Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-14 / 28. szám

4.

TOLNA VARHEGYE.

1901. julius 14.

— A baja-báttaszéki vasúti hid. A magyar vasúti közlekedés nagyszerű hálózatának egyetlen nyilt sebe van: az, hogy hazánk délnyugati vidékéről, a Dunántúlról csak Budapesten át lehet az Alföldre jutni s onnan viszont a Dunántúlra és Fiúméba. Kereskedelmünknek, az alföldi termés szállításának ez a dolog egyik nagy akadálya, mely megdrágítja a forgalmat, lassúbbá, hosszadalma- sabbá teszi. A jelentékeny bajnak évtizedek óta ismert és követelt egyetlen orvossága a baja-báttaszéki vasúti áthidalás, mely a Dunán át rövid közlekedést teremtene a Dánántul déli része és a nagy Alföld között. Vagy öt évvel ezelőtt az érdekelt vidékeknek nagy küldöttsége járt a BániTy- kormány tagjainál s Ígéretül is kapta, hogy a legközelebbi vasúti alkotás a báttaszéki vasúti áthidalás lesz. A Pesti Napló most öt év után vezető helyen szóvá teszi ezt az ígéretet, mely ígéret ma radt, nagy kárára a fontos mezőgazdasági, kereskedelmi és ipari érdekeknek, amelyeket a hid ki építése istápolná. Ennek daczára mindeki hallgat róla, az agráriusok, az érdekeltség és a kereskedelmi minisztérium egyaránt. És csak az ipar gondol erre a nagy érdekre. A nemrég megalakult Magyar Bánya- és Kohóvállalatok Egyesülete Cho- rin Ferencz elnöklésével tartott legutóbbi választmányi ülésen Veith Béla vezérigazgató indítványára elhatározta, hogy nemorandummal fordul a kormányhoz, melyben az ipari pangás megszüntetése végett a régebben tervbe vett nagyobb állami alkotások építések megkezdését kéri. Ez alkotások között a memorandum szerint legsürgősebb a baja- báttaszéki vasúti áthidalás : sürgős forgalmi ipari szempontpól egyaránt.

— Uj járási Írnok. Gróf Széchenyi Sándor, vármegyénk főispánja, központi járási írnokká ifj. Mihályfy Józsefet nevezte ki, ki több év óta mint napidíjas volt alkalmazva a főszolgabiróságnál. — Mihályfy helyét pedig a főszolgabíró Sugh Istvánnal töltötte be.

— Az alapnevelési egyesület tegnap Döry Pálné elnökletével tartott közgyűlésén kimondotta, hogy az általa fenntartott belvárosi ovodát, mely 65 év előtt létesült, pártolás hiányában beszünteti. Az egyesület vagyonát, a Széchenyi-utczai házat és pár száz korona készpénzt Szegzárd városának engedi át és az ovoda állami kezelésbe megy át.-■ Lóversenyek Pécsett. Az a nagy siker, mely a tavaszszal megtartott lóversenyek jutalma volt s mely a baranyavármegyei lótenyésztő bizottság, a baranyavármegyei gazdasági egylet és a

8-ik honvédhuszárezred tisztikarának buzgólkodását koronázta, azt a rég hangoztatott óhajt hozza egy lépéssel közelebb a megvalósuláshoz, hogy Pécsett a lóversenyeket állandósítani kellene. Most a baranyavármegyei lótenyésztő bizottság elnöke, id. Jeszenszky Ferencz országos képviselő e tárgyban julius hó 10 éré értekezletre hivta meg Baranya, Somogy, Tolna ésZalamegye lótenyésztő birtokosait, hogy a lódijazással egybekapcsolt ügetőversenyek és verseny futások állandósításának módozatait megbeszéljék.

Halálozások. Özvegy bonyhádi Perczel Pálné született nagysarlói Magyary Kossá Ludovika asz- szony, élete 7-3 ik évében, Rákospalotán, végelgyön- gülésben elhunyt. Temetése Julius hó 14 én délelőtt Tisza RolTon megy végbe, ahol a családi sírboltban temetik el.

— Művész (K unsz t) János nyugalmazott nc7>ietkeéri róm. katholikus plébános, ki a boldogult Kunszt kalocsai érseknek öcscse volt, 76 éves korában elhunyt. A volt kalocsai érsek hagyatékából, melyet a rokonok pörrel támadtak meg, tekintélyes összegű örökségrészét most kapta volna meg, midőn a halál elragadta az élők sorából s midőn épen azt tervezgette, hogy miféle jótékony czélokra fogja fordítani ezen örökséget.

— N y e r s P á 1 bátaszéki vendéglős e hó

6-án, 37 éves korában elhunyt.

— Elgázolt gyermek. Folyó hó 10 én a délutáni órákban Tolnán a bogyiszlói postakocsi Frehs Antal — Ferencz nevű fiacskáját elgázolta. A kerekek a 6 éves gyermeknek lábacskáin és törzsén mentek keresztül, nagyobb baja azonban nem lett: mindamellett a kocsist szigorúan felelősségre kellene vonni, mert valahányszor Tolnán keresztül hajtat, még az utczasarkoknál is vágtatva közlekedik, mi által, — mint most is, — a legnagyobb szerencsétlenséget okozhatta volna.

— »Düledezö kápolna.« Azt újságolja a »T. K.« legutóbbi számában, hogy a Tevel határában levő D'nry kápolna elhanyagolt és düledezö állapotban van, a mely veszélyezteti az oda ájtatos- kodni járó hivek biztonságát. Téves és helytelen informácziókon nyugszik ez a hir, mert éppen az idén restauráUatta Döry Pál, vármegyénk alispánja ezt a kápolnát, a mely teljesen jó karban van és semmi sem állja útját annak, hogy, a kinek kedve | tartja, a kápolnában nyugodtan végezze ájtatosko- dását. Talán több volt a maliczia ebben a hirben, mint az igazság.

— Madi Kovács és a magyar ipar. Madi Kovács Györgyrő', a múlt héten elhunyt, kitűnő, magyar generálisról érdekes visszemlékezéseket közöl Gáspár Arthur a Magyar Hírlap tározójában. Megtudjuk ebből a pompás jellemrajzból, hogy Madi Kovács egyebek közt a magyar ipar pártolása dolgában is igazi magyar katona volt. Erről szól a következő nehány sor: Mindenkor a magyar katonát becsülte legtöbbre Híres balassagyarmati haditettét is magyar csapatokkal hajtotta végre. Törzstisztek beszélik, akik alatta szolgáltak, hogy minden téren vaskövetkezetességgel törekedett a nemzeti elemek érvényesítésére. Már tizenöt év előtt a maga szakállára irtó háborút indított az idegen ipar ellen. Mint kerületi parancsnok, teljes befolyását latba vetette, hogy az erdélyi kisiparos, a magyar csizmadia és takács kezére juttassa a katonaság szállításait. A brassói pokrócz- és posztó-ipar fellendítésében nagy része volt. S mindezt a katona gavalléros diszkréczipjával tette. Nem tartott igényt hálára. Csak hazafias szive sugalatát követte.

—> Érdekes vállalkozás. Póndór József szeg- zárdi nyomdász, a ki a legutóbbi kerékpárversenyen elsőnek érkezett be, eltökélte magában, hogy egy hosszabb, európai körútra indul. Múlt szerdán el is ment. Útitervének főbb pontjai: Róma, Páris és Lourdes ; természetes, hogy, míg ezekbe a városokba és haza érkezik, jó nagy utat kell megtennie, számitása szerint 7500 klm.-t. Ha a merész vállalkozás sikerül, csak október 1-én fog visszatérni.

— Eltévedt süketnéma. Folyó hó 8 án Balogh János szegzárdi lakos, midőn a kisbükki völgybe ment dolgozni, az ott lévő kút melhtt egy 16 év körüli, elég jól ruházott, keservesen zokogó fiút talált. Balogh a szerencsétlent megsajnálta, kérdezte tőle : miért sir ? A fiú azonban nem felelt : mert süketnéma. Beveze'te őt Szeg zárdra, hogy addig, a mig a hozzátartozói érte nem mennek, a községházánál tartsák. Pénteken dél ben jelentkezett a szerencsétlen fiú édesanyja: Ti- ringer András bátaszéki ácsmester felesége. Szegény fiú örömrepesve szaladt édesanyja karjai közé és beszélt az ő nyelvén, elpanaszolta, hogy mikép tévedt el.

— Villámsujtott asszony. A múlt csütörtök délután Szegzárd fölött elvonuló vihar és záporeső alkalmával az alsóvárosrészen Fehér István házába beütött a villám; a padláson levő fehérneműt meg- gyujtotta, de a tüzet a szomszédok csakhamar eloltották. A villám a kéményen keresztül behatolt a konyhába, hol Fehér Istvánnét földre teritette, haját és kendőjét megpörzsölte: egyéb baja azonban nem történt, másnap már jól érezte magát.

— Támadás az éjszakában. Miskéri Jánost múlt vasárnap éjjel Dinzer Ferencz és Novák Fe- rencz megtámadták, mire segélykiáltásaira a rendőrök előkerültek, már jól el is agya-bugyálták, sőt a pénzét is elvették. A rendőrök megérkeztekor mulatságos harcz fejlődött ki : nem birt a két rendőr a támadókkal. Már-már ők is dühbe borultak, mig egyszer csak sikerült hurkot vetni az egyiknek kezére. Végül mégis csak bekísérték őket.

— Halálba kocsikázott. Dombóvári levelezőnk írja: Fehér János simontornyai vállalkozó pénteken Nagy-Dárdra küldte Sza/ay István nevű kocsisát egy nagyobb szállitmánynyal. Útközben S'alay István elaludt kocsiján, de szerencsétlenségére, mert a lovak valamitől megijedve, lefordították a teherrel megrakott kocsit az országút árkába. A felbo- -ult kocsisra úgy akadtak rá arra a járó emberek. Szalay István halo't volt. A felborult kocsi terhe tgyonnyomta a kocsist, úgy, hogy szörnyet halt.

— Könnyelműség vége. Ssmger József apáthi-i ifjút a hatóság országszerte körözteti. Nem Ízlett neki a -becsületes munka, dologtalanul, könnyelműen tékozolta el ifjúságának szép éveit. Mulatni vágyott, pénzre volt szüksége : ellop'a atyjának 1000 koronáját, s azután eltűnt. Annyit tudnak már, hogy Szegzárdon a legmegvetettebb helyen mulatott. Hogy innen hova ment, még nem sikerült kinyomozni

— Szederfa és másnemű fák tenyésztése. Napról napra élénkebben nyilvánul az érdeklődés a fatenyésztés iránt és e tekintetben útmutatásért igen sokan fordulnak az országos selyemte- nyésztési felügyelőséghez. Az Országos selyemtenyésztési felügyelőség hivatásszerüleg a legnagyobb készséggel szolgál a fatenyésztést illető minden felvilágosítással. Sőt, ha egyes gazdák, vagy községek kívánnák, még szakemberét is díjmentesen kiküldi, hogy a helyszínén mutassa meg az okszerű eljárást, melyet a fatenyésztésnél követni kell. Ha ebbeli kívánságukat -akár községek, akár egyes gazdák csak pár sorban is közük az intézettel: úgy szakemberét azonnal a helyszínre küldi. Országos selyemtenyésztési fe ügyelő ség.

— Drágább lesz a gyújtó. Amint 100 kraj- czár van egy forintban, kétszer kettő négy és két krajezár a kifli ára, azonképpen megdönthetetlen törvény az, hogy a gyújtó meg egy krajezár. Nem úgy lesz ezután 1 A gyújtókkal űzött visszaélés, mely szerint külföldön gyártott anyagot hazaiak gyanánt hoztak forgalomba, arra késztette a magas kormányt, hogy a gyújtódobozókat ezeutui állami bélyegekkel lássa el, a mi a gyújtó árát 1 krral megdrágítja. Valószinüleg ez a javaslat még ez öszszel kerül a törvényhozás elé.

_________V I D É K.

Ge

rjen.

Emlékezés madi Kovács Györgyről.

A történeté, az emlékezésé vagy már tehát, a magyar katonai virtus, a nigy hadvezér megszemélyesítője, ki mint egy fénylő meteor, oly s/.ép, oly bámulatosan magas pályát futottál meg, miért hagytál itt oly hamar bennünket ?!' Királyt, hazát, hadtestet ? 1 . . . s bocsásd meg a mi igazi szere- tetünknek, tisztelő hűségünknek, bocsásd meg Te nagy ember, most már dicsőült lélek, miirt hagytál itt oly hamar minket, Gerjenieket is ?! Hiszen szerettél Te minket, kis embereket, mint az édes apa, kinek nagy szive van, s nem elég neki, hogy saját gyermekeit, véreit szerette csak, hanem ezek mellé vesz fogadott gyermekeket is, hogy többen érezzék lelkének meleg-régét, nemes szivének szeretetteljes dobogását! Ilyen voltál Te dicsőült Tábornok nekünk’, szeretett s szerető testvéreid, vérrokonaid mellett mi Gerjeniek voltunk a te tágabbi családod 1 nemcsak ajkadon volt oly gyakran a szó : hogy áll Gerjen, hogy vannak a G.-rjeniek ? hanem szivedben is voltunk mindenha, -hiszen mint a. sebesült oroszlán, mely érzi végét, atyai barlangjába menekül, hogy ne lássák kínját, fájdalmait, Te is ide siettél kedves Gerjenedbe, hogy epedtél, hogy sóvárogtál haza s arra a gőzhajóra melyen utolsó haza-utadat tetted, és haza jöttél ide . . . meghalni! — Utolsó hires leveled itt van előttem: »nagyon rosszul voltam az éjjel, majd meg fulladtam, látogatásokat sem nem adhatott, sem nem fogadhatok. Ebédre nem mehetek 1—2 hónap előtt, ha ugyan helyre jöhetek még valaha.« megkönyeztem leveledet, mert éreztem, hogy a sejtelem aligha fog csalni, — és sajnos nem is csalt meg, elég hamar szomorú valósággá vált.

Mint nagy katonával, mint magasan kiemelkedő hadvezéri talentummal majd, hiszem, foglalkozni fog bőven a haditörténet. E í az elhunytnak egy szerény, de igaz tisztelője, néhány vonással akarok áldozni emlékének.

Hogy madi Kovács György az előkelő bár, de köznemes családból származott ember oly I á- mulatosan szép pályát futott, s oly magas ka onai méltóságot oly gyorsan ért el (34 éves korában — rendkívüli dolog egyszerű nemesembernél — már táborszernagy volt) annak titka, hogy ritka szép tehetsége s kiváló alapos képzettsége me lett vasszorgalmu, vasakaratu, kötelességtudó, s a kötelességet teljesítő, Király és Haza iránt egyed > hűségű, felsőbbeket és alsóbbakat, nagyokat es kicsinyeket egyaránt szerető és megbecsülő vob !

A pózolás nélküli nemes egyszerus g volt az q. patinaja ; volt egyéniségében valami megkap ), mely egyszerre foglyul ejtette a sziveket, mim mar es az igazán nagy embereknél lenni szokott

Katona, nagy k itona volt, ki szivvd-Iélekkel szerelte hivatását, politizálni nem szeretett — legalább előttem, ki 14 év óta volt un szerencsés U-