Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-15 / 24. szám
XII. évfolyam. 24. szám. Szegzárd, 1902. junius 15. Előfizetési Egész évre . . . Fél évre . . . Negyed évre . . Egy szám ára . . ar: 12 korona. 6 > 3 > 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- iratalon kívül elfogad Ür&mmer Vilmos könyvkereskedése Szegzárd on. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz-1 lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer-l kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékeljen megállapít ot árszabály szerint számíttatnak. CfkSK A baja-bátaszéki híd. A képviselőház múlt csütörtökön tartott ülésén Láng Lajos, az uj kereskedelmi miniszter válaszolt dr. Reich Aladás, bajai képviselőnek a baja-bátaszéki áthidalás ügyében még Hegedűs miniszterhez intézett interpellációjára. A miniszter válasza szomorú kiábrándulást idézett elő ebben a régóta húzódó kérdésben; hideg zuhanyként hatottak a miniszter kategorikus rövidségü szavai, melyek szerint ezt a középdunai áthidalást csak szűk helyi érdeknek tekinti, s a közel jövőben nem nyújt reményt arra, hogy •ez az évtizedek óta, országos érdekűnek elismert hid kiépítése megvalósuljon. Meglepetést keltett a miniszter nyilatkozata azért, mert a baja-bátaszéki hid létesítését eddig általánosan az egész közvélemény országos jelentőségűnek ismerte ; Baross Gábor maga is annak deklarálta és mielőbbi kiépítését szükségesnek tartotta ; utódjai sem nyilvánították ezt Baja város •és vidéke helyi érdekeinek. A legutóbbi kereskedelmi miniszterek pedig — a fővárosi lapok közlése szerint — szintén rokon- szenvvel kisérték a hid létesítése iránt folyton megújuló mozgalmat. Annál nagyobb feltűnést kelt tebát az uj kereskedelmi miniszter rideg nyilatkozata, mely évtizedek óta hallható panaszok, jogos kívánságok s. nagy közgazdasági érdekek reménységét egy csapásra semmivé tette. Jogosnak, méltányosnak és közgazda- sági szempontból nagy fontosságúnak tartjuk pedig ennek a hídnak létesítését; mert Budapesttől a Dunán lefelé az egész országban sehol áthidalás nincs; az ideiglenes és kezdetleges gombosi komp ilyennek egyáltalán nem tekinhető. Ellenben Budapesten magában hat hid köti össze a jobb és balpartot; az újpesti, a margitszigeti, a lánchíd, az eskütéri, a Ferenc-József-vámházi és az összekötő vasúti hid, melyek közül különösen a rosszul sikerült eskütéri hidat, a mely csak nem képvisel »nagyobb országos előnyt«, mint a milyet a baja-bátaszéki hid képezne, teljesen luxuróziusnak kell tekinteni, mert ez legfeljebb a főváros egy csekély része közlekedésének könnyítésére bir kényelmi szempontból némi jelentőséggel, mig a baja- "bátaszéki összeköttetés* úgy forgalmi, mint közgazdasági érdekből kiváló fontossággal bir, az ország lakossága egy negyed részének gazdasági érdekeit közvetlenül érinti és mindenesetre megszüntetné azt az eddigi botrányos és abszurd állapotot, hogy a Duna által elhatárolt, különben szomszédos óriási területek lakossága télviz idején egyáltalán nem érintkezhetik egymással, legfeljebb Budapest közvetítésével 24 órai kerülővel teheti meg azt az utat, a mely az áthidalás esetén 1—2 óra alatt elérhető volna. A múltak hibája az, mely mindent a fővárosba terelt és összpontosított, a vidék érdekeit pedig föl nem ismerte és figyelembe nem vette. A bajai hid az egész Alföld, Erdély, Dunántúl és a dunamenti országok köz- gazdasági érdekeit szolgálná; bizonyítják ezt a temesvári, szegedi és egyéb alföldi, valamint a dunántúli és fiumei kereskedelmi és iparkamaráknak a megcáfolhatatlan adatok és érvek egész tömegét felsoroló, annyiszor megújított memorandumai, melyek mind bebizonyították ennek az áthidalásnak köz- gazdasági szempontból való országos fontosságát és megvalósítását az érdekelt számos törvényhatósággal együtt évtizedek óta sürgették. A miniszter által jelzett vasúti átalakítások költségei alig jöhetnek számba ezen nagy közgazdasági érdekkel szemben, mert hiszen a Budapest-bátaszék-bródi vasút kiépítését, illetőleg átalakítását maga a miniszterelnök nem rég tett nyilatkozatában néhány év alatt mulaszhatatlannak jelezte és ezen nyilatkozatát — saját kivánatára — jegyzőkönyvbe is vétette; a kereskedelmi miniszter mostani válasza tehát ellenkezik a miniszterelnök nyilatkozatával. _______TAROA. Mo dern házasság. Irta: Molnár Gyula. Kendefi: Üljön le, kedves Lajos. Lajos: Köszönöm, papa. Kendefi \ Sőt, ha úgy tetszik, gyújtson rá. ^(Szivarral kínálja.) Lajos (rágyújt): Mit kiván tőlem, kedves papa? Kendefi: Úgyszólván semmit. Igen tisztelt atyjával már mindent rendbe hoztunk. Nincs más hátra, mint megnyugtatni a lelkiismeretemet, hogy mielőtt vömmé lenne, oly dolgokról beszélgetek •önnel, amilyenekről aztán többé, remélem, nem lesz szükség beszélni. Lajos: Értem, papa; rendelkezzék velem. Kendefi: Ebben a városrészben, amelyben lakunk, szeretik az intrikákat, kedvencz foglalkozásunk, hogy pletykákat gyártunk. Különösen fölizgatja fantáziánkat egy egy jelentősebb hymen-hír. El tudom képzelni, hogy mikor köztudomásúvá lett az ön és Szerén leányom eljegyzése, aznap valamennyi zsúr viharos akkordok közt folyt le. Elsőbben arról vitatkoztak, hogy mennyi hozományt adok ; másodsorban, hogy mennyit kap ön, az igen tisztelt atyjától. Arra meg hiteles tanuk akadtak, hogy a leány csak szülői kényszer folytán megy nőül önhöz, mert egy szegény festőt szeret . . . Ón meg egy színésznőnek udvarol, akivel a házasság megkötése után akar tulajdonképpen barátságot föntartani. E körül egész rémtörténetkék szövődtek, melyek szokott körutakon végre anonyra- levél alakjában hozzánk is eljutottak. Bizonyos vagyok benne, hogy ön is kapott ilyeneket . . . Lajos (köhög): Hm . . . Lehet . , . Kendefi: Egész halom levelet mutathatnék önnek, kedves Lajos, amelyek az ön biográfiájával foglalkoznak, a legzsengébb korától kezdve bezárólag a mai napig. Mert a tegnapi napról sem hiányzanak az adatok. De ne ijedjen meg. Eszem ágában sincs ilyen ízetlenséggel untatni. Lajos (föllélegezve): Nagyon kedves ! Kendefi: Ez onnan van, mert egy pillanatig sem kételkedtem abba, hogy ön ifjúságának minden előjogát kimentette. Orvendek annak, hogy fenékig ürítette az úgynevezett «élvezetek poharát» ; egészen jól van így. Most aztán nyugodtan szentelheti életét komolyabb feladatoknak. Lajos: Én is így fogtam föl, papa. Kendefi: És ha mégis idekérettem önt, bizonyára sejti, hogy ennek különös oka van. Egy levél akadt a többi köz1, amely szeget ütött a fejembe. Igazán nem tudom, mitévő legyek vele ? El akartam dobni szónélkül, de aztán mégis arra határoztam magam, hogy megmutatom önnek. Az első esetben nem lettem volna elég lelkiismeretes apa; ebben a második esetben azonban attól tartok, hogy kényes dilemma elé állítom. Kényszerítem arra, hogy valónak ismerjen be valamit, ami nagyon is becsületbevágó, vagy eltagadjon oly tényt, melyről később ki fog sülni, hogy való. Lajos (kényelmetlenül): Jól tette, papa, hogy szóba hozta . . . Kendefi-. A kétféle föltevéshez még egy harmadik is járul ; tudniillik, hogy rágalom az egész! . . . Ebben a harmadik föltevésben nyújtom önnek át ezt a levélkét. (Levelet nyújt át.) Lajos (közönyösen nyúl utána, de amint belepillant, elsápad, gyorsan átfutja a sorokat s félénken adja vissza a levelet.) Alávalóság ! Kendefi (örvendezve): Mindjárt tudtam ! Tehát rágalom! Lajos (akadozva^ : Azaz ... hogy ... Kendefi (megdöbbenve) : Mit ? Tán valami mégis igaz belőle ? Lajos (lesütött szemmel): Annyi igaz, hogy a leány kedvesem volt. Fia született . . . bepörölt . . . Elitéltek havi 20 korona lartásdíjra. Fizetem még vagy tíz évig. Aztán vége. Kendefi (föl s alá jár kínos izgalomban) : Tehát mégis — igaz! Lajos: A leány boszut akar állani rajtam. Gyülölségből teszi. Ennyi az egész. Kendefi (verejtékes homlokát törli): Ez nem egészen úgy van. Ebben nem osztom a véleményét. Mennyit kér az a leány ? Lajos: Igazán . . . nem tudom ... sőt azt hiszem . . . Kendefi \ Hiszen az mindegy! Valószínű, hogy nem kéri az egész vagyonát. Aztán meg alkudni is lehet. . . . Lajos: A bíróság ítélt. Ez a része a dolognak rendben van. Kendefi (küzd önmagával): Nem, nem ! Ebben nem értünk egyet. Én egészen másként fogom föl.
