Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-13 / 41. szám

2.

TOLNAVÁRMEGYE.

1901. október 13.

Mert öntudatára ébrednek annak, hogy voltaképpen szélmalomharcot művelnek, s egyáltalán nincs alapja és józan magyarázata annak, hogy a vallási gyűlölködés érdé- kében és képzelt sérelmek miatt politikai harcokat vívjanak a velők egy alapon álló társaikkal.

A most lefolyt tiszta választásokban reménykedtek a néppárt vezetői, s bizony szomorú kiábrándulásban volt részök; 20—25 uj mandátumra számítottak s eddig mindössze 3 uj képviselővel szaporodott a néppárt, s ezeknek qualitása sem lendít az ügyükön.

Jele ez annak, hogy az együgyű, tudatlan nép is megelégelte már a maszlagos frázisokat és handabandákat; látja, hogy a néppárti kolomposok jajveszékelése teljesen céltalan, mert hiszen senki sem bántja vallásukat, amit velők el akartak hitetni.

Hitelvesztett és stagnálásra kényszerült a nagy lármával megindult párt, melyet a hazafias főpapság sem támogatott a lefolyt választásokon, s egészen távol tartották magukat a heves vérü káplánok és mérges plébánosok politikai harcaitól, a miknek csak a nép vallásos érzülete és papjai iránt I

való tisztelete vallotta kárát.

1 • '

A pinczehelyi véres választás bizonyára közbelépésre bírja a mi humánus lelkű püspökünket is, hogy egy megtévedt papját visszavezesse az oltárhoz és hívei lelki gondozásához, oda, a hová őt hivatása és fogadalma utalja, mert a szeretet, vallásának papjaira nézve méltatlan szerep, ha hivatásuk magas piedesztáljáról a mérges politikai küzdőtérre lépnek és kortes-ügynökökké szegődnek és ha a politika világába mesterségesen belevonják a vallást és a hitéletet. Hogy ez mire vezet — azt mutatja a pinczehelyi vérengzés.

~ VÁRMEGYE.

A vármegye 1902. évi költségelőirányzata.

Az állandó választmány pénzügyi szakosztálya folyó év szeptember 28-án tartotta ülését, melynek egyedüli tárgya a vármegye jövő évi költségvetése Volt. ‘‘V A szakosztály uj elnöke Kovách S. Endre m. bizottsági tag ezúttal elnökölt először, s mielőtt a tulajdonképeni tárgyalás kezdetét vette volna, lendületes beszéddel emlékezett meg kiváló elődje, boldogult Dőry Dénes volt szakosztályi elnök érdemeiről, követendő példának állította őt fel, hálásan emlékezve meg tevékenységéről, takarékosságáról és szakértelméről; ez után ismertetve lett a költségelőirányzat s a részletes tárgyalásnál az észrevételekre a főjegyző mint alispán helyettes és a főszámvevő adtak felvilágosítást. Hosszabb vita j fejlődött ki a múzeumi kiadásokra beállított tételnél, melyet végre elfogadott a szakosztály, IVosinszky Mór apát-plébános múzeumi igazgató azon módosi- | tásával, hogy a czime e2en tételnek : «vármegyei muzeum dologi kiadásai » lesz, az összeg megállapítása az állandó választmányra bízatott.

Egy tételnek kihagyásával, a megyeházi nagy- j terem parketfirozására felvett 645 kor. 34 fillérnek a törlesztése után elfogadtatott és az állandó választmánynak javaslatba hozatott, a költségelőirány- i zat a következő főösszegekkel:

A szükséglet főösszege 287.892 K, 99 f.

A födözeté ..... 289.138 « 38 «

Fölösleg: 1.245 K. 39 f.

A tisztviselők, fizetésére az államosításig megszavazott 1 % pótadón felül ismét l °/0 pótadóra lesz szükség. A múlt évinél költségesebb lesz a vármegyei szolgaszemélyzet ruházata, mivel jövő évben a szolgák egyrésze a különben 3 évre szolgáló mentékkel lesz ellátva.

Úgy a ruha, mint az iroda szükséglet fölött megtartott versenytárgyalás eredménye állíttatott be a költségvetésbe, s a versenytárgyalásnál az olcsóbb árak mellett, főleg arra fektettetett fősuly, hogy az áruk honi gyártmányúak legyenek s lehetőleg a helybeli iparosoktól szereztessenek be, ezért nem lett Tiller Mór budapesti egyenruha gyáros ajánlata elfogadva, a ki a szolok teljes ruházatára tett ajánlatot.

A villamvilágitás egyelőre a tiszti lakásokba lesz bevezetve; végre elhatározta a szakosztály, hogy jövőben a számvevői jelentés az ülés előtt néhány nappal a szakosztály tagjaival közöltessék.

Az ülésen résztvettek az elnökön kívül Fink Kálmán pénzügyiyazgató, dr. Kramolin Emil, Orjfy Lajos ügyvéd, IVosinszky Mór apátplébános, dr. Leopold Kornél ügyvéd, Pereset József földbirtokos, Simontsits Elemér főjegyző, Kurtz Vilmos árvaszéki elnök, Fórdős Vilmos t. ügyész, Mdthis Kálmán főszámvevő, Módly László főpénztárnok és- dr. Éry Márton aljegyző.

Őszi rendes közgyűlés. A törvény- hatósági bizottság október hó 26-án délelőtt 10 órakor fogja megtartani őszi rendes közgyűlését, melyre gróf Széchenyi Sárrdor, vármegyénk főispánja azon figyelmeztetéssel hívta meg a bizottság tagjait, hogy, mivel a jelzett közgyűlésen a jövő évi vármegyei rendes szükségletek fedezésére 1%, s a betegápolási alap tartozásainak törlesztésére szintén 1%, együttvéve 2°/o pótadó kivetése fog javaslatba hozatni: a közgyűlésnek első tárgyát az 1883. évi XV. t. ez. 10. §-a értelmében a jövő évi költségvetés fogja képezni. Az állandó választmány október hó 25 én délelőtt 9 órakor, a vármegyei székház kistermében fogja ülését tartani.

— A közigazgatási bizottság múlt hétfőn tartotta október havi ülését gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete mellett. Az ülésen részt vettek Simontsiís Elemér, Kurz Vilmos, Fórdős Vilmos, Fink Kálmán, dr. Hangéi Ignácz, Sulyok Géza, Perszina Alfréd, IVosinszky Mór, Boda Vilmos, Jeszenszky Andor és Nagy Béla tanfelügyelőségi tollnok. Elmaradásukat kimentették: Örjfy Lajos, Kovách S. Endre, Forster István, Krcsrnarik Pál, Bernrieder József, Perczel Lajos, Peresei József.

Az alispáni jelentés szerint: Szeptember hó folyamán az alispáni hivatalba beérkezett 1780 ügydarab, augusztus hóról fennmaradt 730, [eldolgozandó volt összesen 2510, ebből elintézte- tett 1871, hátralékban maradt, a közgyűlésre fen- hagyatott 38 drbbal együtt 600. A csendőrkerületi parancsnokság esemény jelentése szerint öt egyén lett letartóztatva, különös rendzavarás a múlt hó folyamán nem fordult elő. — Fegyelmi eljárás három községi jegyző ellen rendeltetett el, rendbírság pedig egy községi írnok ellen alkalmaztatott. — A pénztárak törvényszerű vizsgálata megejtetvén, azok kifogástalan rendben levőknek találtattak.

valóságos érzésnek, miután a fő elválasztatott a törzstől.

Ez a váratlan bevezetés megreszkettette az elitéltet, de csakhamar összeszedte magát s igy válaszolt:

— Mikor ön belépett, doktor, éppen ezzel a problémával foglalkoztam, mely hiszen különben kettős érdekeltséggel bir rám nézve.

— Ismeri a legmodernebb iratokat erről a kérdésről ?

— Igen, sőt hallottam az ön egyik fölolvasását is róla.

— Van önnek sebészeti szempontjából tüzetes ismerete a nyaktilóról ? kérdezte Velqeau tovább.

— Nincs, uram — felelte La Pommerais fagyos hidegséggel.

— Én éppen ma újra megfigyeléseket tettem, — folytatja Velqeau, — tökéletes egy szerszám. Az éles bárd egy harmadmásodpercz alatt átmetszi a páciens nyakát. E villámszerű metszés mellett tehát a lefejezettnek. alig lehet más érzése, mint a katonának, kinek a golyó röptében elszakítja a karját. Idő hiányáról az érzés eltűnő és homályos.

— Vannak talán utófájdalmak. A két metszési felület még mindig élő marad. Nem teszi-e éppen ez a gyorsaság fájdalmasabbá a halált a nyaktiló, mint az akasztás által ?

— Nekem siilárd meggyőződésem, felelte Velqeau, hogy semmi fájdalmas érzés sem fejlődhetik ki ilyen rövid idő alatt. Igen, az egész érzés,

ha fájdalmasnak kell neki fenni, csak képzelni lehet, j Nem lenne elég a szerves összefüggés rögtöni el- j választása az agy és szív közt, hogy minden fájdalmat lehetetlenné tegyen? Az elképzelhetetlen.

— Én remélten, legalább jobban mint ön — ! felelte La Pommerais. — Nem is testi fájdalomtól való félelem okoz nekem kellemetlen érzést, hanem egészen más . . .

— Nem lenne szives megpróbálni ezt az érzést kifejezni

— Hallja csak ! Az emlékezés és az akarat szerveit nem érinti a bárd ! Számtalan példáink vannak az ellenkezőre, semhogy ráhagynám magamat beszéltetni, hogy a lefejezett rögtön elveszt minden öntudatot. Mennyit beszélnek a lefejezettek fejeiről, melyek a hozzájuk intézett kérdésekre a kérdező felé fordították tekintetüket! Emlékszik ön a bresti matróz fejére, mely a kivégzés után egy órával az irónf, melyet a fogai közé dugtak, ketté harapta ? Vájjon a tovább működő öntudat-e ez ? ... Egy hét múlva bizonynyal megtudom.

— Talán öntől függ, hogy az emberiség bizonyosat tudjon erről — mondotta Velqeau ünnepélyes nyugalommal és miért titkolnám, hogy éppen ezért jöttem. Leghíresebb kollegáinknak egy küldöttsége küldött önhöz s maga a császár adott : nekem e célra felhatalmazást.

— Magyarázza ki magát tüzetesebben! — j kérte La Pommerais.

— Uram ! Tudományunk nevében, mely szá- j mos nemeslelkü vértanút számlál, jövök, hogy az j

| erély és rettenhetetlenség legmagasabb összegét j

I kérjem ki öntől, melyet egy emberi lénytől csak követelni lehet. Ha az ön kegyelmi kérvényét visz- szautasitják, akkor ön, — mint orvos a legalkalmasabb lény, hogy a kívánt felvilágosításokat megadja nekünk. A mi ezer másnál okvetlen meghiúsulná, önnél a legjobb eredményt adhatja és az ön jóindulata által úgyszólván egyszerre felderíthetjük az egész modern fiziológiát. Meg kell ragadnunk az alkalmat es ha sikerül a kivégzés után az értelem egy jelét nyerni, az ön nevének dicsősége feledtetni lógja az árnyat, mely most reá tapad.

— Ah, most kezdem érteni önt. De minő lesz az ön kísérlete ? Galvanizálni akar ön ? Uj vért vezetni a vérerekbe ? Mindez keveset bizonyít.

— Semmi elélét! De a bárd metszése után ott fogok állani önnel szemben. Az ön feje rögtön az én kezeimbe fog jutni. És akkor a fülébe fogom önnek kiáltani : La Pommerais ur! Az életben kötött megállapodásunkra emlékezve, képes ön e pillanatban háromszor egymás után a jobb szeme pilláját lecsukni, a másikat pedig felnyitni ? Ha képes erre, ha ért engemet s e szerint az emlékező tehetség és az akarat folytatólagos fennmaradását bizonyítja, úgy a tudomány egy kiszámíthatatlan tapasztalattal gazdagabb. Ön maga pedig a tudomány hőse lesz.

Az elitéit egy pillanatig mély hallgatásba maradt merülve. Aztán felállott, pár lépést tett a szobán végig és igy szólt.

A metszés hevessége bizonynyal egészen magamon kívül hoz. Egyébiránt jöjjön el a kivég-