Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-16 / 50. szám
1900. december 16. TOLNAVAKMEOTE. — A lokomobil és cséplőgép kezelők tanfolyama az állatin lelaó ipariMiuutian (Budapest Vili. kér. Népszínház utca 8 sz. a.) jövő évi január hó 2*án nyílik meg s april hó 16 i6 tart. E tanlolya- mon a gőzmozuonyok (loki.mobttok) és a cséplőgépek szerkezete es kezelése log taníttatni. Tanulókul felvétetnek a 18. életévöket betöltött, írni és olvasni tudó. önálló lakatosok, kovácsok s a különböző gépgyárak több munkásai, tov..bbá gazdatisztek, birtokosok, géptulajdoitosok. A belépők erkölcsi bizonyuvanyt tartoznak elő- mutatin, a nem önálló munkások ezen kívül, ha munkában állanak, a munkaadó ol kiállítandó munka bizonyítványt, ha nem állanak munkában, munka- könyvuket tartoznak benyújtani. A tandíj 16 korona, a mit a beiratkozás alkalmával kell lefizetni. A bt’irata sok f. évi december hó ij-ik napjától 21 ik napjáig tanainak az intézet helyiségében. Vidékiek a tandíj beküldése mellett levélben j is beiratkozhatnak. A vidékről jövő tanulóknak január 2-ik napján kell szemeiyesen megjelenniük az imézeiben. KÖZÖNSÉG KÖKÉBŐL. Köszönetnyilvánítás. Mindazon jó barátok és ismerősök, kik szeretett nővérünk Rácz Erzsiké elvesztése feletti fájdalmunkat részvétükkel enyhíteni szívesek voltak, fogadják hálás köszönetünket. Szegzárd, 1900. évi deczember 12-én. A gyászoló testvérek nevében: Rácz Ernő és Rácz József. A szegzárdi anyakönyvi hivatal értesítése: 'folyó évi december 8-tól december 15-ig. Született: 9 gyermek, 5 fiú és 4 leány. Kihirdetve : Dürmuller Péter — (Both Magdolnával, Csötönyi Bálint — Gyurioza Paulával, Perlaky József — Halász Emíliával és Tupy János — Odor Erzsébettel. Házasságot kötöttek: Kecskés Ferencz — Mester Katalinnal. Meghaltak: Csanla Ferenez, Racz Erzsébet, Czank István, Herold Bálint, Hückl Jakab, Szabó János. NYÍLTTÉRI________ Nem oda Boda ! Válasz a »Tolnamegyei Közlöny«-nek »Hajsza ellenünk« cimü közleményére. Boda Vilmos ur, úgy is, mint orsz. képviselő, úgy is, mint a »T. K.« szerkesztője, a lap csütörtöki számában »Hajsza ellenünk« cim alatt egy egész vezércikkben vesz mosdóvizet. Pedig tudhatná, hogy a szerecsen-mosás hálátlan dolog. Pilátus módjára kezeit mossa és ártatlan naivsággal állítja, hogy Borzsák Endre ur mindenszentek! közleményében a >kath. vallás hitelvei ellen sértő szándékról szó sem volt.« Mindenekelőtt őszinte köszönetét mondok Boda Vilmos szerkesztő urnák, hogy csekélységemet egy egész vezércikkre méltatni kegyeskedett, kitüntető figyelme igen jól esett; de engedje meg, hogy nagybecsű sorait apróra szedjem s azokat épen hivatásomból kifolyólag kellő értékükre leszállítsam ! Hogy B. E. úr cikkében >a kath. vallás hitelvei ellen sértő szándék fennforgott e, vagy sem, annak megítélésére a t. szerkesztő ur theologiai képzettség hiányában, épen nem hivatott, mert ennek megítéléséhez a hitelvek alapos ismerete és egy kis vallási olvasottság szükséges. Idézhetném a famózus cikk idevágó »ártatlan« mondatait, de kímélni akarom a hitelveket ismerő kath. olvasóközönség jó ízlését. Hogy ezek után a szegzárdi r. k. olvasókör a »T. K.«-t a kör helyiségéből kizárta, ez igen természetes. Ezen csak Boda Vilmos ur ütközik meg. A hitét szerető közönség nem. A kath. kör pedig csak alapszabályszerü kötelességet teljesített, midőn a lapot kizárta. Jól tette. A kizáró határozatra nézve pedig bátorkodom megjegyezni,hogy azt nem kellett »keresztülvinnem«, ment az magától, egyhangúlag. * Ezen rovat alatt közöltekórt nem vállal felelősséget a szerkesztő. A mi a »hajszát« illeti, azt sem én, sem a kath. kör, hanem maga a lap indította meg önmaga ellen. Önhajsza ez t. szerkesztő ur ! Politikai öngyilkossági kísérlet ! Kellett ez Önnek Kár volt a >Tövisek«- ért feláldozni a rózsákat — az előfizetőket, kik a laptól csömört kapva, visszaküldik azt. Mindezek előrebocsátása után tartozom magamnak az elégtétellel, hogy elmondjam az olvasó- közönségnek az okokat, melyek Boda Vilmos urat az ellenem való hajszára indították. A nagy ambíció, mely keblét feszíti, mely csak beteges képzelődés és nyílt célja viselkedésének nem kevesebb, mint az, hogy O akar még egyszer, csak még egyseer, — mint választáskor mondani szokta — a szegzárdi kerületben képviselővé választatni. Ide lyukadnak ki egész viselkedése, villámló cikkei, legutóbbi sorai is. Lázas álmaiban mandátumot, minden bokorban egy ellenjelöltet lát »6«, s »ha zörren egy levél, képviselőjelöltet jőni vél.« De ki tehet erről ? Mit is mond a nóta ! »Semmi--------------semmi íg y kell ennek lenni, Mindenféle mandátumnak Vége szokott lenni!« Hogy nehéz biz’ a politikai nirvánába beletörődni, azt az ő vigasztalására őszinte részvéttel konstatáljuk. De hát lesznek ám társai is. »Ebben leljen írt sebére.« No de legyen vége a tréfának. Ezt is csak azért cselekedtem meg, nehogy azt higyje Boda Vilmos ur, hogy haragszom. Dehogy is. Még »műharag sem feszíti keblemet.« Hanem most olyat mondok, hogy a »nyughatatlan természetű« képviselő urat aligha fogja kellemesen meglepni. Tudja meg Boda Vilmos ur, hogy cikkének két és fél hasábja potyárá Íródott, mert alapja nincs. Ünnepélyesen kijelentem ugyanis, hogy a »Pécsi Közlöny« idézett »elmefuttatását« nem én írtam ! Kötelezem tehát Boda Vilmos urat, hogy lapjában ismerje be és nyilvánosan közölje, hogy vagy tévedett, vagy........................... mikor az idézett elm eíuttatást nekem tulajdonította. Boda Vilmos urnák pedig, ki sem vallást, sem alaposságot, sem biztos informátiókat, sem egyéb dolgokat nem látszik tekintetbe »venni«, szolgálok egy tanácscsal és ezt jó lesz elfogadnia, ne merítse ki lankadt erőit, idő előtt, ne írjon a sorok közt kaució nélküli lapjában politikai szagu cikkeket, ne bántsa a kath. magyart, ne vessen szelet, mert majd vihart arat, ne féltse mandátumát, hisz’ úgyis birtokában marad, számíthat kerületének eddigi kiapadhatatlan, yégtelen türelmére és elnézésére. De meg aztán, mint mondani méltóztatott, »a képviselőválasztástól még kerek hat hónap választ el bennünket ; korán van még korteskedni.« Mert különben úgy járhat, hogy egy szép reggelen »nem találnak a szolgák ágyában se hálósipkát, se hálóköntöst. Tisztára, mindenestül megeszi az — ambíció.« Engem a lap kizáratásában nem vezetett semmi más, mint hivatás-szeretetem, mely kötelességemmé teszi, hogy irtsam a konkolyt. És e hivatást soha semmiféle politikának alá nem rendelem. Azt ajánlom tehát Boda Vilmos urnák, hogy máskor, ha ir, előbb gondolkodjék a tárgy felett, a melyről irni akar. Mert most az egyszer falnak tetszett menni alaptalan gyanúsításával, s azt, valamint a »nemtelen támadás« alacsony lélekből eredő vádját e szavakkal utasítom vissza : Nem oda Boda! Nem mulaszthatom el azonban e helyütt, hogy őszinte örömömnek ne adjak kifejezést a felett, hogy Boda Vilmos ur a szegzárdi r. k. hitközségi tanácsban és iskolaszékben viselt világi elnöki tisztségéről és tagságáról lemondott. Ezt az egyet okosan tette. Debuisset pridem ! Ez a szegzárdi r. k. olvasókör diadala. Érezte a t. szerkesztő ur, hogy nem való oda — áBoda! Különben úgyis legközelebb kibuktatták volna Szegzárd hithű katholikusai. Tehát lemondása sem tudható be neki érdemül. Érezte a szelet. Lemondása csupán a megszimatolt vihar elöl való ügyes menekülés volt. Gratulálok a szegzárdi r. k. hitközségnek és iskolaszéknek. Nem vesztett, csak nyert Boda Vilmos ur lemondásával ! * * * Csak még valamit. Egy csapásra két legyet. A »T. K.« bátorkodik az ifjúsági jubileumi ünnepély rendezését egyben-másban helyteleníteni. Sajnos, a kritikához nincs szerencséje. Roppant tájékozatlansággal dolgozik. Kritikájára a lap szavaival következőkben válaszolok : 1. Csak annyi jegy adatott ki, a mennyi hely rendelkezésre állott. Sőt volt üres hely is a teremben. Ne tessék a dolgokat felületesen és madártávlatból nézegetni és úgy Ítélni. 2. »Jubileumi ünnepélyt ismételni« nem lehet. Ez nem színház. 3. A tűzbiztonságról a »rendező« igenis előre gondoskodott. De, hogy a tűzoltók nem jelentek meg — ez, máig is talány előttem A közönség pedig életbiztonságban, kitünően érezte magát az ünnepélyen s róla lelkesedéssel nyilatkozott; — csak azok gáncsoskodnak ellene, a kik a kath. ünnepélyeken rendesen távollétükkel tüntetnek, s kik a katholicizmust csak hírből ismerik. Végezetül Boda Vilmos ur megnyugtatására kijelentem, hogy szívesen elfogadom és aláírom cikkében önmagáról mondott eme szavait: >A bukott ember olyan, mint az érett (talán »férges«?) gyümölcs, magától lehull, nem szükséges hozzá emberi segítség.« Szegzárd, 1900. december 14-én. Honfitársi üdvözlettel Szabó Géza. főgymn. és polgári isk. hittanár, a szegzárdi rk. olvasókör alelnöke. HIVATALOS HIRDETÉSEK. ________________________________5. 92 94/tk. 900. Hirdetmény. Szakcs község telekkönyve legelő felosztás következtében az 1869. évi 2579. sz. szabályrendelethez képest részlegesen átalakittatik és ezzel egyidejűleg mindezen ingatlanokra nézve, a melyekre az 1886. évi XXIX., az 1889. évi XXXVIII. és az 1891. évi XVI. t.-cikkek a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzését rendelik az 1892. évi XXIIX. t. c. kell szabályozott eljárás a telekkönyvi bejegyzések helyesbítésével kapcsolatosan foganatosittatik. E célból az átalakítási előmunkálat hitelesítése és a helyszíni eljárás a nevezett községben 1901. évi január hó 14. napján fog kezdődni. Ennélfogva felhivatnak: 1. az összes érdi keltek, hogy a hitelesítési tárgyaláson személyesen vagy meghatalmazott által jelenjenek meg és az uj telekkönyvi tervezet ellen netalán! észrevételeiket annál bizvnyosabban adják elő, mert a régi telekkönyv részleges átalakítása után a téves átvezetésből eredhető kifogásokat jóhiszemű harmadik személye irányában többé nem érvényesíthetik. 2. mindazok, a kik a telekjegyzőkönyvekben előforduló bejegyzésekre nézve okadatolt előterjesztést kívánnak tenni, hogy a telekkönyvi hatóság kiküldöttje előtt a kitűzött határnapon kezdődő eljárás folyama alatt jelenjenek meg és az előterjesztéseket igazoló okiratokat mutassák fel; 3. mindazok, a kik valamely ingatlanhoz tulajdonjogot tartanak, de telekkönyvi bekebelezésre alkalmas okirataik nincsenek, hogy az átírásra az 1886. XXIX. t- c. 15—18 és az 1889. XXXVIII. t. c. 5. 6. és 9. §-ai értelmében szkséges adatokat megszerezni iparkodjanak és azokkal igényeiket a kiküldött előtt igazolják, avagy oda hassanak, hogy az átruházó telekkönyvi tulajdonos az átruházás létrejöttét a kiküldött előtt ismerje el és a tulajdonjog bekebelezésére engedélyét nyilvánítsa, mert különben jogaikat ezen az utón nem érvényesíthetik és a bélúeg és illetékelengedési kedvezménytől is elesnek; és 4. azok, kiknek javára tényleg már megszűnt követelésre vonatkozó zálogjog, vagy megszűnt, egyéb jogvannyil- vánkönyvileg bejegyezve, úgyszintén az ily bejegyzésekkel terhelt ingatlanok tulajdonosai, hogy a bejegyzett jognak törlését kérelmezzék, illetve uj törlési engedély nyilvánítása végett a kiküldött előtt jelenjenek meg, mert ellenesetben a bélyegmentesség kedvezményétől elesnek. Tamásiban, a kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóságnál, 1900. évi december hó 5-én. (1—3.) Várády, kir. jbiró. 3153. sz. Tk. 1900. w Árverési hirdetményi kivonat. A danaföldvári kir. járásbiróság, mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy dr. Spiezer Károly ügyvéd által képviselt Stransz Salamon dunafoidvári lakos végrehajtatónak, Szeszták Mihály dunafoidvári lakos végrehajtást szenvedett elleni végrehajtási ügyében. 663 korona 80 fillér töke, ennek 1885. évi julius hó 9-től járó 7°/0 kamatai, 45 korona 80 fillér eddigi, ezúttal 30 kor. 30 fillér-ben meghatározott, valamint a még felmerülendő költségek'kielégítése céljából, a szegzárdi kir. törvényszék területén levő, a dunafoidvári kir. járásbiróság területén fekvő, a dunafoidvári 360. sz. tjkvben A. f 4020. hrsz. alatt felvett ingatlanból Szeszták Mihályt illető 'l4 rész 151 korona kikiáltási áron, de a C. 1 alatti szolgalmi jog fentartásával, a dunafoidvári 413. számú tjkvben A. f 4000. hrszám alatt felvett ingatlan az 1881: LX. t. o. 156. §-a alapján egészben a C. 1. alatti szolgalmi jog fentartásával, 332 korona, a dunafoidvári 99. sz. tjkvben felvett A. f 101. hrsz. alatt felvett ingatlan a már hivatkozott törvényszakaszra egészben, a C. 1. alatti szolgalmi jog fentartásával, 800 korona, az u. a. sz. tjkvben A. f 3523. hrsz. a. ingatlan szintén egészben, a C. 1. alatti szolgalmi jog fentartásával, az 1900. évi december hó 28-ik napjáu d. e. 9 órakor a tlkvi hatóság irattári helyiségében megtartandó árverésen eladatni fog a kikiáltási áron alul is. Venni szándékozók figyelmeztetnek, hogy az árverés megkezdése előtt a fenti kikiáltási ár 109»át bánatpénz fejében letenni s a vevő a vételárt 2 egyenlő részletben 6 jé kamatokkal együtt a dunafoidvári kir. adóhivatal, mint letétpénztárnál lefizetni köteles, végre, hogy a megállapított árverési feltételek a hivatalos órák alatt alulirt telekkönyvi hatóságnál úgy Duna-Földvár község elöljáróságánál megtekinthetők. Kelt Dana-Földváron, a kir- járásbiróság telekkvi hatóságánál 1900. évi szeptember hó 12-ón. Boxer, kir. albiré.
