Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-25 / 12. szám

X. évfolyam. 12. szánt. Szegzárd, 1900. márczius 25. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kívül elfogad Krammer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Mgg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL,. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. fa A lap szellemi részét illető köz- ' lemények, valamint az előlire- j r tések és a hirdetések is a szer- | kesztőséghez intézendők. S Hirdetések mérsékel'en megállapított I árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhívás! 1900. évi április hó 1-vel uj előfizetést nyitunk lapunkra. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése lejár, felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szíves­kedjenek, nehogy a lap szétküldésében fenn­akadás történjék. Előfizetési feltételek : A „Tolnavármegyé“-re : Egész évre ... 12 korona. Fél ...................6 Ne gyed évre . . 3 A „Tolnavármegyé“-re és „Otthon“ ra: Egész évre . . . 16 korona. Fél „ . . . 8 Neg-yed évre . . 4 Hazafias tisztelettel A „T0LNAVÄRMEGYE“ politikai hetilap szerársztősége. A parlamenti helyzet. Csúnyán alakulnak és bonyolódnak is­mét a magyar parlamentben a viszonyok. A Széli Kálmán miniszterelnöksége alatt a béke jegyében megszületett békés és kon­szolidált parlamenti állapotok — sajnos — bizonyos tekintetben az elzüllés utján van­nak, pedig az ország közmegnyugvással és boldog reményekkel üdvözölte végre a szen­vedélyes harcok és elfajult személyes párt- tusák után a béke müvét. Legfőbb ideje is volt már, hogy hazánk­ban a gyülölség és vak pártszenvedély a politikikai küzdelmekből kiküszöböltessenek. Azonban legújabban ismét mit tapasz­talunk ? A felekezetiség réme kisért megint a politikában. Ugrón Gábornak zabszállitási ügyéből, mely már az egyedül illetékes forum : az összeférhetlenségi bizottság előtt vár el­intézésre, minden áron vallás-kérdést akar­nak gyártani Ugrón hívei és abba beleviszik a felekezetiség üszkét. Immár úgy kezdik feltüntetni ezt a kér­dést, mintha az nem volna egyéb, mint a protestánsok erőszakos hajszája a katholikus Ugrón ellen. — A néppárttal különben is szoros barátságban levő Ugron-párttalszem­ben a Kossuth Ferenc-féle függetlenségi és 48-as pártot már elnevezték protestáns párt­nak. Az Ugronnal rokonszenvező sajtó or­gánumok : a Magyarország, Alkotmány és a Budapesti Hirlap már nyíltan hirdetik, hogy az egész zabhistória nem más, mint boszu Ugronnak állásfoglalásáért a kathe- likus autonómia kérdésében és már azt jö- vendelik, hogy a Kossuth-féle függetle?iségi és 48-as párt a legközelebbi választások al­kalmával az egész katholikus világot magá­val szemben fogja találni. Tény az is, hogy az Ugron-Polonyi- Holló-féle pártcsoport a legszorosabb és legbensőbb viszonyban van a néppárttal és a volt nemzeti pártnak egy töredékével. Tény az, hogy a Magyar Szó a pro­testánsok készülődéseiről az önvédelmi harcra tesz célzásokat. Tény az, hogy Tisza Kálmán mint a dunántúli ev. ref. egyházkerület világi fő­gondnoka minapi beszédében konstatálta, hogy újabban némely irányban nálunk is reakcionárius áramlatok jelentkeznek, de azért az aggodalmakat ■» túlzottaknak tartja. Tény az, hogv az Alkotmány újabb időben kétszeres erővel dúl-fúl a protestán­sok ellen, azzal vádolván Tisza Kálmánt és Bánffy Dezsőt, hogy ők a magyar törvény- hozásba és kormányzásba belevitték a pro­testáns szellemet és a protestantizmus szá­mára biztosították a prcpotenciát a magyar közélet minden ágában és az egyházpoliti­kát csak azért csinálták meg, mert a pro­testánsok szövetkezve a zsidókkal és a sza­badkőművesekkel halálos csapást akartak mérni a katholicizmusra. Mi ez, ha nem az újabb felekezeti har­coknak előhírnöke, mint a felekezeti kérdésnek a politikába való újabb erőszakos bele­keverése ? Már már kezdettek lecsillapulni az egy­házpolitikai küzdelmekkel összekötött izgal­TARC A. —K33 + — A király ebédje. Elbeszélés. — A »TOLNAVÁR MEGYE« eredeti tárcája. — Irta : KÁLMÁN DEZSŐ­(Folytatás.) Abban az időben, a mikor a szép Krónika a »Zöld macska« deszkáin jodlirozta a vastag két­értelműségekkel megspékelt Király-utcai kuplékat: elbeszélésünk hőse, a Béni bácsi már tiz éves há­zas ember volt. Boldog férje a szép Pátkai Örzsi- kének, szerető apja gyermekeinek, rendes, pontos gazdaember, hűséges templomba járó, tekintély a községben, kedves embere a papnak, jegyzőnek, tanítónak, de még a főszolgabiró urnák is. Talán éppen ez a nagy tisztesség volt a veszedelme . . . •Sora* volt a falunak, — még pedig fontos sora. Valami régi perben fel kellett menni Buda­pestre a község fejeinek. — Persze hogy Béni bácsi nem maradhatott ki a deputációból. A deputáció eljárván megbízatásában, indult hazafelé s már éppen hajóra szállandó volt, a mi­dőn Béni megijedve felkiált: — Jézus Mária Szent József! A bugyelláriso- mat a vendégfogadóban felejtettem. A vánkosom alatt. Nem hagyhatom oda. Ötven forint nagy summa az ilyen magam fajta embernél. Csak men­jenek haza édes jegyző uram ! Majd megkentem én azt a bugyellárist. A »Sárga rózsa« kocsmárosa jóravaló magyar ember, meg a kellner is jó ciffer- blatt. Nem lopják el azok a szegény ember pén­zét. Csak menjenek kigyelmetek bátran haza ! Ne féltsenek engem. Igaz hogy először vagyok Pesten, de kiismertem már a járást. A deputáció hajóra szállt; Béni bácsi pedig vissza bandukolt a »Sárga rózsádba. — A pénz csakugyan ott volt a még fölvetetlen ágy vánkosa alatt, s Béni bácsi nagy örömmel csúsztat'a be az ősi bugyellárist a kék posztó mándli belső zsebébe. — így se jártam a mióta Kilitiben lakom — mondogató magában s erősen feltette, hogy a dél­utáni hajóval útnak indul. Azonban a fátum könyvében másként volt megírva. Sűrű, fojtó novemberi köd ereszkedett le. A hajó nem indulhatott meg. Béni dacára annak, hogy igen kegyes be­szédű ember vala, most az egyszer nagyon huszá­ros módon kezdte emlegetni a kalendárium külön­féle szentjeit. A »Sárga rózsá«-ba már restelkedett vissza­térni, hanem hát elkezdett barangolni az utcákon. Nézegette a Váczi-utca ragyogó kirakatait, meg­bámulta a »Nagy Kristof«-ot, aztán leballagott a »Rózsa-térre«, »Sebestyén-térre«, betért a »Két Huszárába egy meszely borra, majd a »Zrínyii­ben ivott sört és evett tormásvirslit. Aztán foly­tatta a sétát. — Ejh! — mondogató magában — majd csak elütöm az időt reggelig valahogy. Egyszer csak ott találta magát az »Arany Kéz« cimü ötöd, hatod-rangú vendéglő előtt. — Ni ni! Ez egészen nekem való alkalma­tosság. Be is ment azonnal. Megkérdezte, hogy mit kóstál az éjjeli szállás. Biz az nem sok. Kerekes negyven krajezár. Igaz ugyan, hogy hét-nyolc ágy van egy szobában, de hát ha más ember fiának jó, miért ne lehetne jó ő neki is. Lefoglalt egy ágyat, előre kifizette a negy­ven pénzt, — s aztán újra folytatta a tanulmány­utat. Akkor még Budapest nem volt világváros. A ki egy fél napig keresztül barangolta a belvárost, meg a külvárosok közelebb eső utcáit, az bizony hamar tájékozni tudta magát. Béni bácsi hát nem félt az eltévedéstől. Meg aztán nem is volt a szándéka messze elmenni a belvárosból. A pénzét sem féltette. Az »Arany Kézi­ben kivett a bugyellárisból néhány forintot, azt betette a lajbli zsebbe, aztán pedig a bugyelláris bevándorol1 a nyalka kordován csizma szárába. Egyszer csak a »Zöld Macska« előtt volt. Nem tudott ellent állani a kíváncsiságnak. Bement. Lefizette a csekély belépti dijat. Most nézett igazán nagyott! Hatalmas publikum ! Mágnás, vidéki gentri, blazirt ifjak, festett hajú ifjú öregek, jogász, medikus, technikus, szi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom