Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-10 / 19. szám
XIII. évfolyam. 19. szám. Szegzárd, 1903. május 10. Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. mmmm POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szb."kesztöség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. •Hirdetések mérsékelten megállapított ‘ árszabály szerint számíttatnak. mm imi'iin—iiii—■ A tüdőbeteg szanatóriumokról. Alig van már e földön művelt nép, a mely | legalább némileg ne gondoskodott volna szegény tüdővészes betegeiről. Külföldön egyre-másra épülnek a tüdővészesek szanatóriumai. Hazánkban csak a közel múltban nyillott meg az első ilyen gyógyintézet, a budakeszi erdőben épült »Erzsébet királyné i szanatórium.* Amint azonban a lapokból értesülök, ' az utóbbi időben az ország több megyéjében' indult S meg tüdőbeteg szanatóriumok felállítását célzó mozI I galom. Ily nagyobbszabásu mozgalom keletkezésekor felmerül — és pedig joggal — a kérdés, hogy »érdemes-e ily óriási pénzáldozattal a szanatóriumok felállítása, mikor a mai nap rendelkezésre álló gyó- ■ gyitásmódnál egy szép napon sokkal jobb jöhet, Í ! mikor majd egy fecskendő szerűm, vagy egy adag orvosság restaurálni fogja a megtámadott tüdőt és vele az egész szervezetet.* Magam is nagyon valószínűnek tartom, hogy a gyors lépésekben haladó orvos-tudomány előbb-utóbb fog ily szert kezünkbe ; adni, amelylyel majd sokkal rövidebb utón, sokkal hamarabb sikerül elérni azt, amit a mai kezelés módok legjobbikával, a szanatóriumokban dívó higiénás-diétás therapiával elérhetünk. — Egyelőre azonban a kilátás ennek megvalósulására csekély és ha ez álmaink megvalósulnának is, a szanato- i riumokat azért nem kellene lerombolni, sőt még csak más betegek befogadására szolgáló kórházul átala- 1 kitani sem, mert akkor is elmondhatjuk azt, amit j előttünk már oly sokan kimondták, hogy a szana- ! tóriumok akkor is megtartanák jelentőségüket, mert a tüdővészes betegnek a legjobb orvosság mellett is szüksége volna kúrája folyamán a higiénás-diétás életviszonyokra és akkor a szérum vagy a specifikus orvosság mellett a szanatóriumi kezelés mint hatalmas jegitőszer szerepelne. Ezenkívül a szanatóriumok, mint századaink-egyik legpusztítóbb betegsége, a tüdővész elleni védekezés iskolái akkor is világs> írté áldásosán működnének. Felmerül továbbá a kérdés: »érdemes e oly költséges szanatóriumok felállítása, mikor azokon kivül tán kedvezőbb és tartósabb gyógyulási eredményt lehet esetleg elérni.« — Erre a válasz csak az, hogy a szanatóriumi kezelés eredményei gyógyulás és tartósság tekintetében olyanok, amilyet a tüdővészes egyéneken napjainkban — sőt előreláthatólag a közel jövőben sem sikerül semmi más utón elérni. íme ez állítás bebizonyításra egy kis statisztika. Brehmer görbersdorfi szanatóriumából 1888-ban eltávozott 554 beteg közül 22°/0 abszolút és relativ gyógyult, a legjobb közérzettel, a legjobb munkabírással hagyta el az intézetet, további 67°/0 jelentékenyen javult és igy az intézeti kezelés 89°/o* nak vált javára. Ugyanez évben a londoni Victoria Park Hospital 972 betege közül 877 többé-kevésbé javult. Ahelyett azonban, hogy tovább sorolnám fel a különböző szanatóriumokban elért eredményeket, összegezzük a szanatóriumok sikereit. Ezt téve Hägler, arra az eredményre jutott, hogy 100 napi intézeti kezelés folyamán 25—28°/0-a a betegeknek abszolúte, illetőleg relative gyógyul. Römpler a német szanatóriumok eredményeit összegezve 25°/0 gyógyulást, 25% javulást és ^ugyanennyi egyszerű javulást mutat ki. Még jobbak az eredmények, ha a jobb módúak szanatóriumainak, vagy csak a baj kezdeti stádiumában lévő betegeknek sikereit tekintjük. Hogy miért, megértjük, ha tekintetbe vesszük, hogy a jó módúak több időt tölthetnek az intézetben és hogy a higiénás-diétás therapia főképpen a baj kezdeti stádiumában igér javulást. Az eredmények tartósságát tekintve, Weicker 1895-ben munkabiróan elbocsátott betegeiből 1 év múlva 91-5°/o csak úgy munkabíró volt, mint az elbocsátáskor. Falkenstein 99 gyógyultan távozott betege közül 3—9 év múlva 72 még teljesen egészséges volt. 40 beteg közül, aki 1876-ban Brehmer intézetét abszolút, vagy relativ gyógyulással elhagyta 1890-ben, tehát 14 év múlva még 25 kifogástalan egészségben élt. Brehmer szanatóriumának különben 20 és több éves gyógyultakról is vannak adatai. Áttérve a szanatóriumok felállításának és fen- tartásának költségeire, a megalkotás költségeit első sorban is természetesen az intézet nagysága határozza meg, bár mint az eddig tapasztalatok általánosságban igazolják, annál több pénzbe kerül egy- egy szanatórium, minél kisebbre tervezzük azt. — Befolyásolja az egy ágyra eső pénzkiadást a kivitel kisebb-nagyobb egyszerűsége, az általános berendezés tökéletességi foka és végül a helyi viszonyok. Ezek előrebocsátása után néhány példát kívánok felsorolni annak illusztrálására, hogy mibe kerül egy-egy szegénysorsu szanatórium s minő kiadással jár a fentartása. A 75 betegre épített ruppertshaimi szegénysorsu tüdővészes gyógyintézet építése 210 ezer márkába kerül, amiből egy-egy ágyra 2800 márka jut. — Bern város szanatóriuma (Heiligen- schwendi 280,000 frankba került. — Basel davosi intézetét 50—60 betegre tervezte és a költségeket 300,000 frankban irányozta elő. A szász szanatórium, Albertsberg, ágyanként 2400 márkába került, dacára annak, hogy a közös helyiségek pl. szinte fényűzéssel vannak berendezve. A szanatórium tehát nem kerül többe, sőt sokszor kevesebb kiadással beéri, mint egy modern berendezésű kórház, amely a városban drágább viszonyok között épül s igy aránylag több pénzt emészt fel. Basel egy újabban épült kórházában egy-egy ágyra 10,000 frank kiadás esett. Soha se alakítsunk át már meglévő épületet iüdővészes gyógyintézetté. Az ily eljárás financiális szempontból sem ajánlatos, nem tekintve, hogy § TÁRCA. ■ --------: ' Né prajzi tanulmányút a vármegyében. Irta: Kovách Aladár. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárczája. — Múlt hó 15-én érkezett Szekszárdra Dr. Bátky Zsigmond a nemzeti muzeum néprajzi osztályának őre, hogy velem együtt vármegyénk jó részét beutazza, néprajzi tárgyakat gyüjtsünk és a beutazandó területet néprajzi szempontból tanulmányozzuk. Babonás napon, pénteken indultunk útnak tele reményekkel, lelkesedéssel, először is a Sárközbe, Decsre; a babona azomban még az nap bemutatkozott. Délelőtt csak megjárta; örültünk . is, hogy sikerült régifajtáju, úgynevezett mórágyi I edényből csinos kis gyűjteményt összeszednünk. Ezeket a csérépedényeket, melyek gyönyörű fekete és vörös mázuk miatt becsesek, ma már nem készítik ; a mórágyi mesterek kihaltak. Láttunk egy eredeti, régi kályhakemenczét; érdekesek a kályha szemek, melyek kisebb köcsög vagy inkább tán I - bögre alakúak s úgy vannak össze és besározva a kemencze oldalába, hogy szájnyílásuk kifelé van. Az egész kályhakemencze olyan, mint a parti fecs^k telepe a magas agyagpartba.n. Az öreg szüle ^mutogatta, hogy, ha az ember keze fázik, hát csak a lyukakba kell bedugdosni, pompásan felmelegemiJc. Csakugyan igaza volt; jó meleg áradt Ennél többet azután már se nem láthattunk, se nem gyüjthettünk; mert ebéd alatt megeredtek az ég csatornái s mi kénytelenek voltunk néprajzi tanulmányunkat a decsi nagyvendéglőben folytatni, ami ugyan más körülmények közt kellemes lehet, de ezúttal egyáltalán nem lelkesedtünk érte. -- Denique április is, meg péntek is, régi jó hírnevükhöz hi vek maradtak. Node vigasztalódtunk, hogy majd másnap máskép lesz. Hát bizony máskép lett, tisztán máskép. Reggel, vendéglősünk azzal lépett be szobánkba, hogy esik a hó\ nemsokára aztán gyönyörű för- meteg kerekedett esővel keverve; éppen nekünk való idő, hogy Váraljára utazzunk. Bátky ur kocsin akart a vasútállomásra kimenni; a vendéglős azomban azt a jó tanácsot adta, hogy ha kényelmesen akarunk kimenni, hát bölcsen- tesszük, ha gyalog megyünk. Elindultunk hát a vadul kavargó havas esőben ; elöl a két felfogadott mezei csősz czipelte podgyászunkat, utánnuk én vágtattam a bokáig érő vizes hóban, aztán Bátky ur zárta be a sort, folyton az ismeretlen mélységű kátyus utat szemlélgetve, hogy bizony igaza lehet a decsi vendéglősnek. Az északnyugatról sivító szél hatalmas erővel vagdosta hozzánk a vizes havai s mi alig bírtuk arcunkat védelmezni. Mire a decsi állomáshoz értünk, merő vizes hó lettünk, arczunkról csurgott az olvadó hó. Az égiek és április kegyelméből igy mutathattam be Bátky urnák, az én kedves Sárközömet; mórágyi edények, fecskefészkes banyákemencze, nagy vendéglő, két mezei csősz, eső, hó, sár, viz, förmeteg, meg a decsi szélmalom, mikor megbolondul. Decstől Szászvárig, utunk annyiban volt kellemes, hogy vasúton ültünk, egyébként pedig hiába erőlködtünk rajta, hogy legalább a vidéket láthassuk. A hóvihar mint valami őrült agárfalka teljes vizszint nyúló testtel száguldott, rohant hegyen- völgyön; a gőzmalom füstje hol jobbra, hol balra vágódott; a szem a kettős sűrűségen képtelen volt áthatolni. A szászvári vssuti vendéglőben nekibusult hangulatban vártuk, hogy mikor szűnik már a vihar, hogy valami utón módon az alig harmadfél kilométernyire fekvő Váraljára juthassunk. A vendéglős apja szívesen felajánlotta kocsiját hat kor. fuvardíjét^ a 2% kilométernyi útra. Délután, úgy három óra tájban megszűnt a havazás s mi kénytelen-kelletlen elfogadtuk a hat koronás szívességet. V áralján az nap semmit sem végezhettünk; másnap vasárnap azomban megkezdtük fényképező és gyűjtő munkánkat. Lefényképeztünk lányokat, menyecskéket, férfiakat, leány-, asszony-, gyermekes férfi-csoportokat: körülbelől tizennyolcz felvételt tettünk. Gyűjtésűnk szép eredménynyel járt, különösen keramikai tekintetben; Váralján még igen sok úgynevezett mórágyi edény van, melyeknek technikája, finom pecsétviaszszerü vörös és fekate máza, úgyszintén elég tisztán rajzolt és égetett díszítése igen figyelemre méltó s tekintettel arra, ki a lyukakíból. T .apunk -rr->«i száma ÍO oldalra, terjed.
