Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-12 / 41. szám

2

TOLNAVABMEGYE.

1902. október 12.

vagy a községi elöljáróság határozza meg azt, hogy kertészeti, gyümölcsészeti vagy szőlészeti irányú legyen-e a gazdasági iskola ?

Ez nagy fontosságú rendelkezés, mert a kiválóan szőlőműveléssel foglalkozó vidékeken leghelyesebb az okszerű szőlőművelésre és borkezelésre oktatni a növendékeket és gazdákat, és igyekezni kell kiküszöbölni körünkből azokat az ósdi rossz szokásokat, melyek az uj szőlőmivelés és borkezelés mellett a termés mennyiségére és minőségére határozottan káros hatással vannak.

Különösen a szőlőmivelés terén manapság már olyan nagy haladást ért el az elmélettel párosult gyakorlat, hogy a régi okszerűtlen szőlőmivelés és borkezelést tovább is föntartani botorság és vétek önmagunk ellen.

A mi vidékünkön tehát az uj gazdasági iskolákban a legfőbb súlyt a helyes szőlő- művelésre és okszerű borkezelésre kell fektetni, mert nálunk a földmivelés és gyümölcs- termelés csak másodrendű jelentőséggel bir és éppen azért jogosnak, sőt méltányosnak találjuk annak a többször megpendített kívánságnak a hangoztatását, hogy az egyszerű gazdasági ismétlő iskola mellett végre- valahára vmcellér-képezdét is állítsanak föl Szegzár dón, melynek gazdasági jóléte egyedül a szőlő- és borgazdasághoz van kötve.

Az uj gazdasági ismétlőiskolák fölállítását alkalomszerűnek tartjuk arra, hogy a képviselőtestület és vármegyénk törvény- hatósága tegye meg a szükséges lépéseket arra, hogy a reánk életkérdéssel biró vin- cellérképezdét, vagyis magasabb fokú szőlészeti és borászati iskolát is elnyerhessük.

VÁRMEGYE.

— A felülvizsgálati kérelem. Az 19Ó1. XX. t.-cz. 5. §-a értelmében, az első fokon eljárt hatóság csak a meg nem engedett, vagy elkésett felülvizsgálati kérelmet utasíthatja vissza, de nem határozhat az olyan felülvizsgálati kérelem felett, a mely megengedett és amely törvényes határidőben adatott be, illetve terjesztett elő. (A magy. kir. belügyminiszternek 1902. évi 47,713. sz. rendelefe.)

— A hangversenyek- mutatványok stb. tartására vonatkozó helyhatósági engedély után a megszabott bélyegilleték a helyhatóságnál, s nem pedig a főszolgabírónál rovandó le, az engedélyek a kérvényezők vagyontalansági esetén is bélyegkötelesek. (A m. kir. belügyminiszternek 1902. évi 60,401. sz. rendelete.)

— Hagyatéki ügyben az árvaszéknek akkor is kell érdemileg nyilatkoznia, ha az örökösök között, amennyiben kiskorú is érdekelve van, egyezség létre nem jött. (A m. kir. belügyminiszternek 1902. évi 63,178. sz. rendelete.

— A házasság tartama alatt szerzett

vagyonból, tekintet. nélkül a házasság tartama alatt beállott eseményekre, közszerzeményt csak az a vagyontöbblet képez, mely a házasság előtti vagyonértéket meghaladja s illetve a fennálló adósság levonása után megmarad. (A m. kir. Curiának 1902. évi április 22-én kelt 4572. sz. a. határozata.)

Előfizetési felhívás!

1902. évi október hó 1-vel uj előfizetést nyitottunk lapunkra. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése lejár, — felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék.

Előfizetési feltételek: Egész évre . . . 12 korona. Fél „ ... 6

Negyed évre . . 3 „

Hazafias tisztelettel

A „TOLNAVÁRMEGYE“

politikai hetilap kiadóhivatala.

Adakozások Bezerédj István szobrára.

— Bezerédj István szobrára az elmúlt héten Simontsits Elemérhez, a szobor- bizottság elnökéhez következő adományok érkeztek :

Himmel Sylvia gyültése

Tamásiban: 2 K. 50 f.

Ehhez járultak: Hesz Pálné 50 f., özvegy dr. Gaál Béláné 50 f., Szévaldné 50 f., Himmel Sylvia 1 K.

Eddig befolyt összesen 10597 K. 38 f.

HÍREK.

— Személyi hir. Gróf Széchenyi Sándor, vármegyénk főispánja, múlt csütörtökön Szegzárdon tartózkodott hivatalos ügyek elintézése végett.

_ Hanny Gábor pápai praelatús, pécsi apátkanonok és volt szegzardi apatplebanos 50 eves. papi jubileuma alkalmával a pécsi kath. kör nagyszabású ünnepet rendezett. A jubilánst tisztelői az- üdvözlő levelek és sürgönyök egész özönével halmozták el, ezek közül megemlitjük Perczel Dezső

v. b. t. t., volt képviselőházi elnök, Bezerédj Pál kormánybiztos, Sztankovánszky Janos földbirtokos,. J)öry József földbirtokos stb.

— Képviselőink a bizottságokban. A képviselőház második ülésszakának megnyitása alkalmából végbement uj alakulásánál a tolnamegyei képviselőket a következő bizottságokba választották : Perczel Dezsőt a közigazgatási és mentelmi bizottságba, Hammerer Ernőt a pénzügyi bizottságba, Rátkay Lászlót a közoktatási és Erzsébet- szoborbizottságba, Pichler Győzőt a véderőbizottságba, Boda Vilmost a zárszámadási és Szluhce Istvánt a földmivelésügyi bizottságba. Azonkívül Rátkay Lászlót a képviselőház egyik jegyzőjévé választották.

— Bírósági kinevezések. A szegzárdi származású Burdács Rezső kecskeméti törvényszéki jegyző a czeglédi járásbirósághoz albiróvá, — dr. Kozacsek József szegedi járásbirósági jegyző pedig a tamási kir. járásbirósághoz albiróvá neveztetett ki..

— Wosinszky Mór szegzárdi apát plébános, a múzeumok és könyvtárak országos felügyelője, a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából elkészítette a régiségek és ingó műemlékek megvédéséről szóló törvényjavaslatot, s a napokban nyújtotta át a miniszternek.

— Hymen. Dr. Freyler Károly volt szegzárdi kórházi orvos, jelenleg az osztrák-magyar államvasutak bányaorvosa Ferenczfalván, e hó 18 ánr szombaton délután 4 órakor esküszik örök hűséget a helybeli ev. ref. templomban Török Sárika úrleánynak, Török Béla szegzárdi ügyvéd leányának.

— Tea-estélyek. A szegzárdi nőegylet október 26-tól kezdve a »Szegzárd Szállói helyiségeiben tea-estélyeket fog rendezni. Szilveszter napján pedig táncmulatságot tart.

— Joggyakornok kinevezés. A pécsi kir: Ítélőtábla elnöke dr. Csizmadia Géza szegzárdi kir. járásbirósági díjtalan joggyakornokot a pécsi kir. ítélőtábla kerületébe segélydijas joggyakornokká, nevezte ki.

Megérezte ez a politikusnak nevezett nép, hogy remekírói voltaképpen nemzeti hősök, vezérei a munkában; — s megérezvén ezt, sietett benépesíteni házát nemzeti irodalmunk költőfejedelmeivel, hogy a mi nagy lantosainkon is betelnék az írás szava: — a próféták hivatása örökkön való.

Mert a magyar remekírók valóban prófétái voltak és prófétái a nemzetnek mostan is. A magyar nemzeti szellem az irodalomban emelkedett legmagasabbra. Legszebb virága, legéleterősebb hajtása mindenkor a költészet vala és talán semmiféle más téren nem közelitettük meg annyira a világirodalom fejlettségét, mint éppen a költészetben. Igaz, kevés oly költőnk van, a kinek szelleme, áttörve az ország határsorompóit, közkincsévé lett az egész emberiségnek: — de ezen inkább örülni, mint búsulni van okunk. Mert ha legnagyobbak közül is csak kevésnek a hatása jutott el külföldre, ennek főoka az, hogy költőink mindig nemzetieb- bek voltak, semhogy ne veszítettek volna idegen nyelven. Jól mondta irodalmunkról báró Eötvös József, hogy olyan, mint a százados faóriás : szépen virul anya földjében, de elsatnyul, ha átültetik idegen talajba. A magyar földnek megvan a maga. külön kiimája, egének színe, földjének virágai, levegőjének jellemző sajátja; s az irodalom, mely ebben a milieuben sarjadt, százszorosán becses nekünk, mert minden izében magyar és nemzeti.

E mondásunk igazságát mindennél jobban bizonyítja a «Magyar Remekírók» előttünk fekvő második sorozatának öt köte.e. Az öt név, mely aranyvilogással csillog e kötetben, • szinte olyan, mint a kristályos prizsma öt éle, mely a nemzeti- géniusz fényes sugarait az eszmék és érzések skálájának más-más szöge a1 .tt törik meg. Ott van Arany János, a népies műköltés örök mestere, Szigligeti Ede, a népszínmű megteremtője s egy*

gyönyörködésének múzeuma, hanem az örök jelen virágos kertje. Nem kegyeletes emlékezés a remekírók kultusza, hanem forrása, ereje, buzditója, vigasztalója és ösztökélője a magyar nemzeti érzésnek.

Minden nemzetnek legmaradandóbb kincse az irodalom; — szobrok és képek, monumentális építkezések nyomtalanul tűnnek el az idők végtelen során; népek és birodalmak elenyésznek, virágzó városok romba dőlnek, termékeny vidékekből pusztaság, sivatagokból ismét virágos kertek lesznek: — egy szóval, minden változik és múlandó, csak a szellem és géniusz alkotásai élnek örökké. Tróját hét öles földréteg borítja, de Homérosz Iliászát minden művelt ember ismeri.

Nekünk, magyaroknak azonban kétszeresen becses a mi nemzeti irodalmunk. Talán egész Európában sincs ország, melyben a nemzet szellemi és politikai életének lüktetése oly szoros kapcsolatban állt volna az irodalom nyilatkozásaival, mint Magyarországon. Nálunk az irodalom valóban tükörképe volt- mindenkor a nemzeti életnek: — s a ki rajta tartotta kezét a magyar irodalom üterén, tisztán érezhette mindenkor a nemzet szivének dobbanásait is. Innen van, hogy politikai történetünk kimagasló alakjai közül többen költők is voltak egyszersmind: — s viszont, nemzeti életünk fejlődésének egyes korszakaiban szónokaink és ál- lamférfiaink szólaltatták meg a nemzeti géniuszt a maga igaz mivoltában. Az ő munkáik tehát éppen oly becses szellemi örökségünk, mint hivatásos íróink hagyományai: — és Pázmány Péter, Zrínyi Miklós, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Deák Ferencz írásai legalább is oly becsesek nekünk, mint Arany, Vörösmarty, Petőfi és Tompa költészete, — bár amazok a cselekvés, az utóbbiak pedig az irodalom terén szerezték érdemeiket.

így tehát a Franklin-társulat nemcsak az általános szellemi érdeknek, hanem a szorosabban vett hazafias érdeknek is roppant szolgálatot tett, midőn a «Magyar Remekírók» egyöntetű vállalatának ötvenöt kötetébe fölvette és méltó kiadásban közkincscsé teszi a magyar nemzeti géniusz első rangú kifejezőit, a költészet és műpróza legjelesebb képviselőit.

E nagyszerű nemzeti ajándék szinte forduló pont kultúránk történetében. Jelenti a közízlés tisztulását, a nemesebb ideák fölszinre jutását, a komoly nemzeti törekvés hajnalát; mert ezek nélkül az előföltételek nélkül ez a monumentális vállalat soha el nem kezdődhetett volna. Elgondolni is megdöbbentő, hogy az önzés, ridegség, politikai torzsalkodás és közéleti szédelgés közelmúlt esztendeiben mi történt volna e nagy vállalattal, ha véletlenül akkor lép a közönség elé ? ! ... A tervezett ötvenöt kötetből talán az első öt kötet se jelenhetett volna meg, pártolás hiányában. Mig most . . .

Most pedig egymás után következnek az öt kötetetes sorozatok, melyekből a betűk némaságában is hangosan kiáltoz felénk mindaz, a miről ezeréves múltjában a magyar ész és szív álmodott, lelkesedett és dalolt: — mindaz, a mi jövendő fejlődésünknek forrása és alapja. S ráadásul megtörtént az a Magyarországon páratlan eset, hogy a Franklin-Társulaf kiadásában megjelenő «Magyar Remekírók» első sorozatának összes példányai elfogytak, még mielőtt a második sorozat a könyv- piaczra került volna.

E páratlan anyagi sikerrel kapcsolatos a nagy vállalat erkölcsi sikere is. A nemzet megérezte, hogy az irodalom több nemes szórakozásnál: — megérezte, hogy az irodalom a nemzet élete, minden törekvéseink mozgató rugója, de védelmezője is minden törekvés ellen, mely integritására tör.