Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-09 / 6. szám
1902. február 9. Dicenty Gyuláné, Döry Pálné, Holub Jánosné, Jeney Lászlóné, Kiss Károlyné, dr. Komáromy Gyuláné, Kovács Dávidné, Krammer Jánosné, özv. Lauderer Arthurné, László Lajosné, Leopold Sándorné, dr. Leopold Kornélné, Leichl Lajosné, dr. Müller Fe- renczné, Nits lstvánné;; Oszoly Károlyné, Őrffy La[Osne, Pirnitzer Antalne, Schmiedt Inirene, özvegy Sonnevend Manóné, Sztankovánszky Jánosné, S eins- dörfer Józsefné, Tekus Vilmosné, Özv. Theodorovits Lajosné, Török Béláné, Tóth Károlyné, Triebler Ilma. B o r s o d y Lajosné az elnökségről lemondott, tehát uj közgyűlésén fogják az elnöki tisztet betölteni. — A Tolnai polgári takarékpénztár 1901. évi mérlegszámlaja megjelent. Az 1901. évi tiszta nyereség 20147 K. 92 fill. Alaptőke 100.000 kor. Tartaléktőké 74349 korona 22 üli. Betétállománya 1,513.978. K. 49 f. Váltói 846156 K. 38 f. Jelzálogkölcsönök 326Ö39 K. 53 f. Folyó számlái követelések 4000 K. Intézeti ház 21112 K. 63 fillér. — A Pinczehely-görböi takarékpénztár 1901. évi mérlege. Tiszta nyereség 13273 K. 41 í. Alaptőke 200.000 K., tartaléktőke 44244 K. 22 f., be tétek 314,557 K. 70 f. Külön tartalékalap 5379 K. 59 fill., intézeti ház 17000 korona, váltókölcsonek 481,820 K. 64 f., jelzálogkölcsönök 86605 K. 70 filler, törlesztési kölcsönök 17000 kor. Osztalékra fizetett részvényenként 16 K. 500 részvény után 8000 kor. Összforgalom volt: 4,808.379 K. 20 f. Az intézet vezérigazgatója; Dr. Bernstein Jakab, a fel? biz. elnöke: Búsbach Jenő, főkönyvvezető: Abrahám Gyula, pénztáros: Engelleiter Károly. — A dunaföldvári rém. kath. olvasókör legutóbb tartott közgyűlésén Bíró Imre dunaiöld- vári plébánost egyhangú lelkesedéssel a kör disz- elnökévé választotta. — A »Dombóvári Kath. Legényegylet« saját könyvtára javára a »Korona Szállodában* 1902. február hó 9-én szinielőadást rendez táncmulatsággal egybekötve. Műsor: Magas Politika. Vígjáték 3 felvonásban. Irta: Joachim Ágost. Ezt követi: Szerencsétlen flótás. 2 felvonásban. Irta; Joachim Ágoston. — A »Paksi Kath. Kör« f. évi február hó 9-én saját helyiségében tréfás estélylyel egybekötött zártkörű láncestélyt rendez. Műsor : 1. »Csont* Szavalja: Daróczy János. 2. Népdal. Zenekiséréttel énekli; Horváth Juliska kisasszony. . 3 »Történet a subáról.« Humoreszk. Felolvassa; Németh Pál ur. 4. »A légy.« Vig monológ. Előadja: Kozma Ferenc ur. 5. Népdal. Zenekisérettel énekli: Horváth^ Juliska .kisasszony, — A Bátaszéki Katholikus Legény-Egylet az »Arany naphoz* címzett vendéglő nagytermében február hó 9-én tánccal egybekötött műkedvelő előadást február 11-én pedig jelmez-estélyt rendez. Színre kerül: Ingyenélők. Eredeti népszínmű, 3 felvonásban énekkel. Irta: Vidor Pál. ■_*, . 1 j ... ! — Esküdtszéki tárgyalások. i. A sárszentlörinci apagyilkos. Folyó hó 3-án kezdte meg a szegzárdi kir. törvényszék, mint esküdtbiróság az [idei esztendő első ciklusának tárgyalásait. Az első napon Győri József és Szabó János sárszentlőrinci lakosok ültek a vádlottak padján. A vád szerint Győri József múlt évi november hó 28-án estefelé megfojtotta a saját édesapját, a tett elkövetése után pedig, hogy elpalásíolja a rettenetes bűnt, jó barátjának : Szabó Jánosnak segítségével édesapja hulláját az istállóba vitte és a lovak alá helyezte el. A főtárgyalást Selcz József kir. törvényszéki elnök vezette, birák: Schmidt Imre és Kövessy Ödön kir. törv. bírák, jegyző: Szilágyi Ernő. A vádhatóságot: Jeney László kir. alügyész képviselte. Győrinek: Dr. Steiner Zajos ügyvéd, Szabónak: Dr. Leopold Kornél ügyvéd volt a védője. Az esküdtszék, miután úgy a vád, mint a védelem kimerítette visszauta- sitási jogát, a következő esküdtekből alakult meg: Puk Janos, Lils Ödön, Dorogi Mihály Nyéki, Ferdinand József, Hahn Ferenc, Jeszenzky Andor, Hunka János, Bencsik Kálmán, Major György, Wéber Sándor, Scheleszmk Károly és Orffy Lajos. A kihallgatott tanuk egyhangúlag azt igazolták, hogy az öreg Győry János indulatos, veszekedő, összeférhetetlen természetű ember volt, ki különösen ha bort ivott, ütötte-verte környezetét, háza népével a legbrutalisabb módon bánt mindig. Sen - kinek sem volt tőle maradása. Az egész községben nem volt neki egy jó embere sem. November 28-án, azon a végzetes napon, megint többet ivott a kelleténél. Előbb a fiára rántott kést, majd a feleségét szurkába meg minden ok nélkül. Ä fia különben is el volt keseredve a rossz lelkű apa ellen, mert nem kapott falubeli leányt feleségül, annyira féltek az öreg Gy’óry házához közeledni az emberek. A fiú tehát, mikor édesapja előbb neki, majd az édesanyjának rontott késsel, nem tudott magán ovább uralkodni és fojtogatni kezdte az öreget, TOLNA VÁRMEGYE. a ki a fojtogatás közben egy perc alatt megfulladt, kiszenvedelt. Az apagyilkosság szörnyű tudata egeszen megtörte a fiút. Fuldokolva beszélte el az esküdtek előtt annak a rettenetes napnalc a rész- létéit. Nem bírtam magammal, mikor láttam — úgymond hogy az édes anyámat >s megsebezte, aztán felem jött a késsél, szitkozódott, hogy ma mindnyájunkat agyonszúr. Erre a jó Isten elvette az eszemet, igy folytatja, hogy ilyen bűnt követte- 1ett el velem. Az özvegy Gy'óriné is a fiának fogta pártját. — Szelíd, jó gyerek az én fiam, ártatlan. A többi rokonok is mind az öreg ellen és a fiú mellett nyilatkoztak. Az egyik tanú, Győry István, vádlottnak test- verbátyja igy szólt: A legnagyobb sajnálatomat nyújtom, de meg kell mondanom igazság szerint, hogy az apám minden nap gyülölséget okozott a házunknál. Győri Mihály, a megölt Győrinek édes testvere, pedig igy jellemezte testvérét: olyan ember volt, a ki ha borhoz jutott, olyan gyarló volt, hogy keresztül-kasul ment az egész családján. Pere István tanú, ki a szomszédságban lakott, áthallotta, amikor az apa és fiú azon a végzetes napon összetűztek. Az öreg Győry azt kiabálta, megöllek Józsi fiam, az öreg késsel kiszúrom mind a két szemedet. Rendkívüli ember volt — igy folytatta Pere__— az egész községben, ha egyszer ivott, gyilkolt mindenkit. A következő tanú Gáncs György volt. Hallotta, amint az öreg azt mondta, máma mind meghaltok. Különben is mindig «azt ajánlotta» hogy megyil- kolja a feleségét, sokszor elkergette a szegény asszonyt a háztól. Rinóczi János tanú: »Barátsági és lakodalmi esetekben többszörösen voltam együtt az öreg Győrivel, de ki merem jelenteni, hogy mindig tökéletlen ember volt, tülekedett, viaskodott, a családjával és felebarátaival egyformán. Sz. Varga István csizroazia igy nyilatkozott : Győri a legerkölcstelenebb ember volt. Egy kilométer távolságban laktam tőle, de a hire mihozzánk is eljutott. Másrészt pedig szőlő szomszédom volt, igy tudom, hogy az első szóra minden ok nélkül előrántotta a bicskát. Faust Ádám asztalos: — Győri Jánossal egyszer ebéden voltam együtt, egyszerre csak poharazás közben a pintes üveget vágta a fejemhez, pedig komám volt. Tainer József bognár: — Rendetlen, garázda ember volt a meghalt teljes életében. Pinceszeren voltam egyszer vele együtt és ittas állapotában leszedte rólam a gúnyát. A másik vádlott Szabó János beismerte, hogy ő segédkezett Győrinek édesapja hulláját az udvarból az istállóba átszállítani. Régi testi lelki jó barátja volt neki Győri József, nem tagadhatta meg a kérelmét. Következett a szakértő orvosok kihallgatása. Dr. Rothauser Izidor gyönki járásorvos és Dr. Schall Kálmán szintén gyönki orvos végezték annak idején a hulla boncolást és a törvényszék előtt is megerősítették ama véleményüket, hogy Győri Jánosnak halálát fulladás okozta, ezt a gyürüporc törése is bizonyítja. Dr. Hangéi Ignác kir. törvényszéki orvos ugyanezt a véleményt adta,-vádlottat különben teljesen beszámítható, épelméjű embernek tartja. Ezután az esküdtekhez intézendő kérdések megállapítása, majd pedig a vád- és védbeszédek előterjesztése következett. Jeney László kir. alügyész főkép azt fejtegette erős logikával, hogy I. rendű vádlott nem jogos védelemből támadta meg apját, mert nem forgott sem ő, sem anyja közvetlen veszélyben, az erős felindulást azonban koncedálta. Kérte tehát az esküdteket, hogy I. rendű vádlottat mondják ki az erői felindulásból származó szándékos emberölés bűntettében bűnösnek, II. rendű vádlottat pedig, a ki tudta, hogy az öreg Győrit a fia úgy ölte meg és a hatósági eljárás sikerének meghiúsítása érdekében a hullát az istállóba vitte, és tényleg eleinte azt beszélték a községben, hogy a lovak taposták agyon az öreg Győrit, — kérte a btkv. 374. §-a alapján a bűnpártolásban vétkesnek kimondani. Dr. Steiner Lajos I. rendű vádlott védője arról iparkodott az esküdteket meggyősni, hogy jogos védelemből követté el védence az apagyilkosságot, mert az édesanyjának és a saját élete is komoly veszedelemben forgott, midőn az öreg Győri őket minden jogos ok nélkül késsel megtámadta és megsebezte. Hatásosan fejtegette a fiú kötelességeit szülőivel szemben, a melyek ezúttal az édesanya védelmében az édesapa ellen ilyen szomorú összeütközésre vezettek. Fölmentést kért. Dr. Leopold Kornél II. rendű vádlott védője a bűnpártolás jogi fogalmának magyarázatával azt igyekezett az esküdtek előtt beigazolni, hogy védencének a hulla eltávolitása körül kifejtett közreműködése nem állapíthatja meg védencének terhére a bűnpártolás vétségét, mert II. rendű vádlottnak segédkezése nem azzal a célzattal történt, hogy a hatósági eljárás és vizsgálat sikerét meghiúsítsa, avagy hogy I. rendű vádlott büntetlenségét idézze elő. Kéri védencének fölmentését. 5. ff Rövid tanácskozás után Orffy Lajos, mint az esküdtek főnöke kihirdette az esküdtek határozatát, mely szerint Győri Józsefet az erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettében bűnösnek találták, ellenben II. rendű vádlott Szabó Jánost nem találták a bánpártolásban vétkesnek. Áz esküdtek verdiktje alapján a kir. törvényszék Győri Józsefet a btk. 279. §-ba ütköző és 281. §. utolsó pontjába ütköző, felmenő ágbeli rokonon erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bünietie miatt a 92. §. alkalmazása mellett három évi fegyházra Ítélte, Szabó Jánost pedig fölmentette. Az I. rendű vádlott ítélete ellen úgy a közvádló, mint a védő semmiségi panaszt jelentettek be. II. A faddi apagyilkosság. Másnap Soponyai József faddi földműves állott, mint vádlott, az esküdtszék előtt. Azzal volt vádolva, hogy múlt évi november hó 3-án édes atyját egy sodrófával, majd pedig egy székkel annyira megütötte, hogy az öreg a szenvedett sérülések következtében másnap meghalt. Védelmezésére azt hozta fel, hogy apja a végzetes tett éjjelén a feleségével együtt a korcsmában mulatott, mialatt ő odahaza maradt és lefeküdt aludni. Az öreg Soponyai éjfél után részeg állapotban tért haza és otthon, mert pénzéből 10 korona hiányzott, a feleségét, kit a 10 kor. ellopásával gyanúsított, a zsebkésével megtámadta és ruháját leszaggatta. Az életveszélyesen megtámadott asszonynak sikoltására fölébredt a fiú és figyelmeztette édes apját, hogy minden ok nélkül ne bántalmazza az édes anyját, mire az ittas ember, magából kikelve, a fiára rohant a késsel, hogy azt megszurja. Erre a fiú a sodrófát kapta kézhez és kétszer az apjára ütött vele, majd pedig, mikor az öreg Soponyai ezen két ütés után a földről megint fölemelkedni készült, a fiú széket kapott a kezébe és azzal négyszer ütött az apjára, olyanynyira, hogy a szék eltörött, de a mi még sokkal nagyobb baj, az édes apja a szenvedett sérülések következtében másnap meghalt. Ez volt a tényállás; Beke Ferenc kir. alügyés szépen fejtegetvén a gyermeknek szülői iránt tartozó kötelességeit, szándékos emberölés büntette miatt emelt Soponyai ellen vádat. A védő : dr. Müller Ferenc terjedelmes védőbeszédében arról iparkodott felhozott érveivel meggyőzni az esküdteket,. hogy Soponyai József jogosan kelt a maga és édesanyjának védelmére az öreg Soponyainak veszélyes támadásai ellenében és hogy védence, abban a lelki állapotban, amelyben a tett elkövetésekor volt, ha esetleg a jogos védelem határait túl is lépte, nem büntethető, mert büntető törvényünk a jogos védelem határainak félelemből vagy ijedtségből származó túllépését nem bünteti, örjfy Lajos, mint az esküdtek főnöke, hirdette ki a verdiktet, mely szerint az esküdtek ifj. Soponyai Józsefet haláltokozó súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek találták és ezért a törvényszék Soponyai Józsefet három évi börtönre ítélte. Az ítélet ellen úgy az ügyész, mint a védő, semmiségi panaszt jelentettek be. III. A pótlékok. A baka virtus nagy sérelemnek tekinti, ha valaki szemébe vágja, hogy; pótlék. Hátha még igaz is 1 ? No meg azután egy szegzárdi legénynek kell ilyesmit mondani. Emberhalá! lesz a vége. Egy ilyen baka-virtus szomorú eseménye került sorra a f. hó 5-én tartott esküdtszéki tárgyaláson. Az esküdbiróság elnöke Ágoston István kir. táblai cim- és jelleggel felruházott törvszéki biró volt, a. szavazó-birák pedig Schmidt Imre és Kövessy Ödön kir. törvszéki birák. A jegyzőkönyvet Szász Károly kir. törvszéki aljegyző vezette. A vádhatóságot Jeney László kir. alügyész képviselte. A védők : dr. Sterner Lajos és dr. Horvát Jenő voltak. Az esküdtszék a következőkép alakult meg : Orffy Lajos, Bencsik Kálmán, Hunka János, Mayer István- Györi Vilmos, Sass László, Weber Sándor, Asztalos János, Szalay Ignác, Kaizer József és Blascsok Gyula. Múlt évi november hó 3-án este felé Gróf Pál Schilling Jánossal kiment 7ill Mihály István gödörben levő présházába. 10—11 óra tájban, midőn Gróf kiment a tanya elé, a mintegy 100 lépésre levő Szabó-féle tanyából vígan kiabáló alakokat látott kijönni. Grófban feléledt a hetven- kedő virtus, amely miatt már kétszer is ült a hűvösön, s odakiáltott nekik: »Hallgassatok ti regruták, két hetes pótlékok!« (Pedig hát ő maga is csak pótlék.) Erre a szörnyű sértésre persze a Szabó vendégei borzasztóan felfortyantak, s ha lillék még idejében közbe nem lépnek, Grófot aligha el nem agya bugyálják. Szétoszlott a társaság. Posta és társai negyedórával előbb elmentek, mint Gróf és Tillék a tanyából. Postát azonban nem hagyta nyugton a végzete, no meg Grófban buzogott a pökhendi virtuskodás : szóval a völgy végén összetalálkoztak. Itt aztán megpecsételték a béke-pohárral kötött barátságot: Postát holtan vitték hazay Füri Istvánnak pedig a fülét vágták le. — Persze azt, hogy az összetűzés miként történt, a két párt kétféleképpen adja elő. Úgy lehet, Posta is várt az alkalomra,
