Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-16 / 50. szám

1900. december 16.

■'’»GN A VARMEGYE.

— A szegzárdi népkonyha érdekében Beze- redPál, ezen intézmény érdemekben gazdag vezetője ezidén is lelkes felhívást bocsátott ki a nemes szivü közönséghez, hogy ezen igazán emberbaráti és jótéköny intézményt természetbeli vagy pénzadományokkal támogassák. A múlt évben december 21-től február 28-ig 7176 adag meleg ételt és kenyeret, vagyis átlag naponta 102 adag ételt osztott ki a népkonyha városunk szegényei között. A szegény népre ez a jótékony intézmény a legáldásosabb, hisszük, hogy az idén is támogatni fogja mindenki, a ki az éhező szegények nyomorán segitni óhajt. Bezerédj ur felhívását térszüke miatt csak lapunk jövő számában közölhetjük egész terjedelmében.

— Lemondás, Boda Vilmos orsz. képviselő a szegzárdi r. kath. hitközségi tanácsban és iskolaszékben elfoglalt világi elnökségről és tagságról lemondott.

— Uj kaszinótagok. A szegzárdi kaszinó választmánya múlt csütörtökön tartott ülésén uj tagokul felvétettek: dr. Freyler Károly kórházi alorvos, László Géza főgimnáziumi tanár és Lintner Armin adótárnok; vidéki tagokul Bezerédj Andor cs. és kir. kamarás, földbirtokos és Mitt- wegh Dénes gazdatiszt.

— Körvadászat. Kocso/aDalmandról Írják lapunknak, hogy múlt szombaton D'óry József ottani birtokán körvadászat volt, a mely a borzasztó vihar dacára, mely miatt sokan le is mondtak, szép eredménynyel végződött, a mennyiben 512 nyúl került terítékre. A vadászatban részt vettek: Hainrikffy Pál (Ó-Dalmand,) Markovich Pál (Főherceglak,) Nagy István (Dombóvár,) Reich Oszkár (Dombóvár) és Rehböck József erdőmester (Gyula Jovánca.) A vadászat után ebéd volt a dal - mandi kastélyban.

— A vármegyei múzeum számára Szelino- vics Bódogtól megvétetett 27 darab kőkori, 51 darab bronzkori, 9 darab kelta, 2 darab római, 6 darab népvándorlási, 13 darab újkori edény és 4 darab céh korsó. — Továbbá az agárdi határban talált mintegy 160—170 darab bronzkori eszközök és ruhadiszek. Tiringer Vilmos ajándékozott egy darab magyar díszítésű fa cukortartót.

— Gyászhir. Treer József, péterváradi cs. és kir, törzsorvos Wosinsky Mór esperes-plebános sógora, elhunyt Péterváradon 47 éves korában. — Özvegyet és négy kiskorú gyermeket hagyott hátra.

— Orvosok vagy sebészek elszegényedett tagjai, özvegyeik vagy árváik részére néh. Bukó- vinszky József által tett 8944 kor. 22 íillérnyi alapítvány kamataira belügyminiszter pályázatot hirdetett, ahova a folyamodványokat január 20-áig kell benyújtani.

Mondhatom, hogy méltó feltűnést keltett. Marci azonban kártyát kért, s minthogy berúgott embernek szerencséje szokott lenni, csakhamar 200—300 forint hevert előtte. Azon közben azonban folyton ivott s olyan koníidencival kezelte a társaságot, j mintha az nem is milliomosokból s miniszterekből, hanem mint ő, tövényszéki dijnokokból állott volna. Különösen a vasúti miniszter, GőzfFy Benedek úrral szemben akart brúdert kierőszakolni. A kegyelmes úr úgy tett, mintha e tolakodást észre sem venné. Marci azonban, miután bírósági végrehajtó akart lenni, s mert kérvénye már régen a minisztériumban hevert, egy kis protekció tekintetében, igen kedvezőnek vélte az alkalmat.

— Még tiz forint ? Megadom kedves Böndi- kém. Mid van? Négy ász? Subick kedves öregem. Girigáré ! Malőröd van, vén sajtos!

Behúzta a kasszát, s megveregette a kegyelmes úr vállát.

— Ma nem birtok velem : nagy disznóval játszom. Csak a kinevezéssel nincs szerencsém. Tehetnél valamit az érdekemben kedves Bendőkém. Lám, nyakig úszol adósságban úgyis, milyen jó lenne, ha egy jóindulatú végrehajtóra tehetnél szert. Böcsületemre mondom, hogy meg nem egzekválnálak soha sem.

A kegyelmes ur savanyu arcot vágott.

— Köszönöm, nincs szükségem protekcióra.

— Annál inkább van nekem. Ha, ha, ha! j

S Marci nevettében fellökött egy pezsgés

palackot.

3

— Utazó csendőrök Nunkovich Ferenc főszolgabíró elrendelte, hogy a szegzárdi és báta- széki orsz. vásárok alkalmával a Szegzárd-Báta- szék között egy-egy járőr utazzék. Több ízben megtörtént ugyanis, hogy néhány atyafi jegy nélkül utazgatott és a vonat alkalmazottjai a bajon segíteni nem tudtak.

— Választás. Dunaföldváron az ottani irnoki állásra a három jelölt közül egyhangúlag Linka K. oki. jegyző főszolgabírói dijnok választatott meg.

— Közszolgálatban állók hadkötelezettsége.

Több oldalról történt kérdezősködés folytán a m. kir. honvédelmi miniszter most újólag közhírré teszi, hogy : »cs. és kir. közös hadsereg és a m. kir. honvédség kötelékében álló és oly állásokat elfoglaló törvényhatósági és községi tisztviselők kiknek állásaira a jog és államtudományi tanulmá- uyok bevégzésének igazolása kívántatik meg, a menyiben hivatalos állásaikban való meghaghagyá- | suk a közszolgalat érdekében élkerülhetetlenül szükséges, háború esetén a belügyminiszter ajánlatára és Ő Felsége a király engedelroével, polgári alkalmaztatásukban meghagyandók.

— Misszió. Reisz János és Kulcsár István jezsuita atyák szerdán kezdték meg a belvárosi r.

k. plébánia templomban egyházi szónoklatukat, nagy ájtatos. közönség előtt. Tegnap jöt meg a harmadik szónok Mtdlinszky József Budapestről. Itt tartózkodásuk 10 napra van tervezve. Pénteken az egész tanuló ifjúság vonult fel a templomba, mely alkalommal Kulcsár István ifjúsági szónoklatot tartott.

— A szegény gyermekek felruházására. Az

»Egyesült szegzárd tolnainegyei nőegyleU e hóban | 60 szegény iskolás gyermeket felekezeti külömb- j ség nélkül ruházott fel.

— A hétfői lapok kézbesítése A pécsi posta- és távirdaigazgatóság igen hasznos újítást rendelt el a fővárosban hétfőn délben megjelenő s hozzánk este érkező lapok kézbesítése érdekében. Elrendelte ugyanis, hogy a szegzárdi póstahivatalba este 8 óra 35 perckor beérkező hírlapokat azoknak, a kik elküldenek érte a postahivatalba, még ugyanakkor kiadják s igy ezentúl hétfőn is olvashatunk hírlapokat, amit a közönség igen szívesen fogad.

— Szerzetesi felavatás. Stauisics Adrián, a grábóci gör kel. zárda főnöke, e hó 2 án avatta szerzetessé Jankovich Szergiusz theologust. Az egyházi funkció után a zárdában fényes ebéd volt, melyre a környék intelligenciája volt hivatalos.

— Az alapnevelési egyesület által fenntartott szegzárd-belvárosi óvodánál a karácsonyi ünnepély í folyó hó 23-án (vasárnap) délután 4 órakor tartatik j meg, melyre az érdeklődőket ez utón is felhívjuk. I

— Áttérés. Szilágyi Gyula szegzárdi pénz- ügyigazgató-helyettes neje e hó 8 án a szegzárdi belvárosi r. k. templomban az ágostai vallásról áttért a katholikus vallásra. Az áttért nő a hitvallást Balog József kezébe tette le.

— Pályázat. A szegzárdi kir. törvényszéknél megüresedett aljegyző állásra két heti határidővel pályázatot hirdetett a törvényszék elnöke.

— Meglőtt föerdész. Máyer Károly szálkai főerdészt pénteken este vacsora közben meglőtték. Az ismeretlen tettes az ablakon át lőtt be s szerencsére a lámpát találta el; a főerdész is szenvedett könnyebb sérülést a jobb-fülén és karján.

— Az állatorvosok államosítása. Az állatorvosi közszolgálat államosításáról szóló 1900. XVII. t. ez. 1901. évi január hó 1-én lép életbe, Ezen törvény értelmében hét működési területre osztott fel az ország, s minden terület élére egy állategészségügyi felügyelő állitatik. A Duna jobb pattja egy működési területet képez Zzombatluly székhelylyel s a területhez tartoznak : Baranya, Fejér, Győr, Komárom, Moson, Sopron, Tolna, Vas, Veszprém, és Zala vármegyék; továbbá Győr, Komárom, Pécs, Sopron cs Székes-Fehérvár th. városok. Tol- navármerye törvényhatósági m. kir. állatorvosa Szegzárdon fog állomásozni s járási m. kir. állatorvosok lesznek a hatszolgabirósági székhelyen, u. m. O-dombováron, Pakson, Szegzárdon, Gy'ónkön, Tamásiban és Bonyhádon.

— Kinevezés. H“Jf Antal, paksi királyi járásbirósági dijnok a dárdai királyi járásbírósághoz írnokká neveztetett ki.

— Olvasókör Öcsényben. A múlt héten alakult meg az »Őcsényi Polgári Olvasókör«, alapszabályait a központi főszolgabiróság utján a napokban terjesztették fel a miniszterhez.

— Névmagyarosítás. Wohl Izsó szegzárdi illetőségű budapesti lakos vezetéknevének >An- tali-ra kért átváltoztatása belügyminiszteri rendelettel megengedtetett.

— A szegény gyermekek felruházása. A

szegzárdi magyar I-ső asztaltársaság az idén is, mint az előző években, karácsony estéjén tizen- nyolcz szegény iskolás fiút és leányt öltöztet fel tetőtől talpig téli ruhába. A nemes czélokat szolgáló egyesület ezen kivül terített asztalhoz is ülteti a szegény gyermekeket, hogy megvendégelje őket a kis Jézus születésének örömére. Az ünnepség karácsony este 5 órakor kezdődik az egyesület vadász-kürti helyiségében, melyre lapunk utján hívja meg a választmány a nemesszivü gyermek- barátokat.

— A pécsi kath. egyetem céljaira Főiker Mátyás értényi esperes-plébános 100 koronát adományozott.

A társaság türelméből végleg kifogyva, meg- botránkozva ugrált fel s a házigazda minden erőlködése dacára sem volt visszatartható. Nemsokára a távozó hintók zaja jelezte Marcinak, a mulatságban való résztvételének eredményét. Egyedül maradtunk.

A házigazdát félreszólitottam s zavartan men- I tegettem magamat a Pipa Marci elhozása tekintetében. A vasművek igazgatója ugyan fanyarul mosolygott, de finom úri ember létére már csak ki nem lökhetett. Sőt kénytejen volt még éjszakára is ott tartani, mert a legközelebbi vonat csak hajnal felé járt arra.

Vacsora alatt ismét remekelt a jó Marci. Szidta a szakácsnőt mint a jégeső, semmi sem volt innyére, kifogásolta, hogy már nincs pezsgő,, s valósággal tombolt, mert nézete szerint kevés rum volt a teában. Mondhatom, hogy mindnyájunkat egy sohasem érzett kéj töltött el a kedves vendég azon kijelentésére, hogy már most lefeküdne.

Mindeme nyájaskodások dacára most is a legjobban gondoskodtak rólunk. A bakternak meghagyatott, hogy kellő időben keltsen fel, asztalunkra pedig egy üveg cognac s holmi harapni való volt kikészítve, hogy hajnalban éhgyomorral távozni kénytelenek ne legyünk, ügy egy óra hosszáig alhattam, mikor Marcinak az ordítására hirtelen fölriadtam. Káromkodott, hogy hideg már a szoba, s e célból nem restelte az ajtókat végig dörömbölni, hogy raknának tüzet. Az egész ház felriadt, Marci tüzet emlegetvén, mindenki azt hitte, hogy ég

valahol. Végre kiderült minden s ezen intermezzó Marcinak alapos összeszidásával végződött.

Őszintén megörültem, mikor az éjjeli őr felzörgetett, dacára annak, hogy ez egy órával előbb történt, mintsem kellett volna. Marcit is felköltöttem valami nagynehezen. A cognacos üvegre nézve kiderült, hogy az üres, de e tekintetben Marci bevallotta, hogy azt már lefekvés előtt kiürítette. Én ezt a kijelentést a legnagyobb örömmel vettem tudomásul. De egy óránk volt még az indulásig s Marci úgy vélte az időt agyon verhetni, hogy a házi gazda nagy vadászebét behiva, azt az előszobában apportiroztatta, ami persze jelentékeny zaj nélkül nem történhetett meg. A derék állat ugatott, hogy csak úgy harsogott bele a ház, s buzgalmában ezenfelül még egy pohár-széket is fellökött.

De erre már megszöktem, ki a sötétségbe, esőbe és sárba !

— Marci, jön a vonat !

E vészkiáltásra Marci is utánam iramodott, utána meg nagy kalTogással s robajjal a kutya.

Végre elértük az őrházat ; persze az őr még az igazak álmát aludta. Marci ezt szó nélkül nem hagyhatta, s az őrházat rendszeres ostrom alá vette. Részben igaza volt, mert sárban, hidegben, esőben álldogálni senki sem szeret, s mert Marci esernyő» met Vakardon tartliban elvesztette, ilyenformán akart tető alá juttatni. Az ostrom részletei iszonyúak voltak: döiömbölés, káromkodás, ugatás és oly pokoli lárma, hogy teremtucscse Taku ostroma