Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-18 / 11. szám

2 TOLNA VARMEGYE. 1900. márczius 18. fizetése. Annyi, a mennyit nekem gróf Keg- levich ajánlott ez idő szerint, a ki tanul­tam és tanulok ma is, annyit, a mennyi a világ összes német és francia szabászainak a világ végéig elég lenne, sőt még ma­radna is belőle egypár sötét koponya meg­világítására — itthon. A jobb munkások szintén külföldiek, mert a magyar, a meny­nyire intelligens, annyira kiszámíthatatlan és megbízhatatlan. A valamirevaló tanult- ságu ember nem megy mesterségre. Hiába épit a suszterem négyemeletes házat, hiába független, gazdag ur a meg- magyarosodott szabóm, azért a koldus kis- hivatalnok rokonom mégis azzal fenyegeti a fiát: — Te 1 suszternek adlak, ha rossz bi­zonyítványt hozol az iskolából ! Hogy’ becsülje a magyar gyerek a ránk nézve ma már egyedül üdvözítő ipart, amig a tulajdon szülei az iparosmesterséggel fenyegetik, rémitgetik. Oh fölfordult, bolond állapotok. Kevés itthon a kenyér és becsőditjük a temérdek idegent, hogy még osztozzék rajta. Meg­eszi kenyerünket, kiviszi a pénzünket és hegyibe — lenéz. Es jól teszi. Lenéz ben­nünket a sok külföldi guvernánt, meg az ezer meg ezer »jobbfajta« munkás, aki a pénzünket küldi haza a családjának, itt meg addig kenyéren él. Hány olaszt ismerek ilyent. A tavaszszal a lakásomat tisztittat- tam. Magyar festő-legények hancuroztak benne egy hétig, nem mentek semmire. Cigarettezve könyököltek ki az ablakon és igen szépen fütyültek. A mesternek ki kellett őket cserélni. Külföldiek jöttek he­lyettük és öröm volt nézni a különbséget, — de én sírva örültem neki. Az én magyar szivem megszakad az ilyentől és sohasem szokom meg. Persze, mert csak az oskola­kerülő, komisz kölyköt adják mesterségre. A kivételek előtt földig hajlok, termé­szetesen. Ha színésznő nem volnék, mostani eszemmel azonnal szabóműhelyt nyitnék és meggazdagodnám. Pedig nem ezt tekinte­ném célul, hanem azt, a mire soha még magyar mesterember nem gondolt: hogy jót adjak. Nekünk most. a Vigszinházhoz szabók kellenének, kosztümszabók. Nincs. Külföldit kell behozni 1 Holott annyi tudás­sal, a mennyi egy pör nélkül szűkölködő ügyvédünk fejébe bele ment, Budapest leg­gazdagabb polgára lehetne akármelyik, aki most a diplomájával a zsebében, protek­cióért hajlong nálánál szerencsésebbek előtt, — ha szabóságra adná a fejét. Csakhogy nagyzási hóbortban szenve­dünk egyenkint és összesen egész Magyar- ország. Nagyságosuk és bolonditjuk egymást. Miért nem adott nekem az isten gye­rekeket, hogy megmutatnám, hogyan kell nem protekcióért a lelkét eladó, hanem független, önérzetes, gazdag polgárokat nevelni a hazának. Az egyik fiam lenne lakatosmester és öregségére a Balaton partján épült kis palotájába vonulna vissza, ahol minden ka­rácsonykor összegyűlnének fiai és unokái, akik mind iparosok volnának. A második fiam varga lenne, de olyan, hogy a világ legjobb és legszebb lábbelijeit varrná. Nála dolgoztatna a Balkán összes arisztokráciája. Üzlete volna a Belvárosban és negyven éves korában palotája Budán a vároldalban. A leányom, az női szabó lenne. A kapuján nem az állna, hogy Madame Zsdszé, hanem tiszteletet fogna szerezni a magyar nevének, tudom istenem ! Nem is menne divatért minden tavasz­szal Párisba, hanem öltöztetne minden höl­gyet, művelt ízlésénél fogva, egyénisége szerint. Évadok szerint egy-két más társával, nagy művészekkel divatlapokat rajzoltatna és adna ki. Nagy műveltségű gyermekei mind a műhelyében dolgoznának este hatig, azután hintájuk vinné őket ki a Zugligetbe, széles tornácos házukba, ahol olyan urak volnának, mint a megrendelőik. Függetlenek és boldogok volnának a gyermekeim és nem csúszna-mászna egy sem előszobákban protekciót kunyorálni, a mi már valóságos métely szegény hazánk­ban. És szívfacsaró, hogy már a gyerek is természetesnek találja. Jászai Mari. VARMEGYE. — A vármegyei tisztviselők fizetés­rendezése ügyében gróf Széchenyi Sándor főispán f. hó 21-éré több megyebizottsági tagot értekezletre hivott egybe, hogy ezen rég kívánatos ügy kedvező elintézése biz­tosítva legyen. Tisztviselőink mostoha anyagi ellátásának meg nem javítása, tovább már nem tűrhető 1 Belátta ezt már minden tör­vényhatóság, s igyekezett is a tisztviselők csekély s a mai nehéz megélhetési viszo­nyokkal arányban nem álló fizetéseit a jogos és méltányos kívánalomnak megfelelőleg rendezni, mert a közigazgatás terhes fel­adatait végző tisztviselőknek, ha csak ma­gánvagyonuk nincs, a legnyomasztóbb anyagi gondokkal kell küzdeniük, ami a közszolgálat érdekeire nézve is nagyon hátrányos ; a tisztviselő munkakedvét, ambícióját az anyagi gondok súlya elveszi, s gyakran egészségi állapotára is káros befolyással van. A jó közigazgatás egyik első kelléke az, hogy tisztviselőit a mai kor követelményeinek megfelelő fizetéssel lássa el; e nélkül a viszonyok javulása sehol sem várható. Re­méljük, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai meg fogják adni a módot és lehető­séget arra, hogy a mi tisztviselőink méltá­nyos kívánalmai teljesüljenek. — A pénzügyi szakosztály március hó 22-én délelőtt 10 órakor ülést tart, melyen a pótadó kivetése iránti javaslat kerül tárgyalás alá. — A közigazgatási bizottság mint lapunk múlt számában már jeleztük, március havi ülését folyó hó 20-án, jövő kedden fogja megtartani. — Hirdetmény. A vármegye házipénztáráról, valamint az \%-os házi pénztári pótadó-alapről szerkesztett s az állandó választmány pénzügyi szak­osztálya által is tárgyalt 1899 évi számadás az 1886. évi XXI. t.-cz. 17. §-ának rendelkezéséhez képest, a számvevői véleménynyel s a pénzügyi szakosztály előterjesztésével együtt 1. évi március 13-tól számított 13 nap tartamára a vármegye levéltári helyiségében közszemlére kitétetik. A száma­dásra vonatkozó netáni észrevételek a folyó évi március hóban később meghatározandó és szokásos módon közhírré teendő napon tartandó tavaszi ren­des közgyűlést megelőzőleg legalább is 5 nappal az állandó választmányhoz címezve nyújtandók be. Szegzárd, 1900. március 12. Alispán szabadságon, főjegyző sorozáson : Dr. Éry Márton, II. aljegyző. — A boritaladóra vonatkozó adómentes leszámítás 1900. évi január hó 1-tól nem 56, hanem 50 liternél kezdődik. — A póttartalék nyilvántartásában álló fölszentelt papok, alkalmazott lelkészek, illetőleg segédlelkészek és papi jelleggel biró tanárok mind­addig a besoroztatásuk helye után illetékes sorozó járásban tartandók nyilván, mig valamely más köz­ségben állandó alkalmaztatás által illetőséget sze­reznek és az községi bizonyitványnyal igazolni tudják. (A m. kir. honvédelmi miniszter 1898. évi 31,625. sz. határozata.) — Egyházak a részükre ajándékozott ingat­lanok után illetéket tartoznak fizetni, az illeték- egyenérték fizetésének a kötelezettsége pedig csak 10 év elteltével áll be. (A m. kir. közig, bíróság 15,859/898. számú határozata.) — Községi jegyzőre az illetékezéshez szükséges adatok beszolgáltatásának elmulasztása miatt kivetett birság tárgyában határozni a közig, bíróság nem illetékes. (A m. kir. közig, bíróságnak 10388/899. számú határozata.) HÍREK. — Erzsébet királyné emlékének meg­örökitésére építendő «Örök imádás» tem­ploma részére gróf Széchenyi Sándorné ő nagyméltóságához a múlt héten a követ­kező adományok érkeztek: Gyndly család ........................ 5 írt — kr. Ab affy Gyula és neje .... 2 » — » Dr. Pálföldy Lajos, Dunaföldvár 5 » — » Schneiderbauer József .... 1 » — » Boros Andorné, Dunaföldvár . . 1 » — » Gróf Széchenyi Bertalan ... 25 » — » Grót Széchenyi Sándor ... 25 » — » Gróf Széchenyi Lajos .... 5 » — » Gróf Széchenyi Domonkos . . 5 » — » Gróf Széchenyi Alice .... 5 » — » Gróf Széchenyi Sándorné ... 35 » — » Összesen . 114 frt — kr. Legutóbb közölt gyűjtés 2700 frt 70 kr. Együtt . 2814 frt 70 kr. — Személyi hir. Döry Pál, vármegyénk köz­szeretetben álló alispánja, tegnap este érkezett vissza Abbáziából, hol megrongált egészségi álla­potának helyrehozása végett néhány hétig tartóz­kodott. — Perczel Dezső a képviselőház elnöke ellen a Holló Lajossal vívott párviadal vétsége miatt Ő Fel­sége az eljárást beszüntette, mi által a mentelmi bizottság elé került ügye tárgytalanná vált. Itt meg­említjük, hogy a Kassics Péter szerkesztésében a nyilvánosság kizárásával megjelenő lap otromba és vakmerő rágalmakat közölt Perczel Dezső mint volt bel­ügyminiszter ellen, ki is sajtópert indított a nagy­szájú szerkesztő ellen. — Hetyey Sámuel pécsi püspök már föl­kereste kedvenc nyári tartózkodási helyét, Puszta Szent Lászlót, honnét csakis hivatalos funkcióinak ellátására jön Pécsre, — A szabadság ünnepe. Március tizenötödikének 52-dik évfordulója alkalmá­ból városunk is némileg ünnepi szint öltött, mert a tanintézetekben és néhány középü­leten lengő nemzeti zászló jelezte, hogy március 15-dikének, a szabadság nagy nap­jának emlékét nálunk is megünneplik. Este a polgári olvasókörben ünnepi lakomát tar­tottak, melyen Boda .Vilmos országos kép­viselő, a kör elnöke mondotta el az ünnepi beszédet. Boda Vilmos délben Deesen vett részt az ottani ünnepi lakomán s innen nébányan elkísérték Szegzárdra is az olvasó­köri estélyre. Ezek közül Szél István decsi polgár siket ült felköszöntőt mondott. Tet­szést aratott még Hauk Károly és Borzsák Endre toasztjai is. A szegzárd. polgárok közül Tildy György beszélt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom