Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-10 / 10. szám
XI. évfolyam. 10. szám. Szegzárd. 1901. március 10. Előfizetési ár: |i Egész évre ... 12 korona. ' Fél évre ... 6 > ! Negyed évre . . 3 > j Egy szám ára . . 24 fillér. | Előfizetéseket és hirdetóteket a kiadó- Watalon kivül elfogad Krammer Vilin os'könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptu’.ajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapító! árszabály ezeriat számíttatnak. A népszámlálás tanulsága. A legutóbbi népszámlálás adatai inár jórészt köztudomásra hozattak, s igy meg lehet állapítani azt, hogy 10 év alatt Magyarország népessége körülbelül három millió lakossal szaporodott. Számra nézve és relativ véve az eredményt, elég örvendetesnek látszik ez a nö- vekvés; de a népszámlálás egyes adatait boncolva, arra a szórnom tapasztalatra bukkanunk, hogy még sok orvosolni való tünet és kirívó hiány mutatkozik a nemzetalkotás és megszilárdítás nagy munkájában. A népszámlálás adatai különösen szembetűnő sok bajt tárnak elénk a k'ózegész- ségügy téren! Pedig főleg nálunk.' a közegészségügyi intézmények javítása és fejlesztése nemcsak humanitárius, hanem elsó sorban nemzeti feladat! A statisztikai adatok nálunk e téren még nem valami vigasztaló képet mutatnak. Hiszen a rideg számok arról tesznek bizonyságot, hogy Magyarországban a hat éven aluli meghaltaknak 39 °/0-át nem gyógykezelik; az orvosi halottkémlés pedig az eseteknek csak 45 %-ában történik meg. Vannak megyék, a hol 20—30—40 ezerre megy azon lakosok száma — Szol- nok-Doboka vármegyében százezerre — a kik az orvosi tevékenység áldásaiban nein részesülnek. A statisztikái számai továbbá azt beszélik, hogy 1899-ben élve született 644.577, halva 13.833, az összes születések száma volt 658.410. Az előbbi évekhez mérten ugyan határozott emelkedést mutat fel a születési szám, de a javulás nem az intézményekben, hanem nagyrészt az egyes betegségek cyklikus fellépésében találja magyarázatát, 1899-ben elhalt Magyarországon: 448 256. Ebből hét éven alul 221.909, hét éven felül 226.847 halt el. A halálozási arány 27*1 °/0Hát a 7 éven alul meghaltak, milyen százalékban részesültek orvosi kezelésben ? Itt oly megdöbbentő jelenségek tárulnak elénk, hogy azt mondhatjuk: csoda, hogy a halálozás csak ennyi, és hogy daczára ezen rossz közegészségi viszonyoknak, csak ilyen százalékban pusztultak el a gyermekek. Ugyanis a 7 éven aluli elhaltaknak összeségét csak az eseteknek 62.98°/0-ában gyógykezelték, a többinél tehát orvos nem volt jelen. A 7 éven felüli halottaknál az esetek 60.19' ‘/0 - A b a n nem volt orvosi kezelés és igy ha a kettőt összevetjük, az összes halálozási eseteknél csak 61.17°/0-ban volt orvosi kezelés. A halottkémlés szintén nagyon elhagyatott állapotban sinylik. 1898-ban 1518 orvos teljesítette a halottkémlést, 189.9-be:iv.pedig 54 oivossal kevesebb, tehát ezen a téren az országban rosszabbodott az állapot. Ha ehhez hozzávesszük, hogy 10.322 nem orvos teljesítette a halottkémlést, a kik közül 8870 ki van képezve, 1542 pedig nincsen kiképezve, hanem ott az elöljáróság végzi a halottkémlést és hogy van ezenkívül még 101 község, a hol egyáltalában senki sein teljesít halottkémlést, továbbá, hogy 1898-ban még 52.3°/0*ban orvosok teljesítették a halottkémlést és ez egy év alatt csökkent 44.5°/0-ni, akkor teljes kép tárul nemcsak a szakemberek, hanem minden laikus elé, hogy ott, a hol nem orvos vesz részt a közegészségügyi functióban, hanem részt vesz az a laikus, a ki egyáltalában kita- nitva sem volt, és azt bírálja el, hogy miben halt el az a beteg, az a kis gyermek, az a csecsemő : micsoda értéke lehet akkor ennek közegészségügyi szempontból. Kérdezem, vájjon lehetséges-e, akkor a ragá- lyozó és fertőző betegségekkel szemban okszerű, és lehet mondani: eredményszerü védekezésről szólni ? És miképen állunk az orvosi szolgálattal? Magyarországon orvos és sebész együttvéve 1899-ben 4692, 1898-ban volt 4514; a számokban tehát javulás mutatkozik, sajnos azonban, hogy ez a javulás is legnagyobb részben óriási mértékben a városok érdekében történt, a mi tehát a vidéknek, a megyéknek közegészségügyét tulajdon- képen nem javítja. Ebből a gyarapodási számból 101 orvos Budapesten telepedett meg és magában Budapesten összesen 1218 orvos van, a városokban összesen 1938 orvos lakik, úgy hogy a vidéket véve, a megyékben 13-át vagy ]/4-ét teszi az orvosok száma, viszonyítva a városokhoz. Még csak azt az adatot emeljük ki, hogy a fertőző betegségekben 1899-ben elpusztult 118.599 egyén és azoknak 50°/0-a hét éven aluli korban volt. Ebhez, ha hozzá vesszük, hogy azokban a betegségekben, a melyek szintén főleg a gyermekeknél •— egyesek csakis gyermekeknél — fordulhatnak elő, mily óriási számot tesznek ki a halálozások, hogy felül vannak a 100.000-en, a minek pedig szociális és kőzegészségi intézményekkel — nyugodt lélekkel mondhatom — több, mint go°/0-át meg lehetne menteni, akkor látjuk csak a nagy hiányt közegészségügyünkben. Ezek a kegyetlen és rideg számok megmondanak mindent. Ezekkel szemben sem szépitgetés, sem takargatás nem haszTÁRCA. Anyám, szegény... Anyám, szegény, bizony sirat egyre; Ha rám gondol, nem örül a lelke. Kevés öröm az, mit neki szereztem — Lelkem, anyám, sirasson is engem, Csak sirasson engem ... A sok tanácsot hiába tette; Kérges a szivem, durvul is egyre, Mióta járom az elet útját: Önzés csak, a mit két szemem lát - - • Hogy’ legyek én jobb hát? .,. Nincs semmi igaz, — csak csaljuk egymást; Mas — ha tud — engem, én — ha tudok mást, Nem pinái arcom — s ki látja lelkem? ■ • • Bizony nem öröm az élet nékem . . . — Csak sirasson engem I BARTA ISTVÁN. Fényes napok, zord éjszakák. — Visszaemlékezések 1848—49-re. — Irta: Kálmán Dezső. VII A horvátok Gyönkön, Szép nap volt az az ozorai győzedelem. Csodálatos dolog, hogy ott, a fegyverletétel helyén még most sincs egy szobor, a mely Perczel Mór dicsőségét hirdetné. Ezzel a dicsőséges nappal egybe van forrva: Peresei Mór, Perczel István1 és Csapó dicsősége is. Sokan azt mondják, hogy az ozorai fegyver | tény nem volt egyéb, mint Perczel Mór háromszáz huszárjának ügyesen inscenirozott színpadi felvonulása. Azonban az is áll, hogy, ha ezen színpadi felvonulás meg nem történik is, még sem lesz végzetes az ozorai nap az úgynevezett »Bőrsereg«-re. Halálmegvetéssel mentek azok az ellenség elébe. Kaszával, össze-visszaszedett kohás puskával, fokossal, fütykössel s más ilyen egyéb szerszámokkal, s hogy mennyire nem féltek az ellenségtől, mutatta azon, a veszélyt fel sem vevő magyar könnyüvérü- ség is, hogy éjjel még nyulakra is puskázlak. Erre a Perczel-féle felvonulásra mondott Molnár György, a hires színész, egy jellemző dolgot. — Mikor a »Dobó Katicát« adattam elő egy vidéki nagy városban, háromszáz statisztára volt szükségem, a kik mint törökök a színen keresztülvonuljanak ; de nem volt több, mint 16 emberem és én ezt a 16 embert háromszáz gyanánt úgy körülvezettem a színen, mint Pa csel Mór az ő háromszáz huszárját egy-pár ezrednek megfelelőleg. A mi vidékünkről Lágler Sámuel kistormás! ág. ev. lelkész volt a tábori pap. A kölesdi mindkét papot itthon hagyták a várost őrizni, mert az éppen akkor Kölesdre érkezett két fiatal diák: Kis János, a nemrég elhunyt tamásii járásbiró és a szintén nemrég elhunyt Thury Károly zombai ref. pap (mindkettő később vité z honvéd hadnagy) mentek el Ozorára a két kölesdi pap képviseletében. Ezen a nagy napon Tolnavármegyében minden város és falu üres volt. így volt Gyünk is.
