Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-30 / 13. szám
Szegzárd, 1902. márczius 30. XII. évfolyam. 13. szám. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre . . . fi > Negyed évre . . 3 | Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóivatalon kivül elfogad Krammer Yilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKA! ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapító! árszabály szerint számíttatnak. IIII8 vét. Harangok szavával, uj tavasz lehében rezeg végig az ünneplő földön a föltámadás Ígérete. Ha minden ünnepnapból csak egy hullám is átszállana a hétköznapokra, ez a vénhedő világ már rég megujhodott, a nyomorúságaiból már rég kiépült volna. De úgy látszik, az ünnepeken nem felejtünk, hanem az ünnepeket elfelejtjük.’ Év- ről-évre igéri egyik magasztos ünnep a megváltást, a másik a megújulást, a harmadik a megtisztulást — ó de a megváltás ólomlábon késik, az emelkedés szárnya- szegetten lecsügged s a megtisztulás epe- dése erőtlen hanyatlik vissza a porba. Az a töviskoszoruzta isteni szelíd fő, amely második ezredéve sugározza be az emberi szenvedés sötétségét: nem e világból való fény, s a mértéke nem e világból való mérték. A földöntúli ige az ő légies finomságában kisiklik az otromba emberi kézből, s ha a remegő, nehéz ujjak mégis meg tudják ragadni, kiszorítják belőle a lelket. Nincs az a szűzi tiszta hó, mely a porral sárrá ne elegyülne, s nincs az a mennyei gondolat, melyet a földi durvaság visszájára ne fordíthatna. Aki tekintetét az égre szegezte, azon kapta magát, hogy a lába alól elharácsolták az anyaföldet. A megváltás finom acélrugójából egy csavarással bilincset tudtak csinálni. A föltámadást monopolizálják s a megtisztulás kitünően kiaknázható vállalat. A megváltók jutalma a kereszt s a megváltó igazságok vergődve véreznek el a latrok között. A történelem útja az a Golgota, melyen reménytelen elpusztultak koponyáin által botorkál végig a megpróbált emberiség. A gúny nádvesszei paskol- ják a vállát s megalázni vélik, mikor nevetve mutatnak rá: imhol a világ királya! Az érdek, az előítélet s a hatalom poroszlói kockát vetnek a ruháján, s fenhé- jázva kiáltanak feléje: váltsd meg magad, mentsd meg magad, szabadítsd ki magad, ha isten fia vagy! S olyan biztosak az ő szegeik erejében s úgy bíznak a kőszikla súlyában, melyet a siri gödre szája elé hengergettek. Meg van ölve, el van temetve s a fegyveres őrök kezeskednek róla, hogy jól van eltemetve. S mégis - - az érdek fialandó, múlandó és változékony, de az igazság örök, az emberiség állandó és soha nem ölhetik meg olyan egészen, hogy az élet egy megmaradt szikrájával túl ne élje az ő mindenkori gyilkosait. A történelem nemcsak visszaélések sorozata, hanem újjászületéseké is. Nemzetek pusztultak ki a világból nyomtalan, világrendek omlottak porrá, hogy romjuk sem maradt meg; bálványok alatt nyílt meg a föld, hogy könyörtelen csukódjon össze fölöttük. De bukván emelkedve, a halál torkában újjá születve, az emberiség egy lépést sem tett visszafélé s nem' egy meghamisithatatlanul hatalmas nagy lépést tett előre. S az emberi boldogság e vajúdó fájdalmak közt való megszületésének örökké igy, örökké tanulságos és örökké vigasztaló szimbóluma a föltámadás. Mert mint ahogy a megváltásból táplálkozik az elnyomás, az elnyomásból mindig kisarjad a megváltás. Azok a csudálatos javak, melyeket az elnyomottak verejtékéből kisajtoltak: az uj tudományok, uj ügyességek, uj eszközök és uj gondolatok egyúttal uj meg uj, élesnél élesebb s alkalmasnál alkalmasabb fegyverek az elnyomás ellen. Egy-egy fölszabaduló osztály korszakról-korszakra ezekkel váltotta meg maga magát, s korszakról-korszakra őbennük voltaképpen az emberiség támadt föl. Mikor a népek lerázták a zsarnokok bilincseit: mikor a polgárság fölszabadul a nemesség nyomása alól; mikor az állam kiszabadul az egyház járószalagjából; mikor a gyarmatok elszakadnak a kizsákmányoló anyaországoktól ; mikor a meghódítottak pokolba kergetik a hódítókat, s mikor a munka öntudatos táborba sorakozik a hereség ellen: mindig ilyenkor és mindenkor az emberiség lélekzik szabadabban, s az emberi szabadság támad föl halottaiból. Ezért kell ápolnunk azokat a nagy gondolatokat, melyek nem az egyes ember, TARCA. Irigység. Irigylem a költőt, ki küzdve és csatázva Belemerülhet az élet forgatagába, Ki félelem, gond nélkül zivatarba, porba, Harczot vivni kiállhat a porondraIrigylem a költőt, ki édes lázban égve Belemerülhet a szerelem gyönyörébe, Akit vágy és sóvárgás nem hiába éget, Ha akar tép virágot illatosat, szépetIrigylem a költőt, ki mélybe és magasba Akkor száll, mikor a madár — ha kedve tartja. Kinél erdőt, mezőt bejárni nem csak álom, Ki szabadon bolyonghat bércen, rónaságon. Irigylem a költőt, ha fájdalom gyötörte, Aztán kiderült az ég ragyogón fölötte, A ki szivéről ledobva ezernyi terhét Tiszta szemmel könnyülten tekinthet szét, Istenem ! ha ennyi szerencse érne engem, 0 mily kimondhatlan gazdag lenne lelkem, De bő termést hozna a szenvedésnek magva, Lantomon de sok szép, bűbájos dal fakadna VES2ELEY KÁROLY. Csíiládi örömök. Irta: Molnár Gyula. • Györgyei, 34 éves, erőteljes, szálas férfialak. Elza, 28 éves, telt idomú üde asszony. Délutáni napfény. Györgyeiék hálószobája. Élénk és beható eszmecsere egy kipólyázott baba fölött, Elza és ár «tudós asszony» között, amelybe koronként a dada is bele- kottyan. A kis mama szoknyájába egyfelől egy kiváncsi 10 éves leányka, másfelől egy fölborzolt sörényű 12 éves fiúcska kapaszkodik. Györgyei (Az irodából jő, rosszkedvű, tudja miről folyik a tanácskozás és boszus fintort vág hozzá; valamit dörmög a szakállába és idegesen rágcsálja a bajusza végét, miközben a ballábát tánczoltatja.) Hm ; persze ... A baba! (Az ablak elé áll s tovább morfondál.) Elza (Észreveszi Györgyeit és félvállról óda is szól): Bálint már nincs dolgod az irodában ? Györgyei (Motyog a fogai között): No, csak csináld ... Elza Tán valami pert vesztettél! .. . Györgyei Én? pert veszteni nem . . . szokásom ! Elza (Elmerül a baba fölötti ankét újabb részleteibe.) Györgyei (Kis szünet után) : Hát nem lesz ennek sohase vége ?! Elza (Bámész tekintettel): Mi bajod van ? Györgyei (Ideges türelmetlenséggel) : Érthetetlen, mit duruzsoltok örökké a babáról ... Ez igy megy estétől reggelig és reggeltől estig ! Ki- pólyázzátok, bepólyázzátok, ide-oda forgatjátok s végre tenyérre fektetitek . . . Nem csoda, ha örökké sir . . . Irgalmazzatok ennek a csöppnyi jószágnak! Engedjétek élni! Elza Te meg mibe nem avatkozol? Dolgozzál nyugodtan az irodában; — innen egy hang se hallatszik oda! Hagyj nekünk békét! (A madám gúnyosan mosolyog, de cseppet se zavartatja magát munkájában ; behinti a babát rizsporral, aztán szakértelemmel pólyázni kezdi. A kis leány s fiú mindezt szájtátva bámulja.) Györgyei No, végre ! Talán kimennek innen ? ! Menjenek, kérem — menjenek ! (A madám a dada karjaiba helyezi a babát s kitakarodik vele a másik szobába; a kis fiú is utánuk megy, de a lányka marad, mert még kiváncsi, hogy tulajdonkép mit akar a papa a mamától? Elza (Gyengéden megveregeti férje vállát, hízelgőn.) Bálintkám, valami történt veled ? Talán nem jött be az irodavezetőd ? vagy valami boszu- ságod támadt; tán valakivel összepereltél s most itt akarod a mérgedet kiadni ? Györgyei (kelletlenül): Ugyan, ugyan 1 Eszem ágában sincs! Elza Hát akkor miért vágsz ilyen savanyu ábrázatot ?
