Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-24 / 12. szám
12. szám. XL évfolyam. Szegzárd, 1901. március 24. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési ar: I Egész évre ... 12 korona, j Fél évre . . . fi > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. ] Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ÍTatalon kiről elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapítot árszabály szerint számíttatnak. Gazdasági munkások és cselédek segélypénztára. Vármegyénk gazdasági egyesülete, mint halljuk, legközelebb foglalkozni óhajt a Gazdasági munkások és cselédek segélypénztárára vonatkozó törvény életbeléptetésének kérdésével, mert e humánus törvényalkotás iránt eddigelé úgy a gazdák, mint a munkások részéről nem valami nagy érdeklődés mutatkozik. Igaz, hogy a fővárosi lapokban itt-ott fölbukkan egy hir, melyben tudtul adják, hogy egy-egy főur vagy némely főpap ennyi ezer vagy száz koronás alapitványnyal belépett a Gazdasági munkások és cselédek segélypénztárának alapitó tagjai közé ; de ilyen örvendetes hirt nagyon gyéren lehet olvasni! Hogy milyen áldozatkész tud lenni a magyar társadalom egyes közcélok érdekében, azt nem egyszer volt alkalmunk tapasztalni az utóbbi években. Itt van a Kos- suth-szobor nyolcszázezer koronás alapja, az Erzsébet királyné szobrának ugyanolyan összegű alapja. Az elmúlt hónapok alatt egy elterjedt napilap révén vagy 130,000 korona gyűlt össze a Vörösmarty-szoborra. A magyar társadalom tehát a saját jószán: iából, minden anyagi vagy morális kényszer nélkül két millió koronát adott össze erkölcsi célokra, szobrokra. FényesMfizony- sága ez annak, hogy milyen hatalmas eredményt tud elérni az olyan cél, mely visz- hangra talál a magyar nemzeti társadalomban és annak áldozatkészségére apellál. Kérdjük most: a magyar gazdasági munkás sorsának javítása, ekzisztenciájának biztosítása nem olyan cél, melyet lelkesedéssel kell felkarolnia az ország társadalmának ? A milyen fenkölt dolog a halhatatlan nemzeti hős, a megdicsőült királyné és a költő emlékéért áldozni, ugyanolyan nemes cél az élők millióiért érezni és a pénztárba nyúlni. Kellő összhangban kell, hogy legyenek közéletünkben az ideálizmus és a célszerűség követelményei, a gyakorlati élettel. Országszerte most folyik a gazdasági munkás- és cselédpénztár szervizese. Épen- séggel nem mondhatnék, hogy* valami nagy zajjal történnék ez az országos akció ; a hivatalos körökön kívül alig | tudnak róla valamit. Azt hiszszük nem szükséges, hogy méltassuk ennek az uj intézménynek óriási fontosságát, mely ha gyökeret ver bálunk, Magyarország az első helyre ! emelkedik a művelt államok között, melyek a humanizmus elveit vallják. Az összes nrnrnBrnkcp biz- lositása betegség és rokkantság esetére olyan intézmény, a minő még sehol a világon nincs. Rólunk vennének példát a szociális problémákkal küzködő kulturállamok. S ime, a mi jótékony és áldozatkész társadalmunk nem mozog! A néhány nagy ur példája, a ki eddig adakozott, nem igen talál kővetőre. Pedig a társadalom anyagi hozzájárulása nélkül ez intézmény hosszú éveken át nem lesz még életképes. Pénz, sok-sok ezer forint kell a kezdéshez s ezt j a pénzt az intézményt megalapító állam nem bocsájthatja rendelkezésére. De ha a magyar vagyonos osztály kötelességének tudatára ébred s adományaival néhány százezer forintos alapot teremt: biztosítva van az intézmény prosperálása, a mely kedvező konjunktúrák között 6—7 esztendő múlva már el fogja viselni terheit a maga erejével, a munkások befizetett filléreivel. Munkásintézményeink legjelentősebbjei közé tartoznak eddig is a betegsegélyző pénztárak, melyek immár behálózzák az országot s gyökeret vertek. Hosszú ideje már annak, hogy e pénztárak reformját sürgeti minden tényező, első corban a munkásnép. Sok, itt elsorolhatatlanul sok hibája van ez intézménynek. A nagy szaktanácskozmány, mely a kereskedelmi miniszter védnöksége alatt a betegsegélyző pénztárak reformjáról tanácskozott, a tizenkettedik órában ült össze. S igen tanulságos volt e tanácskozások eredménye, az uj törvény alkotói kész anyagot kapnak a kezükbe. Viszont igaz az is, hogy nagyon sok ellentétes és nem mindig közérdeknek akad szószólója a tanácskozáson. A kik az uj törvényt meghozzák, térjenek napirendre e felszólalások fölött! El a vicinális pénztárakkal, melyekben nem a beteg munkás a főcél, hanem az orvosi honorárium vagy a fölös hivatalvok-személy- zet. Meg kell szüntetni a tisztességtelen versenyt az ipartestületi és kerületi pénztárak között. És ezt csakis radikális reformokkal lehet elérni. Közvetlen és föltétien állami ellenőrzését követeljük a pénztáraknak s azok igazgatásában messzemenő jogokat a munkásoknak. Mert hiszen a betegsegélyző pénztár a munkásé. Ez elv, a mely nélkül munkásintézmény ma már nem lehet életképes. Ennek igazolását látjuk a budapesti munkaközvetítő intézetnél is. Ez az intézet eddig nem felelt meg a hozzája fűzött várakozásnak. Miért ? Mert hivatalosan, akta- szerüleg nem lehet jól elintézni a munkások ügyét, mivelhogy az egészen más természetű, mint a közigazgatás vagy az adószedés. A kereskedelmi miniszter éleslátására és modern világnézetére vall, hogy meghívta a munkásokat, még a szocialista szakszervezetek vezetőit is, hogy vegyenek részt az állami ingyenes munkaközvetítő intézet dirigálásában. A modern Magyarország érdeke, hogy mindazok, a kik munkásügyekkel foglalkoznak, átértsék azt a szellemet, mely a kereskedelmi minisztert ez elhatározásra birta. — Perczel Dezső a sajtóról. A Fővárosi újságírók múlt vasárnap tartott szabadságünnepi lakomáján Perczel Dezső, a képviselőház elnöke a reá mondott pohárköszöntőre következő szavakkal válaszolt: Tisztelt uraim! (Halljuk! Halljuk!) Az imént elhangzott szívélyes felköszöntőre legyen szabad nekem, a ki ez idő szerint szerencsés vagyok a magyar képviselőház elnöki állását betölteni, néhány igénytelen, de annál őszintébb szóval válaszolnom. (Halljuk!) Mindenekelőtt úgy a magam, valamint jelenlevő képviselőtársaim nevében is a legmelegebb köszönetünket fejezem ki egyrészt a szives meghívásért, másrészt azért a meleghangú ielköszön- tőért és az azt kisérő helyeslésért, a melylyel irányunkban rokonérzésüket nyilvánítani szívesek voltak. (Éljenzés.) Kétségtelen, hogy az 53 év előtti törvényhozásnak két legszebb, legmagasztosabb és legnemesebb alkotása az volt, melylyel egyrészt a szabadsajtot, másrészt a parlamentáris kormányformát teremtette meg. (Élénk tetszés és éljenzés.) Ezóta az akkori idők e két testvéralkotása, mindenkor zavartalan egyetértésben, testvéreket megillető rokonérzéssel találkozik és igy újítja fel emlékét azoknak a nagy időknek, a melyek mindkettőt létrehozták, a melyek sok százados küzdelemnek vetve véget, megadták annak lehetőségét, hogy I Magyarország uj alapokon épülhessen fel. (Élénk tetszés) Ha körülnézek, látom, hogy én is igen szép számú és tekintélyes sereg élén jelenhettem meg itt a mai napon, mégis a mi számunk eltörpül a mellett, hogy az én tisztelt barátom, az újságírók egyesületének nagyérdemű elnöke az ő kartársaival mily falanxnak az élén jelent itt meg. Láng Lajos: Vigyázott, hogy ne majorizál- hassuk! (Derültség.) Perczel Dezső : De azért mi bátran veszszük fel a versenyt az urakkal, a múltak iránti kegyeletnek ihletett átérzésében, a Magyarország jövőjének megalapítására folytatandó nemes küzdelemben, (Tetszés.) ebben a kettőben, a melyben egymásra vagyunk utalva és a melyben ép oly szép, ép oly magasztos és ép oly nemes hivatás vár az egyik tényezőre, mint a másikra. Adja Isten, hogy soha félreértés a kettő között ne lehessen és mindkettő munkálkodását e téren siker koszoruzza. (Hosszas, élénk éljenzés és taps.) A magyar újságírók egyesületére, annak tagjaira és mint az egyesület személyesitőjére, Vészi József tisztelt képviselőtársamra emelem poharamat. (Élénk éljenzés.) VÁRMEGYE. Tavaszi rendes közgyűlés. A törvényhatósági bizottság folyó évi már- czius hó 30-án d. e. 10 órakor a vármegyei székház gyüléstermében tavaszi rendes közgyűlést tart: az állandó választmány ülése pedig előtte való napon március hó 29-én fog megtartatni. A tárgy- sorozatból kiemeljük : Az alispán időszaki jelentése.
