Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-23 / 25. szám
XL évfolyam. 25. szám. Szegzárd, 1901. juiiius 23. TOLNAVARMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FEEENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések méreékel'en megáll&pitot árszabály szerint számíttatnak. I Előfizetési ár : Egész évre . . . 12 korona. Fél évre . . . « » Negyed évre . . 3 » I Egy szám ára . . 24 fillér. | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó| ivatalon kívül elfogad Krammer Vil- | mos könyvkereskedése Szegzárdon. A megyei pénztárak megszüntetése. A közigazgatás bonyolult szálainak rendezése s az eljárás egyszerűsítése érdekében hozott s mindenütt örömmel fogadott törvény után, Széli Kálmán miniszter- elnök benyújtotta már a képviselőházhoz a vármegyei pénztárak megszüntetésére, illetőleg államosítására vonatkozó törvény- javaslatát is. Ezt az utóbbi törvényjavaslatot az érdekelteken és elfogultakon ki vül szintén országszerte megelégedéssel és a kormányelnök iránti teljes elismeréssel fogadták; egyes ellenzéki képviselő próbál még köny- nyeket sírni és gyászdalt zengeni az »alkotmány védbástyáinak« pusztulása fölött, mert immár közeledünk a közigazgatás teljes államosítása felé! Törvény mondotta már ki, hogy a vármegyékben a közigazgatás állami feladatot képez; mert ez a kívánság már harmincz- éves, s ennek fokozatos végrehajtásának megközelítését képezi az a két törvény, a melyet a kormányelnök a közigazgatás mindennapos bajainak gyors és alapos orvoslása érdekében a képviselőház utolsó ülésszakában még törvényerőre akar emeltetni. A megyei pénztárak államosítását a nagyközönség évek óta hangosan óhajtotta sokféle okból. A kényelmi ok volt a legkisebb ezek között: az t. i. hogy ne legyen kénytelen a különböző pénztárakat külön- külön fölkeresni; legfontosabb ok volt az, hogy legtöbb helyen a hatályos ellenőrzés hiánya miatt és a primitiv pénzkezelés mellett a pénzét nem érezte teljes biztonságban és mert tényleg igen gyakran fordultak elő pénztári visszaélések és pénzeltünések. A törvényjavaslat részletes indokolása valóban megdöbbentő és talán kissé erős kritikáját nyújtja á vármegyei és gyámpénztári kezelés jelenlegi rendszerének, mely az egyéni bizalom ingatag alapjaira van fektetve s úgy a szakszerű, valamint a lelki- ismeretes ellenőrzés kellő biztosítékainak hiányaival szűkölködik. Az indokolás szeli nt továbbá ezen primitiv, tökéletlen ellenőrzés, a vagyonkezelés és számtartásra szükséges szakértelem teljes hiánya folytán egyes vármegyékben nemcsak szabálytalan, hanem egyenesen törvényellenes gyakorlat kapott lábra. Legtöbb helyen pedig lassú, döczögős a megyei pénztár kezelése. A gyámpénztárakat, mint az indokolás kifejti, eddig minden vármegyében más rendszer és más elvek szerűit kezelték; abban azonban azonban majdnem valamennyi gyámpénztár megegyezett, hogy az árvák kiutalásra váró pénzeit heteken, hónapokon keresztül jogtalanul visszatartották ; a tör- lesztéses kölcsönök esedékes részleteinek behajtása körül észlelt példátlan hanyagság folytán évről-évre szaporodtak a behajthatatlanná vált követelések. Az elkallódott pénzeket persze a megyének kellett megfizetni. De a. megye a közönség zsebéből fizet. így tehát végső fokban ezen vármegyei gazdálkodásnak a nagyközönség adta meg az árát, mert a. gyámpénztári sikkasztok anyagi felelősségét vajmi csekély mértékben lehet vala igénybe venni. A hiányok fedezésére bizony legtöbb esetben pótadókat kellett kivetni, ami ismét a nagy közönség rovására ment. Ezért kívánták már évtizedek óta országszerte a megyei pénztárak államosítását, s azért fogadja az egész közvélemény szívesen ezt a törvényjavaslatot, mely egy ósdi pénzkezelési rendszer eltüntetésére van hivatva, mert az. uj törvény egyik főczélja az, hogy szigorú számonkérés és a megkívánt szakértelemmel keresztülvitt vagyonkezelés, valamint a jövedelmek okszerű kihasználása és a takarékosság szigorú alkalmazása mellett a megyék és községek zilált pénzügyi viszonyai végre-valahára rendbe jöjjenek. Az uj törvény a megye vagyonához nem nyúl, csak a pénzkezelés ellenőrzésére és a vagyon biztosítására tesz hatásos intézkedéseket. Azért tehát csodáljuk laptársunk vezércikkírójának harcias kirohanásait, melyekben a nála megszokott szelíd, nyugodt és higgadt modort megtagadva, nyílt »lázitás- saU fenyegetődzik, ha a kormány az árvapénztárból felvett kölcsönöket föl meri mondani az adósoknak ! T A R C A. Pillangó. Megittasodva hamvas kelyheken Parányi pille hova, merre szállsz ? Himporszivárványfödte szárnyakon Csapongva, nyugtot nem találsz. — A vergődésed nézem. Szegény pillangó, boldog balga te, A szellő visz, a merre ő akar, Könnyelmű tested harmat fojtja meg, Lepergő rózsák szirma eltakar. — S te nem tudsz semmirőlSzegény lelkem, te balga pille te, Himporszivárványfödte szárnyon szállsz, Valami hiv, de nem tudod hová, De szállsz utána s nyugtot nem találsz, — A vergődésed érzem. Ezer virágnak illata maraszt, Ezer virágtól el keil újra válnod, Pillangósors fürödni fenyözönben Alkonyba veszve kergetni egy álmot, — Egy hiú lepkeálmot. Lys-Noir. • • < >tödször. — A »TOLNAVÄRMEGYE« eredni tárczája. — — Irta: Molnár Gyula. — Arnóthy, 40 éves; magas, széles vállak, vöröses-barna szakáll s bajusz, élénk, barna szemek, a duzzadt ajkak körül állandóan hízelgő mosoly. Az alak elegáns és divatos, az arcz rokonszenvesA bár határozottan ravasz. Mária, a felesége, 28 éves, elhízott termet, ‘ széles csípők, az arcz gömbölyű, fölötte egyszerű, j a tekintet jóságos, minden mélység nélküli. Amelie, nevelőnő, 20 éves, sugár alak, ábrándos, szőke fej, világos, kék szemekkel. A hosz- szu nyak sajátszerü leányos bájt kölcsönöz lényének. Klárika, 5 éves, fürtös babaarcz, mitsem mondó szemek, amelyek állandóan játékot látszanak keresni. Gyermekszpba. Nagyobb és kisebb ágy, könyvszekrény, nagy asztal, melyen szétszórtan mindenféle képeskönyvek, ákom-bákomos irka firkák. A szőnyegen egy sereg kisebb-nagyobb, szőke és barna baba Az ablaknál női íróasztal. [Amelie az íróasztalnál levelet ir, a kis Klárika a szőnyegen hentereg s babát öltöztet. Arnóthy 1 halkan kinyitja az ajtót s bedugja fejét), Amelie. » ... s ha tudnátok mennyire vágyom inár haza, közétek — édes anyám ölelő karjai közé s piczi hugocskáim csókjai után —.« Arnő/hy. (Halkan bejött Amelie háta mögé állva, a levélbe pislogj Klárika. (Föltekint, megpillantja Arnóthyt, babáját nyújtja feléje.) Hogy tetszik neked, papa, ez a sárga ruha ? Amelie. (Riadtan tekint hátra, hirtelen eltakarja a levelét föláll, mélyen elpirul.) Ah! nem is vettem észre. Arnóthy. (Lehajol Klárika babája után.) Folytassa, kedves Amelie! Ez a sárga ruha szép, de jobban illenék ez a piros — meg ez a kék szalag. Láss hozzá s öltöztesd föl újra. « Klárika: (Visszakapja a babát, s hamar öltöztetni kezdi a piros ruhába.) Ha gondolod papa, megteszem a kedvedért. Arnóthy. (Amefie felé fordulva.) Miért nem folytatja? Amelie. (Zavartan.) Ó, hisz ráérek még . . . Arnóthy. (Leül, egy pillanatig maga elé néz aztán föltekint Amelie arczába, mintha gondolatait akarná fürkészni.) Mondja csak: annyira vágyódik haza ? Amelie. Istenem, több mint egy éve, hogy nem voltam otthon. Arnóthy. Hát mikor akarna utazni? Amelie. Egyelőre nem is gondolok rá. Schweicz messze van ... és az utazás költséges dolog. Arnóthy. És ha azok a költségek, mint a mesebeli sült galambok az égből alápottyannínak ? Amel’e. Nem szoktak azok alápottyanni 1 Arnóthy. No, de tegyük föl, hogy mégis . . . hiszen az ember megütheti a főnyereményt is . . . Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
