Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-31 / 13. szám
XI. évfolyam. kJ 13. szám. Szegzárd, 1901. március 31. Előfizetési ar : Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . k > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasArnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Var-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KÖPNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FEPENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapít ot árszabály szerint számíttatnak. 4 közig.izgafiís egyszerűsítése. Együtt fekszik már a belügyminisztériumban a rengeteg irás, melyben az ország egyes városai és vármegyéi mondanak véleményt arról, hogyan lehet a közigazgatást egyszerűsíteni ? Hogyan lehet elérni azt a célt, hogy haszontalanul kárba ne vesszen annyi idő s a hivatalnokok fizetésére szánt összeg ? Nem is annyira a pénz kérdése a közigazgatás egyszerűsítése, mint inkább az időé, melyet a mostani közigazgatásnál nem lehet kellőképen értékesíteni. Óriási érték vesz kárba azzal az idővel, mely manapság az ügyek elintézéséhez szükséges, továbbá azzal a számos formasággal, melyen az akták keresztiil- mennek, mielőtt véglegesen elintéztetnének. Igazi rákfenéje mai közigazgatásunknak az, hogy nem tud gyorsan elintézni és intézkedni. Evek hosszú sora óta folyton csak egy orvosságát sürgették ennek a bajnak : a közigazgatás államosítását. Gyökeresen uj állapot teremtését várták ettől a hatalmas reformtól, és 15 esztendő óta nem volt kormány, mely nem tartotta volna szükségesuek jelezni, hogy a közigazgatás államosításáról szóló törvény- javaslat munkálatai már ennyire és ennyire haladtak. És minden kormány programijában benfoglaltatott ez a pont, s minden alkalommal a sajtó és a közvélemény általános helyeslésével találkoztak az illetékes helyen elhangzott kijelentések, melyek min- | dig azt hirdették, hogy a közigazgatás államosítása szükséges és be fog következni. Néhány hónap óta azonban úgy tapasztaljuk, hogy a krónika hallgat a nagy államosításról. Helyette egy uj jelszó került forgalomba és a törvényhatóságok részéről sokkal lelkesebben hangoztatják, mint az államosítást. Az uj jelszó : egyszerűsíteni kell a közigazgatást! Ez az uj probléma, melynek megoldásán buzgón töri a fejét az egész Magyarország. Lehetséges, sőt mi nem is hisszük, hogy az uj jelszó a réginek meghalását jelentené, hogy az illetékes tényezők a közigazgatás egyszerűsítésében látnák elérve azt a célt, mely a közigazgatás államosítása kapcsán lebeg az ország előtt. Azt hangoztatták mindig: a vármegyék autonomikus szervezete lejárta magát, nem illik bele a modern élet hatalmasan megszélesedett kereteibe, gátjául szolgál a társadalmi egybeolvadásnak, a kereskedelmi és ipari forgalomnak és az általános, egyöntetű jó közigazgatás- ! nak. Mondották: toldás-foldás nem használ semmit, — tökéletesen uj szei vezetnek kell a régi helyébe lépni. És most nem beszél senki semmit a nagy államosításról; az egyszerűsítés, az ügyvitel gyorsasága, a közigazgatás javítása a régi alapokon : ez foglalkoztatja az elméket s erről tanakodnak a Kárpátoktól az Adriáig. Ismételjük, nem hiszszük, hogy el lenne ejtve a nagy és nehéz probléma s helyette a részletes megoldást, az egyszerüsitést is kielégítőnek tartanák illetékes helyen. Nem hiszszük ezt, mert ez megtagadása lenne annak a programúinak, melyet 15 esztendő óta folyton vallott a hivatalos Magyar- ország. Inkább azt hiszszük, hogy a köz- igazgatás egyszerűsítésével akarják megteremteni azt az alkalmas átmeneti állapotot, melyben sokkal kisebb rázkódtatással lehet megteremteni az állami közigazgatást, mint a jelenlegi állapotban. Ez helyes. A talajt elő kell készíteni, ha uj gyümölcsöt akarunk benne érlelni. A vármegyéket bele kell nevelni az uj világnézetbe, a hivatásnak uj oldalról való felfogásába. Évszázados állapotok, szokások és törvények megváltoztatásáról van szó, egy csapásra ezeket megváltoztatni nem lehet, de nem is szabad. Egyszerűsítsük tehát a közigazgatást, azután államosítsuk. Szép és nagy feladat ám az egyszerűsítés is, méltó arra, hogy minden közigazgatási ember, az írnoktól az alispánig, behatóan és komolyan foglalkozzék vele, mert az egyszerűsítés csakis úgy lesz helyes és alkalmas, ha a közigazgatás minden hivatalos fórumában a legmesszebbre menőleg érvényesül. A belügyminiszterhez beérkezett jelentésekben, melyek az egyes városok és várTÁRCA. Extázis. Nem bírok többe a dalokkal, Egész tenger zúdul főiem ! S én fekszem ringatózva lágyan E tenger csillogó ölén. Rőt alkonyat.. . tavaszi napfény . - - Majd délibáb játszik velem, — Teli szivemből majd kicsordul Ezer zsibongó érzelem. S dalolok mindig : reggel, este, S nem törődöm már semmivel; így csattog, nótáz a madár is: Dalolok, mert dalolni kell, A koboz húrja mind lepattan, Ép rajta már alig akad, De többé nem a fájdalomtól, A dal gyönyörétől szakad! . . . Nem birok többé a dalokkal, Egész tenger zúdul fölém — S én fekszem ringatózva lágyan, E tenger csillogó ölén .,. A bűntény. — Irta: Jean Reibrach. — I. A huszonhárom éves Antoine Joubert tanító volt egy nagyon szegény faluban. Rá nézve a legszebb és legcsábitóbb asszony Fraymondné volt, egy fiatal özvegy, a ki a férje halála óta ebben a faluban élt egy öreg nőrokonánál. Legelőször azért támadt rokonszenv a lelkűkben egymás iránt, mert mind a ketten úgy érezték, hogy számkivetésben élnek. De ez a rokonszenv annál jobban növekedett, minél jobban megismerték egymást. Antoine igénytelen külsejű, csúf és sánta kis emberke volt s épei azért soha el nem árulta volna, bogy a tiszta barátságon kívül egyebet is érez a szép özvegy iránt. Héléne pedig, talán csupa szánalomból, több anyai gyöngédséget tanúsított Antoine iránt, mint szeretetet. Szerelmük olyan volt, mint a hamu alatt a parázs: nem tört ki, de azért melegítette szivüket. Antoine nyugtalankodva látta, hogy Héléne arca egyre sápadtabb s a szemei is meg vannak dagadva, mintha sokat sirna. Észrevette azt is, hogy Héléne mindig nagyon szomorúan mosolyog és sokat sóhajtozik, mintha valami titkos bánata volna. Kérdezni azonban nem mert semmit; megvárta, mig Héléne szükségét érezte a vigasztalásnak és maga mondott el mindent. A férje, a kit nagyon szeretett, szerencsétlen vállalatokba elegyedett, amelyekben minden vagyonát elvesztette, még a felesége hozományát is és végre kétségbeesésében megölte magát. Héléne most azért élt a férje rokonánál, mert ez az öreg asszony, hogy az unokaöcscse házasságát biztosítsa, olyan szerződést kötött vele, hogy minden vagyonát neki ajándékozta, csak a haszon-élvezetet kötve ki magának. Mivel Fraymond gyermek nélkül halt meg, az öreg asszony után mindent az özvegyének, Hélénének kellett örökölnie. Ez az öreg asszony azonban valósággal gyűlölte Hélé- net, s őt okolta Fraymond haláláért is. Mivel tudta, hogy mindent ez az asszony fog örökölni utána, akit annyira gyűlöl: mindent elkövetett, hogy Hé- lénet zaklassa és kínozza. II. Fraymondné helyzete egyre tűrhetetlenebbé vált: éjjel-nappal folyton sírnia kellett. Antoine tőle telhetőleg igyekezett vigasztalni; azt mondotta, hogy egyszer csak vége lesz a szenvedéseinek; az öreg asszony már elmúlt nyolcvan éves, — végre is csak nem élhet örökké! S aztán kétségtelen az is, hogy minél öregebb lesz, annál inkább csillapodik M. KORNIS ARANKA. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
