formában, diszkrét tárgyalással akarta bemutatni a magára hagyott nő kényes helyzetét. De a katasztrófa nem következik be. Mártha megáll a fordulóponton s egy kis jótékony meghökkenés után épen és szépen, tisz án és súlyosabb lelki furdalás nélkül megy ki a bajból. Nyári zavatar volt az egész. A levegő még üdébb lesz utánna és melegebben süt a nap.

* * *

Molnár Gyula minden felvonás után négyszer- ötször jelent meg a lámpák előtt. A premiére- publikum nagy rokonszenvet mutatott iránta.

Pesti Napló. (Tábori Róbert.)

Molnár Gyula vigjátékának a témája : az a kérdés, hogy lehetséges-e igaz és önzetlen barátság férfiú és nő közötti

Mi öregek és tapasztaltak, akiket az élet sokszor elcsalt már ingoványaiba egy édes, rejtelmes tüzelő női mosoly lidércfényénél előre tudjuk már a feleletet. . . , Mi tudjuk, hogy férfiú és nő között csak abban az esetben lehetséges a Plátó által megszentelt baráti frigy, ha a játéknak részesei közül a nőnembeli vagy meghaladta már a kanonikus kort, vagy pedig olyan a külseje, hogy éppenséggel nem csábit szerelemre.

A téma jó, az alakok tudnak érdekelni, a lélektani motiválás sem mutat hézagot. A meseszövés, a lélektani bonyodalom és az alakok megrajzolása mutatják az ambiciózus és színpadi alkotásra hivatott irót.

A májusi est nem látszott meg a Nemzeti Színház nézőterén. Akárcsak a fősaisonban, egészen megtelt a szinház és észre lehetett venni már az első felvonás közepén, hogy a közönség jó hangulatban van és érdeklődik a darab iránt. Egy-egy vidám helyzet és találó ötlet tapsot keltett nyilt szin mellett és mikor először ereszkedett le a függöny, a szereplőket és a szerzőt összesen kilencszer tapsolták ki.

Még valamivel nagyobb külső hatása volt a második felvonásnak, amely jóval élénkebb, mint az első. Különösen Rózsahegyi árasztotta a vidám hangulatot, amint az ő jól megrajzolt falusi gavallérját, palóc dialektusban megszólaltatta.

A második felvonás után négyszer tapsolták ki a szereplőket és hatszor a szerzőt.

A harmadik felvonásban sem volt hanyatlás, sem a darab érdekessége, sem pedig a siker szempontjából. A darab végén is volt taps, ami a Nemzeti Színházban mindig a fokozódó rokon- szenv jele.

Budapesti Hírlap. {Alexander Bernát.)

Molnár Gyula évek óta ostromolja a magyar drámai múzsát, hő, igyekezettel és csodálatos kitartással. Visszautasítás el nem riasztotta, megpróbálkozott minden hangnemben és végül mégis , előbbre jutott. A mi tehetség van benne kifejlett.

A «Nyári zivatara a legjobb darab amit eddig irt. A nemzeti szinház helyesen cselekedett, midőn a haladó írónak ezt a munkáját előadta. Hogyan tanulhasson az iró, ha művét nem láthatja a színpadon ? Molnár Gyula müve megállt a színpadon és a közönség kedvezően fogadta.

Pester Llyod. (Rótkauser Miksa.)

A törhetlen kitartás, melylyel dr. Molnár a drámairó koszorújáért évek óta küzd, a forma oly simaságára és a metier-vel való oly meghittségre juttatá, — mely minden becsülésre érdemes — s különösen a »Nyári zivataránál már azért is kiemelendő, mert ez a jártasság ebben az országban nagyon ritkán található föl.

Itt-ott hiányzik még z személyek helyes megvilágítása, de a rajz maga kiválóan korrekt. Az erőteljes, egyéni vonás, a vakító s lebilincselő hiányzik talán a dialógusokból, ú.' soha se lehet a szerzőt lehetetlen keresésen rajtakapni. Tudja magát mindig mihez tartani, s fentartja magát vitézül. E kellemes benyomás sohse szűnik meg as egesz darabon atal és a jó scéna-fölépités, •' ve» sen látott emelkedés, amelyet a második í ' o'i . meghoz, szintén megteszi a magáét. Dr. jfhlnév első műve, a »Homokzátonyok«-kai szemben ez a vígjáték erős emelkedést jelent, s a ?ty szerzőnk egészen az az ember, akire nézve az \ kérdés is megoldottnak tekintendő, hogy tehetsege képes-e tovább fejlődni?

Mai premiére-jét hízelgő elisors kisérte. A közönség igen barátságos volt. Hangulatot hozott magával, amely megerősödött \nnak érzéséből, hogy nem látott maga előtt tétován ingadozó, kísérletező színpadi irót. Az els£ felvonás után öt