Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-11 / 32. szám
2. 1901. augusztus 11. ismerjük, de nem hagyhatom megemlítés nélkül azt. hogy a nemzeti párt, a mely a nemzeti eszmék diadalrajutását tűzte ki zászlójára, belátva azt, hogy a szabadelvüpárt azonos cél felé ’törekszik, jelenlegi pártvezérünk, Széli Kálmán miniszter- elnök ur (Lelkes éljenzés..) zászlója alá sorakozott s vállvetve küzd a haza és édes mindnyájunk bol- dogitásán. Uraim! A k'ólesdi választókerület felvilágosodott polgáraihoz intézem most szavaimat, hogy minél többen sorakozzanak a szabadelvüpárt zászlója alá, mert most magunknak kell a jog, törvény és igazság aranyszavak értelmében a zászlót, a szabadelvű eszméket diadalra juttatni azzal a képviselőjelölttel, a kit mi magunk óhajtunk s a közel jövőben megbízunk azzal, .hogy az országgyűlésen bennünket képviseljen. (Éljen Bernrieder János!) Mindnyájan meg vagyunK róla győződve, hogy ez lehetséges s csak vállvetve kell küzdeni most a tizenkettedik órában. Ha ezt mindnyájan közös akarattal teszszük, úgy az eredményben meg fogjuk találni méltó jutalmunkat. Sass beszéde után a választók folyton éljenezték Bernrieder Jánost, a ki — a percekig tartó ováció után a dobogóra lépvén, főbb körvonalaiban a következő beszédet intézte az egybegyűltekhez : Érthető elfogultság vesz rajtam erőt, a midőn polgártársaim kitüntető bizalmától bátorítva szót emelek, mert érzem, mily nagy feladat előtt állok, ha azt a hálát, melyet a megtiszteltetésért érzek, teljes hűségében ki akarom fejezni. Teljes tudatában vagyok ugyanis annak, hogy a közbizalom a legfényesebb elismerés, mely a közpályán valakit érhet. Valóban méltán Ítélhetné bárki is szerénytelenségnek, szerény tehetségeim túlbecsülésének, ha ezen kerület polgárságának felém forduló, olyannyira megtisztelő bizalmát, — azét a kerületét, a melynek képviselője egykor nem kisebb jelentőségű politikus volt, mint Vizsolyé Gusztáv, a szabadelvű pártnak érdemekben gazdag egykori elnöke, — tisztán személyiségemnek tulajdonítanám. Tudatában vagyok annak, hogy polgártársaimnak felém forduló eme nagybecsű bizalma megnyilatkozása annak a köteléknek is, a mely tisztelt polgártársaim és édesatyám között, a ki évtizedek óta az Önök körében él és munkálkodik, a bizalom, a kölcsönös becsülés és ragaszkodás szálaiból fonódott. Bizonyára természetesnek fogják találni, hogy a mostani kormányelnök és kormány politikájával magamat mindenben, igaz meggyőződésem teljes erejével azonosítom, hiszen kora ifjúságomtól kezdve, a mióta csak a közügyek iránt érdeklődöm, a szabadelvű pártnak, üdvös törekvéseinek voltam hive mindenkor. Ha ennyiben nyilatkoztam is politikai hitvallásom tekintetében, nem szándékozom még sem programmbeszédet monTOLNAVÁRMEGYE. dani, hisz ezen mai összejövetelünknek nem is képviselöjelolés, hanem szervezkedés a célja. Az a körülmény, hogy a kormány a jelölteket nem akarja a kerületekre ráerőszakolni, hanem azon van, hogy minden egyes kerület maga válaszsza meg azt, a kit bizalmára érdemesnek ítél, bizonysága annak, hogy a kormány a választások tisztaságáról vallott elveit nem írott malasztnak, puszta szónak tekinti, hanem meg is valósítja. Mert mi is felel meg inkább a népképviselet magasztos eszméjének, alapelve nagy igazságának, mint az, hogy olyan ember legyen minden kerület bizalmának letéteményese, a ki abban a kerületben munkálkodott, a kit ahhoz a kerülethez az érdekek kölcsönösségéből fakadó kölcsönös megbecsülésnek, ragaszkodásnak szálai fűznek ? Éppen erre nézve vármegyénk egyik szomszédos kerületére, a bonyhádira és annak nagyérdemű képviselőjére, Perczel Dezsőre hivatkozhatom klasszikus tanúként, ki a bonyhádi választó- kerület polgárságának bizalmából már régóta képviselője e kerületnek és magas állásában, az ország érdekében kifejtett nagyszabású működése közben sem feledkezett^meg soha kerületének speciális érdekeiről. Éles szemmel kiséri figyelemmel a kerület társadalmi, gazdasági kívánalmait — ez utóbbi tekintetben elég az álattenyésztés érdekében kifejtett és gazdag eredményeket felmutató üdvös tevékenységére hivatkoznom, — de azért, ha magas állásában az őt bizalmakkal kitüntető polgártásainak javára is élt, ezzel kerülete érdekében azonban soha vissza nem élt. Engedjék meg t. polgártársaim, hogy egy kérdésről, a melyről mostanában országszerte oly sok szó, vitatkozás történik, ha már felszólaltam, ezúttal röviden nyilatkoz- hassam. Az agrarizmus és merkantilizmus gyakorta hallott jelszavait értem. Itt határozottan kárhoztatnom kell ezen kérdéseknek élükre állítását, akár egyik szempontnak, akár a másiknak túlzásba vitelét. Úgy a mezőgazdaságnak, mint az iparnak, kereskedelemnek érdekei egyaránt fontosak az országra; egyiknek fejlődése, erősödése éppen úgy kívánatos hazánkra, mint a másiké, — és ha meg kell is említenem, hogy a mostani mostoha gazdasági viszonyok között a mezőgazdaság a kormánynak különös gondosságára, támogatására szorul, mert főkép mezőgazdasággal foglalkozó államban, mint Magyarországon, a gazdaközönség a gerince a nemzetnek, a társadalom megújhodásra szoruló erejének gyüjtőmedencéje ! — mindazonáltal azt a nézetet vallom, hogy ezen gazdasági ág támogatása mellett a nemzeti tevékenység egyéb fontos fajai is- méltán tarthatnak számot érdekeik méltánylására. Hisz ez természetes is 1 Mert valamint az emberi testben az erek és izmok nem futnak párhuzamosan, sőt ellentétes ; irányt követnek gyakorta, mégis egy célt | szolgálnak, összhangzatos működésüknek egy az eredménye, az emberi test jóléte : ; azonképen valamely nemzettest erőforrásainak r éltető elemeinek, ha útjaik eltérnek is, egyetlen nagy célra kell hivatva lenniük, a nemzet boldogulására, a közjóiét emelésére. Es valamikép az emberi szervezet csak úgy lehet ép és egészséges, ha annak minden egyes szerve jól funkcionál; hasonlóképen csak úgy lehet hazánkban is általános a közjóiét, ha a köztevékenység minden egyes ágának érdekei gondosan szolgáltatnak. Egyébként, ismétlem, nem óhajtok ez- : úttal programmbeszédet mondani, nem is tekintem magamat jelöltnek, hisz mindez, tekintve, hogy a választásoktól nemcsak hetek, hanem még hónapok választanak el, korai dolog lenne. Kijelenthetem azonban, hogy, ha a helyi végrehajtó-bizottságok jelentéseiből meggyőződést meríthetek arra nézve, hogy a kerület szabadelvű választó polgárai többségének megtisztelő bizalma én felém fordul arra a végre, hogy én vegyem■■ kezembe %a párt zászlaját, ez esetben örömmel, biztos és erős kézzel ragadom meg a zászlót és minden tehetségemmel, őszinte meggyőződésem teljes erejével küzdeni fogok alkotmányunk és törvényeink határai közt e lobogó diadaláért! (Éljenzés.) Valamint Önök megjelenésük által bizonyítják a közügy iránt való érdeklődésüket, a szabadelvüpárt eszméihez való hűségüket, úgy én is kétszeres kötelességemnek ismerem respektálni a pártfegyelmet, bevárván t. polgártársaim elhatározását. Fogadják a személyem iránt már is oly felette megtisztelő mértékben nyilvánuló bizalmukért őszinte köszönetem és kérem, tartsanak meg továbbra is jóindulatukban, barátságukban.« (Hosszas, élénk éljenzés.) Ezután zajos éljenzések között lépett fel a dobogóra Bernrieder József, a megyei szabadelvüpárt elnöke s meghatóban köszönte meg a választópolgároknak azt a bizalmat, melylyel fia iránt viseltetnek s ezt a szabadelvüpárt küzdelmeiben teljesített szerény munkásságának jutalmául tekinti. Kéri a választó polgárokat, hogy azt a zászlót, melyet ő 35 év óta lobogtat, kövessék ők is. Lelkesen éljenezték a párt ősz bajnokát, kinek elévülhetetlen érdemei vannak, nemcsak a párt, hanem a közéletben is. fiatalságnak vége van; a vihar ugyan még elérhet, de el nem merithet többé ; eleget éltem, hogy nyugodt lélekkel fogadjam a sors rendeléseit. Különben is szerencsésnek tartom mostani helyzetünket, gyermektelenségünkben dolgot és szórakozást ad ; férjemet szép hivatala, engem a nagy háztartás foglal el, mi azonban kivált kezdetben, kellemetlenséggel is jár. Asztalnál rendesen 16—20-an ülünk ; ezeukivüi a sok cselédnép, inasok, szakács, kukták, portás, külső személyzet. A bécsiek, főleg nőcselédek, mind betegek, mig a kiimát megszokják. A magyar hivatalnokok, mint Császár és a szabolcsi születésű Fésűs főfiskális, megnevettettek furcsa panaszaikkal az olasz konyha és életmód ellen. Idegenek, átutazók naponta fordulnak meg és a guberniumot fölhívják. Hogy mily viszontagságos lehet még erre felé az utazás, mutatja a nemrég történt eset. Zágrábról jött egy Gleig nevű, angol lordnak fia, jeles költő, ki mint katona ezredességre vitte, aztán angol különczséggel, pap lett. Reverend Mr. Gleig tizenkét éves fiával egy rossz fuvarost kapott, kinek kocsijára előbb mindenfélét felraktak és utoljára egy boros asszonyt is, hogy vigye magával hiúméba. A szelíd, türelmes ember ezt megsokalva tiltakozott, — a parasztság erőlteté, sőt az idegent bántalmazni kezdé ; ezt látva a kis fiú, pisztolyt sütött el, hogy védelmet hívjon ; ellenkezőleg, a nép még inkább felbőszült és az angolt véresre verte; mig a szolgabiró helyszínén megjelenve, az utast ugyan előbb kimenté, de mint »spiont« börtönbe kisértette. Valamely tekintélyes kalmár megszánva őt, az angol konsulunkat érte- sité, kinek közbenjárására férjem rögtön intézkedett. A károsult a bécsi angol követséghez fordult satis- factió iránt, mert Horvátországban és nem magyar földön történt a skandalum. (November.) A »Rajzolatok* nevű lap Honi Hír alatt hosszú leirásban adja Fiúméba érkezésünket és az ünnepélyeket; engem is érdemen felül dicsérőleg emlit a~“» Tengerit, anonymus. De ugyan ki lehet 7refort*, ezen francia nevű derék jó magyar, kinek nevét minden uj társulatnál és elő- haladásnál olvassuk ? Eddig senki sem ismerte a jeles férfit. Minduntalan vissza-visszagondolok édes honomra, bár onnét is szomorú hirek szállanak ! Mostoha időjárás miatt a gabona földön rohadt, kevés a munkás kéz és elpusztul a szorgalom gyümölcse. Egyetlen nap sem múlik el, hogy ne bánkódnám szegény Bezerédj pótolhatlan veszteségén : igazi jó barátnőm Mály4 tehát a sírban porlad, örökké felejthetlen marad emléke, mely szivemben csak velem együtt enyészhet el 1 Sok fáradságot okozott szeretett atyámnak az uj főispán installációja, mely ritka fénynyel és költséggel ment végbe ezen mostoha időben ! De Esterházy,3 az teheti. Megnyugvásomra szolgál, hogy szülőim a telet 3 Trefort Ágoston. 4 Bezerédj Amália. 3 Gróf Esterházy Károly tolnavármegyei főispán. Pesten fogják tölteni, kivált atyám gyengélkedése tekintetéből; hiszen a kis betegség is nagyra tud haladni, korai segítség nélkül; különben is vidékünk télen igen kiürül a szomszédoktól, atyám pedig a nagy városban ápolhatja sokféle hasznos összeköttetéseit ez országos dolgokban. Együtt örv'endek anyámmal a városi szép lakásnak, melyet már ismerek ; ő áldott angyali elme, mely mint a méh, mindenütt talál virágra és mézet gyűjt az élet számára! Találna itten virágot eleget. Hátha eljönnek drága szüleim ! Zichy Feri6 ezt Seregélyesen hallá említeni, bár valósulna ! Nemrég a iriesti Lloyd-társaság küldöttsége érkezett meg »Herczeg Metternich« nevű hajón, férjem7 már ezért is szívesen fogadta. Az olasz újságokban mindezt dicsérettel leírták. Ugyanezen urak jártak Pesten is, állitván, hogy húsz év múlva Europa első kereskedő városa lesz; bár úgy lenne, mondta férjem kétkedve. Nemsokára ismét visszatérnek : úgy látszik a magyari szívesség mindenhol kelendő. Irigyeljük Fiúmétól gubernátorját — ezzel búcsúztak udvariasan. Megismerkedtünk gróf Draskovics Györgygyel, ki családostól hosszabban nálunk mulatott; beszélte, hogy Károly testvére, ki összes uradalmaikat ad- ministrálja, úgynevezett cséplőmasinát csináltatott, 6 Gróf Zichy Ferenc korm. gyakornok, később nagykövet. 7 Mint a »Staatsrath« jegyzője, éveken át a kormány j bizalmasa volt.
