Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-23 / 25. szám

TOLNA VARMTEGY^. 1901. junius 23. Örömünket fejezzük ki az ifjúság ügyessége — Hajóállomás nélkül. Nemcsak az áruforgalom, hanem a személyforgalom is rendkívül megérzi a keselyüsi állomás be­szüntetését, hisz most nemcsak télen, ha­nem nyáron is el vagyunk zárva a duna- melléki városoktól és községektől. Igazán abszurdum, hogy, mikor ilyen közel van hozzánk a Duna, le kelljen mondanunk a hajózással járó forgalmi előnyökről. Vár­megyénk alispánja, hogy segítve legyen a bajon, a közigazgatási bizottságnál előter­jesztést tett a geme7iczi hajóállomás vissza­állítása érdekében. Az eszmét a legmele­gebben üdvözöljük és csatlakozunk laptár­sunknak, a »T. K.«-nek azon véleményéhez, hogy ez ügyben küldöttség volna menesz- tendő a kereskedelmi ministerhez, mert az csak még sem járja, hogy haladás helyett visszafelé menjünk és most kedvezőtlenebb forgalmi viszonyok között legyen lakossá­gunk, mint volt 25 év előtt, mikor még a keselyüsi állomás nem létezett és Gemencz volt a rendes hajózási állomás. Ha erélye­sen utána járunk, nem maradhat el a siker. — Gyermekversek. Huszárné Balogh Jolán úrnő, a belecskai jegyző költői tehetségű neje, ki irodalmi téren eddig is sikerrel működött, verses­könyvet ad ki a gyermekek részére. Mutatóul hoz­zánk is küldött be néhány ilyen gyermekverset, s igazán kedves, a kis gyermekek lelki világához «lkalmazott tartalmúak. Legközelebb közlünk is belőlük néhányat, hogy a közönség előre is meg­ismerje a gyermekköltészet ezen sikerű t termékeit. — Halálozás. Muttyasóci Mattyasovszky Kálmán kir. törvényszéki biró, Zemplén vármegye bizottsági és Sátoralja-Ujhely város képviselő-testü­leti tagja, R á c z József vármegyei alszámvevő sógora, életének 47-ik és házasságának 21-ik évé­ben, hosszas szenvedés után, Sátoralja-Ujhelyen elhunyt. — Névmagyarosítás. Hambuch Péter, csibráki róm. kath. kántor-tanitó vezetéknevét »Hamvasára, — Weisz Dániel simontornyai lakos nevét »Vértesi« re kért átváltoztatása bel­ügyminiszteri rendelettel megengedtetett. — Drága mulatság. Hermann Tamás bátta- széki lakos folyó hó 18 án délelőtt valamiképp összeismerkedett Bakody Kálmán győri lakos, ál­lítólag első leánykiházasitó-intézeti felügyelővel. — A barátság megpecsételése végett jót mulattak, sörrel, borral öntözték a száraz garatot. A mu­latság vége az lett, hogy egy kicsit elálmosodtak. El is aludtak az alsó-nyéki korcsmában. Ez lett volna még a kisebbik baj. Ámde Hermann szo­morú valóra ébredt: eltűnt a szép bőr-tárczája 120 K. pénzzel együtt. A mulató társ ekkor már elkocsizott Baja felé. A csendőrök azonban a bajai révnél utolérték, és, minthogy a gyanú egyene­sen reá háramlott, elfogták és behozták Szeg- zárdra; itt azután átadták a kir. ügyészségnek. — A szabadlábra helyezett belga. A szeg- zárdi fogháznak érdekes vendége szabadult ki. Vuique Polikarpe — belgiumi, gandi születésű, 45 éves nyomdász, a ki már bebarangolta egész Európát s kit szerencsétlensége Magyarországba is elhozott. — A négy nyelvet beszélő, kölönben teljesen intelligens embernek nem valami jól ment a sora, utoljára már csak kéregetésből tudta ma­gát fentartani s igy jutott el Simony tornyára, ahol, mint tudósítónk Írja, a csendőrség igazolásra hívta fel. Mivel nagyon sok egy és két fillérest találtak nála, abba a gyanúba keveredett, hogy a Simon- tornyán abban az időben elkövetett templomrab­lásnak ő a tettese. így aztán fogházba került, de semmit sem lehetett reá bizonyítani, megmaradt állítása mellett, hogy a sok apró pénzt kéregetés­sel szerezte. Ezt elhitte neki a bíróság s ma sza­badlábra helyezte. Illetve átadják a főszolgabíró­nak, ki koldulásért fogja megbüntetni s azután hazalolonczolják hazájába. — A zugirászat büntetése. A királyi Kúria a múlt héten tartott egyik ülésén kimondta, hogy a zugirászatra az általános kihágási büntetőtör­vény rendelkezései alkalmazandók ; tehát nem mint eddig, pénzbírsággal, hanem pénzbüntetéssel bün­tetendő, mely behajthatatlanság esetén elzárásra változtatható át. — A Tanítók Háza gyufája és szappanja. A Tanítók Háza gyufája és szappanja fogyasztá­sát olvasóink figyelmébe ajánljuk, meTt ezek tiszta jövedelmének 5 százalékát a gyáros a Tanítók Háza javára ajánlotta föl. Emberbarátilag cselek­szenek ezzel, mert a szegény tanítók felsőbb is­kolába járó gyermekeinek taníttatását segitik elő, másrészt pedig pártolják a hazai ipart. — A nyomás által sokszorosított kép sajtó­termék jellegével bir. Az ily képnek házalás utján történő áiusithatására törvényhatósági engedély szükséges. (A m. kir. belügyminister 1901. évi 958. sz. határozata.) Tornavizsaja és verseny. A szegzárdi állami főgymnasium tanuló ifjúsága e hó 17-én, a délutáni órákban tartotta tornavizs­gáját és versenyét a vásártéren. A főgymnasium épületéből való kivonulás után, a közönséggel szemközt négyes oszlopokban felállott ifjúság vezényszóra félkört formált s fedet­len fővel énekelte a hymnuszt, melyet a közönség is fedetlen fővel hallgatott meg. Ezután ismét rendbe sorakozva katonás pontossággal állottak elő az elő­tornászok a csapat elé s kezdődtek a szabadgya­korlatok dobütemre ; először az előtornászok végez­ték a mozdulatokat, azután az egész csapat. Oly egyöntetűen, mint valamely diszs/.ázad a király előtt. Ennek végeztével, osztályonként apróbb csa­patokra oszlottak s az alsóbb osztálybeliek játszottak, a felsőbb osztálybeliek pedig a szereken végezték gyakorlataikat és versenyüket, majd utóbb a sor­rendet megfordították, úgy, hogy a közönség az ifjúságnak a tornászás mindkét nemében való ügyes­ségén jóformán egyidőben gyönyörködhetett. Az apróság a »jön a kánya«, meg »angol-búr háború« játékaival ügyeskedett; amabban kis csa­patokra oszlottak, élükön egy-egy ügyes styuki- kal, ki nem engedte sehogysem, hogy a kánya, a háta megett egymás hátába kapaszkodó csibéihez férhessen.; — emebben pedig már egy kis csatá­rozást mutattak be, ugyanis : két táborra oszolva, egymástól mintegy másfélöluyire hasra feküdtek, aztán a vezető tanár egyik felén fehérre, másik felén feketére festett deszkadarabot dobott a két tábor közé; a fekete jelezte, hogy »no most angolok, fussatok, jönnek a burok«, s ekkor mind felugrálva egyik tábor szaladt, a másik pedig utána, Rogy a derék átkarolásával »foglyot« ejthessen — a fog­lyok aztán kiállottak, majd meg a fehér került felül s igy folyt egy darabig változó szerencsével, mig végre nagy öröm-riadalt támasztott, mikor a vezető tanár a búrok győzelmét hirdette, mivelhogy a fogoly-ejtésben ügyesebbek voltak. A nagyobbak játékai közül kiemeljük a füles lapdával való játékot, melyhez már meglehetős erő­kifejtés is szükséges, hogy a hatalmas, jól kitömött bőrlabdát messze hajühassák s az ellentábort vissza a határig űzhessék ; továbbá a diszkosz-dobást, — mely azonban most még nem ment eléggé szabá­lyosan, mivel a diszkosz mindig gurult. A szertorna versenynél igen szép ugrásokat láttunk ; különösen a rúdugrásnál Kopacsek Ervin VI. o. tanuló igen magas és szabályos ugrása tűnt fel. A versenyt futóversennyel fejezték be, mely után az ifjúság sorakozott s a főgymnasiámi dalárda egy indulót énekelt á aztán dob- és trombitaszó mellett vonult vissza a főgymnasiumba. Az egyes versenyekben a versenybiráló bizott­ság határozata szerint győztesek lettek : Diszkosz dobásban: Tóth Béla VI. o. (25 lé­pés), Helebrand Béla VI. o. (23 lépés) tanulók. — Rúdugrás­ban: Kopacsek Ervin és Perler Ferencz VI. o. t. — Magas­ugrásban: Kopacsek Ervin, Wéber Dénes VI. o., Horváth Andor V. o., Nyáry Andor és Fáy Henrik IV. o., Kustyán Ig- nácz és Kaszás László III. o., Tónay N. és Schwarcz N. II. o., Szeniczey és Micski I. o. tanulók. — Távol ugrásban: Tóth Béla VI. o. (5 m.), Szegedy József V. o. (4-90 ra.), Nyáry Andor és Kardos László IV. o., Kaszás és Kustyán III. o., Schwarcz és Stockinger II. o. (3'2 m.), Molnár és Kar- lovjcs I. o. (3-1 m.) tanulók. — Futásban (150 lépés): Wendl István (19 mp.) és Günther András VI. o., Horváth Andor V. o., Fáy János, Kustyán Ignácz, Kaszás László III. o., Stockinger és Stark II. o., Karlovics és Krausz I. o. (25 mp.) tanulók. Valló Albert vezető tornatanár, valamint Kardos Ignácz, az alsóbb osztályú tanulók torna­tanára és Vargha Ferencz játéktanár teljes elisme­rést érdemelnek a szép sikerért, amit a gyermekek betanításával elértek. és magatartása felett s óhajijuk, hogy azt a bizo­nyos yselyem-zászlóii, mint a dicsőség legnagyobb kitüntető jelét, minél előbb a szegzárdi főgymna­sium ifjúságának kezében láthassuk. _______________VIDÉK. Ge rjen. A gerjeni ev. ref. egyház aranykönyve. A ger- jeni ev. ref. egyház híveinek egy régi, kedves vá­gya és óhajtása megy teljesedésbe a napokban. Kiváló ízléssel, tetemes anyagi áldozattal, az 1870-ik évben épült, messze tájékon méltán hires, szép templomába orgonát állít. E czéiból megvette a a makói róm. kath. egyház 18 változatú, igen tet­szetős és díszes kiállítású, nagyon kellemes hang­zású orgonáját s azt közel 800 korona költséggel Loukcsick János, kiváló szakképzettségű, szegedi mű-orgona építőmesterrel átépittette. Az orgona megvétele és felállítása teljesen önkéntes adako­zásból fedeztetik. E czélra adakoztak: Midi Kovács György cs. és kir. táborszernagy 20 kor., Tenczlinger Gyula földbirtokos 6 kor., Kalita Gábor államépit. munkafelügyelő 120 kor., Szluha István orsz. kép­viselő 200 kor, Ferenczy Sándor földbirt. 100 kor., Papp György gazdatiszt 20 kor, Papp István gazda­tiszt 10 kor., TencHinger Lajos földbirtokos 10 kor., dr. Kohn Gábor földbirtokos 20 kor., Merő Péter közs. biró 40 kor., Babay Géza közs. jegyző 50 kor,, Széky Géza lelkész 50 kor; Széky Gé- záné sz. Csekey Krisztina 10 kor., Feld János földbirtokos 12 kor., Szuprits Vendel földbirtokos 10 kor., Tolnai Benő 10 kor., F. Vajda Mihály 16 kor., özv. Vajda Lászlóné 48 kor., Nagy György 60 kor., Béda Imre 20 kor., Csiszár Róza tanítónő 20 kor., Vida Ferencz kántortanitó és felesége sz. Bus Erzsébet 100 kor. (A többi kegyes adakozók neveit folytatólag közölni fogjuk.) EGYLETEK. INTÉZETEK. — Az „Egyesült szegzárd-tolnamegyel nö- egylet“ junius hó 20-án, Borsody Lajosné elnöklete alatt választmányi ülést tartott, melyen özv. Itóder Antalné teveli lakos Kamilla leánya részére nevel­tetési pótlék czimén havi 14 koronát; Dohóczki György szegzárdi lakos Margit leánya részére ugyancsak neveltetési pótlék czimén, 1901. évi szeptember hó 1-től havi 6 koronát szavazott meg. Slernender Antalné részére, a kit térje a legnagyobb nyomorban hagyott hátra, egyszersmindenkorra 14 korona segélyt utalt ki a választmány. — Ezen­kívül még több folyó ügy elintézése után az ülés véget ért. T A N Ü G Y. — A rk. elemi iskolák vizsgái. Ma, midőn a pedagógusokat élénken foglalkoztatja az a kérdés .* van-e egyáltalán szükség az évzáró vizsgára ? — senki sem tulajdonit valami nagy fontosságot az elemi népiskolai vizsgáknak. De nem is lehet. Ha beletekintünk a mulasztási naplókba, rémes dolgo­kat olvasunk ki belőlük : 3—4 ezer némely osztály­ban a mulasztott félnapok száma. Már most tessék annak a tanítónak eredményt elérnie. Tény, hogy Szegzárdon nagyon gyarló az iskoláztatás, különö­sen a külvárosi iskolákban. Megtörténik, hogy a 100 gyerek közül csak fele van jelen. Óriási baj azután az is, hogy alig van osztály, a melyikben a rendes (a törvényes) létszám volna : a legtöbben nem 8o, de ioo—iio van. Milyen jó tüdőre, mennyi ambiczióra, mily nagy ügyszeretetre van szüksége egy-egy ilyen osztályban a tanítónak, azt a nagy közönség el sem tudja képzelni. Tessék csak el­gondolni : mennyit kell azoknak a szülőknek baj- lódniok, a kiknek 6r—8 gyermekük van, pedig ta­lán rászoktatták őket az engedelmességre is? Hát annak a tanítónak mennyi türelemre van szüksége, a kinek még száznál is több (sokszor vásottqtjú- vásottabb !) gyerek jár az osztályába. Annál job­ban esik konstatálnunk, hogy Szegzárdnak a fent említett rossz tanügyi viszonyai mellett is több tanító van városunkban, a kik a lefolyt évzáró

Next

/
Oldalképek
Tartalom