Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-12 / 2. szám
XII. évfolyam. 2- szám. Szegzárd, 1902. január 12. Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 » l Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- iyatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY* FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak.- A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékeljen megállapítot árszabály szerint számíttatnak. I Rendezzünk borvásárt. Két hónappal ezelőtt, midőn a villányi borvásár rendezéséről hirt hoztunk, azonnal azt ajánlottuk, hogy a szegzárdi szőlőtermelők is rendezzenek hasonló borvásárt, mert ily módón könnyű szerrel és elég jó árakon értékesíthetik boraikat, melyeket eddig vevők hiányában nem voltak képesek eladni. Azóta a villányi borvásár sikerének ötletéből több Ízben ismételtük ezen figyelmeztetésünket s mint több oldalról halljuk, indítványunk a szegzárdi szőlősgazdák körében visszhangra talált s általános a kívánság, hogy a folyó évben már Szegzárdon is rendezzenek borvásárt, mert csak ily I módon van reményünk arra, hogy a nagy anyagi áldozattal, türelemmel és kitartással újjáalakított szőleik termésén túladhassanak. Szegzárd szőlősgazdáira s az egész város közgazdasági viszonyainak megjavítására a borvásárok létesítését föltétlenül szükségesnek és célravezetőnek tartjuk, mert köztudomású dolog, hogy bortermelőink részint az alacsony olasz borvám, részint a túlmagas fogyasztási adó, valamint az általánosan rossz gazdasági viszonyok miatt termésűket nem képesek kellően s a borok minőségének megfelelően értékesíteni. Hasztalan áldoztunk óriási összegeket a szőlők újjáalakítására, hiába fekszenek jó boraink a pincékben, vevő csak szórványosan jelentkezik, s az sem keresi a nehezebb és finomabb fajborokat, hanem a közfogyasztásban legkelendőbb könnyebb minőségű, leginkább fehér és siller borok után érdeklődik. Ennek a szomorú helyzetnek az orvoslására kezdik rendezni mindenfelé a borvásárokat, melyeket kóstolóval kötnek össze, s ez által a venni szándékozóknak alkalmat nyújtanak arra, hogy a borokat eredeti minőségökben is megismerhessék és egyenesen a termelőktől szerezhessék be szükségleteiket. A borvásárok intézménye külföldön már régen bevált és általános kedvességnek örvend; mert a borkereskedőnek is sokkal kényelmesebb a helyzete, ha minden jobb borvidék borvásárán személyesen megjelenik s ott minden fáradság nélkül egy helyben találja a legjobb borokat s a neki megfelelőt azonnal kiválaszthatja;, a termelőnek szintén előnyére szolgál az, ha minden utánjárás, fáradozás nélkül egy helyben találja a vevőt és értékesitheti keserves fáradságának gyümölcsét. Különben is a borvásárok előnyeit szőlősgazdáink előtt bővebben fejtegetni azt hisszük, teljesen fölösleges, mert annak célszerűségét mindenki elismeri s a villányi borvásár mintájára azóta az ország több jó bortermő vidékén mozgalmat indítottak hasonló intézmények létesítésére. Alig szorul cáfolatra az a nevetséges és szűk látkörre valló felfogás, mintha a borárak alacsony voltát és a borkereskedelem terén uralkodó pangást, a borügynökök vagy a borkereskedők idéznék elő. Mint már föntebb érintettük: ennek oka az alacsony olasz borvám, a túlmagas borfogyasztási adó és a rossz közgazdasagi viszonyok. Érzik ezt nemcsak nálunk, hanem Európa összes bortermelő vidékein. Mert hogyis lehetne azt elképzelni, hogy az a borügynök, kinek legfőbb érdeke az, hogy minél több bor eladását közvetítse, a bor árának csökkentésén működjék? Neki nincs módjában a borárak alakulására közrehatni, mert a kereskedőnek olyan borokat mutat be, aminőket az keres; az árat a kereskedő ajánlja, ahhoz képest, ahogy a világpiacon a borárak alakulnak. Az ügynökre nézve az teljesen közömbös, hogy minő árakon vásárol a kereskedő; az ő érdeke csak az, hogy minél több eladási és vételi jutalékhoz jusson, tehát, hogy minél több eladást közvetítsen, hogy minél több termelőnek a bora számára szerezzen vevőt, neki tehát a borárak alakulása körül semmi befolyása sincs. Ez el nem vitatható valóság ; az ellenkező állítások csak hangulatkeltésre számitó TARCA. <sLyOKS>. Szirén ... Vadul száguld a-z éjszakának Viharja át a tengeren, Tobzódó hullám szilaj tánczát Magányos partról kémlelem. Körülöttem a sziklaszirten Porrá zúzódnak a habok, Kavargó áradatba nézek S gyönyörtől felsikoltgatok. Valami varázs tart lekötve, Fürtöm zilált, szemem ragyog, A fergeteg is azt síkoltja Tördelten, hogy szirén vagyok. Lihegő ajkam öntudatlan Szilaj bugással énekel S zajgó vizen künn szaggatottan, Egy viharvert sirály felel. Lidérctűz villogását látom, És tenger vagyok már magam. Szédítő örvény minden álmom, Szétomló hullám a hajam. Vijjogó hangok hívnak, hívnak, És vágyam dagálya oly merész, Minden elfojtott gondolatnak Halála — egy hajótörés. LYS-NOIR. Anyósért íinyóst. Irta: Bátori Dezső. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — — De Mariskám, édes ! — Igen, igen ! — S te komolyan el akarnál menni a nőegyleti bálba ? — El én 1 S el is megyek! — S nálam nélkül? — Hát jöjj el te is! — De mikor nekem ép akkor kell elutaznom. —- Hát ne utazzál el ép akkor. Menj másnap, vagy azután. Azt az egy napot csak rááldozhatod az én mulatságomra. — De ha nem lehet, édes. Tudod, a pénzügyigazgató nem ismeri a tréfát, ha hivatalos ügyekről van szó. Aztán ez a kiküldetés, reményiem, befolyással is lesz az én carriéremre. Légy tehát okos, angyalkám s maradj szépen itthon. | — Nem én ! 1 — Nem ? s te képes volnál botrányt csinálni s bennünket a világ szájára adni ? — Ejh, mit törődöm én a ti kisvárosi pletykáitokkal 1 Tudod, ha én egyszer valamit a fejembe vettem, annak meg kell történnie. Különben sem magam megyek; ha te nem jöhetsz, eljön anyám. Férj (dühösen). — De én nem adok hozzá egy fillért sem 1 — Sebaj, majd ád anyám. — Anyám, anyám s mindig anyám. No bizony anyádnak is több esze lehetne, mint, hogy hóbortjaidat előmozdítsa s támogassa. — Uram, engem sértege'het, (sírva) mert én a törvény szerint rabszolgája vagyok Önnek. Hanem (villogó szemekkel) anyámnak békét hagyjon, mert különben .... — No no, Isten ments, dehogy akarom én sérteni, csak arra akartalak kérni, hogy mondj le erről a szándékodról az én kedvemért, édes! — Lemondani, lemondani, mindig csak lemondani. A közművelődési hangversenyen s táncmulatságon nem voltunk, mert akkor beteg tetszett lenni, holott másnap már semmi bajod sem volt. A dalárdaestélyről le kellett mondani, mert egy pár jó barátot, kik máskor is bármikor jöhettek volna, véletlenül ép akkor hozott az ördög tarokk parthiera, hogy egész este majd a szivem szakadt meg, s míg mások mulattak, én a skiz, pagát ultimo hangjainál unatkoztam végig egy hosszú estét. Most meg a nőegyleti bálról is lemondjak, mert el kell utaz- nőd, tudom is én, miféle ügyben, a mit talán bármely más hivatalnoktársad is el tudott volna végezni. De hát most az egyszer nem engedek, nem, nem s ezerszer nem 1 11 — No, hanem már most az én türelmemnek is vége. Asszonyom, ön itthon fog maradni, punktum 1 — Uram, én el fogok menni, punktum 11 — No majd meglássuk! — Igen is, meglássuk 11 A férj dühösen elrohan. A hivatalban dúl-fúl, nem találja helyét. Délben csak későn kerül haza ebédre, ott is alig nyúl valamihez. Az asszony szinte kárörömmel nézi ezt a vergődést és mosolyog, ha rá gondol, hogy mint mindig, úgy most is csak ő lesz a győztes.
