Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-08 / 36. szám
r 2. TOLNA VÁRMEGYE. 1901. szeptember 8. rammjának alapján, s ennek az elveitől nem tér el egyes részletkérdések magán érdekében. Az egységes, magyar nemzeti állam megerősítése és jövendőjének biztosítása a czélja a szabadelvű pártnak a liberális irányzatnak mindet téren való további fentartá- sával. Erre a célra kell egyesülniük a sza- baeelvű párt Összes tagjainak, hogy a kétes célú reakció terjedésének és hatalmának útját állják s ne engedjék visszasülyedni Magyarországot a szomorú múltnak sötét korszakába. Hazafias lelkesedéssel és buzgalommal kell tehát belemenni az uj választások küzdelmébe, hogy a szabadelvű eszmék hívei ismét győzelmet aratva dia- j dallal lobogtassák a szabadelvű párt viharokban megtisztult zászlaját. A vármegyei szabadelvüpárt folyó hó 21-én Szegzárdon ülést tart. y= Képviselöválasztási mozgalmak. A képviselőválasztások ideje roham-léptekkel közeledik. Az országgyűlés feloszlott, a képviselőválasztások határidejét még ezen a héten kitűzik. Valószínűleg október 1 —10. között lesznek meg a választások. Vármegyénkben idáig a választási mozgalmak még nem öltöttek nagyobb arányokat. A szegzárdi kerületben Boda Vilmos eddig ellenjelölt nélkül áll. Döry Pál vármegyénk népszerű alispánja, kit a szegzárdi kerület szabadelvüpárti képviselőjelöltje gyanánt emlegettek, megmarad a vármegye szolgálatában és nem vállal mandátumot. — A bonyhádi kerületben Perczel Dezső képviselőházi elnök j&.z egyedüli jelölt, ki ellen, mint köztudomású, senki sem veheti föl a harcot, és nem is valószínű, hogy valakinek kedve akadjon ilyen hiábavaló kalandozásra. — A kölesdi kerületben Bemrieder János a szabadelvüpárt jelöltje, kinek tábora nap- ról-napra szaporodik; az eddigi ellenzéki pártállásunk közül is már számosán jelentették be csatlakozásukat. Bemrieder megválasztatása bizonyosra vehető. Ellenjelöltje Pichler Győző lesz, ki a választóihoz intézett »Szózat« szerint ma- kezdi meg körútját a kerületben. Azt is rebesgetik, hogy a kölesdi kerületben lesz még egy harmadik jelölt is. Egy önjelölt, kinek sem pártja, sem hive, sem talaja nincsen ebben a kerületben és a ki politikailag annyira hitelvesztett egyéniség, hogy az utolsó választások alkalmával is hajótörést szenvedett a mandátumra utazó minden igyekezete. Ez a bukás legalább tisztességes bukás volt. A mostani vállalkozás azonban nemcsak szerencsétlen kimenetelű lesz, hanem nevetséges is. Beválik a német közmondás: Alter schützt vor Thorheit nicht. — A pinczehelyi kerületben Báikay László a bizonyos jelölt, vele szemben Szűcs József nevű pinczehelyi káplán mozgolódik néppárti programmal és a győzelemre való kilátás minden reménye nélkül. — A paksi kerületben a szabadelvüpárt gróf Apponyi Gézát lépteti fel és ha erélyes akciót indítanak, a mi kívánatos is, akkor nem lesz nehéz az ugronpárti Szluha Istvánt legyőzni. — A szakcsi kerületben Kämmerer Ernő a szabadelvüpárt régi jeles tagja a jelölt, ki a szakcsi kerület választó közönsége érdekében kifejtett önzetlen munkásságával a kerület hálájára teljes mértékben rászolgált, de rászolgált a választók bizalmára az ő kiváló egyéniségénél fogva is és a szakcsiak méltán megtiszteltetésnek tekinthetik, ha Kämmerer lesz ismét az ő képviselőjük. Vele szemben Bartók Lajos, ki minden választásnál több kerületben és rendszerint siker nélkül szokott fellépni, próbál szerencsét ugronista 48 as programmal és néppárti támogatással, pedig a magyar irók arról voltak ismeretesek, hogy nem a sötétséget terjesztik. Bartók Lajos, ha komoly az ambíciója, a miben nem kételkedünk, hogy bejusson az uj parlamentbe, okosan cselekszik, ha nem teszi ki magát a bizonyos bukásnak, hanem alkalmasabb kerület után néz még most, mikor nincsen késő. VÁRMEGYE. Rendkívüli közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága mu!t kedden délelőtt 10 órakor gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Az elnöklő főispán bejelentette, hogy távollétében törvényes helyettese, az alispán rendkívüli közgyűlésre hívta össze a bizottság tagjait azon célból, hogy ő császári és apostoli Felsége szeptember hó 18-án a szomszédos Baranya vármegye székhelyén a szomszédos vármegyei törvényhatóságok küldöttségét fogadni fogja, s e végből Pécs sz. kir. város törvényhatósága vármegyénket is meghívta. A főispán röviden csak azon reményének ad kifejezést, hogy vármegyénk hagyományos loyalitásánál fogva örömmel fogadja a kínálkozó alkalmat arra, hogy ő Felsége előtt legmélyebb hódolatát és tiszteletét kifejezhesse. Simontsits Elemér főjegyző felolvassa Pécs sz. kir. város törvényhatóságának meghívó levelét, melyet köszönettel fogadtak s elhatározták, hogy a küldöttség névsorát annak idején vele közölni fogják, valamint a királyi kabinetirodához fölterjesztik a küldöttség tagjainak névjegyzékét. Ezután a főispán ajánlatára s az ő vezetése mellett a küldöttség tagjaiul megválasztattak : Perczel Dezső, gróf Apponyi Sándor, gr. Apponyi Géza, Csapó Vilmos és Sztanko- vánszky János cs. és kir. kamarások, Bern- riedcr József, Kovách S. Endre, br. Schell József, Wosinsky Mór, Bús Lajos, Bordás Vilmos, Döry Pál, Simontsits Elemér, Leopold Sándor, Szeniczey Géza, id. Zsikó János Alsó-Nyékről, Sipos Márton Szegzárd- ról, Nyéki József Ocsényből és Tóth István Tamásiból. A tárgysorozatnak egyéb pontja nem lévén, a főispán éltetése mellett a bizottság tagjai szétoszoltak. —• A közigazgatási bizottság szeptember havi ülését folyó hó 14-én fogja megtartani. — Az igazoló-választmány holnap, folyó hó 9-én a közigazgatási bizottság termében ülést tart. HÍREK. — Személyi hírek. Gróf Széchenyi Sándor főispán múlt kedden a rendkívüli közgyűlésen elnökölt s azután visszatért Nagy-Doroghra. — Bezerédf Pál, selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazott, négy heti fürdőzés után visszaérkezett Gasteinból. Döry Pál alispán e hó 4 én kezdette meg szabadságidejét. Jelenleg Tátrafüreden időzik. Távollétében Simontsits Elemér főjegyző helyettesíti. — Államsegély. A m. kir. vallás- és közok- í tatásügyi miniszter a kocsolai r. kath, IH-ik tanító j fizetésének kiegészítésére évi 180 korona államsegélyt engedélyezett. — Gazdasági tudósitó. A földmivelésügy i miniszter Csiba Lajos kölesdi lakost a simontor- nyai járásra nézve a gazdasági tudósítói tisztté 1 bízta meg. — Egyházmegyei hir. Németh Pál segédlelkész Tamásiból Paksra, Heidl Vilmos Gödréről Tamásiba, Kaufmann András ujmisés pedig Gödrébe helyeztetett át. — Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Nagy Lajos dunaföldvári lakost pénzügyi számgyakornokká nevezte ki a budapestvidéki pénzügyigazgatósághoz. — Kisasszony-napja. Egészen élénkké teszik városunkat a bucsusok, akik a messze vidékről idesereglettek, hogy a Remete-kápolnához elzarándokolva, közbenjárását kérjék a Boldogságos Szűznek, Magyarország védasszonyának. Még tegnap megérkeztek néhány falu bucsusai. Ma reggel jöttek meg a többiek. A kápolnánál több szent misét tartanak. A nagy mise tél 10 órakor lesz, utána következik a szent beszéd; a magyart dr. Fent Ferencz szegzárd-ujvárosi plébános, a németet Valter József német-ireghi plébános tartja! Ma d. u. 5 órakor lesz a szokásos vecsernye megtartva. november elején, a »Princz Emil von Hessen« 54. számú császári gyalogezredbe soroztattam közembernek. A Therezia-vári fogságból, kívülem még három honvédtiszt soroztatott be (systemájuk szerint) mindegyik más-más ezredbe ; kilencen pedig, mint a katonai szolgálatra alkalmatlanok, végleg elbocsátatták. Az 54-ik császári sorezred, melybe besoroztattam Maria Kulm csehországi bucsujáró helyen feküdt. Századomban csak egy »magyarlaló« tiszt (hadnagyocska) volt. Midőn 1849 december elején a kolostor széles folyosóján, egy káplár a fegyver fogásokra tanított: oda jött az a magyarfaló tiszt. Egy darabig nézte a gyakorlatot. Egyszerre »Beifusst« vezényelt és mert honvédtiszti szarvasbőrkeztyü volt kezemen, határtalan dühvei azt mondL „Segen Sic bic ^ánbítfinbe ^ ^mU‘! 1,1 ims - -^nAA uuige au. képzelhető az a fel ,o *vA?á§, mely rajtam erőt vett, annál is inkább, mivel nem nyilvános, hanem zárt helyen volt a magános gyakorlat! A többi tisztjeim azonban humánus emberek voltak. Besoroztatásom ideje (8 hónap) alatt ezredem — nem említve a kisebb községeket — megfordult Prága és Troppau városokban. Különös jó indulattal viseltetett irányomban Milde nevezetű őr- nagyom. Mikor (2 hónap alatt) káplárságig vittem, többször magához rendelt napos káplárnak. Ilyenkor az őrnagy neje, zalaegerszegi magyar nő,'a várószobába magyar olvasmányt küldött ki. Egy alkalommal őrnagyom kijelentette, hogy azon esetre, ha kadétnak belépek, gondja lesz reá, hogy rövid idő alatt tiszt lehessek. De arra nem éreztem se kedvet, se hajlamot, a szabadságharc leveretése és legjobbjainknak vad kegyetlenséggel való lemészárlása.folytán keletkezett lehangoltságom miatt. — Végre, 8 hónapi szolgálat után, 500 pengő forint váltságdíj lefizetése mellett, »Entlassungs Certifi- katc-ot kaptam és igy jutottam haza, hova már lelkendezve vágytam. Visszatérve a fogságba esésem (1849 julius 2.) körülményeire : az ácsi erdőben, reám mint akkor már fegyvertelenre, özönnel rohantak a »Cserepárok« és »Zátraceni Kossuth« kiabálással, szuronyt szegeztek. Egy császári tiszt azonban elhárította a döfést. Este felé a többi hadifoglyokkal együtt, bekísértek az ácsi gazdasági éDÜlyJbA Onnan 1849 julius 3-án,.Gvő • --.unte:'"'Az ott kijelölt zárcVtfe egy szobaleány állított be és egy csomagot adott át, mely szivarokat, szalámit, egy alsónadrágot és egy gyönyörűen hímzett fehér inget tartalmazott. Küldőjét elhallgatva. Az ing melledzőjének alsó részén »Fr. Windisch« volt látható. Midőn az 50-es években, Győr vármegyében, a telekkönyv helyszínelésnél működtem, berándultam Győrbe, Windisck nevű egyén után kérdezősködve. Fel is találtam Windisch Ferenc kereskedő személyében, ki egy szót sem beszélt magyarul. Különösen a fehérneműre nézve jótékonyságát megköszöntem. Fogságba esésem körülményeihez még megjegyzem, hogy, midőn hire szárnyalt, hogy az ácsi ütközetben elestem, s a mi szeretett szüleimnek végtelen aggodalmat okozott: József öcsém testvéri szeretete által indíttatva, felkereste az 56-ik zászlóaljat, hol szintén abban a hiedelemben voltak, hogy az ácsi erdőben leltem halálomat. Akkor már ingóságaim el voltak árverezve. Miután pedig több honvéd bajtársam József öcsém személyazonosságát igazolta : ingóságaim után befolyt összeget Kossuth-bankjegyekben átvette és szüleimnek átadta. Még néhány epizódot emlitek fel. Az isaszegi ütközet napján (1849 ápril 6.) zászlóaljunk a délelőtt folyamán >Resérv«-ben állott. Délután felváltottunk néhány kifáradt zászlóaljat. Egy fensikon megállva, az isaszegi erdőnek egy tisztásáról, a völgyből láttunk felénk jönni fehér szijjas katonákat is. Azok — mint k^tr&tíb megtudtuk — az országban rno~v‘l »Aáza« császári ezredbeli fehér szijjasok voltak. Őket azonban ellenségnek vélve, egyszer rájuk tüzeltünk. Egyszeri tüzelés után felismertük az élükön lovagolt Damjanich tábornokot. Ekkor iszonyodva gondoltunk arra az eshetőségre, hogy szeretett vitéz tábornokunkat golyó lövés érhette volna! Az ily tévedés elkerülése végett, a csata után azonnal feketére festették szijjukat. Hogy a szeszélyes Fortuna a komoly Mars hadúrra is mennyi befolyással bir, kitűnik a következő esetből: Az 56-ik zászlóaljnál szolgált velem Gerzsó nevezetű (volt gyógyszerészsegéd) hadnagy, ki Budavár ostromáig csupán tábori élelmezés vezetésével foglalkozott s igy ütközetekben tényleges részt nem vett. Budavár ostroma előtt jelentkezett az őrnagynál : kijelentven, hogy jövőben fegyverrel kezében óhajtana a hazának szolgálatot tenni. Az élelmezési tisztségtől tehát felmentetett. Midőn pedig zászlóaljunk 1849 május 21-én kora reggel 1
