Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-25 / 47. szám

TOLNAVARMEGYE. párt megyénkben is csak tért hódíthat; mert az uj parlamenti helyzetet és a párt megerősödését nálunk is mindenütt rokon­szenves bizalommal fogadták, s mert az ország szellemi és anyagi előrehaladását, a politikai viszonyok consolidálását, s a magyar állam prestigének megerősítését az alatt a zászló alatt látják elérhetőnek és megvaló­síthatónak, melyre a szabadelvű párt elvei, eszméi és céljai vannak felírva, s melynek diadala a magyar nemzeti állam fölépítését jelenti. Ebben a jelben kell győznünk, mert Magyarország csak a szabadelvű eszmék tiszta légkörében emelkedhetik nagygyá és hatalmassá ! 2. VARMEGYE. — Közjegyzők oly jogügyletek bejelenté­sére nincsenek kötelezve, a melyeknél csupán a szerződő felek aláírását hitelesítették, de azok nem előttük jöttek létre. (M. kir. közigazgatási bíróság 20050/1900. sz. határozata.) — A természetbeni községi közmunka elmulasztott községi közmunkának csak egyszeres váltságára követelhető; kétszeres váltságának vagy annak követelése, hogy az elmulasztott községi közmunka fogadott igáserővel a közmunka kötele- lezett költségén teljesittessék, törvényes alappal nem bír. (M. kir. közig, bíróság 547/1900. számú ítélete.) — Törvényhatósági tiszti ügyészt ezen minőségben a közigazgatósági bíróság előtt a ha­tósági panaszjog nem illeti meg. (M. kir. közig, bíróság 510/1900. sz. ítélete.) — Ha községi biróválasztásnál csupán két jelentkező volt s a tisztujitó szék elnöke ezt a két jelentkezőt ki is jelölte, a választás csupán azon okból, mert a választási elnök nem követett el mindent, hogy harmadik jelölt is található le­gyen, meg nem semmisíthető. (M. kir. közigazgatási bíróság 716/1900. sz. ítélete.) — Községi közdűlő utak építéséről, kezeléséről és fentartásáról az illető község tartoz­ván gondoskodni, harmadik személyek a községi közdűlő utak költségeihez való hozzájárulására nem kötelezhetők. (M. kir. közig, biróság 100/1900. számú Ítélete.) — Néptanítók által tani tói minőségükben birt földek után sem a tanító, sem a telekkönyvi tulajdonos iskola fentartó testület községi pótadó­val meg nem róható.. (Magy. kir. közig, biróság 778/900. számú ítélete.) Özv. Néreyné. (Fuldokolva). Wert nem akarsz az orvosnak szótfogadni . . . Nem eszel semmit. Szándékosan cselekszel igy, hogy nekem bánatot okozz! Hisz tudod, hogy nem adhatlak oda, — nem halhatsz meg . . . Egyetlenem vagy . . . s nem tudnék egy napig sem élni nélküled! . . . Ákos. Csendesülj anyám! Ez mit sem hasz­nál . . . Nézz ki inkább . . . Előérzetem van. Azt hiszem, ma eljő ! Özv. Néreyné. (Letörli könnyeit, egy pillanatra, mintha megnyugvást érezne szivében.) Azt hiszed? Ákos. Igen anyám ... és az én előérzetem nem csal . . . Özv. Néreyné. (Hirtelen összeszedi magát, le­siet a veranda lépcsőzetés, széttekint s aztán visz- szajö.) Nem látom még! Ákos, (Mély sóhajjal.) Csalódnám ? Özv. Néreyné. Még csak az kellene, hogy e fölött szomorkodjál . . . Végre is ... Ki ez az asszony.- Egy szép asszony, a kihez semmi közöd. Ákos. (Bánatosan.) Megint kezded ? Özv. Néreyné. Megint, kezdem . . . Mert bosszant, bánt, hogy örökké őt lesed ! Mintha kí­vüle nem is volna senki e világon 1 De hát ki ez az aszzony? Néhány év előtt — fürdőhelyen, a hol mankón jártál, megismerkedtetek. A szép asz- szony megszánt, köszönöm szánalmát. Nincs szük­ségem reá! Ákos. Óh, mama! . . . Azok szép idők vol­1900. november 25. — A cselédtörvény 117. § ának az a rendelkezése, mely a gazda és cseléd között fel­merült vitás kérdésekben hozott két lényegileg egybehangzó alsóbb fokú határozat elleni további jogorvoslatokat kizárja, csupán az anyagijog terén vitássá tett kérdések érdemi elbírálására szorítko­zik és az alaki jogra nem alkalmazható. (M. kir. közig, biróság 143/1900. számú Ítélete.) — A cselédtörvényben szabályozott fel­mondási idő csak abban az esetben lép érvénybe, ha erre nézve a szerződési egyezkedés alkalmá­val más ki nem köttetett. (M. kir. közigazgatási biróság 104/1900. számú ítélete.) — Ügyvédi kégviselet mellett beadott felebbezésre hozott határozat mindenkor a kép­viselő ügyvédnek kézbesitendő; ha az nem az ügy­védnek, de a félnek kézbesittetett volna : akkor az ügyvéd ezen határozat ellen ügyfele képvisele­tében jogérvénynyel bármikor élhet panaszszal a m. kir. közigazgatási bíróságnál. (M. kir. közig, bíróságnak 8 2/1900. számú határozata.) HÍREK. — Perczel Dezső, a képviselőház elnöke, no­vember hó 20-án az általánós királyi kihallgatás előtt vezette Ő Felsége elé a V'órösmarthy-szobox- bizottság elnökségét, hogy megköszönje Ó Felsé­gének a szoborra juttatott 10000 koronás ajándé­kát. Perczel Dezső, mint a bizottság egyik elnöke, hosszabb beszédben adott kifelezést a nemzet hálá­jának a nagylelkű adományért. A Perczel család­hoz Vörösmarthy-emléke kegyeletesen fűződik, mert tudvalevőleg Perczel Dezső édes atyjának és test­véreinek Vörösmarthy Mihály volt fiatal korában Bonyhádon és Börzsönyben a nevelője. — Emlékünnepségek. Boldogemlékü Erzsébet királynénk névünnepe alkalmával az ország minden részében kegyeletes ünnepségeket ültek, Szegzárd sem maradt el az ünneplők sorából; de a vármegye többi községében is megemlékeztek a fölséges királyasszonyról. Szegzárdon úgy a gimnázium ifjú­sága, mint a polg. íiu- és leányiskola növendékei szép ünnepséggel áldoztak hazánk pártfogója emlé­kének. Az elemi iskolai tanulók is ünnepet ültek e napon : misét hallgattak, sőt az újvárosi iskolában emlékbeszédben is volt részük. — A katholikus népgyülésen f. hó 20-án Budapesten Streicher József, paksi plébános is előadást tartott a katholikus ifjúsági egyletekről. Az előadó a falusi serdültebb ifjúság elhanyagolt nevelésére utalva és a reá várakozó erkölcsi veszélyeket vázolva, sürgette, hogy a falusi iljak művelésére és védelmére alakítsanak mindenütt legény-egyle­teket. — Államsegély. A vallás- é: közoktatásügyi! miniszter Grüner Gyula várdombi rom. kath. tanító fizetésére a kért államsegélyt kiutalványozta. — Uj anyakönyvvezetök. A belügyminisztérium vezetésével megbízott magy. kir. miniszterelnök a gyula-jováncai anyakönyvi kerületbe Stockinger Já­nos segédjegyzőt, a kocsolaiba Krssák Ödön községi Írnokot, a rególyibe Keszler Károly segédjegyzőt, a mórágyiba Skerlecz József segédjegyzőt s a kónyiiba Dobján Gergely községi birót anyakönyv­vezető helyettesekké nevezte ki és az utóbbi ki­vételével, valamennyit a házassági anyakönyv veze­tésével és a házasságkötésnél való közreműködés­sel is megbizta. — Előléptetés. Dr. Rudolf Béla szombathelyi törvényszéki jegyzőt, ki nemrég még Szegzárdon volt aljegyző, kinevezték Gödöllőre aljárásbirónak. — Szegzárd szőlőtermése. Szegzárd község elöljárósága a múlt héten fejezte be a szőlőbirtokosoknál az idei termés össze- irását. Az összeállított kimutatás szerint Szegzárd területén 20.189 hektoliter szőlő­cefre (csömöge) termett. — Hármas tudor. Csizmazia Alajos harci plébános a múlt héten tette le az utolsó jogtudo­mányi szigorlatot a budapesti tudományegyetemen. Az ambiciózus és kiváló képzettséggel biró fiatal pap most már három tudóid oklevelet kapott, neve­zetesen a kánoni, államtudományi és jogtudományi tudori oklevelet. Nem kételkedünk benne, hogy a pécsi egyházmegyének ezen nagytudományu, jeles lelkész-tagja nemsokára méltó előléptetésben fog részesülni, mert az mégsem volna a méltányosság­gal és igazsággal összeegyeztethető, hogy továbbra is az egyházmegyének úgyszólván egyik legkisebb és legfélreesőbb községében — llarczon funkcio­náljon háromszoros tudori oklevelével. — Erzsébet-napja Tolnán. Folyó hó 19-én a tolnai róm. kath. templomban gyászisteni tiszteletet tartottak boldogult Erzsébet királynéért. Megjelen­tek a község összes tisztviselői és a 12. dzsidás- ezred egy két tisztje is. — A decsi rablótámadás. Decsen — mint tudósitónk irja — folyó hó 18-án este 7 órakor Guttmann Menyhért boltjába egy bekormozott képű ember állított be, és cigarettát kért. Pár perc múlva egy másik kormosképü atyafi rontott be, és kijelen­tette, hogy Guttmann aranyórájáért és pénzéért fáradtak ide. Nagyobb nyomaték kedvéért a két rabló revolvert rántott elő, de* a kereskedő nem vesztette el lélekjelenetét: a reászögezett revolve- ket félreütötte, úgy, hogy a golyók a falba fúródtak. A felesége pedig ezala't segítségért kiabált: mire a rablók megugrottak. tak! Nagyon szép idők. Én bicegve — ő mellet­tem, lassan lépkedve, órákig jártuk az erdő mélyét és beszélgettünk. O nem unta magát a szegény, sánta ember közelében . . . Vidám jókedvű volt . . . Mintha a gondviselés küldte volna nekem jó­tékony nemtő gyanánt. Amióta beteg vagyok, azóta is eljő hozzám, gyakran! Miért? Hisz én senkije se vagyok! Egy szegény haldokló, a kit látni — nem jól esik. De ő azért el el jő s vele beköltö­zik a szomorú házba az élet, a napsugár ! Özv. Néreyné. (Duzzogva.) Lám . . . milyen lelkesülten tudsz róla beszélni . . . Velem órahosz- szat hallgatsz . . . Rövid és kedvetlen feleletet adsz! . . . Az ő nevét csak említenem kell és te egészen föléledsz . . . akkor aztán elbeszélnél róla egész napon át . . . Ákos. Mert jó, nemes és igazi részvéttel van sorsom iránt. Meglásd, anyám, ma is eljön. Özv. Néreyné. Hát csak jöjjön 1 Bár itt volna már. Elmondanám, neki, hogy nem eszed meg a levesedet s nem veszed be az orvosságot! . . . Ákos. (Sápadt mosolylyal.) Oh, csak pana­szolj be nála . . . (Pillanatnyi csend. Ákos szemei mindegyre a veranda lépcsőzetén révedeznek. Az anya elmerül bánatos gondolatokba. Igazán jó volna, ha eljönne az a kacér, szép asszony . . . Szegény fia egy-két percig boldog volna . . . Égő kin nyilai a szivébe, mikor arra gondol, hogy az egyetlen, imádott gyer­mek, a kit a halál ssele meglegyintett, utolsó óráit sem adja neki egészen, osztatlanul.) Ákos. (Fölriadva.) Anyám . . . ő jön !Hillőd ? A selyemruhája suhog . . . Menj elébe! Özv. Néreyné. (Lefut a lépcsőzeten s csakha­mar visszatér Eőry Bálintnéval. Magas karcsú alak, igéző szépség, szemei kifejezhetetlen nyájasságot sugároznak. Ajkai körül pici gödröcskékből a leg­édesebb mosoly fakad. Rythmikus léptekkel köze­ledik a beteg felé, s már messziről nyújtja felé a kezét.) Ákos. (óriási erőlködést visz véghez, hogy a kis kacsokat ajkaihoz emelje, aztán bágyadtan dől vissza vánkosára és kimerültén suttogja.) Ah . . - eljött . . . köszönöm ! Eőryné. Hogy van a betegünk!? Özv. Néreyné. Mindjárt be fogom vádolni . . - Megfenyegettem vele az imént . . . Megtegyem? Eőryné. (kacag, s fényes gyöngysora kivilla- nik piros ajkai közül.) Csak vádolja be, asszonyom! Majd én Ítélek felette 1 Ákos. (Elragadtatással nézi Eőrynét, tekinte­tével majd elnyeli. Szemei majd tűzben égnek, ar­cára lázas pir ül ki. Vonásain boldog megelégedés árad el. Egy szót se tud szólani. Reszketve gon­dol arra, hogy az édes látomány csak rövid ideig fog tartani.) Özv. Néreyné. Először is az a panaszom van ellene, hogy nem ette meg a levesét ... Itt van . . . Már kihűlt. Eőryné. Lehetséges ! De talán, ha újból fel melegittetné?

Next

/
Oldalképek
Tartalom