Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-05 / 14. szám
4. TOLNA VARMEGYE. 1903. április 5, — A rabsegélyző egylet közgyűlése. A «Szegzárd-tolnamegyei Rabsegélyző Egylet» dr. Selcz József törvényszéki elnök vezetésével múlt vasárnap tartotta meg évi közgyűlését. Az egyesület évi jelentését Vattay Miklós tiikár terjesztette elő. Az egyesület már 14 év óta fenn áll és a fogházban oktatásban részesítik a rabokat, hogy onnan megjavulva kerülhessenek ki és hasznos tagjaivá válhassanak a társadalomnak. —1 A lefolyt *évben határozta el az egyesület választmánya, hogy jövőben nem csak a letartóztatottakat, hanem azok nyomorban maradt hozzátartozóit is segélyben részesíti. Az egyesület működése fölött az ellenőrzést a pécsi ktr. loügyész gyakorolja. Kiemeli a jelentés, hogy a rabiskola tanítója: Káímán Károly dicséretes buzgalommal felelt meg kötelességének. Az igazságügyminiszter az elmúlt évben is 600 korona segélyben részesítette az egyesületet, a mely körülmény lehetővé tette, hogy az egylet kitűzött célját megvalósíthatta. A rabiskolát az elmúlt 1902 évben 115 egyén tátogatta, kik közül a behatáskor jrni és olvasni tudott 99 egyén, nem tudott 16 egyén. Ez utóbbiak közül megtanult 10, mig 6-nál a tanítás az idő rövidsége miatt sikertelen maradt. Pénzbeli segélyzésben 56 szabadult rab részesült. A pénztári bevétel 5361 K 50 fillér, a kiadás pedig 774 K 94 fillér volt. Levonva a kiadást a bevételből, maradt 4586 korona 52 fill., mely összeg a Tolnamegyei Takarék- és Hitelbanknál kamatozás végett elhelyezve van. Az egyesület védnöke gról Széchényi Sándor. Elnök : dr. Selcz József kir. törvényszéki elnök. Alelnökök: Ágoston István kir. táblabiró és Wosinsky Mór apátplébános. Titkár: Vattay Miklós kir. törvényszéki fogházfelügyelő. Választmányi tagok: Abay Leó, Áldor Ödön, Beke Ferencz, Biróy Béla, Bodnár István, Goldberger J. Mór, d. Haidekker Béla, dr. Hangéi Ignácz, Háry Ede, Jeney László, Krcsmarik Pál, Kiss Károly, Kövessy Ödön, Krámmer János, Kurcz Vilmos, dr. Leopold Kornél, Leopold Sándor, Mehrwerth Ferencz, dr. Müller Ferencz, Őiífy Lajos, Alapi Salamon Iván, dr. Sonnewend Frigyes, dr. Spányi Leó, dr. Steiner Lajos, Steinsdörfer József, dr. Szabó Gyula, Szévald Oszkár, Szendrődy Károly, Totth Ödön, Tomcsányi Lajos, Ujfalusy Lajos, Varasdy Lajos. Számvizsgálók : Ágoston István, Bodnár István, Mehrwerth Ferencz.. SZÍNHÁZ. B. Polgár Béla színtársulata a mai nappal befejezi előadásainak sorozatát. Február hó 24 ike óta tartott Szegzárdon előadásokat, tehát ezúttal hat heti színházi szezonban lett volna része a közönségnek, ha eléggé érdeklődött volna a jól szervezett társulat iránt. — Sajnos, — hogy nem kedvező anyagi eredménynyel távoznak körünkből, . mert megérdemelték volna a nagyobb pártolást. Jól szervezett társulat volr, műsora a legjobb újdonságokat felölelte magában, de minden igyekezetük daczára nem tudták a közönséget a színházba . vonzani. A múlt hetet a «Bob herczeg» előadása uralta, mert három ízben is előadta a társulat; kellemetlen incidensnek' mondhatjuk azt, hogy a bemutató . előadáson ez a szenzácziós hirü darab éppen nem érvényesült. Az énekkar készületlensége teljesen elrontotta az előadást, úgy, hogy Bob herczeg kedves személyesitőjét, Szilágyi Erzsikét is kihozták a sodrából és teljesen elkedvetlenitetíék. A 2. és 3. előadáson már kiköszörülték a csorbát és jobb előadásban mutatták be a magyar operette- irodalom ezen slágerét. Szilágyi Erzsiké bájos kis herczeg volt; Tihanyi Miklós pedig PompoDius szerepében egyik legjobb alakítását nyújtotta. — Tihanyi, a társulat ezen kiváló tehetségű fiatal tagja, még a «Bolondok házat czimü bohózatban mutatta be szép reményekre jogositó képességét. Van benne sok vonás, ami Hegedűs Gyulára, a Vígszínház első művészére emlékeztet és idővel talán a fiatal szinészgeneráczíó egyik legtalentumo- sabb tagjai közt emlegetjük. A «Görög rabszolgát czimü operettben, a mi hiba volt, azt ismét az énekkar készületlensége okozta. A társulat szép hangú és szeretetre méltó primadonnája : B. Szepesy Szidi ebben a darabban bájos egyéniségének varázsát ragyogtatta és lelkes tapsokra ragadta a közönséget. Körösi Valér a társulat ezen eleven temperamentumu tagja ezúttal legjobb alakítását mutatta; szerpentin-tánczával nagy tetszést aratott és a zajos tapsokra nagyon rászolgált. Ritka szép jelenség volt ebben a darabban kicsiny mellék szerepében a társulat viruló szépségű naivája : Jónás Margit, ki festő ecsetjére méltó alakot mutatott be a közönségnek stilszerü görög kosztümjében. IRODALOM, ZENE — A méregvásár. Ohnet Györgynek, a világirodalom e kiváló jelesének legújabb művét, »A méregvásári-t. kizárólagos jogon az Egyetértés szere/te meg és nemrég kezdte el a közlését. Újonnan belépő előfizetőinek a szenzációs regény eddig megjelent folytatásait ingyen küldi meg az Egyetértés és nemsokára uj cikksorozatot is kezd nagynevű szépirodalmi főmunkatársának Eötvös Károlynak a tollából, egy mindnyájunkra nézve nagyérdekü témáról: »Deák Ferenc szerelmei«-ről. A haza bölcsének szívügyei eddig úgyszólván teljesen ösmeretlenek a nagy nyilvánosságra nézve, most mesteri pennájával fogja föltárni irodalmunk e kiváló jelese az Egyetértésben. Egyébként is pompás tárcái vannak ennek a mindenkép elsőrendű magyar lapnak, a mely a nemzet nagy politikai küzdelmében elöljár és e harcban szövetségesül bírja Kossuth Ferencet, a függetlenségi és 48-as párt vezérét, a ki tudomás szerint az Egyetértés főmunkatársa és cikkeit csak oda irja. Egy nagy politikai hivatása mellett híradó kötelességét is ugv teljesiti az «Egyetértés», a hogy csak modern nagy lap teheti. Bőséges hírrovattal, a legjobb értesülésekkel. Az Egyetértés előfizetési ára: egy hónapra 1 frt 80 kr., negyedévre 5 frt, félévre 10 frt. Államtisztviselők, papok, lelkészek, tanárok, tanítók, vasúti- és magánhivatalnokok kedvezményes áron kapják: 1 hónapra 1 frt 20 20 kr.-ért, negyedévre 3 frt 50 kr.-ért, félévre 7 frt..ért. — Hasznos olvasmányul a ház asz- szonya kedvezményesen kaphatja a Divatszalont is, mint az Egyetértés előfizetője sokkal olcsóbban: negyedévre 1 írt-ért. Az előfizetési pénzek (legcélszerűbben postautalványon) az «Egyetértés» kiadó hivatalába küldendők. (Bpest, IV.,Vármegye-utca 11.) KÖZGAZDASÁG. Viharágyuzási kísérletek Svájczban. [Leitgeb Imre, a m. kir. földmivelésügyi miniszter müncheni szakiudósitőjának jelentései) A zürichi tó balpartján működő »Wetterwehrgenossenschaft« most számol be eddig folytatott viharágyuzási kísérleteiről. Az öt évre tervezett kísérletek 1901-ben vették kezdetüket s igy a most nyilvánosságra hozott adatok csak két évnek eredményét tüntetik fel. A kísérleti telep működési körzete a zürichi tó balparti községeire, Hombrechtikontól Erlenbachig terjed ki; ezen a területen összesen 65 viharágyu van — öt csoportban — felállítva. A telepekbe összesen befektetett tőke 36,567 frankot tesz ki, mely végösszegből átlagba esik minden ágyúra körülbelül 567 frank. A felszerelés, melyet az E. Háni és társa cég szállított, teljesen bevált. Ezen Mei- lenben készült, elöltöltő ágyuknak egyik lényegesebb előnyük a többek között az is, hogy a kezelésük nagyon egyszerű s bárki által könnyen elsajátítható. A vikarágyukkal folytatott kísérletek 1901-ben julius hóban, 1902-ben pedig már junius hó elején vélték kezdetőket. Az első évben 18, a második évben 15 napon mutatkoztak jéggel terhes felhők, melyekre összesen 7288, illetve 12,671 lövést tettek. Minden ágyúra, minden viharra esett az első évben 9, a második évben 16 lövés. A telep szervezése, de különösen a lőfegyelem kezdetben meglehetősen lanyha és hiányos volt, s igy megtörtént az is, hogy a telepek nem egyöntetűen kezdték meg működésöket, sőt néha el is késtek az ágyúzással. Az ágyuk hibás és könnyelmű kezelése különben négy könnyebb és egy sulyosubb természetű balesetnek is okozójává vált. A jégverés veszélye mindig szeptember hó közepéig tartotta a telepeket készletben. A szerzett I tapasztalatok szerint a napnak legveszélyesebb jég. szakául a délutáni négy és nyolc óra közötti időt kell tekintenünk; az éjjeli jegek sem tartoztak azonban a ritkaságok közé. így 1902 ben többször kellett éjjel is lövöldözni. Az állomások körülbelül 410—700 méter magasságban vannak elhelyezve, mig a tapasztalat szerint á viharfelhők 600— 900- méter magasságban, a tenger szine felett lebegnek. Féltve azt, hogy az ágyúzás . által előidézett 1 >g. áramlat mozgásnak eme kedése ca 3— 400 méter,, úgy a jégvédelemnek hatasa ilyenformán 7 usque 1300 méterre tehető; valószínűvé válik tehái az, miszerint a viharágyuzasnak magára a jegképző»- désre is lehet bizonyos kihatása. Ezen körülményt a két évi kísérletek is megerősítik, a mennyiben több ízben konstatáltatott az, hogy a vihar kezdetén, jobban mondva az ágyúzás megkezdése előtt már esett jég, mely jégeső azonban a lövöldözés megnyitása u'án teljesen megszűnt. A kísérleteket megkönnyítette az a körülmény is, hogy a központi meieorologiai állomás, valamint a svájezi jégbiztositó társaság minden s/ükseges adatot rendelkezésre bocsájtott. így a «Wetterwehrgenossenschaft» teljesen tájékozva volt úgy a viha- j rok, mint az általok okozott károk felől. Az igy összegyűjtött adatok alapján megerősítést nyert az a régi igazság, hogy nem minden veszélye-, vihar rejt magában jeget, nyilvánvaló tehát az, hogy ezen kísérleteknél több esetben olyan felhők is ágyuztat- tak, melyekben jég sem volt. Ezen jégnélküli felhőkre való ágyúzások természetesen a kísérletek keretéből kiküszöbölendők. A tanulmányozott viharok között legérdekesebb volt az 1901 julius 14-iki jégesés. A jéggel telitett felhőzet nyugatról, Zug felől jött s a szél által korbácsolva kiterjeszkedett egészen Horgen- Auig s mintegy 500 méternyi távolságban dühöngött a zürichi tó meileni partjától. Herrlieberget a jég elpusztította, mig a védett Meilen csak kis károkat szenvedett. A zivatar azután erősen hajtatva az északi széltől, a Plannenstielen keresztül vissza jött s egyes községekre nagy jégeséseket zúdított. -A viharágyuzás ez alkalommal csak egy-két üteggel, hozzá még elkésve vette kezdetét. Ez esetben ismételten tapasztalták azt is, hogy a sebesen rohanó jégfelhők lövöldözése nem hozza meg a várt eredményt. De mindamellett a meiliniek meg voltak arról győződve, hogy ezúttal egy eminens veszélytől szabadultak meg. Kiemeli továbbá a jelentés azt is, hogy úgy a julius 14-én és 18-án, valamint az 1902.. julius 15 én lezajlott nagy jégesőknél a viharágyuzás hatása alatt mindig egy jégmentes zóna képződött, mig a nem ágyuzott területeken a jégeső erősen pusztított. Az üzemkiadások az első évben 4837 frankot, a második évben 7563 frankot tettek ki; ez ösz- szegből minden hektárra 1 frank 62 centime esik. Az első évben 3628, a második évben 4024 hektár lett megvédve. Az első, de különösen a jégviharokban gazdag második év többször bebizonyította azt, hogy az ágyuzási körzetben sikerült a jégesést vagy feltartóztatni, vagy legalább mérsékelni. — Útmutató a gazdasági tudósítók számára. A földmivelésügyi kormány évek óta részletes útmutatót készít a gazdasági tudósítók számára, melyben a teendőkre nézve mindenben tájékozást nyerhetnek. Ennek az útmutatónak 11-ik évfolyamát a miniszter most ismét kiadta. Ez a könyv nem kizárólag a gazdasági tudósítóknak szól. Haszonnal forgatja ezt minden gazda és a mezőgazdasági közigazgatással foglalkozók bár- melyike. Csupán a mű első része tartalmazza a gazdasági tudósítók tennivalóinak előírását. A könyv többi része már minden gazdát érdekel. — így a rovartani állomás 24 kártévő állat ellen való védekezés módját ismerteti, főleg azon állatok ellen való védekezést, amelyek előreláthatólag ebben a gazdasági évben is pusztítani fognak. Ismerteti továbbá, hogy mely tilalmak állanak fenn a gazdálkodás vitelében, mit szabad, mit tiltanak a törvények: mely intézmények segítik a gazdát, fiogy a kopár erdei földjét beerdősitse, szőlőjét újra ültethesse, gyümölcsfát jót, olcsón, hol vehet
