Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-04 / 44. szám

4. 1900. november 4. TOLNAVARMEGYE. — Hymen. Riese Imre cs. és kir. tartalékos főhadnagy eljegyezte Veszprémben kis-jeszeni, Je­szenszky Jolánt, néhai Jeszenszky Ákos volt szeg- zárdi kir. törvényszéki jegyző és neje Antal Karo­lina leányát. — Telekkönyvvezetői vizsgálat. Takács Jó­zsef, a szegzárdi kir. törvényszék egyik szorgal­mas dijnoka múlt hó 20-án a telekkönyvvezetői vizsgát kitüntetéssel tette le. — Fogorvos. Kovács J. budapesti fogspeci­alista mégcsak rövid ideig tartózkodik városunk­ban, miért is figyelmezteti a fogbajosokat, hogy mielőbb szíveskedjenek hozzáfordulni, mert van nak műtétek (plombirozások és műfogbetétek), me­lyek néha huzamosabb időt igényelnek. Lakása : »Szegzárd-Szálló« 1-ső szám. — Tűz a Haidekker-pusztán. Minden-szentek napján d. u. 5 órakor egy vágtató lovas érkezett a szegzárdi községházára. Lelkendezve beszélte el, hogy a Haidekker-pusztát végpusztulás fenyegeti. Persze a közelben levő tűzoltók rögtön fölszerel­tek, s fél 6 órakor már a tűz színhelyén voltak. Szerencsére: nem történt nagyobb baj, mint hogy egy kisebb szénaboglya elhamvadt; ámde könnyen végzetessé válhatott volna a tűz az egész pusztára, mert temérdek szalma és széna van felhalmozva a pusztán, és valamennyi kazal közel van az épüle­tekhez. Ezer szerencse, hogy a meggyuladt boglya teljesen különállott, s hogy a szél iránya nem a kazalok felé vitte a szikrákat; akkor bizony hiába húztak volna árkot az égő boglya és a veszélyez­tetett kazalok közé. — Hirtelen halál. özv. Altquander Lajosné szül. Petries Klára, Pernicz József, a • Vadászkürt« szálló tulajdonosának anyósa, amint a szegzárdi vasúti állomásnál jegyet akart váltani, hogy Tol­nára menjen halottak napjára megkoszorúzni övéi sirhalmát, szivszélhüdés érte s azonnal meghalt. A boldogult, ki 73 évet élt, pénteken helyezték el örök nyugovóra a tolnai sirkertbe, nagy részvét mellett. — Asszonyok, lányok, kiket jövendőjük érde­kel, hozassák meg Zit.-EI.- Lohia most megjelent szellemes jósló könyvét. Rendkívül senzatiós! 1 korona beküldése ellenében (bélyegekben is) bér­mentve, zárt borítékban küldi: Gedeon András könyvkereskedése Miskolcon. Utánvéttel 40 fillérrel több. — Mikor a vőlegénytől hozományt köve­telnek. Ritkán esik ugyan meg, de ha a menyasz- szony szülői nem adják oda a leányt, mikor sze­gény ember kéri, baj a fiatal szerelmesekre nézve. Ilyen szegénységben szeretett bele egy fiatal bank­hivatalnok egy tőkepénzes, ismert fővárosi család eladó leányába. A kisasszony szülői mit sem akar­tak hallani a házasságról s igy már öngyilkos­ságra, szöktetésre, esetleg koplalásra gondolt a szerető pár, mert elhatározásuk, hogy egymásnak örök hűséget esküsznek, szilárd volt. Azonban se az egyik, se a másik kísérletre nem volt szüksé­gük, mert Ámort útjában az egyszer Fortuna is kisérte. Ugyanis a vőlegényjelölt a Török A. és Tsa budapesti bankházban (Váczi-körut 4.) vásá­rolt sorsjegygyei nagy nyereményhez jutott és igy mi sem akadályozta az ifjú pár egybekelését. E bankházban vásárolt sorsjegyekkel már sokan megalapították szerencséjüket s megbízhatóságánál fogva, továbbá pontos, diserét kiszolgálásáért or­szágszerte előnyösen ismerik e ezéget, mely körül­ményre felhívjuk olvasóink figyelmét. Az I. osztály tervszerű betétjei % sorsjegy 1 korona 50 fillér, J/4 sorsjegy 3 korona, ys sorsjegy 6 korona, 1I1 sorsjegy 12 korona. — Kedves vendég. Bogár István őcsényi lakos október 28-án együtt pityizálgatott a korcsmában Dávid Istvánnal. De persze éhhomra az ivás nem sokat ér. épp azért mondá Dávid'. »Én éhös vagyok szörnyen !« Bogár István jó indulatu ember lévén, meghívta a szörnyen éhös embert a maga asztalá­hoz ebédre. Éppen jókor érkeztek : abban a pilla­natban tálalta föl Bogárné a párolgó levest. Hanem hát Dávid ismét szóla: »Ne gondolja ez az ebéd, hogy kutya ötté mög, hozzon kelmed bort is,« Bogár, — mint jó házigazdához illik, elment borért. Mig ő odajárt, ismét szóla Dávid, és nemcsak szóla, de kiabála is, sőt a Bogár feleségét és mos­toha anyját — az ő kedves háziasszonyait — ki­hajszolta a szobából. Ekkor aztán elkezdett mulatni: fölborította az asztalt ebédestül, összepiszkolt ágyat, falat stb. A háziasszonyok a »kedves vendég« vi­selkedése miatt panaszt emeltek. — Forduljunk mindig az első forráshoz. Ha valahol, úgy bizonyára helyén van ez osztálsors- jegyek beszerzésénél. Habár ugyanis az osztálysors­játék rendkívül nagy nyerési esélyeket nyújt és — mint ez be van bizonyítva — ezreket jólétre, sőt nagy vagyonhoz is juttatott, a sorsjáték intézménye mindennek dacára föltétlenül megkívánja, hogy a sorsjegyek teljesen megbízható helyről szerezteses- senek be. A sorsjegyvásárlónak megnyugvással kell bírnia arra nézve, hogy az eladó részéről történő hibákért — a mi különféle okból könnyen előfor­dul — az eladó nyeremény esetén bármely összegű kárért képes legyen teljes szavazatosságot vállalni; az ily tévedésekért t. i. első sorban az eladó fele­lős. Hogy tehát a vevő miuden tekintetben meg­nyugvást találjon, ajánljuk, mint legmegbízhatóbb beszerzési forrást, a «Nemzeti Pénzváltó Részvény- iársaságot> (Budapesten, Haas-palota), mely azorszg legnagyobb osztály sorsjegy-elárusító helye. E társa­ság osztálysorsjeket eredeti árakon (utánvét mellett is) ad el, még pedig teljesen költségmentesen ; sor­solási jegyzékeket ingyen küld szét; nyereménye­ket azonnal, titoktartás mellett bármely összegben kifizet. E mellett a legnagyobb biztonságot, tehát minden irányban előnyöket nyújt, a mi egy oly előkelő intézettől, mint a «Nemzeti Pénzváltó Rész­vénytársaság», várható is. — Ámor a megmondhatója . . . Furcsa egy história képezi most beszéd tárgyát az egyik szom­szédos községben. Valóságos regényvázlat az, a mi ott történt s a miből ott némi jóakarattal egész csinos regényt lehetne faragni. Akként történt a dolog, hogy a falunak egy jómódú gazdája körül­belül egy évvel ezelőtt meghalt s hátrahagyta a már másodvirágzásban levő feleségét s tizennégy éves leányát. Az özvegy asszony tisztességgel bevárta a gyászév leteltét s aztán — mert hát gólya sem rak fészket az özvegységgel sújtott házak kémé­nyén — férjet keresett. Nem hiába mondták, hogy a gazda, a ki szebb hazába költözött, jómódú volt. Ez a jómód csakhamar rásegítette az özvegyet, hogy férjet kapjon, még pedig egy igen szép szál legényt, ki erős kézzel látott neki a foszladozó gaz­daság rendbehozatalának. Ez eddig még csak rend­jén volna, de a furcsája a históriának tulajdonképen most következik. Mint az a regények és népszínmű­vekben szokás, itt is közbelépett az a bizonyos fia­tal leány, kinek sehogysem fért abba a tizenhét­esztendős fejébe, hogy ő ezt a derék szál legényt apjának nevezze. Addig-addig próbálta megszeretni azt a hirtelen jött második apát, mig végre halá­losan beleszeretett a mostohájába, kinek nem csekéjy keserűséget okozott, hogy meggondolatlanul eladta magát a gyászos, másodvirágzásu özvegynek s maga is szemet vetett arra a mellette fesledező bimbóra. — Ezek után most már bátran következ- hetik a második felvonás, melynek az az eléggé modern meséje, hogy a szép szál legény megszökött mostoha leányával. Hogy harmadik felvonás miként fog lejátszódni, annak már csak igazán Ámor Istenke a megmondhatója ! V1DÍK. Dombóvár. Tömeges betörések. Mint tudósítónk írja, Dombó­váron a múlt hó 28-át követő éjjelen nem kevesebb, mint nyolc helyen történtek berörések, kárt azon­ban csak vagy három helyen okoztak a rablók. Eichner Gyula kereskedőnél kifeszitették a boltajtót és az üzletben levő Íróasztalból az összes pénz­készletet, közel 400 frtot és különféle ékszereket emeltek el. Sager György órás udvarából 2 drb. hizót hajtottak el. Führer János órás kirakatabla­káról leverték a nehéz lakatokat és az ablakokat beverték, de egy üres órátoknál egyebet nem vi­hettek el, mert Führer este rendesen haza viszi zsebóráit, s a faliórákkal úgy látszik nem törődött a társaság. Roihämer Henrik, füszerkereskedő bolt­ját aláásták ugyan, de az üzletbe nem hatoltak be ; valami hihetőleg megakadályozta őket a munkában. Rechnitj József kereskedő boltját szintén betörték, de a boltajtó és üvegajtó közt éjjelre tartott ludak (nem kapitoliumi) figyelmessé tették a házigazdát, ki lámpával jött ki az üzletbe, miié a garázdálko- dók megugrottak. Szerencsét próbáltak még Reinitz Gábor kereskedő, a gyógyszertár, a postahivatal ajtaóinál, de itt csak a feszitővas nyomán kívül egyéb kárt nem észleltek. A csendőrség erélyesen nyomozza a tetteseket, kik jól lehetnek szervezve, mert mind a nyolc helyen éjjel 1 és 2 óra között, tehát elég gyorsan és tervszerűen hajtották végre merész vállalatukat. A csendőrség már több gyanús- egyént elfogott, a vallatások napirenden vannak, de határozott eredményről még eddig nem szá­molhatunk be. Simontornya. A > Simontornyai Lövész Egyesületi folyó évi. november hó 24-én a »Simontornyai nagyvendéglő» termében táncmulatsággal egybekötött műkedvelői, előadást rendez. Beléptidij: személyenkint 2 korona.. Kezdete 8 órakor. Műsor : I. monológ, Ilosvai Hugó­tól. Előadja : Lőwy Berta k. a. II. »Az elválhatatla- nok«vigjátek 1 felvonásban. Irta: Almási Tihamér.. .Szereplők: (Kemény Pista) ifj. Pillich Ferenc ur.. (Viola, a felesége) Spindbauer Anna k. a. (Lili) Lőwy Erzsiké k. a. (Szüts Gabi) Tótin Andor ur. (Inas) Stelczer Ferenc ur. Történik falun, Kemény házában. — Idő: jelenkor. III. „ * „ ur vendégfellépte.. 0^“ Megjelent: ^ TOLNÁVÁ R MEGYE GARAY JÁNOS Nagy Képes Naptára. Ára 80 fillér. Vidékre bérmentve I korona. Viszont eladóknak engedmény. Nélkülözhetetlen lelkészeknek, ügyvédeknek orvo­soknak, jegyzőknek, közigazgatási és törvénykezési tiszt­viselőknek, kereskedőknek, iparosoknak és földbirtoko­soknak. Megrendeléseket elfogad: Molnár Mór könyvnyomdája Szegzárd. A vidéken minden könyv- és papirüzletben kapható. EGYLETEK. INTÉZETEK. — Az »Egyesült szegzárd-tolnamegyei nő­egylet« a múlt héten választmányi ülést tartott. Jelen voltak: Borsody Lajosné elnök, D'óry Pálné, Knsmárik Pálné, Ágoston Istvánná, Leicht Lajosné, Nits Istvánná, Pirnitzer Manóné pénztá­ros és Várkonyi Sándor jegyző. Felolvastatott a Budapesten 1899. évi szep­tember hó 15—18. napjain megtartott nemzetközi, gyermek-védelmi kongresszus bizottsága által a szegzárdi jótékony nőegyletnek megküldött »Emlék okmáuyi díszoklevele, melynek szövege a követ­kező : »Sinite puerolos venire ad me«. Marc. X, 14. Emlék-okmány. A Budapesten 1899. évi szep­tember hó 15—18. napjai folyamán József cs. és kir. főherceg O Fensége magas védnöksége alatt megtartott nemzetközi gyermek-védelmi kongresz- szus szervező-bizottsága hálásan elismeri, hogy az »Egyesült szegzárd-tolnamegyei nőegylet« az em­lített kongresszussal kapcsolatosan rendezett kiállí­táson résztvett és ennek általánosan elismert szép erkölcsi sikeréhez lényegesen hozzájárult. Budapest, 1900. évi február hó. A nemzetközi gyermekvé­delmi kongresszus végrehajtó bizottsága nevében: Rakovszky István s. k. elnök. Katona Béla s. k. alelnök. Scherer István s. k. titkár. A gyermek- védelmi kiállítást rendező bizottság nevében: Dr. Kovács Gyula s. k. elnök, Kullmann Géza s. k.. titkár.« Uj tagokul felvétettek : báró Schell Józsefné P.-Katalinról, Mittweg Henrikné Bátaszékről, Ács Vendelné, Fejős Imréné és Wéber Sándorné Szeg- zárdról. Felolvastatott Szondy Istvánná lemondása a választmányi tagságról, továbbá Steinekker Fe- rencné és Tóth Józsefné kilépése a nőegyleti ta­gok sorából. Határozatba ment, hogy a nőegylet a farsang­ban jótékonycélu táncmulatságot rendez saját pénz­tára javára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom