Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-16 / 50. szám
X. évfolyam. 50. szám. Szegzárd, 1900. december 16. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: , Egész évre . . . 12 korona. I Fél évre . . . 6 » Negyed évre . . 3 • j Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóiratalon kiről elfogad Krararaer Vil- i mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulaidonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL Segédszerkesztő : SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatntk. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. Készülődés a választásokra. Újból fölmerült a hír, hogy az országgyűlési jjcépviselőválasztások már kofa tavasz- szal végbe fognak menni. Mennyi igaz ezek- i bői a híresztelésekből azt legfeljebb Széli Kálmán miniszterelnök tudná megmondani, ha tényleg elhatározta az országgyűlés időelőtti feloszlatását, mivel különben a mostani országgyűlés csak 1901. november hó közepén érne véget. Úgy vagyunk tehát a mostani parlamenttel, mint a halállal. A halál bizonyos, csak az órája bizonytalan. De hát érezzük, hogy a kimúlás órája közel van, ennélfogva készülünk a halálra. Megkezdődtek a haza- beszélések a parlamentben. Erre legalkalmasabb a budget-vita, melynél a világon elképzelhető minden tárgyról lehet beszélni. Ki lehet térni, elmefuttatást lehet folytatni minden országos és helyi érdek fölött. Lehet beszélni tetszetősen, furfangosan, a mint az adott körülmények hozzák magukkal. Különösen azok a képviselők érzik ennek szükségét, a kiknek az öt esztendős viselkedés után népű kis rendbehozni valójuk van a kerületükkel avagy más kerületben akarnak fellépni és ott készitik . elő a talajt. A liberális vádlókkal szemben arra hivatkozik Széli Kálmán miniszterelnök, hogy zubi facta loquuntur, non valent argumentál. A kinek liberálizmusáról a tények beszélnek, azzal szemben nem lehet az ellenkezőt j bebizonyítani, főként nem lehet bebizonyi- j tani azt, hogy Széli Kálmán a szabadelvű kormánypolitika hagyományaival szakított volna. A miniszterelnök ezen legutóbbi liberális beszédét is egy hatalmas liberális tény támogatja. Ez a koronaőr választás, j A zászlósúri méltóságok egyik legdiszeseb- bike a koronaőri méltóság. Különösen nagy j díszt ad ennek a méltóságnak az ünnepélyesség, a melylyel a koronaőr választás végbe szokott menni. íme tehát a megválasztottnak méltónak kell lenni a király és az országgyűlés egyetqme által képviselt nemzet bizalmára. És ime a Szlávy József halálával megüresedett koronaőri méltóságot Széchenyi 1 Béla gróf az instransigens liberális mágnás nyerte el, kit a király első helyen jelölt Széli Kálmán miniszterelnök előterjesztésére és a kit az országgyűlés köztel kiáltással választott meg. A néppárti közbeszólásokból azonban, a melyek a két ház együttes 1 ülésén felhangzottak, egész világosan ki le- 1 betett venni, hogy Széchenyi Béla gróf jelölése nem volt ínyükre, ezért a második helyen jelölt, báró Jósika Sámuel volt minisztert kívánták, ki tudvalevőleg az erdélyi kath. status világi elnöke és ellenezte az egyházpolitikát és ezért annak idején otthagyta államtitkári állását a belügyminisztériumban. A nemzet és a király akaratából tehát ezúttal Széchenyi Béla gróf lett koronaőr, győzött a liberális zászló. Valóban ez a zászló az, amelyre a magyar »/« hoc signo vincest, van felirva. Ezzel a zászlóval kell küzdelembe menni Széli Kálmánnak is a következő választásokon, mert Magyarországon nem igen adatott más jelszó a győzelemre, mint a libe- rálizmus. Mesebeszéd, hogy a liberalizmusban való hit meggyöngült volna az országban. Szó sincs róla. Sőt magyarország liberalizmusa az ellenpróbát is kiállotta tisztességgel, becsülettel. Azt a politikát, a melyet a reakció, főként a néppárt képvisel, homogén népességű országokban sem lehet követni. Főként nem lehet követni nálunk, mivel az egész ország csak helyesléssel fogadja Széli Kálmánnak a néppárt politikájára vonatkozó jellemzését,-melyben az mondatik, hogy a néppárti politika alkalmas arra, hogy az ország lakosságát felekezetek, foglalkozási kereseti ágak stb. szerint valóságos atomokra bontsa. Megrendíti a közvéleményben az összetartozandóság érzetét és a széthúzó elemeket erősiti. Hisz Magyarországon mindazt, a mi egyesit, a mi erőssé tesz, a mindenkinek jogot és egyenlőséget biztosító liberális politika művelte. A liberális politika vitte keresztül Magyarország átalakulásának, megizmosodásának műveletét. A józan, előrelátó politikus nem bont, hanem épit. Örök szégyen lenne az országra, ha ezeknek a politikai epigonoknak megengednék azt, hogy a mit e felvilágosult XIX. század nagy TÁRCA. Sikerült kirándulás. Az én nótám. Mi zokog a csöndes éjben ? Nem hallja más, de én érzem, Csak egy nóta, egyéb semmi; Csak négy vékony húr kesergi: »Azért csillag, hogy ragyogjon,« Annyi érzés sir-ri benne, Mintha az én lelkem lenne; Mintha az olvadt von’ dallá, A hegedűt az rikatná : »Azért leány, hogy megcsaljon.« Isten tudja, ki huzatja ! Mégis szánakozom rajta ; Szinte látom, könnye perdül Fájdalomtul, szerelemtül: •Azért a szív, hogy szeressen.« Reggelig is elhallgatnám. De némul a húr lassacskán; Ám a szivem egyre hallja, S ott zokog tovább a dalba’: 'Bánatában megrepedjen.« KÜRTI NÁNDOR. Már szent egy igaz dolog e földön, hogy Pipa Marci barátomnál házsártosabb ember e világon nincs. Nem volna ez igy, ha véletlenül a bort fel nem találták volna ; a víznek mérsékelt élvezete mellett Pipa Marci olyan szelíd, mint akár a legédesebb tej. Csakhogy, miután bor már szépen terem, s mivel Marci e folyadékot még szebben, s ] nagyon gyakran szereti: ilyenformán fennti általá- í nositó kijelentést, minden legkisebb lelkiismereti j furdalás nélkül megtehettem. Mindamellett Marci házsártosságában annyi eredetiség s ötletesség van, hogy nélküle meglenni ! nem igen tudok. Ilyenformán támadt egyszer az az eléggé nem szánható eszmém, hogy egy kirándulásra magammal hívjam. Történt ugyanis, hogy a kapardi vasművek ! igazgatója, — aki jó ismerősöm, — meghitt Ka- 1 pardra, hogy az ezer billiomodik drótszeg előállításának jubileumát, ottlétem által jelentékenyen emeljem. Én ugyan a drótszegek iránt — uram bocsá’ — valami nagy érdeklődést soha sem mutattam, de egy kedélyes napra lévén kilátás : becses személyem megjelenését kész örömmel Ígértem meg. Kapardig három órai ut van, s ezt vasúton egyedül megtenni, nem valami mulatságos dolog. Elhittam hát Pipa Marcit. Elébb azonban a legszentebb esküjével kellett megfogadnia, hogy a bor élvezetében, minden fogalmat meghaladó mértékletességet fog tanúsítani. Pipa Marci persze, hogy megfogadta, legszentebb esküjével megpecsételte ezt — és igy, eddig a legszebb rendben volt minden. A menetjegy váltásánál kisült azonban, hogy a Marci egészen más zóna-dijszabásnak a hive, mint a melyhez a Máv., s ennek képében a jegy- pénztárnok makacsul ragaszkodott. Persze Marcinak díjtételei alacsonyabbak voltak, amire nézve készpénz állaga nem kis befolyást gyakorolt. Szerencsére ezen nézet eltérést azáltal, hogy Marcinak két forintot kölcsönöztem, csakhamar kiegyenlítettük. Utazás közben Pipa Marci kijelentette, hogy nem száll ki Kapardon, hanem tovább utazik Vakarára, a mi onnét a legközelebbi állomás. Ott lakik egy jó komája, akit már élénken vágyik kebléhez szorítani, különben is ezen komájánál mindig jó ebéd is szokott lenni. Az esti vonattal aztán visszajönne s felkeresne Kapardon. Én rosszat sejtve, figyelmeztettem legszentebb esküjére. Felháborodva utasított vissza minden sötét gyanút. Hazudnék azonban, ha azt állítanám, hogy ezen felháborodás megnyugtatott volna. Mikor már közel jártunk Kapardhoz, megeredt az eső s Marci e körülményből kifolyólag meggyőzött arról, hogy jó lesz, ha esernyőmet neki átengedem, miután nekem a megállóhelytől csak egy