Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-11 / 2. szám
1903. január 11. TOLNAVÁRMEGYE. — Bucsulakoma. Mait szombaton este a szegzárdi kaszinóban bucsulakomát rendezett a vármegyei tisztikar azon tisztviselőtársai búcsújára, kik a számvevőség és pénztár államosítása folytán a pénzűgyigazgatóság kötelékébe léptek. A lakomán ©tvenen vettek részt; jelen volt Döry Pál alispán, |Simontsits Elemér főjegyző, Szilágyi Gyula pénzügyi tanácsos és pénzügyigazgató-helyettes, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fördős Vilmos tiszti ügyész s a vármegyei tisztviselői karnak majd minden tagja, a pénzügyigazgatóság részéről is többen. A lakomán igen jó hangulat és igazi jókedv liralkodott. A felköszöntők sorát Simonlsils Elemér, a kaszinó elnöke kezdette meg, ki a tisztviselők bucsuzását fölhasználta arra, hogy vármegyénk köz- becsülésben és szeretetben álló alispánjának vármegyei 25 éves közszolgálatáról is megemlékezett s meleg hangon üdvözölte a vármegye érdemes és ■népszerű első tisztviselőjét. Döry Pál alispán igen Iszép szavakkal köszönte meg a szívélyes ovációt res egyúttal a megye kebeléből távozó tisztviselőktől érzékenyen elbúcsúzott. Szilágyi Gyula, Fördös ÍVilmos, Borzsák Endre, Máíhis Kálmán, Módly Ulászló is mondottak tetszéssel találkozó felköszöntő- ;ket, Bodnár István pedig nagy hatást keltő költői ^hasonlatokban és magas szárnyalásu gondolatokban bővelkedő költeményét olvasta fel, melyben a vármegyének búcsút mondott. — A lelkes éljenekkel kisért gyönyörű költemény hatása alatt Döry Pál alispán igazi szónoki lendülettel eszmegazdag, pompás beszédet rögtönzött a vármegyéről, hogy [egészen felvillanyozta a társáságot. Enuek frappáns jhatása alatt a lakomán kitűnő hangulat uralkodott p a társaság jó része még éjfél után is együtt [maradt kitűnő jó kedvben. — Eljegyzés. Valter Antal r. k. osztálytanító [múlt napokban jegyet váltott Cikón ugyancsak ott Bakó Fopp Mariska kisasszonynyal. — Tanitóválasztás. A bedeghi r. k. iskola- [szék a megüresedett osztálytanítói állásra Hepper [Ödön budapesti tanitót választotta meg. — Tisztujitás a kaszinóban. A szeg- péfdi kaszinó ma d. e. 11 órakor tartja [tisztújító közgyűlését. A közgyűlés elé nagy [érdeklődéssel tekintenek a kaszinó tagjai, pert a tisztikarban több fontos változás [várható. Nevezetesen Síuiontsits Elemér, a kaszinó jelenlegi elnöke — ki három évi [elnöksége alatt nemcsak a kaszinó felvirágoztatása érdekében kifejtett önzetlen működésével, fáradozsával, hanem a Bezerédj szobor- alap gyűjtése körül annyi ambiczióval indított nagyszabású, hatalmas gyűjtéssel is kiváló érdemeket szerzett magának — kijelentette, hogy az elnökséget továbbra el nem fogadja, la miért is Btróy Béla eddigi alelnök szintén nem vállalkozik az alelnökségre. A legjobb megoldás volna, ha mindketten megmaradnának eddigi állásukban. — A kaszinó igazgatói: Perlaky József és Jeney László, úgyszintén a jegyző : Székely Ferencz egyéb nagymérvű elfoglaltságai miatt — szintén kijelentették, hogy ujabbi megválasztatásukat nem kivánják. — A főgimnázium gyásza. Jövő szerdán, azaz e hó 14 én reggel 9 órakor a belvárosi templomban ifjúsági gyászistentiszteletet tartottak a karácsonyi szünnapok alatt elhunyt Molnár János főgimn. tanár lelkiüdveért. A gyászistentiszteletet Szabó Géza hitoktató fogja tartani. — Közgyűlés hat jelenlevővel. A szegzárdi fürdőegyesület múlt kedden tartotta a városháza nagy termében tisztújító közgyűlését," melyen az elnökkel együtt hatan jelentek meg s ezek megválasztották a tisztikart és a választmányt. — A harmincéves tűzoltó-egylet. A szegzárdi önkéntes tornász tüzoltóegylet 1873-ban alakult meg Boda Vilmos kezdiményezésére, s igy a folyó évben tölti be fennállásának 30 évét, mely alkalomból az egyesület jubileumi ünnepélyt fog rendezni. Az ünnepélyre hivatalosak lesznek a megyebeli összes tüzoftóegyesületek. — Vívó akadémia és táncestély — Szegzárdon. Simonlsits Elemér, a kaszinó elnöke közbenjárására és fölkéréséíe Mészáros Ervin ulánus-hadnagy, az ország legelső amateur vívója, ki a vivóversenyeken már két ízben nyerte el a monarchia bajnoka címet, a jövő hónap közepén Szegzárdon a nagyvendéglő nagytermében a Bezerédj- szoborjavára vivó-akademiát rendez, melyen Mészároson kívül részt vesz Santelli, a főváros jelenleg első vivómestere és egy másik hírneves vivómester, továbbá 5—6 legjelesebb budapesti amateur-vivó. A férfisport eme kitűnő látványosságát a kaszinó fiatalsága táncestély, rendezésével köti ‘össze, s igy remélhető, hogy ennek a kiváló érdekű vivó' akadémiának nagy és előkelő közönsége lesz. A fővárosban is ritkaság számba megy és szenzációt szokott költeni az ilyen kitűnő látványosság, annál nagyobb örömmel fogadhatjuk tehát mi, hogy városunkat szemelték ki — helyi jótékony céllal összekötve — a vívás mesterei pompás produkcióik bemutatására. Erre az alkalomra a fővárosból és a szomszéd Baranyából is többen eljönnek Szegzárdra. — Helyettesítés. Vármegyénk alispánja a szegzárdi *Ferenc«-közkórháznál Fonyó Andor eltávozásával megüresedett ellenőri állásra Döry Sándor Írnokot, ennek helyére pedig Fischer Frigyes volt gyámpénztári könyvelő-gyakornokot helyettesítette. — No ez szép, hogy meglátogat! Igazán szép ! — Kegyelmes uram — szóltam tiszteletteljesen — igazán elhalmoz szeretetreméltóságával. . . — Ugyan, ugyan! Hát mi jót hozott? — Vinni akarok, kegyelmes uram . . . A miniszter összeráncolta a homlokát:-- Politika ? Iiterju? Némán igent ^bólintottam. A miniszter fölsóhajtott. — Ezt nem szeretem. Nagyon nem szeretem. De ha muszáj . , . — Muszáj, kegyelmes uram. Méltóztatik tudni, hogy a Times és a Figaro is tőlünk kapja a tudósításait . . . — Persze, persze ... No jó majd beszélgetünk vacsora után. Szédülni kezdtem. — Vacsora után? II Igen- Addig is . . . szereti a lovakat ? Kezze meg a ménesemet. Van ám itt ló bőven. Szelíd megadással követtem a minisztert és Inegneztem a menest. Azonban minden Nóniusnál bs minden Bibor Gidránnál pokoli nyilalást éreztem az oldalamon. — Folyton az elhanyagolt kékszemü .jutott az eszembe és ha nekem valami kellemetlen Bolog jut az eszembe, azt mindig az oldalam érzi peg. A miniszter hosszasan magyarázott, de hogy Init, azt ki tudna megmondani ? Én nem, mert nem pallgattam oda. Egyre türelmetlenebb voltam, mig végre a kilencvenötödik Nóniusnál félbeszakítottam a szemlét. — Kegyelmes uram . . . bocsánat ... de a vonat ... — Szó sincs róla. Ha lekésik, majd a kocsim beviszi. Itt marad nálam vacsorára . . . — Kegyelmes uram . . . végtelenül boldog vagyok . . . de lehetetlen most a szives meghívást elfogadnom . . . — Ugyan ! T- Nem vagyok egyedül ... — Ejnye, ejnye . . . A miniszter kissé roszkedvüen vezetett vissza a kastélyba és néhány perc alatt elmondta a maga mondanivalóját. Én elbúcsúztam, aztán vágtattam vissza az állomásra. A kékszemű már haragosan toppantott a lábával és a zsebkendőjét tépegette. Bevonultunk a vasúti’ őr házikójába és a következő pillanatban a borjupörkölt fűszeres illata csapódott felénk egy impozáns tálból. IV. Ugyanabban a pillanatban kinyilt az ajtó és belépett a - miniszter. — Nagyságos asszonyom — szólt udvariasan a kékszemünek — nem fogom megengedni, hogy itt vacsorázzék. Kérem, legyen szerencsém. A férje elég ügyetlen volt és elhallgatta, hogy a nagyságos asszonynyal van itt . . . kérem . . , Ezzel minden teketória nélkül karonfogta a _____________ v 3. — A Bezerédj-szoboralap a múlt év elején alig volt kétezer korona; a folyó évben azonban a gyűjtés oly arányokat öltött, hogy a szoboralap a múlt év végén, vagyis december hó 31-én már 13055 K. 42 fillérre növekedett.-— Rablógyilkosság Madocsán. Oak alig két hete, a mull év vége felé adtunk hirt az Alsónyéken történt apa-gyilkosságról, most ismét, az újév beköszöntével, rablógyilkosság hírét vesszük Madocsáról, mely e hó ö-án történt reggel 5 és 6 óra között. Az eddig még ismeretlen rabló- gyilkosok — állítólag — az esti szürkületben hatolhattak be Horváth István házába. A gazda maga nem volt otthon, amit a rablógyilkosok valószínűen tudtak, mert az otthon maradt két asz- szonynyal t. i. Horváth István feleségével és an- nek édes anyjával szül. Bartók Évával hamar elbántak. Horváth Istvánnét fejszével agyonvágták, édes anyjának pedig a hasát metszették fel. A fiatal asszony meghalt, az öreg asszony még él, de eszméletlen állapotban van s életéhez kevés a remény. A vizsgálat eddigi adatai szerint, de meg a közvéleményben elterjedt hírek szerint is az, hogy a gyilkos maga Horváth István gazda volt, kinek élesre fent kését a házban levő kutban a viz kimentése után megtalálták. A vizsgálat különben még erősen folyik, melynek érdekében Horváth Istvánt a csendőrség letartóztatta. — Alapszabály-jóváhagyás. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a dombóvári izr. anyahitközség alapszabályait jóváhagyta. — A szegzárdi kaszinó múlt szerdán tartott választmányi ülésén tárgyalták a múlt évi számadást és a folyó évi költségvetést. A múlt évben a kaszinónak 258 rendes és 45 vidéki tagja volt; tagdíjakból 6099 K, 33 f. folyt be; összes bevétele volt 11.099 K. 99 f„ kiadása 10395 K. 70 f., maradvány 704 K. 29 f. A Bezerédj-szobor alapban eddig 13055 K. 42 fillér van. — Előléptetés. A m. kir. igazságügyi miniszter Várady János tamási kir. járásbirót a VIII. fizetési fokozat I. osztályába léptette elő. — Eltűnt tanitó. Flóri György ozorai osztálytanító, helyettes kántor, adósságainak hátrahagyása mellett eltávozott Ozoráról. Az eltűnt tanító nemrég váltott jegyet egy odavaló hajadonnal. — Kitüntetett tenyésztő. Ábrahám Gyulát, a pincehelyi takarékpénztár főkönyvelőjét az Orsz. Baromfi Tenyésztési Egyesület a múlt hónapban Rákoskeresztúron megtartott kiállításán honda- és és orpington-faju szárnyasaiért az első díjjal tüntette ki. Kívánatos, hogy a szorgalmas tenyésztő vármegyénkben, mely külömben az állattenyésztés terén oly szép sikereket ért el, ennek a kisgazdaságban való jelentőségéhez mérten oly kevés figyelemre méltatott ága, a baromfitenyésztés fejlesztésében számos követőre találjon. feleségemet, én pedig a nagy bűnösök nyugtalan lelkiismeretével követtem őket. A kékszemü csintalanul mosolygott, el kezdett fecsegni a miniszterrel, kacérkodott vele, szóval adta a hű feleséget. Én egyre nyugtalanabb lettem és a mikor a kastélyban a pazarul terített asztal mellett helyet foglaltunk „ és a kegyelmes asszony régi, patriárkális szokás szerint maga kezdett minket kiszolgálni, a a lehető legkényepnetlenabbül éreztem magamat. A kékszemün azonban semmiféle zavar tünetei nem mutatkoztak, nyugodtan és előkelőén viselkedett és mindenkit meghódított. Éhes voltam, mint a farkas, de alig ettem valamit. Vacsora után a kegyelmes ur a saját kocsiján vitt ki minket az állomáshoz. Síjátkezüleg hajtott, a kékszemü ott ült mellette, mig én udvariasan a kocsis helyét foglaltam el. Ők ketten halkan beszélgettek. Nem igen figyeltem oda, de anuyit mégis hallottam, hogy a miniszter titokzatosan azt súgta oda neki: — Tehát Pesten . . . Mikor elbúcsúztak, úgy szorították meg egymás kezét, mint a kik értik egymást. Aztán, hogy mi ketten ismét egyedül robogtunk tovább, a kékszemü, a ki az elkedvetlenedés tüneteit észlelte rajtam, csintalanul megszólalt: — Látja, milyen kár, hogy maga nem államhivatalnok . , . Most karriert csinálhatna 1
