Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-09 / 6. szám
XII. évfolyam. 6. szám. Szegzárd, 1902. február 9. Előfizetés: ar : I Egész évre ... 12 korona. I Fél évre ... . ' 8 » (Negyed évre . . 3 > | Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- iratalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KŐÉNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelfen megállapitot árszabály szerint számíttatnak. Az uj polgári perrend. Feltűnés nélkül, szinte nyomtalanul múlt el az a nap, a melyen Plósz miniszter az uj polgári perrendtartás javaslatát bemutatta a képviselőháznak. Az efemér politikai botrányok elnyomták az igazságügyminiszter szerény hangját, jóllehet e szerény hanggal a magyar törvényhozás egyik legjelentősebb eseményét jelezte a miniszter. A magyar alkotmány helyreálltakor hevenyészve meghoztak egy perrendtartási törvényt és dacára a magyar jog fejlődésének s dacára annak, hogy évtizedek óta éreztük e hevenyészett törvény hibáit és fonákságait, képtelenek voltunk eleddig uj perrendtartást megteremteni. Sok irányba diszkreditálódott jogszolgáltatásunk, ezt éreztük s tudtuk, de magunk tehetetlenek voltunk: még csak megfelelő törvénytervezetet sem tudtunk megalkotni, nemhogy uj törvényt hozhattunk volna. Plósz miniszternek, a modern perrendi tudomány egyik mesterének kellett az igazságügyi miniszter székébe ülni, hogy ne csak tervezet, de törvényjavaslat kerüljön ki a minisztériumból a perrendtartás reformálására. Sietünk is hát kifejezni a jogkereső közönség háláját azért a nagy ambícióért, a melylyel a miniszter e munkálatot megalkotván, a törvényhozás elé vitte. Ritka miniszteri pályának juthat ki ilyen hálából, mert ilyen jelentőségű munkálat ritkán kerül ki a kodiíikatórius kohókból. Mi is az a polgári perrendtartás? Az a mód, a melyiken ha pered van, azt elkezded, folytatod és befejezed. Más szóval az a mód, á melyen a biró igazságot tesz 'polgári ügyekben. Az ország gazdasági életével is szoros összeköttetésben van ez a mód, mert jelentős dolog, hogy mi módon s mily gyorsasággal intéződnek el a polgárok ügyes-bajos ügyei. Eleddig a perrendtartás amolyan szent misztérium, a mely eltávoz tatta magától a nagy közönséget, a mely szent borzadálylyal fordult el attól, a mi igazságszolgáltatás. Persze a perrendtartás eddig gondoskodott arról, hogy a misztérium titkaitól távoltartsa a közönséget. A biró elvévé tette, hogy: odi profanum vulgus. A világért se bocsátotta volna a közönséget a biró elé még az első fórumon se, hát még a felsőbb fokokon. A régi rendszeren évszázadok pora hever immár, a porból alig látszik ki egy-egy eleven mozdulat, lenyomja ez a por-teher az egész rendszert a sir fenekére s néhányszor elmondhatjuk rá, hogy: requiescat in pace. Elet, elevenség, friss szellő árad ki azokból a paragrafusokból, a melyeket Plósz miniszter vitt most a ház elé. Szinte úgy mondhatni, hogy a jogszolgáltatás sáncaiba bocsátja be a közönséget Plósz e javaslata, mely minden izében modern s a nyugoti civilizáció egyik áldását instituálja nálunk. Megszűnik a sok irka- firka,, a melyből senkinek sem jutott köszönet. Az ügyvédnek sokat kellett dolgoznia miatta, a bírónak még többet, a közönségnek pedig gyötrődni miatta a legtöbbet. A biró elevenen fogja látni a feleket; impresz- sziót szerez a biró a felekről, a kik előtte fogják lejátszani a jogszolgáltatás spektákulumát. Elvvé emelkedik e javaslatban a szóbeliség és közvetlenség, a melyet eddig épp hogy a kisebb ügyekben ismertünk, azt is csak pár év óta. Szóval fogunk ezentúl a biró előtt tárgyalni, a szavunk után fog a biró ítélni, nem irás után. S közvetlenül érintkezünk majd a bíróval, nem fog kelleni közvetítő teleirt árkus alakjában. Persze ez a kettő csak az elv. Millió részlet csoportosul az elv körül is. Ez a két elv a fa, a melyen a levelek a minden izre kiterjedő apróbb nagyobb reformok. Még oly apró részlet is fontos, mert annyi bajt, annyi bosszúságot tud okozni a legkisebb motívum is, ha magunknak okoz kellemetlenséget. Általában a javaslat legtöbb intézke - dése a nagy közönség érdekeit tartja szem előtt. A perek gyorsabb lebonyolithatása TARCA. Éneász dala. Édességem, boldogságom. Kincsem, javam e világon, Óh, ne menj el még haza! Öh, ki tudja? lesz-e óra: Ennyi csókra, ennyi szóra, Ennyi üdvre valaha! Mennyei szép birodalmam, Reménységem, bizodalmám, Titkos hazám, szigetem! Csókjaiddal ejts el engem, Karjaidba rejts el engem, Hagyj vidulnom sziveden. * Didó vallomása. . . . Tiéd vagyok! tiéd egészen Ma csókollak, holnap enyészem . Szerelmed öl: ne bánd! Hadd emésszen e csók, e hőség! A láng is nyaldossa a rőzsét, ' Melyet ha'álra szánt. * Mutatványok Zempléni Árpád. »Didói, című verses legényének most megjelent második kiadásából. Ölellek, ölj! Égetlek, égess! Óh jaj, be édes! óh mi véges! Óh jaj, be perzselő! Karodba hajt egy élet-osztó Virág-fakasztó, rózsa-íosztó, Öldöklő — őserő. Ölellek, ölj meg! Nem okollak. Rabolj ki I én is kirabollak 1 S nem bánom sorsomat! Habár te hozíad, te okoztad, De legalább megaranyoztad Utolsó nyaramat . . . Nősors. (Didó naplójából.) A férfi mind gonosz, Hálátlan, durva, rossz. Felejti az enyhületet, A melytől újjá született S a jóltevőt, A nőt. A nő mind áldozat, Szerelme kárhozat. A férfi álma zaj, dicsőség; A nő erénye néma- hűség, Csöndes tanyáján Magány. Lelkemben élsz tovább . .. (Éneász naplójából.) Lelkemben élsz tovább és minden idegemben. Hiába rejt a sir, te nem hagyál el engem. Nem önthetvén erőm’ a dermedő tagokba : Szivembe zártalak s ma itten élsz dobogva. Őrizlek mint a fényt, szobád az illatot; Mint a lég, mint a vér, lényed úgy áthatott. Szerelem és halál osztoznak e világon, Mi győzelmet vevénk a dőre pusztuláson. Én vagyok mostan Ő. Véremben ő kereng. Szivemben ő zajong, elmémben ő mereng. Két árnyék egybe folyt, két álom egyesült. Két élet egybe halt, két vágy beteljesült. Helyette gondolok, leikével érezek; Akkor hal meg csak ő, ha majd én sem leszek. Didó sírirata. Ki voltam? Élet. Mi voltam ? Bánat. Vagyok: enyészet, Örök bocsánat. ■ti í ! H
