Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-07 / 14. szám

1901. április 7. TOLNA VÁRMEGYE. 3. — Bucsubankett. Klie Lajos újonnan kine­vezett sásdi járásbiró távozása alkalmából birótársai és az ügyvédi kar múlt szombaton bucsuvacsorát rendeztek a »Szegzárd Szálló« saroktermében. Se/cz József törvényszéki elnök sógorának elhalálozása miatt nem vehetett részt a banketten, melyen az ügyvédi kar nevében Toith Ödön búcsúztatta leg­először a biróság munkás, kiváló tehetségű, rokon­szenves tagját, kinek távozását őszintén sajnálják, kiknek alkalmuk volt az ő egyéni tulajdonait meg­ismerni. A törvényszék nevében Birvy Béla, a járásbíróság nevében dr. Pesthy Pál köszöntötte föl Kliet, kire különben a társaság majd minden tagja mondott tósztot. Az emelkedett hangulatban lefolyt bucsuvacsorán részt vettek még a bíróság és ügy­védi kar tagjain kívül Módly László vármegyei főpénztárnok, a távozó biró ipa, valamint Borsody Lajos hitelbanki igazgató és dr. Éry Márton. — Adomány. A duna-szent-györgyi hitelszö­vetkezet az ottani menedékház czéljaira 100 és az iskola részére 48 koronát adományozott. — Iparosok dalosköre. Andre István, a Szeg- zárdi Ált. Ipartestület elnöke és Ketskés Elek szeg- zárd-ujvárosi kántor és lapunk belmunkatársa — azon fáradoznak, hogy városunkban egy iparos dalkört létesítsenek. — A Döry-ménes. Magyarország egyik híres­sége a dombóvári D ö r y -ménes. Döry József az elsőrangú méntelep tulajdonosa, kinek lovai külföldi udvaroknál is becsültté tették a magyar lovat. Az elmúlt héten a földmivelésügyi minisztérium lóte­nyésztési osztályának kiküldöttei: Losoncy Mihály miniszteri tanácsos és Budaházy Kálmán miniszteri titkár, Dombovárott jártak, hogy Döry József mé­neséből lovakat vásároljanak az állam részére. Vet­tek is huszonhét darab méncsikót, darabját 1600 koronáért. A csikók valamennyien a »Dombóvár« nevet viselik és ezt a nevet meg is tartják, csu­pán számmal lesznek megkülönböztetve. Dombóvár­ról Tüskére és Leperdre mentek a vásárlók hasonló célból. — Tüzek. Már szinte megszoktuk, hogy, ha kongatnak, a református-negyed felé fordítsuk te­kintetünket. Április 1-én este fél 8 órakor özvegy Ranga Gáborné és Majsai György Szjkszai háza állott lángokban. — Március 28-án Pakson volt tűz, Huszár Elek nyug. mérnök présháza égett le. Még Alsó-Meggyes pusztán és Lápafőn volt az utóbbi napokban tűz. Alsó-Meggyesen Eszíerházy Miklós herceg uradalmán ütött ki a tűz. Több gazdasági épület elhamvadt. A kár meghaladja a 10.000 koronát. Lápafőn Niczcr Bernát istállója és gazda­sági épületei égtek le. A kár 4000 korona. — Szalonka-vadászatok Dombóvárról Írják lapunknak, hogy Döry Jenő vaszari vadászterüfe- tén az idén rendkívül sok a szalonka. Eddig Va- szaron 6p darabot lőttek és pedig: Döry Jenő 13, Döry Jenőné 7, Döry Etti 4, Döry Pál 2, Döry Ödön 11, Döry Hugó 3, ifj. Döry Jenő 18, Sztan- kovánszky János 4, Simontsits Elemér 1, Reich Oszkár 1, a személyzet 5 darabot. Az eredmény rendkívüli, mert tavaly csak 22, 1899-ben pedig csak 30 drb esett az idény végéig, az idén pedig még tart a saison ! A szalonkák nagy számán kí­vül az aránytalan különbséghez az is hozzájárult, hogy az általánosan mint kitűnő lövő ismeretes ifjabb Döry Jenő a folyó évben első Ízben vett részt a vaszari szalonka-vadászatokon. — Tamá­siból is sikerült szalonkavadászat hírét veszszük; ott ugyanis 7 puskás egy esti lesen 14 szalonkát és egy cserszajkót lőtt 17 lövésre. E ritka szép eredménynyel záródott esti les a rácvölgyi erdőben volt március 28-án. — Államsegély. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Ravasz Lajos dunaföldvári ág. ev. is­kola tanító fizetésének kiegészítésére 710 K. ál­lamsegélyt engedélyezett.-- A piactér rendezése. A szegzárdi templom melletti piactér rendezése érdekében tudvalevőleg sokszor panaszkodott a vásárló és eladó közönség, mert esős időben bokáig érő sárban kell gazol­inok, száraz időben pedig alig eltűrhető port kell nyelnie a közönségnek. Mint már jeleztük, az ala­pítványi uradalom rokonszenves, uj felügyelője, Tomcsányi Lajos, a közönség jogos és méltányos panaszán akként akar segíteni, hogy a helypénz- szedési jogot élvező alapítványi uradalom központi vezetőségénél ajánlani fogja a piactér kikövezteté- sét. Teljes elismerést s a közönség köszönetét ér­demli meg ezen nagyon régóta hangoztatott óhaj megvalósítása érdekében tett elhatározásáért, de talán még alaposabban meg lehetne oldani a kér­dést és az állandó elégedetlenségnek és panaszok­nak egyszersmindenkorra végét vetni, ha a köve­zés helyett a piactér helyét aszfalttal burkoltatnák be, most a mikor a város főbb utcáin is ezt al­kalmazzák. így aztán a sár és por miatt felpana­szolt bajok is megszűnnének, s az uradalom is állandó, kifogástalan burkolatot csináltatna, a mit a közönség hálával fogadna. A város lakosságának méltányos igényei és szükségletei iránt élénk ér­deklődéssel és jóindulattal viseltető felügyelő ur talán ez irányban sikerrel kezdeményezhetne fölöt- tes hatóságánál, mert ennek szükséges voltáról könnyen meggyőzhetné az uradalom központi kor­mányzatát. gadta el demmisszióját, csak ideiglenesen felmenté, 21.000 frt évi járandósággal. A nyár (1848) eseményei reám nézve kínosak valának; naponta nőtt ellenszenvem az uj rend, vagy jobban mondva rendellenesség iránt és vilá­gosan állt előttem biztos romlásunk. Csak Zichy Máriával mertem őszintén beszélni, férjem folytonos aggodalomban élve, nem nyilvánitá gondolatait, de ugylátszék, hogy az uj áramlat követője. Nemsokára megőrült Széchenyi, ki előre látta, hogy a fanati­kusok az országot örvénybe sodorják. E végzetes év lefolyása mindenkinek emlékében él : én naplót vezettem róla »1848 három utolsó hónapja« felirat­tal, mely irataim közt feltalálható. Az újév (1849) napja is szomorúan köszönt be : a iniszlai templomban Kossuthnak egy iszo­nyatos proklamációját olvasták fel és én hallatára rosszul lettem, csaknem eszméletet vesztve, azonban nem bátorkodtam a templomot elhagyni a feltűnés és a polgárság fenyegető magatartása miatt, noha azelőtt milyen népszerű valék közöttük. Elsietve innét, berendeztem pesti lakásomat, melyhez a bú­torokat hű komornyikom csak ügy gyei bajjal ment­hette ki Pozsonyból. Windischgrätz Budán, Kos­suth Debreczenben kormányozott. Férjemet, magát igazolandó, felidézték, mert a cs. biztos, Gaál Eduárd vádat emelt ellene egy levél alapján, melyet a külföldre menekült K. M. papirkosarában dara­bokra tépve talált és összeragasztott. Férjem véde­kezett és cáfoló adatok beszerzésére leutazott Auguszhoz, nehány órával a dunai hajóhid leége- tése előtt, én visszamaradtam anyámmal, ki fogatai felérkezésére várakozott. April 22-én Tihanyinéval a nemzeti színházban voltunk, gr. Schlick a páho­lyunkban, a nézőtér is tele fehér egyenruhásokkal, midőn Bajzáik Rudolf bejött és suttogva mondá : lássák a földszint ma még csupa fehér kabát s már holnap honvédek ugyanitt. Mi bámultunk szavain, de igaza lett, mert másnap az osztrákok legnagyobb titokban eszközölték visszavonulásukat és egy-szerre minden ablakból a nemzeti zászló lengett. Én e látványon örömömben sírva fakadtam és a Szervi­ták templomában Isten előtt leborulva, hálát fohász- kodék, hogy nemzetünk megmenthető becsületét, bármi is következzék még azután. Május 3-án megint színházban voltunk, de akkor már honvédek jöttek páholyunkba, Csuzy, Paiay ezredesek s Rudnyánszky Iván, velünk szemben Klapka, Aulich és más tá­bornokok : erősen álliták, hogy Budavárát, hol Hentzi 4000 emberrel maradt, azonnal beveendjük. Meg is kezdődött rögtön az ostrom, de mint hozzá­értők mondják, nem célszerűen és tartott 21 éig. Görgey az összes haderőt itt központositá, mig ez alatt Jellachich fáradt, a futásban és dőzsöléstől demoralizált seregét kényelmes haladásban békén hagyták Slavouiába vonulni, legjobb bizonyítékául, hogy népünk loyális volt királya iránt, és Windisch- grátz szintén háboritlanul nyomulhatott Bécsig; a magyar sereg pedig, mint madár a lépen, Buda előtt fennakadt, vesztegelt. Ez volt romlásunk oko­zója, a nemzet javának hite megtört, mi jót sem várva a kormányon levő szereplőktől. Ha fel nem ébred a gyűlölet a radikálisok uralma ellen és a nemzet egy része nem helyezi a rend helyreállítá­sába való reményét az osztrákokba: valamennyi orosz sem győzi le a magyart. Ó vájjon képes-e — Az iparos tanulók munkáinak kiállítása. A »Szegzárdi Alt. Ipartestület« elhatározta, hogy ezidén az iparos-tanulók munkáiból kiállítást rendez. A napokban tartott Jparhatósági bizottsági ülésen ki is jelölték azokat a megbizottakat, akik a mű­helyeket abból a célból is látogatni fogják, hogy ellenőrizzék, váljon a tanuló a bemutatandó tár­gyakat maga késziti-e ? A miniszter is, az iparos­testület is több dijat tűz ki a tanulók számára. Kívánatos, hogy az iparos-gazdák időt és alkalmat adjanak tanulóiknak a munkálkodásra, hiszen a tanulókat ért kitüntetés az ő dicsőségük. — Névmagyarosítás. Wurm Ignác, hőgyészi illetőségű, bpesti lakos vezetéknevét »Gyengői-re; Bloch Sándor tolnai lakos és leánya pedig * Bar­id i- ra változtatta. — Emberélet huszonhét tojásért. Március 31-én Zsikó János (Borzas) alsó­nyéki lakos agyonütötte Bárdos Ferenc decsi lakost. Bárdos szolgája volt Zsikónak, s csak néhány nappal ezelőtt hagyta ott gaz­dáját. Március 31-én visszament Zsikóhoz, hogy a még ott maradt ingóságait is el­vigye ; Zsikó ki is adta néki ezeket, de mielőtt Bárdos eltávozott volna, szemére vetette, hogy a szolgálata alatt elveszett 27 tojást ő lopta el. E miatt szóváltásba elegyedtek, és Zsikó előbb mellbe lökte, . majd egy karóval úgy fejbe ütötte Bárdost, hogy az másnap, az ütés következtében, meghalt. — Uj hivatalszolga. A pécsi kir. főügyész Marton István dunaföldvári kir. járásbirósági hiva­talszolgát a szegzárdi kir. ügyészséghez III. osztá­lyú hivatalszolgává nevezte ki. — Az üzleti reklámok és a miniszter. Hege­dűs Sándor keresk. miniszter rendeletet adott ki az üzleti reklámok dolgában, amelyben a reklámo­zás szabadságát messzire kiterjeszti és az ezúton elkövetett kihágásokat csak magán vádra engedi üldözni. Igen érdekes, hogy a miniszter rendeleté­nek bevezető részében rendeletének indító okául azt hozza fel, hogy a napilapok éles kritika tár­gyává tették a kihágási bíróságok által eddig kö­vetett eljárást. Nevezetes kijelentés, mert ezáltal a miniszter a tisztességes sajtó nagy hatalmát hiva­talosan is elösmeri. — Csőd. A szegzárdi kir. törvényszék Gan­zer János és neje Szekeres Mária tolnai lakosok ellen a csődöt megnyitotta. Tömeggondnok: dr. Pirnitzer Béla szegzárdi ügyvéd, helyettese Brest- mayer József tolnai ügyvéd. Csődbiztos : dr. Son- newend Frigyes törvényszéki biró. egy honfiú-kebel még örömet érezni október 6-ika és Komárom átadása óta ? Zord napok következ­tek, a megaláztatás, a leigázás napjai : egyenként fosztottak meg mindattól mi előttünk szent volt és elkobozták végül nemzetiségünket: de elérték azt is : hogy az imént még széthúzó magyar egyesült a gyűlöletben és törekvésben lerázni a rabláncokat. Ily hangulatban érkeztem 1849 késő őszén Pestre; az aradi vértanuk, Csányi, Jeszenák már kiszenvedtek; — Csapó Vilmos családját itt talál­tam, Vilmost magát Aradra várfogságba hurcolták ; Bezerédj Pista, Fiáik, Fördös az Uj-épületben szen­vedtek, a haldokló Ujváryt a Károly-kaszárnya kórházába helyezték át. Én el valék tökélve teljes visszavonultságban élni és kerülve a nyilvánossá­got, minden ünnepi meghívót visszautasiték; de végre férjem mégis reákényszeritett, hogy üldözte­tése enyhítése és sok compromiüált jó barátunk ér­dekében érintkezzem az uralomra jutott, irántam na­gyon is előzékeny körökkel. így fogadtam kény­szerűségből br. Geringer helytartót, Machio parancs­nokot, sőt magát Haynaut is ! S nem feledem el soha azon iszonyú benyomást, midőn szégyentől le­sújtva, a szörnyeteg diszebédjén először kelle meg­jelennem. Haynau mellettem ült és elbeszélé egész élettörténetét, magatartásának és cselekedeteinek indokait az olasz- és magyarországi forradalmak alatt; dicsekedék, hogy a halálitéletek hozatalánál mily nyugodt maradt a »lelkiismerete« és annyit emlegeté lelki nyugalmát, hogy nyilván az ellenke­zőjét látszék érezni. Velem szemben Keglevich Gá­bor ült, ki épen úgy mint én »Sein Brot in Thrä- nen ass.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom