Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-14 / 28. szám
28. szám. XI. évfolyam. Szegzárd, 1901. julius 14. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ar : I Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . S > Negyed évre . . 3 » I Egy szám ára . . 24 fillér. \ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékei'en megállapitot árszabály szerint számíttatnak. Az állami tisztviselők mozgalma. Az állami tisztviselők mozgalma napról- napra nagyobb hullámokat kavar fel. Az ország minden részében megmozdultak az állami tisztviselők. Gyüléseznek, memorandumokat szerkesztenek, deputaciókat menesz- tenek, hogy bajaikat az illetékes tényezők előtt feltárják és azoknak orvoslását kieszközöljék. Az állami tisztviselőknek anyagi helyzete bizony éppenséggel nem rózsás. Keserves küzdelem az életük, állandó vívódás a nehéz életviszonyokkal. Szellemi és fizikai munkája mellett, a melyet a magyar állami tisztviselő manapság végezni kénytelen, fizetése szegényes. Amellett a társadalom az intelligencia legjavát képező tisztviselőkkel szemben fokozódó igényeket támaszt, a melyeket ők szerény anyagi javadalmazásuk mellett kielégíteni nem képesek. Az állami tisztviselők általánosságban a következő követeléseket hangoztatják: 1. A tisztviselői fizetések tekintélyes fölemelését. 2. A lakáspénzek javítását és méltányos beosztását a fővárosban és a vidéken egyaránt. 3. A szolgálati pragmatika szabályozását.4. Az állami tisztviselők gyermekei részére az állami intézetek részéről bizonyos lényeges kedvezményeket, mint például az állami tanintézetekben való ingyenes ellátást, teljes tandíjmentességet. 5. A nyugdíjtörvénynek úgy a tisztviselők szolgálati idejére, mint özvegyeik ellátására és gyermekeik nevelési pótlékára vonatkozó kedvező módosítását. iMindezeknek az igényeknek és követeléseknek jogosultságát senki el nem vitathatja. A magyar állami tisztviselői kar fogalma tulajdonképen csak 1867 óta létezik. A köztisztség azelőtt .Magyarországon úgyszólván »nobile officiumot« képezett. 1867 óta azonban Magyarország állami és társa- dasmi életében óriási változások és átala* kulások történtek. Maguknak az állami tisztviselőknek száma tízezrekkel szaporodott és igy is alig képesek az állami gépezet gyors és szabatos működését biztosítani. Ezen átalakítási processusban az állami tisztviselőknek anyagi helyzete nem részesülhetett idáig megfelelő figyelemben és is- tápolásban. Nem a jószándékon múlt, hanem az ország anyagi erején. Ügy a kulturális, mint a gazdasági berendezkedés az utóbbi évtizedek alatt annyira kimerítette az állam anyagi erejét, hogy ezen fokozatos kulturális és gazdasági haladás újabb és újabb feladatokat rótt csak az állami tisztviselőkre, a nélkül, hogy az ő anyagi helyzetük eme változott viszonyoknak megfelelően szintén javult volna. Az államháztartás keretében áz amúgy is súlyos közterhek emelése nélkül csupán foltozgatni lehetett az állami tisztviselők bajain és csak lassú tempóban indult meg és csak szerény méreteket birt idáig ölteni az állami tisztviselők anyagi helyzetének javítására irányuló állami akció. Mindenkinek el kell ilyen körülmények között ismernie, hogy a tisztviselőknek mozgalma indokolt és követeléseik jogosultak, valamint az sem szorul bizonyításra, hogy a tisztviselői kar anyagi helyzetének javítása nem csupán a tisztviselőknek képezi érdekét, hanem ez valósággal közérdek és közszükséglet, annyira össze vannak nőve a tisztviselői karnak életszálai a többi állami és társadalmi szervekkel. A mennyire azonban egész szivvel és lélekkel helyeseljük és támogatjuk a tisztviselői kar országos mozgalmát és a menynyire igazságosnak és jogosnak tartjuk az ő törekvéseiket, ép annyira kívánjuk az ő igaz ügyük érdekében, hogy ne menjenek túlzásba és ne vigyék szertelenségig ezt a mozgalmat, a mi okvetlenül bekövetkezik, ha a mozgalom mesterséges tovább terjedésének czéltudatos beavatkozással útját nem állják. Mert hogy minden kis községben, a hol csak 3—4 állami tisztviselő működik, összeülnek, tanácskoznak a tisztviselők, más-más tervezeteket készítenek stb., ebből csak zűrzavar és káosz származhatik, ami az ügy sikere helyett annak elposványosodását eredményezhetné. Mi pedig komolyan óhajtanánk, hogy az állami tisztviselőknek mozgalmát siker koronázza. TARCA. Mosolygó Sárika. * Mosolygó Sárika Könnyes arczocskája Mennyi — mennyi bánat Fájdalom ült rája. A minap temették Az édes mamáját, Elhagyta örökre Édes Sárikáját. Nézzétek szegénykét! Megy a temetőbe, Viszi koszorúját Kicsi kis kezébe. Leül a sirhantra, Öleli a fejfát, — Anyám ! miért hagytad Egyedül Sárikát ? * Huszár Jánosnénak, a belecskai jegyző szép tehetségű feleségének legközelebb külön kötetben megjelenendő gyermekversei közül mutatványul hozzuk ezt a kedves verset. Nincs, a ki csókolná Arczocskám, kezecském ! Nincs, a ki mondaná: Óh, én egyetlenkém ! Nincsen, a ki reggel Ruhácskám rám adja, Arczocskám megmossa, Csókjával halmozza I Igy panaszkodik most Az árva Sárika, De nincsen senki — ki Panaszát hallgassa. Vigasztaljátok őt! Szeressétek — lányok! Feledje el ezt a Nagy — nagy árvaságot! HUSZÁRNÉ BALOGH JOLÁN. A meggyilkolt gerlicze. André Lemoyne. A férfit Lórinak hívták; a nőt Myrthának. De nagyon régen, sok ezer évvel ezelőtt. Polyneziában történt, a forró égöv egyik szigetén; ott, az egyenlítő táján, a hatalmas pillangók hazájában, hol a smaragdzöldbe játszó növényzet mindenütt édes illatot lehel; a hol mindenféle arany s drágakő csillog; s a hol a lant-madár honol. Lóri és Myrtha imádták egymást. A mint először meglátták egymást, örökre az egymáséi is voltak. Az öreg apák, komoly, fehér szakállu emberek, szívesen beleegyeztek egybekelésükbe, s a család főpapja megáldotta szerelmüket. A lány tizenkét esztendős lehetett; a fiú legfeljebb tizenöt. De asszony, férfi egyaránt korán érik ama forró égöv alatt. Se fekete, se fehér bőrüeknek nem mondhatók ; inkább sárgásak, bőrük mintha bronz szint játszott volna. Ruházatuk könnyű lepelből állott, melyet de- rakuk körül hordtak, vagy csak egy hatalmas pálmalevél födte testüket. Végtelenül, teljesen szerették egymást; boldogabbak voltak, mint Ádám és Éva, mert nem volt eltiltva a tudásfája gyümölcsének élvezete. Minden gyümölcsbe belekóstolhattak: a báná- nok, a narancs és kenyérfák gyümölcsébe, minden csörgedező forrásnál olthatták szomjukat s kölcsönösen gyönyörködhettek a viz tükrében szemlélve saját képmásukat.
