Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-29 / 26. szám
\ 2 pedig felburjánzik a nevelés egyik nagy akadálya : a kényeztetés, mely ép úgy átka a családnak, mint az iskolának. Szeretettel és szigorral párosult példaadás által neveli tehát az otthon az egyéniséget, fejleszti különös tehetségeit, támogatja külön gyengéit. Az iskola így már bizonyos tekintetben kiformált egyéniséget kap. A hány tanuló, annyi individuum. Az iskola célja valameny- nyire nézve egy: erkölcsös, művelt és erős egyéniséget nevelni, mely majdan a nemzeti közösséget szolgálja. Ez az egység, ebben kell valamennyi egyéniségnek egyesülnie. Ebből tehát láthatjuk, hogy az iskola valamennyi egyéniségre nézve közös czélokat állít fel; ezeknek körét nem tágíthatja a tehetségesebbek kedvéért, de viszont nem csökkentheti a tehetségtelenek kedvéért. Az otthon feladata ezen eltéréseket paralleli- zálni, a gyöngébb tehetségűt gyámolitani abban, hogy a közös célt elérje, az erősebbet pedig megterhelni egyéni tehetségének megfelelő munkával. Mindez természetesnek látszik s tényleg az is, dé azért mégis mennyit vétenek ez ellen. — Nem látjuk-e sokszor, hogy az iskolai teendőket is nehezen végző tanulót otthon agyonnyomorgatják idegen nyelvekkel, zenével stb.-vel, az egyéni tehetségekkel felruházottat meg szabadjára hagyják? Az egyéni tehetségek különbsége az a punctum saliens, mely az iskola és otthon harmonikus együttműködését megnehezíti s ez az, amiért különösen kellene az iskola és otthon között a lehető legszervesebb kapcsot létesíteni. Az iskolának ép úgy kell ismerni növendékeinek egyéniségét, mint az otthon, hogy igy kellően tudja mit és menynyit követelhet; az otthonnak pedig ismerni kellene az iskolai célokat, a közösség elveit azért, hogy igy tudja, mit követelhet, de különösen mit nem követelhet az iskolától. Általában azt mondhatjuk, hogy az élet azon ténykedéseihez, melyekhez a dolog mélyére ható analysis szükséges, tehát gonTOLNA VÁRMEGYE dolkodásra az iskola képesít, de azon tanulmányokban, melyek kiválóan egyéniek, mint pl. a művészetek vagy az élő idegen nyelvek, vagyis a gyakorlati ügyességek kiképzést első sorban az otthon dolga. A két nevelő-tényező céljainak elérésére való törekvését kell, hogy mint a fényesen ragyogó nap, a szeretet besugározza, mert csak a szeretet teheti az embereket valódi testvérekké, csak ez teremthet egészségesebb társadalmat. »Seelig durch die Liebe Götter — durch die Liebe Menschen Göttern gleich; Liebe macht den Himmel himmlischer, die Erde zu dem Himmelsreich.« A. L. VARMEGYE. — A központi választmány július hó 3 án ülést tart a képviselőválasztók jövő évi névjegyzékének egybeállítása végett. — A közigazgatási bizottságnak oly határozata ellen, a melyben kimondja, hogy az 1883. évi XX. t.-cz. (vadászati törvény) 38. § ában előirt kivételes intézkedés életbeléptetése iránt, a belügyminiszterhez javaslatot tenni nem hajlandó-, felebbezésnek helye nincs. (A m. kir. bnlügyminisz- ternek 12,520/902. sz. a. rendelete.) — A végkielégitett állami tisztviselők özvegyei és gyermekei nyugdíjjogosultságukat illetőleg nevelési és temetési járulékot rém veszitik el, ha az illető állami tisztviselő 5 évet szolgált. (A m. kir. p. ü. miniszternek 1902. évi 24,177.. sz. a. kelt határozata.) Előfizetési felhívás! 1902. évi julius hó 1-vel uj előfizetést nyitunk lapunkra. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése lejár, — felkérjük, bogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Előfizetési feltételek: Eg'ész évre ... 12 korona. Fél „ . . . 6 „ Negyed évre . . 3 Hazafias tisztelettel A „TOLNAVÁRMEGYE politikai hetilap kiadóhivatala. 1902. junius 29. HÍREK. — A vármegyei muzeum megnyitásának elhalasztása. Vármegyénk múzeumépületének ünnepélyes megnyitása jövő vasárnapra, julius "6-ra volt kituzvey de közbe- jött akadályok miatt alkalmasabb időre kellett elhalasztani s erről vármegyénk alispánja a meghívottakat külön értesítette. Az elhalasztás azért vált szükségessé, mert julius hó 6-án Ipolyságon is rendeznek ünnepélyt az ottani muzeum megnyitása és a Drégely- szobor leleplezése alkalmából és a kultusz és belügyi miniszterek, a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége és a fővárosi múzeumok igazgatói ezen ünnepélyre már előzőleg el voltak ígérkezve, úgy, hogy vármegyénk múzeumának megnyitási ünnepélyén ez alkalommal már nem vehettek volna részt. — Előléptetés. Az igazságügyminiszter Krcs- marik Pál szegzárdi kir. ügyészt a VII. fizetési osztályba sorozott ügyészszé nevezte ki. — Wosinsky Mór jubileuma. Városunk tudós apát-plébánosa, ki papi hivatását is a legnagyobb buzgalommal tölti be, múlt pénteken érte meg pappá szenteltetésének 25. évfordulóját. Ez alkalomra elzarándokolt a hires kegyhelyre, Mária Czellre s ott tartotta meg jubiláris szentmiséjét, ahol 25 évvel ezelőtt első miséjét is mondta. — A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi,, hogy dr. Friedl Károly volt pécsi ügyédet, Mar- czaliba, a zalaegerszegi kamara területére történt elköltözése következtében, az ügyvédek lajstromából törölte. — Püspöki elismerés. A megyés püspök Szabó Géza szegzárdi állami íőgimnáziumi hittanárnak főpásztori elismerését nyilvánitja hivatalos kötelmeinek pontos teljesítése mellett a köztevékenység terén kifejtett szorgalmáért s jutalomképen a Miklósy Károly-féle alapítványból 400 koronát küldött számára. — Áthelyezés. Fördős Vilmos főhadnagyot,. Fördős Géza paksi ügyvéd fiát a miniszter a pécsi honvédhuszár-ezredtől a kassai ezredbe, Érsekújvárra helyezte át. — Tanítónői vizsga. Zarubay Ferenc szegzárdi postamester leánya, Gizella a pécsi tanitónő- képezdében jeles sikerrel tette le a tanítónői vizsgálatot. Amott a vad nép gyerekesen mohó kapkodása igazán vad korszak. — Emitt a nyugodt cselekvés, mely az alakok magatartásában nyilvánul: az előre haladott és aránylag igen magas fokú műveltség korszaka. Az egyik kép a bronzkor ércművességét, a bronz tárgyak készítését és alkalmazását mutatja; másik halot'égetésről, temetkezésről beszél. — Lássuk egyenként őket. Az első kép háttere a bronzkor vízparton, vízbe felütött cölöp lakásai. — A kunyhószerü lakokból lépcső vezet a tó vagy folyó tükrére; egyik lakás cölöpjéhez van kötve az egyetlen fából tűz segítségével vájt és jellemzően fölvágott hegyes orrú ősladik. — Az előtér a viz innenső partján levő szabad térség; bal felől hatalmas őstölgy tövében lobogó tűz fülé, agyagkúpokra helyezett nagy agyagedény körül három alak dolgozik. — Az egyik a tüzet éleszti, másik agyagtálból ércrögöket önt az olvasztó edénybe; harmadik hosszú nyelű kanálba szedegeti a szétszórt apróbb rögöket. Előttük a földön hevernek lándsa öntésére való agyag minták. Odább két alak dolgozik a földből kiemelkedő kúp körül, melyből tűz sugár tör elő; ez a nyílás a földbe vájt mintákhoz vezet; az egyik alak éppen most önti bele az olvadt ércet, mig a másik jókora kard mintát emel. Az öntő műhelytől jobbra, földön ül az ércverő. Előtte az üllő, melyen éppen most veri, csinosítja bronz kalapácsával, az öntött kardot. — Bal oldalánál, földre teritett szőnyegen hevernek csillogó fényesen : karkötők, diadémok, lándzsa hegyek, olajtartó bronz madár és egyéb tárgyak. — A kép jobb oldalát két emberi s egy állati alak foglalja el. — Ifjú harcos teljes díszben áll az érckovács raktára előtt, jobb kezével már felvette- a nekitetsző kardot, melyet próbasuhintásra emel; bal kezében messze kitartott karral földre eresztett nyelű lándzsát fog; — Két karja bronz tekercsekkel fedett; s fejét sajátságos idomú bronz sisak födi. — Háta megelt áll, csüngőkkel díszes csótáros, felkantározott harczi lova. — Közvetlen az ifjú mellett áll egy fiatal n5 — igazán szép alak ; — formásán szép fején szőke kontyos haját ékes diadem tartja össze. — Karcsú termetéhez pompásan illik az a zöldes szinü lepel, mely bokáig befedi s csak két karja mezetlen. — Jobb kezével arcáig emelve kúpos karkötőt csillogtat, bal karját leeresztve, kezében egy csinos mészbetétes edényt fog. Az ércverő kovács, meg ez a két vásárló alak nyilván alkudoznak; az öntő műhelynél levő és agyagmintát cipelő férfi pedig olyan vágyó tekintetet vet arra a gyönyörű leányra, hogy a lány mellett álló ifjú — kinek a nő tán testvére vagy tán arája, — önkénytelenül reá pillant mintha mondaná: itt a kardom, itt a lándzsám, gyere csak! A második képen, jobb felől ott lobog a fahasábokból rakott máglya égre csapó tűzlángja; — a máglya tetején ég az elhunyt teteme. — A máglya rakás elő^t, háttal a szemlélőnek, kiterjesztett karokkal áll fő ől-sarkig lepelbe burkolt papféle alak, leplét csüngős öv szoritja le; hihetőleg halotti éneket zeng. — Kissé balra ettől sir- gödör látszik, melyben egy szolga áll és átveszi egy hajoló szólganőtől, a már rendezett s az elhunyt hamvait befogadó edényeket és egyéb az elhalt kedvenc tárgyait tartalmazó — bögréket, hogy azokat a sirba helyezze. A kép közepén áll az a gyönyörű és megrázó, gyászoló csoport, amely a szemlélőt igazán magával ragadja. Három fő és három mellék alakból áll ez a csoport. — A gyászoló ifjú özvegy nagy fájdalmában hátrahanyatlik s háta mögött álló öreg, ősz atyja karjaiba dűl; —Az ősz, —öltözetéről ítélve hihetőleg törzsfőnök — szomorúan fogja fel kesergő leányát; — mig egy főtöl-sarkig burkolt öreg nő — tán a főnök neje s az özvegynek anyja, — úgy látszik, hogy vigasztaló szókat mond. — Két fiú az anyától jobbra és balra hangosan siránkozik; — a kesergő csoport mögött áll a hatodik alak, melyet alig hat meg a gyászjelenet, — valami ‘rokon — de vetélytársnő lehet. — A kép bal oldalán sziklás utón halad felfelé a többi gyász kiséret; mig a távolban a falu szélsü házai lá'szanak. Á tálában véve, a két kép alakjai jellemzők, ruházatuk valószínű, ékszereik választottan vannak felrakva, egészben Ízlésesek, mindent magyaráznak túlzás nélkül. Igaz örömmel üdvözöljük a művészt, ki nem sajnálta idejét, hogy az őskort múzeumi tárgyak nyomán tanulmányozta és igy alkotta meg termékeny képzeletében az ős ember társadalmi életét ^ üdvözöljük múzeumunk fáradhatatlan és tántorithat- lan igazgatóját, hogy ezen művészi beszélő képe- • két megszerezte. K. A.
