Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-17 / 7. szám

— Elvetemült ipariskolai tanulók. Lambert Ede tolnai tanítót, kit mindenki csak becsülni ta­nult, bizonyára, mert rakoncátlanságaikért méltó­kép megfenyítette őket, f. hó 7-én néhány inas meg akarta kővel dobálni, ámde nem őt, hanem Thury Béla jegyzőt és Parti Ferenc ig.-tanitót ér­ték a kövek, akikkel t. i. Lambert akkor sétálga­tott. Nem kételkedünk abban, hogy a hatóság eze­ket a gálád suhancokat Utó jutalomban fogja ré­szesíteni. — Legjobb orvosság. Mindazok, kik gyo­morbaj, étvágytalanság, rossz emésztés, májfáj- dalmak, kólika, vérszegénység, ideges fogfájásban szenvednek, használják a világhírű Ps erhofer vértisztitó lapdacsokat, melyek teljesen ártalmatla­nok, gyorsan és bi tosan hatnak és a legelsőrangu orvosok által ajánltatnak. Hasznos szolgálatot vé­lünk tenni t. olvasóinknak, ha e kitűnő szert b. figyelmükbe ajánljuk. 1 tekercs, mely 6 doboz á 15 labdacs 105 frt. A pénz előleges beküldése után 1 tekercset 125 írtért, 2 tekercset 2 30 írtért, 3 tekercset 3 35 írtért küld bérmentve Pser- hofer J. gyógyszertára, Becs, I. Singerstrasse 15. — Megugrasztott Don Juan. Török József Csötönyi folyó hó 1-én éjfélkor Oka György kerí­tésének alját kileszitette, hogy — mint a csend­őröknek bevallotta, — az ott lakó menyecskével találkozhassék. Midőn Ohn a zajra kiment, meg­ugrott, — visszahagyván sapkáját és papucsát. — Holzer Simon érte-iti a n. é. közönséget, hogy női felöltök áruházában (Budapest, IV. Kos­suth Lajos u. 9.) f. év február 1 tői kezdve szigo­rúan szabott árakat vezetett be, melyek a legmér­sékeltebben számítva minden darabon láthatók. Budapest ezen elsőrangú és közkedvelt áruházá­ban tehát tulkövetelés nincs s ez még jobban meg­szilárdítja az iránta tanúsított bizalmat. — A kereskedő segédnek a kereskedő el­leni járandósága iránt indított ügy elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanács 1900. évi aug. 10-én hozott határozata.) — Durator által a cipőtalp minden 3—4 hét­ben egyszeri bekenéssel ötször oly tartós és vizát- hatlan lesz. E kiváló hazai készítmény nagyon sok takarékos embernek szerez örömet és bizonyára kevés családnál fog hiányozni nemsokára. Ára 1 és 2 korona. Postán 1 korona 30 fillér beküldése után bérmentve küldi Durator-gyár, Budapest, Li- pót-körut 1/b. — Kapható azonban mindenütt. 7. 4.______________________________________ Hegedűs Gyula meg a szülei. ■A. A »Pccsi Nafló% Hegedűs (Heckmann) Gyu­láról, a vígszínház kitűnő művészéről, ki Szegzár- don végezte a polgári iskola 6 osztályát s már akkor is feltűnt szavalataival, s kit, mint a kétyi derék postamesternek fiát megyénkben is sokan ismernek, — a következő érdekes do'gokat írja: Hegedűs Gyula, a vígszínház kitűnő művésze valóban rászolgált arra, hogy elmondjuk az ő dia­dalmas pályájának egy boldog epizódját. A »Titkos rendőr* egy legutóbbi előadásán ugyanis sokaknak feltűnt az a Napóleon arczu öreg ur, akit az első sorból feszült érdeklődéssel kisérte az előadást. Csak előadás után, a »London szálloda* éttermében, a vígszínház művészeinek rendes vacsorázó helyén sült ki, hogy az illető Heckmann, kétyi postamester, Hegedű» Gyulának az édesapja, a ki most látta először fiát a színpa­don. Hogy tetszett e Hegedűs Gyula az öreg ur­nák r A fia megkérdezte, de atyja nem tudott kellő i kritikát mondani. Ingadozott és szólt eképpen: — Hát tudod, fiam, láttam, hogy az embe­rek nevetnek rajtad és tapsolnak, de hát őszintén szólva, én nem értek a dologhoz. Rázta a fejét Hegedűs Gyula és fájlalta, hogy édesatyja éppen olyan darabban látta, mely­ben kevés a tennivalója. Mennyivel szerencsésebb volt akkor, mikor édesanyja jött el a \ igszinházba. Akkor Coulisset ur ment, Hegedűsnek egyik ragyogó szerepe. Az édesanyja ott ült egy erkélypáholyban es a leg\ idámabb jeleneteknél is sirt keservesen A boldogság könnyeit hullatta. Pedig sok idő telt el, mig elhitte, hogy a fia »valami*. Azt gondolta, aféle komédiás, mint a milye­nek Kétyre is szoktak jönni néha, és katzagott rajta, a mikor el akarták hitetni vele, hogy a fia azért a komédiázásért több fizetést kap, mint az odavaló alispán. És a jó asszony nem hagyott békét az urának, hogy gyönyörködjék ő is a fia művészetében. De az öreg Heckmann még a felesége kór­téré sem jött fel. Ám történt, hogy egy kétyi nagy- nagykereskedő Pesten járt és elment a Vígszín­házba is, látta Hegedűst és azontúl nem volt bé­kessége az öreg Heckmannnak. — Na hallja, postamester ur — mondotta — még sem szép dolog, hogy valakinek olyan nagy művész fia van és maga nem is látta! Ennek a kijelentésnek Heckmann bácsi nem 1 tudott ellenállani. És eljött, hogy megnézze fiát, a kinek diadalai összeforrnak a Vígszínház fel virágozásával. | V I D E K. _________ Pi nczehely. — Feleséggyilkos. Kelemen György, Bogaras­pusztán lakó béres február hó 1-én gabonát őröl- teteit a pinczehelyi malomban. Az őrlési munkára a felesége felügyelt. Kelemen rossz néven vette az asszonytól, hogy olyan sokáig időzött a ma- i lomban, amiért is a pusztától Pinczehely felé ve­zető gyalog utón elindult a malom felé, hogy a felesége késedelmezése okát megtudja. Az utón ta­lálkozott a feleségével, aki részeg állapotban egy 1 férfi társaságában cé talanul barangolt. Kelemen megpirongatta felesége kísérőjét és elkergette, az­tán egy darabig együtt ment a feleségével haza­felé. Útközben ő is egy jót húzott abból a pálin­kából, amit a felesége utravalóul magával vitt. Ké­sőbb az asszony a részegségtől annyira támoly- gott, hogy végre leesett. Leült a gyepes földre és kijelentette, hogy nem bir tovább menni. Kelemen emiatt annyira dühbe jött, hogy a nála levő somfa­bottal ütlegelni kezdte a szegény tehetetlen asz- szonyt és addig verte, mig ott holtan el nem te­rült. Kelemen aztán kendővel betakarta az asz- szony holttestét, aztán a malom felé ment, ahol ' több pusztai szekér volt, hogy úgy az ő, mint a cselédség számára őrlött lisztet hazavigyék. A cse­lédség között ott volt Kelemen fia is. Ennek segít­ségével lerakták a szekerükről a lisztet és elindul- ■ tak a gyilkosság színhelyére, hogy a meggyilkolt asszony holttestét hazavigyék. Éppen az nap a pinczehelyi csendőrség őrjáratot végzett a bogarasi puszta felé. Midőn hallották, hogy kocsin hazahoz­ták egy asszony holttestét, azonnal vallatni kezd­ték férjét, Kelemen Györgyöt. Kelemen eleinte ta­gadta, hogy feleségének hirtelen elhalálozásának okáról tudomása volna, amennyiben a gyaloguton halva találta és fiával együtt a kocsin haza hozta. A csendőrség ennek folytán felkereste azt a helyet, ahol Kelemen állítása szerint az asszonyt halva ta­lálta. Ott hevert még a kemény, darabokra törött somfa bot. Mikor ezeket a bottöredéket megmutat­ták Kelemennek, elismerte, hogy a bot az övé és mindjárt töredelmesen bevallotta kegyetlen tettét. Ennek folytán Kelement letartóztatták és átadták a tamásii királyi járásbíróságnak. A megejtett hul- labonczolásnál kitűnt, hogy a halált tényleg bot­ütések idézték elő. EGYLETEK. INTÉZETEK. — Nöegyleti tisztújító közgyűlés. Az »Egye­sült szegzáro-tolnamegyei nöegyleti folyó hó 10-én tartotta meg ez évi tisztújító közgyűlését Borsody Lajosné egvleti elnök vezetése mellett. A múlt közgyűlési jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése után Krammer János egyleti titkár vázolta a múlt év nevezetesebb mozzanatait, melyből kiemeljük a következőket: a szegzárdi nőegylet a folyó évvel lépett fennállásának 40-ik évébe. Negyven év óta gyakorolja a jótékonyságot; negyven év óta se­gélyezi a szegényeket, özvegyeket, elaggottakat és az árvákat, ruházza a szegény iskolás gyerme­keket; azonkívül Ínség idején nagy összegeket adott a szükölködőknek, a nyomorultaknak; de nem feledkezett meg a közművelődési intézetekről, a helybeli középiskolákról sem, melyek részére TOLNA V AttJWfcG V E. _____ te kintélyes összegeket adott összetakaritott fillérei­ből. Az egyesületnek vöt 1 alapitó, lel rendes és 97 pártoló tagja s igy összesen 229 tagja volt a mu't évben. Kilépett és meghalt 21 tag, mind­amellett az egylet 17-tel szaporodott. Elhaltak, özvegy gróf Appouyi Rudolfné és Dóiy Stefánia. GrófApponyi Rudolfné az egylet egyik ékessége, mindenha bőkezű és áldozatkész tsgja volt,- az hosszú időkön át állandó és hű tagja volt a nő­egyletnek. A lefolyt évben tartatott összesen 1 közgyűlés, 1 számvizsgáló és 6 választmányi ülés. A számadást és vagyonkimutatást bemutatja s egy­úttal beszámol a közgyűlésnek. A nőegyletnek ö sz- gyona 2464.1 korona 26 pillér. Jótékony czélra adott 2620 korona 40 fillért, vagyis a jövelemnek 91'3%-át A havonként segélyezendő szegéinek száma kitett 41-et, 1654 korona összeggel. Kará­csonykor kiosztott a szegények között 160 koro­nát, a szegény iskolás gyermekek részére íe.ruhá- zási czimén szerepel 242 korona 40 fillér, a köz­ségi menedékházaknak karácsonyfa feldiszi lésre 30 koronát adott. Azonkívül 396 koronát áldó ott a nőegylet 5 szegény leány-tanuló segélye/é'ére és kitanittatására. A háhelybeli főgimnázium segély- egylete javára 10 koronával járult. Rögröni segély címén is szép összeg fordittatott jótékony czélra. Szóval a nőegylet hagyományos tradiciójához híven, szépen oldotta meg kitűzött feladatát. Ugyané en ülésen mutatta be egyleti titkár a módosított ter­vezetet, mely egyhangúlag ellogadtutott s mederő- sités végett fölterjeszt, tett a belügyminisztériumhoz. — Mielőtt a választás megkezdődött volna, jegyző felolvasta Scbnondt Imréné nőegyleti aleinök leve­lét, melyben viselt alelnöki állásáról, valamint leánya Schmidt Margit tiszteletbeli jegyzőségről lemond. A közgyűlés sajnálattal veite tudomásul a lemondást s úgy Schmidt Imréné volt alelnök- uek, valamint Schmidt Margit tiszt, jegyzőnek, az egylet körül tett sikeres fáradozásaikért jegyző­könyvi köszönetét szavazott. Ezután elnök a maga, tiszttársai és a választ- i mány nevében lemondott viselt tisztségéről: — a I közgyűlés választást vezető elnökül özv. Thodoro• I vits T.ajosnét kérte fel. Miután szavazást kérték : elnök elrendelte a titkos szavazást, melynek ered- j ménye a következő : tisztikar : elnök : Borsody Lajosné, aleinök: Tihanyi Domokosáé, titkár: Krammer János, pénztáros: Pirnitzer Manóné, jegyző: Várkonyi Sándor, tiszteletbeli jegyzők: Boross Sára és Török Sára. Választmányi tagokul bevá- laszttattak: Ágoston Károlyné, Ágoston Istvánná, Ba/i Jánosné, Biróy Béláné, Bodnár Istvánná, Boross Gyű- láné, Dicenty Gyuláné, Dóry Pálné, Jeney Lászlóné, AffííKárolyné, dr. Komáromy Gyuláné, Kovács Dá- vidné, Krammer Jánosné. özv. Landercr Arlhurné, Leopold Sándorné, dr. Leopold Koruélné, Leicht La­josné, dr. Müller Ferencné, Nils Istvánná, Oszoly Károlyné, Orjfy Lajosné, Pirnitzer Antalné, Schmidt Imréné, Selcz Józsefné, dr. Spányi Leone, özv. Sonnewend Manóné, Sztankovánszky Jánosné, Steins- dörfer Józsefné, Tekus Vilmosné, özv. Thodorovits Lajosné, Török Béláné, Tóth Károlyné, Triebler Ilma, Wigand Jánosné és Vilcsek Sándorné. — A „Tolnamegyei Takarék- és Hitelbank“ részvénytársaság gróf Széchenyi Sándor v. b. t. t. elnöklésével f. hó 14-én tartottá rendes évi köz­gyűlését. A közgyűlés határozatképességének kon- statálásával elnök a közgyűlést megnyitot'a. A jegyzőkönyv hitelesítésére : Goldberger J. Mór és dr. Drágíts Imre részvényesek kérettek fel. Steineker Ferenc kir. tanácsosnak Szegzárdról való elköltö­zése miatt az igazgatói állásról való lemondását sajnálattal vette tudomásul a közgyűlés és az intézet felvirágzása körül kifejtett buzgó működéséért jegyző­könyvileg fejezte ki köszönetét. Az előterjesztett igazgatósági jelentést és zárszámadásokat, nem- külömben Fórdős Vilmos felügy. biz. elnök által felügyelő - bizottsági jelentést jóváhagyólag vette ; tudomásul a közgyűlés. A tiszta nyeremény hova- forditására vonatkozó javaslat is elfogadtatott. E szei int az 52,097 K. 04 fillért kitevő tiszta jöve­delemből részvényenként osztalékul 26 koiona fizet­tetett ki. A tartalékalap, nyugdíjalap, házfentartási alap, osztalékalap szaporítása után és a jutalmazá­sokra s jótékonycélra szánt költségek levonása után 1 fennmaradó 050) korona 88 filler az 1901. évi ■ nyereség- és veszteség-számlára vitetett át. Az igaz • 1901. február 17. _

Next

/
Oldalképek
Tartalom