Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-22 / 51. szám

4-, tolnavarmecys. 1901. december 22. — A vármegyei tiszti főügyésznek nem ké­pezi feladatát, hogy - az alperes községet magán­pereiben minden dij nélkül képviselje. (A m. kir. Curia 1901. évi 6953. sz. a. határozata) — A nyudijjárulékos fizetése iránti felme- merülő vitás kérdéseket a m. kir. közigazgatási bíróság, panasz esetében csak az illető törvény- hatósági alkalmazott illetménye, ellátása és részel- tetése ügyével szoros kapcsolatban veheti érdem­leges bírálat alá, ellenben, ha a nyugdijjárulékok befizetésének kérdésé önállóan képezi panasz tár­gyát, abban a közigazgatási bíróság nincsen hi­vatva dönteni. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1902. évi 757. sz. határozata.) — Oly cselédszerzö ellen, a ki keresetké­pen űzött titkos kéjelgés elősegítése miatt elítélte­tett, a cselédszerzés jogától való megfosztás iránt az eljárás megindítandó. (A m. kir. belügyminisz­ter 1901. évi 2870. sz. határozata.) Egy vitás közigazgatási jogkérdés. Érdekes kérdés és vita merült fel vármegyénk közigazgatási életében. A törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXL t. ez. 83. §-a szerint a vármegyei tisztújító közgyűlésen szavazattal bírnak mindazon bizottsági tagok, kik a következő évre a legtöbb adót fizető és választott bizottsági tagok névjegy­zékébe fel vannak véve. A virilis bizottsági tagok névjegyzéke közgyülésileg jóváhagyva már jogerő­sen és végérvényesen össze van állítva, míg a választott bizottsági tagok jövő évi névjegyzéke még nincsen és nem is lehet a december 28-án meg­ejtendő tisztujitásig végérvényesen összeállítva, mert azon megválasztott bizottsági tagok, kiknek válasz­tását az igazoló választmány megsemmisítette, az igazoló választmánynak eme határozata ellen még jogorvoslattal élhetnek és pedig másodfokban a vármegyei bíráló választmányhoz, harmadfokban pedig a közigazgatási bírósághoz, amint azt az 1886. XXI. t. ez. 43. §. és az 1896. évi XXVI. t. ez. 41. §-a előírja. A törvényhatóságokról szóló 1886. XXI. törvénynek 83. §. ama rendelkezése óta, hogy tisztujitáskor a jövő évi névjegyzékbe felvett bizottsági tagok bírnak szavazattal, alkották meg a közigazgatási bíróságról szóló 1896. évi XXVI. törvénycikket, a melynek 41. §. az eddigi választási vitás kérdésekben végérvényesen döntő bíráló választmánynak határozatait 15 nap alatt a közigazgatási bírósághoz felebbezhetőknek mondja ki. Ez a körülmény az oka annak, hogy az év A konyhában ezalatt elkészítették a vissza­küldést ; tudniillik olyan módon a mint hoztak, úgy vittek most a vőfélyek a vőlegényes házhoz egy- egy palack bort és három-három perecet. Miután a visszaküldött ajándékot a vőlegé­nyes háznál elfogyasztották, sorba verődött a nász­nép : elöl a vőlegény násznagya, azután a vőlegény két vőfély között, azután a férfi násznép ; akkor következett a cigánybanda, azután a leány, asszony [ és gyermeksereg. Az utcasoron végig hangzott e lányok ujjujju! hnjjujjti! kiálltása, s a cigányok vigan húzták az j indulókat. Mikor Tarék háza elé értek, a kapunál meg- állott a menet, a vőfélyek bementek jelenteni, hogy j itt vannak már a menyasszony násznépéért. A ka- [ put meg kis-ajtót gondosan bezárták, ne hogy a vőlegény násznépe be tóduljon, mert az baj lenne, j A vőfélyek jelentésére Taréknál kezdődött a búcsuzkodás; Sárika meg szülei egymást össze- j csókol ák s bizony igaz szülői és gyermeki szeretet- \ nek könnyűi peregtek alá : pedig még csak eske- tőre mégyen! A szülői csók melege még el sem illanhatott, a bucsuzás könnyűi még fel sem száradhattak, Széli szüle már kézben tartotta az utolsó diszt, a fiibort -, azt a fehér fátyolt, mely a leendő asszonyt mint ifjú menyecskét ékesíti majd. Szép bukorba szedve oda tűzte jobb felül a menyasszony keblére s ezzel útra készen állott Tar Péterék kis kertjé­nek gyönyörű szép, egyetlenegy rózsaszála. Ezután a menyasszony násznépe is rendbe állott, a vőlegény násznépével fordított sorrendbe: elől a násznagy, azután két uyoszolyó között a végén megejtendő tisztujitásig az idő rövidségénél fogva az érdekelt bizottsági tagok felebbezési jogu­kat még ki nem meritették és igy a végleges név- jegyzék még el nem készülhetett. Ezen késedelemért tehát nemcsak, hogy senkit vád vagy mulasztás nem terhelhet, hanem éppen ellenkezőleg a válasz­tások kiírása és az ezzel kapcsolatos összes teen­dők mind nálunk a törvény által megengedett leg­rövidebb határidőn belül történtek. A bizottsági j tagok választását korábbi időre tenhi, hogy az év végéig a névjegyzék végérvényes lehessen, azért nem lehetett, mert ugyancsak az 1886. XXI. t. ez. 34. §-a szerint a bizottság választás alá eső tag- i jainak megválasztása csak a legtöbb adót fizetők | névjegyzékének megállapítása után történhetik és az által hogy a virilis névjegyzék ellen egy biz. tag ' a közigazgatási bírósághoz felebbezett, a virilis névjegyzéket az idén a szokottnál későbben lehetett ! csak véglegesen megállapítani s emiatt a választásokat | csak november második felében lehetett megtartani. Fölmerült tehát az a kérdés, hogy váljon azon megválasztott bizottsági tagok, kiket az igazoló választmány, mert a választást négy kerületben meg kellett semmisíteni, a névjegyzékbe nem vett j fel, (akik azonban az igazoló választmány határo- ! zata ellen még élhetnek jogorvoslattal, ezen jogukat J azonban a tisztujitásig az összes fórumoknál még | nem meríthették ki), meghivandók-e a tisztújító I közgyűlésre és birnak-e ott szavavazattal, tekintettel a már hivatkozott törvényszakaszra, mely szerint csak azok a bizottsági tagok bírnak a tisztujitáskor szavazattal, kik a jövő évi névjegyzékbe fel vannak véve. Ezen kérdés tárgyában Simontsits Elemér fő­jegyző, mint alispán-helyettes, egy az ügy összes részleteit megvilágító, alaposan kidolgozott, egész tanulmánynak beillő elaboratumot terjesztett a belügyminiszter elé, azonban a miniszter a fölvetett kérdésre, éppen a vármegye önkormányzati jogaira való tekintettel, érdemleges választ, mely a vitás kérdést eldöntené, nem adott. így került ez a kérdés a múlt szerdai közgyűlést megelőző napon tartott állandó választmányi ülésen beható tárgyalás alá. A kérdés igen élénk és alapos vitát provokált. Döry Pál alispánnak az volt a nézete, hogy az összes megválasztott bizottsági tagok, tehát azok is, kiknek megválasztását az igazoló választmány megsemmisítette, minthogy ezen határozat ellen még módjukban áll jogorvoslattal élni, ha nincsenek is bent a névjegyzékben, a tisztújító közgyűlésre meghívandók ; ezzel szemben a törvény szavaira való hivatkozással, hogy csak azok birnak szava­zattal, kik fel vannak véve a névjegyzékbe, többen azt vitatták, hogy ezen bizottsági tagok a közgyű­lésre meg nem hívhatók. A vita befejezésével öten a meghivás mellett, öten pedig a meghívás ellen szavaztak, mire az elnöklő főispán a törvényszerű ­ség szempontjából az utóbbi álláspont mellett adta le szavazatát. Maga a kérdés ezúttal csupán elvi szempontból bir fontossággal és aktuális jelentősége nincsen, minthogy a 440 bizottsági tag közül a 220 virilista és a névjegyzékbe felvett 211 válasz­tott bizottsági tag minden aggály nélkül törvénye­sen meghivatván a közgyűlésre, ezeknek határo­zatát a vitás tagsági joggal biró 9 tagnak elma­radása vagy megjelenése semmiképen sem alterá- landja. Azonban a fölmerült jogvita érdekességét tekintve, Döry Pál alispán sürgönyileg megkér­dezte Wekerle Sándortól, a magy. kir. közigazgatási Bíróság elnökétől, hogy mi az ő véleménye ezen kérdésben, mire Wekerlétöl az a válasz érkezett, a mely a Döry Pál alispán álláspontját mindenben teljesen megerősíti, hogy t. í. a tisztújító közgyű­lésre az öcszes megválasztott bizottsági tagok meg­hívandók, a kik bizottsági tagsági jogaikat mind­addig gyakorolhatják, mig a választás jogérvényesen megsemmisítve nem lett. HÍREK. — Tiszteit előfizetőinknek, munkatársainknak, valamint lapunk összes barátainak boldog ka rácsonyi ünnepeket kívánunk. — Személyi hir. Gróf Széchenyi Sándor v. b. 1.1. vármegyénk főispánja a múlt héten két napig Szeg- zárdon tartózkodott hivatalos ügyeinek elin'ézése végeit. E hét végén ismét városunkba érkezik. — Vármegyei restauráció. Vármegyénk december hó 28-án, jövő szombaton tartja meg a tisztújító közgyűlést, amidőn uj vá­lasztás alá kerülnek a tisztviselők ama nagy része, kiket az apránként végbement rész­leges államosítás az életfogytiglan való ki­nevezés jótéteményében még nem részesített. — Egyházmegyei hírek. A pécsi püspök Polgár János segédlelkészt Himesházáról Duna- fóldvárra helyezte, Himesházára pedig Schäfer József ujmisést küldötte segédlelkésznek. — Államsegély. A hencse-pusztai közs. iskola segélyezésére a miniszter 400 koronát engedé­lyezett. menyasszony, asután a nyoszolyó asszonyok ; tovább a leány és asszony násznép, végül a férfiak. A két vőfély a kívül állóknak tudtára adta, hogy renben van minden s ekkor a vőlegény nász­népe megfordult és indult előre, utánna a meny­asszonyé ; igy mentek a polgári hatóság elé és igy ménének az Isten házába. Ott, az Isten szolgája, meg a tengernyi nász­nép előtt fogadták meg esküvéssel, hogy «Eskü­szünk az egy élő Istenre, a teljes szent Háromság, atya, fiú és szentlélek Istenre, hogy sem betegségünk­ben, sem jó voltunkban, sem örömben, sem búbánat­ban soha egymást el nem hagyjuk holtunkiglan Isten minket úgy segéljen. Szent fogadásuk után, a násznép serege velük együtt csendes áhítatba merülve mormolá azt a buzgó, gyönyörű imát, melyet Isten szolgája az ifjú pár jövendő boldogságáért fennhangon küldött az egek Urához. Esketés után mindkét násznép visszatért oda, honnan elindult; egyik a vőlegényt másik a meny­asszonyt kisérte vissza a szülői házhoz hogy azután kiki a déli lakomához ülhessen, Éppen mikor az első tál levest oda helyezték násznagy uram elé: toppantak be Tarákhoz ismét a vőfélyek. Vájjon hát most mi járatban lennének ? Semmi egyéb dolguk nem akadt, minthogy a vő­legény ajándékát másodízben is meghozták. Az ám ! csakhogy elég furfangosan, az eskető előtti három perec közül páratlanul maradinak most már párját is hozának; mert hát eskető után úgy illendő, hogy egy-egy boros palack nyakán négy- perec lógjon. A nusik illendőség pedig az, hogy a ! násznép a küldött ajáudékot ebéd előtt fogyassza el. Úgy is lett; ott párolgott Ínycsiklandozó illa­tozással az aranysárga tyúkhúsleves az asztalokon nagy tálakban felrakva. Egyik-másik korrogósabb étvágyú vendég, de szívesen kanalazott volna benne. De hát elgondolva, hogy mig az ide küldött perecek és bor itt el nem tűnnek a föld színéről, azután a visszaküldés amoda a másik helyre meg nem ér­kezik és ott azt el nem fogyasztják, addi Birdosék vendégeinek sem jut egyéb hangos étvágynál: hát hamarosan neki fogtak az illendőségnek, kis rész­ben amazok — jobb részben maguk iránt való szeretetből. A vőfélyek távozása után, az étvágygerjesztő ételek hosszú sora következett, miket a vendégek könnyen érthetően jóval mosolygóbb arccal fogad­tak ; ime itt az étel sorja: tyukhus leves kockás tésztával; főtt. tyuk paradicsom mártással; papri­kás csirke fölségesen megkészitve ; piros arczu fánk-puflancsok; kocsonya; túrós, mákos káposztás rétes; rengeteg halom fehér és töltött kalács; ap­róbb sütemények. Lakoma után, mi természetesebb, minthogy a hangulat emelkedett; adomák, tréfás szólások, közben egy-egy jóizü régi magyar nóta, sorban következének. Mózes János násznagy uram azonban tartóz­tatta magát, részben tekintélyből, részben pedig az elkövetkezendő eseményekre való nézvést, mivel még egy igen fontos, talán-tán a legfontosabb szerep várt reá: — kiadni a menyasszonyt. Nem kisebb fontosságú a másik félre sem s kikeres, mert bizony ugyan körmönfont beszédre van szükség arra, hogy a kérő násznagy kikérésre, a kiadó násznagy hamarosan ne tudjon megfelelni

Next

/
Oldalképek
Tartalom