Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-27 / 4. szám
é* • _____________ se lók ítélkeztek is a fegyelmi alá vont hivatalnok fölött. Vagy pajtáskodás lett ebből s igy érdekszempontokból bírálták el a fegyelmi ügyet; a mi aztán a köznek volt hátrányára, vagy pedig a hivatalbeli főnök, a ki közvetve vagy közvetlenül tulajdonkép a bíróság elé állította az illető hivatalnokot: az lett a biró. Az ilyen bírótól, a ki már mint hivatali följebbvaló angazsálva volt az ügyben, nem várhatni független,, igazságos ítéletet; az ilyen biró ragaszkodni szeret eddigi véleményéhez, nehogy önmagát dezavuálja. Ebből a félszeg helyzetből egyetlen menekülés az, hogy az igazságszolgáltatás elemeit vonják be a fegyelmi bíróságba. Benne lehet e mellett a tisztviselő kar is, mint a szakkérdésékben irányitó elem, de a fegyelmi tanácsokban többségben mégis a független bírói elemeknek kell lenniök. Csak ekkor bizható nyugodtan a férfiak becsülete, a családok nyugalma a fegyelmi bíróságokra s csak ekkor bir a magyar társadalom feltétlenül megbízható elbíráló testületet a magyar társadalom lényeges részét kitevő tisztviselői kar számára. Reméljük, hogy illetékes helyen méltatni fogják és felkarolják a hivatalnoki kar e mozgalmát. = Kämmerer Ernő orsz. képviselő ^községi és körjegyzők érdekében a múlt héten a képviselőházban következő figyelemre méltó beszédet tartotta: T. képviselőház! A mi engem arra indít, hogy a t. Ház becses figyelmét kérni bátorkodom, az a kérdésnek jelentősege és fontossága, a mely nem ismeretlen ezen testület tagjai előtt, mert hiszen az élettel szoros összeköttetésben kell lennie, hogy főképpen az anyagi és szellemi tőkét is nélkülöző kisebb községekben milyen súlyos viszonyokkal küzd a községi adminisztráció. Ennek a szervezése még a régi jó időkben történt, a nótárius loci még a régi jó időknek egy kedélyes alakja volna, azonban a fejlődő élet, a közigazgatásnak fejlesztése a teendőknek olyan végtelen sorát zúdították arra a közegre, hogy annak megfelelni valóban alig képes és csak a földmivelésügyi miniszter urra vagyok bátor utalni, a kinek nagyérdemüek és nagy fontosságúak alkotásai, úgy mezőgazda- sági, mint szociális téren és a melyeknek az élet- beléptetése csakugyan üdvösebb és kívánatosabb volna, de ezek a teendőknek egy olyan óriási zömét zúdították a községi közegek elébe, a melyeknek azok ma már megfelelni csakugyan nem képesek. Én félve mondom, — kemény szó, de úgy van sok helyütt, hogy csőd előtt áll ez a községi adminisztráció és majdnem teljesen képtelen a j reá háruló nagy feladatok megoldására és arra, a j mi szintén nagyon fontos feladata volna, hogy a s egymással. Egyszersmind Csenget a fegyelem ellen való engedetlcnségeér! vád alá fogták és tiz napig tartó fogságra Ítélték. De mivel Eng minden ellenkező érvelés ellenére vele együtt akarta a fogságot elszenvedni, noha teljesen ártatlan volt, ezért, hogy a büntelen testvér megmenekedjék, mindeniket fölmentették az elzárástól, igaz jutalmául a hűségnek. Egy alkalommal a két testvér hajbakapott valamin, Cseng legyűrte, földhöz teremtette Enget, mire irgalmatlanul ütötte-verte, törté-marta egyik a másikat. A körülállók közbeléptek, azon voltak, hogy elválaszszák őket, de hasztalan; igy azután magukra hagyták őket, hadd dögönyözzék egymást. Utóvégre mindegyik elnyomoritotta a másikat és ugyanazon hordozó ágyon vitték őket a kórházba. Az a megrögzött szokásuk, hogy mindig együtt voltak, megboszulta magát, a mikor meg- emberkedtek és elkezdték az udvarlás mesterségét. Mind a ketten azon egy leánynyal estek szerelembe. Mindegyikök azon volt, hogy titkon válthasson szót a leánynyal, de a kritikus pillanatban ott termett a másik is. Lassacskán Engnek keservesen kellett tapasztalnia, hogy Cseng nyerte meg a leány vonzódását és tanúként szenvedte végig, a mint gyöngéden súgtak-búgtak a szerelmesek. De végre is nagylelkűsége bátorsággal és kitartással töltötte el és uralkodott sorsán. Estéli hét órától éjfél után két közegészségügyi kérdést istápolja. Azt kénytelen teljesen kibocsátani a kezéből, mert annak olyan ellenőrzője, a ki érte megbírságolná és megbüntetné, nincsen. Erre csak egy módunk van, a. mely- lyel hozzáférhetünk és nem tagadom, a belügyminiszter urnák a bölcsessége nagyon sok esetben meg is találta az orvoslást t. i. az anyakönyvi segély címén az ilyen községeknek adott segélyezések alapján. Én csak azt a kérést vagyok bátor a miniszterelnök úrhoz intézni, hogy ott, a hol igazolva van, hogy a községi pótadók már csakugyan nagyon magasra szöktek fel, a hol igazolva van, hogy ezt az anyakönyvi segélyt a községi adminisztrációra, jelesül állások szervezésére is kívánják felhasználni, hogy ezt a segélyt megadni kegyeskedjék, (Helyeslés jobbfelől) = Pichler Győző és a miniszterelnök. A belügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával a kölesdi kerületnek nagy szorgalmú és ambíciójú képviselője az államrendőrség tételénél tartott beszédét az ő haiiyudalának nevezte el, mire Széli Kálmán miniszterelnök a nála megszokott udvariassággal a következőképen válaszolt: »A t. képviselő ur ezen előadásában a fővárosi államrendőrségnek igen sok kérdésére kiterjeszkedik és én nagy érdekkel hallgattam előadását, melyet ő — és én csak sajnálnám — az államrendőrség felett mondott hattyúdalának nevezett el, (Derültség) mert, ha a t. képviselő ur ilyen objective és minden animoziiás nélkül tárgyal kérdéseket, a mint talán nem mindig történt részéről, akkor én az 5 beszédeit igen szívesen hallgatom és igen szívesen adok i tőlem telhetőleg felvilágosítást.« — Ezúttal abba a kivételes helyzetbe jutottunk, hogy annyiban nem helyeseljük a miniszterelnök urnák szavait, hogy mi igenis nem bánnánk, ha Pichler Győző képviselő, mint a k'ólesdi kerület képviselője, ezúttal ténylegesen hattyúdalát mondotta volna a belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával, mert nagyon szeretnénk, ha a legközelebbi választás alkalmával a kölesdi kerületet, mely a múltban egyik erőssége volt a szabadelvű pártnak, a boldogult Vizsolyt Gusztáv kerületét ismét visszahódíthatnánk a szabadelvű pártnak. A miniszterelnöktől ugyanezen alkalommal a következő nagyérdekü és méltán lelkes ovációkkal fogadott, ezúttal is, mint mindig gentlemanlike fejtegetéseket hallottuk : »A mi már most a személyzet-szaporitás kérdését illeti, a t. képviselő ur igen sok és helyesen felhasznált adatot mondott cl, a minek beszerzését — igen szívesen elismerem — nagy szorgalommal teljesítette ; magam is tudok róla, hol járt információkért, helyesen is tette, mindig nyitva áll az útja és meg van adva a mód minden képviselőnek, hogy a hivatalokban imformációkat szerezhessenek közérdekű kérdésekben. (Általános élénk helyeslés és tetszés.) Én e tekintetben telje-en liberális felfogással birok. (Élénk tetszés.) Nem tiltom meg egyetlenegy tisztviselőnek sem a felvilágosítás adását ha képviselők közérdekben, bármi imformációkat kérnek. (Általános élénk helyeslés és tetszés.) Ez természetesen nem egyes administrativ ténykedésekre vonatkozik, hanem általános terntéTOLNA VAEMEfJYS. óráig üldögélt velük, hallgatta kedveskedő bohóságaikat s a pazarul ontott csókok cuppanását. De azért nyugton volt, várakozott, ásitozott, unatkozott, nyújtózkodott hét órától a két óra elérkeztéig. Holdvilágos estéken hosszú sétákat járt velük, sokszor tiz kilométernél is többet, pedig nagyon sokat gyötörte a csúz. Nagy bolondja volt a dohányzásnak, de ilyenkor nem szipakolhatott, mert a leányzó éppen nem szívelhette a dohány füstjét. Eng már- már bele is nyugodott kedves szivében a házasságba ; csakhogy akárhányszor vetette is föl Cseng a kérdések kérdését, mátkájának nem volt elég bátorsága felelni, a mig Eng is ott volt. Egyszer azután, mikor valami tizenhat kilométernyire elsétáltak már és majdnem pitymallatig üldögéltek, Eng a sok fáradságtól álomba merült, mire újra elhangzott a kérdés és meg is lett a felelet. A két szerető szív egymásé lett. Jó dicséretet nyert a derék sógor. Tántoríthatatlan hűségéről beszélt akkortájt mindenki. Szeretkezésük hosszú, keserves idejét együtt töltötte velük s mikor végre egybe, keltek, kiterjeszté fölöttük két kezét és meghatóan rebegé: »Isten áldása légyen veletek, gyermekeim, én tőletek soha el nem válók!« Szavának ura is volt. Van-e még ilyen hűség ebben a rideg világban ? Nemsokára beleszeretett Eng a sógorasszonya testvérébe, el is vette és attól fogva éjjel-nap1901. január 27. szetü kérdésekre. (Helyeslés) S ha ezek alapján azután a képviselő urak itt szóba hoznak valamely kérdést és azt azután kellőképpen teldentjük, ez csak a közügy érdekeben all. (Altalanos helyesles.). Mert én nem úgy fogom fel a költségvetés- , nek tárgyalását, soha sem fogtam fel úgy, sőt az e^ymásközti viszonyt sem, hogy mi itt arra valók vagyunk hogy mindig minden kérdésben szemben álljunk és mindig küzdjünk egymással. (Helyeslés és tetszés.) Nem ; vannak ütközési pontok, vannak nagy csaták, melyekben az elvek jönnek szóba, vaunak elentétes álláspontok, midőn nagy kérdések körül kell a csatát megvívnunk és itt én vagyok az — ki ezeket a csatákat nem kerülöm, sőt szeretem, de redukálni kell ezeket azokra a nagy kérdésekre, az elvi ellentétekre. (Általános helyeslés.) A hol azonban arról van szí, hogy keressük az igazat, hogy keressük, miképp lehet javítani az ország közállapotain (Általános élénk helyeslés.), ott én soha sem zárkózom el a nyűgöd', a higgadt, a kölcsönösen előzékeny tárgyalástól. (A'ta- lános élénk helyeslés, ügy van ! Úgy van !) Ebből a szellemből indulva ki, helyeseltem a képviselő ur eljárását, hogy imformációt szerez magának ; meg is mondtam az illetőknek, hogy min lent adjanak a képviselő urnák rendelkezésére. (Helyeslés és tetszés.)« VÁRMEGYE. — A közigazgatás egyszerűsítése tárgyában múlt szerdán Dóry Pál alispán elnöklete alatt szakértekezlet tartatott a közigazgatási bizottság üléstermében. Az értekezleten résztvettek a vármegyei jegyzői karon kivül : Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fördös Vilmos tiszti ügyész, Vargha Lajos és Papp Gyula árvaszéki ülnökök, Módly László főpénztárnok, Máthis Kálmán főszámvevő, Bodnár István gyámpénztárnok, Székely Ferenc főlevéltárnok, Sulyok Géza főállatorvos, Száváid Móric, Nagy István, Rassovszky Julián, Perczel Béla főszolgabirák ; Bajé Pál és br. Jeszenszky György szolgabirák s a vármegye köz-égi és körjegyzői közül: Erdős Gábor, dr. Hirling Ádám, Illés Gyula, Kerbolt István, Klímes Antal, Kiss Pál, Kühne l Ferenc, Ludvigh József, Popov it s. Gyula és Reitberger István. Az értekezlet délelőtt j 10 órakor kezdődött s tárgyalás alá ve:ték a vár- l megyei jegyzői kar által a közigazgatás egyes I ágaira vonatkozó egyszerűsítési javaslatukat s azo- J kát több felszólalás után alaposan megvitatták. Azután a vármegye alispán-helyettes főjegyzője ter- | jesztette elő a közigazgatás egyszerűsítésére és gyorsítására vonatkozó általános javaslatát s azt is egészben helyesléssel fogadták. 1 óra után a »Szegzárd Szálló« éttermében társas ebédre gyűltek egybe az értekezlet tagjai s délután 3 órakor folytatták az értekezletet, melyen az árvaszéki elnök, a főszolgabirák és községi jegyzők javaslatait vitatták meg, valamint pontonkint letárgyalták a belügyminiszternek az egyszerűsítés tárgyában kiadott körrendeletét. Az alapos tárgyalás és eszmecsere eltartott esti 8 óráig. pal együtt vannak megkapó, gyönyörűséges zavartalan szeretetheti, a miben bizony lesújtó megrovása rejlik a mi magasztalt civilizációnknak. A két testvér között levő vonzódás o'y teljes és finom, hogy az egyiknek érzelmét, ösztönét, indulatait tüstént megérzi a másik. Ha az egyik beteg, a másik is megsinli; ha egviket fájdalom éri, a másik is megérzi; ha az egyik megboszan- kodik, a másikban is forr az indulat. Hiszen láttuk is már, milyen könnyen estek szerelembe ugyanazon leánynyal. Csakhogy Cseng esküdt ellensége minden mértékletlenségnek, Eng pedig éppen a fonákja, mert ennek a két embernek érzelmei, indulatai szorosan egybekapcsolódtak, de gondolkodó képessegük nincs békében, gondolataik szabadok. Cseng az Áitatos Testvérek közé tartozik és buzgó, kitartó támasza minden mértéklete^égre irányuló mozgalomnak. De nagy keservére Eng a sárgaföldig iszsza le magát és ezzel persze ittassá teszi Csenget is. Elgondolhatja az ember, mílven nagy szomorúsága ez a boldogtalan állapot Csengnek, mert hát hasznavehetetlen kedvelt törekvéseiben. A mint egsszer nagy körmenetben vezeti az Ájta- tosokat, Eng csakhamar melléje oldalog; részeg mint a csap. De testvére egy szikrányival sem józanabb noha szinét-világát sem látra egy csöpp italnak sem. Nosza elkezdtek kiabálni, oltározni; sárt, követ zúdítottak a szegény Ájtatos Testvérekre.
