Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-28 / 4. szám
2 TOLNA VARMEGYE. szó. Szakértők állítása szerint mintegy 120—150,000 embert kell mozgósitani, kiemelni eddigi életviszonyaiból s belehelyezni olyan egészen uj szituációba, a hol nemcsak megállapodhat, hanem meg is élhet. Valóságos uj honszerzés ez, de nem a véres harcnak eszközeivel, hanem a, huszadik század kultúrájának szolgálatában. Ilyen nagy feladatot csak igazi kultur-állam tud megoldani s igy méltán mondhatjuk, hogy a telepítési kérdés megoldásának sikere fogja eldönteni, vájjon az állam-élet nagy problémáiban megálljuk-e a kor színvonalát. Az egész ország élénk figyelemmel s feszült érdeklődéssel kiséri a földmivelés- ügyi minisztériumban folyó tanácskozást. Ha ez a tanácskozás megszüli azt a pro- gramm-ideát, a mely a gyakorlati megoldás útjára tereli a telepítés kérdését, úgy a hogy ennek a kérdésnek jelentősége igényli: akkor korszakos hire lesz a tanácskozásnak s a modern Magyarország egy nagy kezdeményezéssel lép be a századba, oly kezdeményezéssel, melynek lebonyolítása munkát ad majd az egész századnak. A magyar állam egész erejére, a magyar társadalom teljes odaadására és minden közreműködő tényezőnek legszívósabb kitartására van szükség, hogy a telepítés néven jelölt uj honfoglalásnak meg legyen a sikere. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság február havi ülését február hó 12-én fogja megtartani. — A vármegye múzeum bizottság február hó 1-én Wosinsky Mór elnöklete alatt ülést tart. Az ülés tárgysorozata: 1. A múzeumépület terveinek bemutatása. 2. Esetleges indítványok. — Községi közlekedési utak építési és fentartási költségeinek az érdekelt községek között való felosztása tárgyában hozott vármegyei köz- igazgatási bizottsági határozat ellen a község által érvényesített panasz bélyegmentes. — (M. kir. köz- igazgatási bíróság 2807/1896. P. sz. Határozata.) — Tüntetéskor az elkövetett cselekmény tüzetesen megjelölendő. Olyan feljelentés alapján, melyet a rendőr nem saját észlelete, hanem felebbvalói utasítására tesz, egyéb bízonyitek hiányában a kihágás beigazoltnak nem vehető. — (A m. kir. belügyminiszter 1899. évi 2411. sz. határozata.) — Lelkészi lakásnál a házadómentesség nem a házadómentesség bejelentésekor, hanem azon naptól veszi kezdetét, a mely naptól kezdve a ház lelkészi lakásul használatba vétetett. — (M. kir. közigazgatási biróság 140/1899 P. sz. Határozat.) — Községi pótadó ügy. A m. kir. köz- igazgatási biróság 1899. évi 1829. sz. elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy valamely községi birtokos és a község közt létrejött olyan egyezség, hogy az illető birtokos ingatlanai a községi pótadótól örök időkre mentesítve legyenek: joghatállyal nem bir. — Kincstári épületek közmunkaterhe. A m kir. közigazgatási biróság 1952. sz. elvi jelentőségű határozata szerint olyan kincstári épületek, melyek nem közcélokra használtatnak (pl. hivatalos közegek lakásául) — habár az épületek a kincstár tulajdonát képezik is — középület jellegével nem birnak s igy közmunkatartozás alá esnek. — Az adótörlés iránti jogigények érvényesítésére mindig csak a terheltek vagy meghatalmazottjaik jogosultak, a községi elöljáróság tehát az utolsó leirását az összes 1. osztályú kereseti adó után megrótt utadókötelesek helyett nem kérelmezheti. (M. kir. közigazgatási biróság 1899. évi jelentőségű határozata.) „Szegény bírák“. A »Tolnavármegyei, f. évi 3 ik számában e cim alatt megjelent vezércikkben a cikkiró éles támadást intéz a magyar törvényhozás és ezzel kapcsolatosan a büntető prts ellen. Bár egyik sem szorul védelemre, de mivel a hírlapi közlemény al kalmas arra, hogy kisebb-nagyobb területen magát a közvéleményt meghamisítsa, szükségesnek tartottuk a következőket megjegyezni. Aki a magyar törvényhozás legutóbbi alakulását (értem itt ezúttal a szorosan vett igazságügyi alkotásokat) figyelemmel kisérte, nem zárkózhatik el az elől, hogy ezen alkotásokról ne a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozzék. Jogászember — mert hisz itt csak erről lehet szó — a sommás törvényt, az örökösödési eljárást szabályozó törvényt, a szövetkezeti novellát kell, hogy olyan törvényeknek ismerje el, amelyek akármelyik törvényhozás alkotásaival felveszik a versenyt, az egyházpolitika alkotta törvények pedig szabadelvüségüket, tisztaságukat és finomságukat tekintve, messze felülmúlják akármelyik állam e nemű törvényeit. Betetőzése ennek a törvényhozói alkotásnak a büntető per- rendtartás, amelyről a mutt évi jogász kongresszus egyik legkiválóbb tagja, a berlini tud", egyetem büntetőjogi tanára úgy nyilatkozott, hogy e töryény- nyel a magyar jogalkotás a vtlág első helyére, emelkedett. E nyilatkozat magában véve elegendő felelet a cikkírónak támadására. Maga a törvény, mint az alaki büntetőjog megalkotása, rég érzett és vágyódott törvényhozói alkotás. Az anyagi jog nem oldhatja meg azt a feladatát, hogy a polgári szabadság biztosítéka legyen, ha hiányzik a pörrend. Anglia kivételével — amelynek sajátszerü jogalkotó módszere nem ,is alkalmas arra — minden müveit állam megalkotta, vagy alkotja alaki büntetőjogát, amely mintegy védő bástyája az anyagi jog nyújtotta jogbiztonságnak. Ezt elvitázni nem lehet. — A törvény tehát szükséges alkotás volt. De ezt a cikkiró sem vonja kétségbe. Csak azt állítja, hogy ez a törvény annyira zavart, összekuszált, hogy abban el nem igazodik a józan elme és megértéséhez valami különleges, u. n. bírói agy szükséges Nos, ez nem áll. Mi ez a törvény ? A jogszokásnak törvénybe iktatása, kiterjeszkedve a modern jogélet legreme- kebb alkotásaira. Ami eddig joggyakorlat volt és amit a sárga könyv megkiserlett szakaszokba szedni, ez a törvény rendszerbe foglalja és pedig oly tisztán, oly világosan, hogy a magyar törvény- hozásnak aligha vau mesteribb alkotása és megértéséhez pusztán az akarat is elegendő. Benne van, ami régi és ami benne uj, mint a vegyes vádrendszer életbeléptetése, az ügyfelek egyenlősége, a közvád szerepe a járásbíróságnál, az esküdt széki intézmény, a competencia megoldása, a bünvizsgá- lat és előnyomozás módszere, mind a modern jogszolgáltatás követelménye és a polgárjogok szigorú garanciája. Tökéletesebb törvényünk kevés van. Olyan pedig, amelyben az állampolgár jogának megvédésére több alkalmat nyerhetne, mint e törvénynyel, nincs a világon. Nincs benne semmi zavaró, tiszta az, mint a kristály. Csak tudni kell, ----- Ez a törvény nem fogja megzavarni a jogrendet, mert hiszen a polgárjog védelmére alakult, de nem zavarja meg egy jogász elméjét sem. És aztán minő összefüggést talál a cikkiró a B. p. és a bírák lelkiismereti szabadsága, egyéni mivoltuk méltósága között ? Ez a törvény az alaki jogot szabályozza, amelynek keretén belül a szakbíró és esküdt minden ítélkezésében • megóvhatja és meg is óvja lelkiismeretének szabadságát. A jogban rend kell, hogy a polgári szabadság, az életnek és vagyonnak biztonsága kellőleg meg legyen óva. Pörrend nélkül jogot gyakorolni nem lehet, ez a törvény pedig corolláriuma annak a rendnek, amely a büntető jogszolgáltatást alkotja. Az alaki törvény nélkül hiábavaló az anyagi jog, amely csak akkor válhatik 1900. január 28. Majd beáll az úgynevezett kamasz évek korszaka, mikor a kicsiny ember még semmit sem tud, de mindent tudni vél s úgy vélekedik, mintha ő volna a világ bölcse s nem volna titok a minden- ségben, melynek zárának könnyű kulcsa az ő mellényzsebében ne VQlna ; e mellett még bajsza sem pelyhedzik, már is pödörgeti ; utánozza, sőt túlhajtja a felnőtt nagyokat a rosszban, nem követi a jóban; rakoncátlankodik, korlátokat tör, henceg, szülőinek boszantására és keseritésére, a jelesebb felnőttek társadalmának szomorúságára — stb. — : a kamasz-évek e korszakában a férfi-ember megint csúnya 1 . . . De újra megszépül. — Mikor a pelyhes madár szárnyai egészen kinőnek, mikkel szabadon röpülhet már fent és alant s nemcsak az anyai fészek körül tehet szárnypróbálgató gyarló kísérleteket ; mikor a valódi ifjúnak megnő a bajsza s vele önérzete, akaratereje, szive nemessége, tudománya fénye, — szóval belépett az ember az élet rózsás tavaszának igazi édenkertjébe s tud — az alkalom szerint — ártatlan okossággal élvezni, mulatni, — tud bölcsen gondolkodni s igazán dolgozni : ekkor megint szép az ember !. . . És ez a szépség igen sokáig tart. Ha az ember okos vigyázattal megőrzi testi erejét, szive vidámságát, ártatlanságát, lelke nemességét, — ha tud magasabb eszmékért hevülni, szent dolgokért lelkesülni, sőt dolgozni, küzdeni, szenvedni és meghalni ; ha a világot igaz szeretettel átölelő nemes lelkének gyönyörű zománcát nem törli le a mindennapi, a közönséges élet sokszor látott s végre megszeretett divatos bűneinek lyukacsos spongyiája; ha tud szeretni igazán az arany ifjúság bájos tavaszi idejében —, a mellett, hogy már jól megtanulta a verejtékes, kenyértermő munkát is, — ha tud dolgozni igazán, a férfi-kor küzdelmes nyarán, a nélkül, hogy romba dőlve látná arany ifjúsága szép eszményeit s még mindig tud hevülni, lángolni, szeretni; vagy ha mindezek már talán nehezére esnének, — és se ifjúi szív nemes szerelmi lángja, se férfikori küzdelem szent gyönyöre nem hevítenék, nem boldogítanák, — de boldogítja őt az általa megalkotott kicsiny család leg- | önzetlenebb szeretete, annak boldogságának mennyei gondolata, az erre való kitartó, legszentebb törekvés : ekkor a férfi-ember még mindig szép, sőt fokozatosan szebb-szebb, mert a földi élet elhullatott rózsái helyett sűrűn nyitja a lelki élet hervadhatatlan tavaszi virágait 1 . . . Csak egyszer csúnya igazán, tehát abszolúte csúnya a férfi-ember, akkor, mikor az életkedv, a munka-szomj, a szeretet általi boldogitás és boldogulás vágya elhagyja; — mikor elrestül a jóban s bár még volna ereje, nyugalomra vágy, megkívánja a here-élet rút gyönyörét ; mikor szakálla, bajsza és haja szürkülésével, vagy kopásával, kedélyvilágát is belepi az életuntság szürke köde, sürü homálya, — és bár ott nyílnak is körülötte a társadalmi, a családi élet friss tavaszi virágai, ő ezekre többé ügyet sem vet, hanem folyton elégedetlenkedik, duzzog, zsémbel, hasonlatosan a késő őszi naphoz, melynek hideg sugára már rózsát nyitni s még jeget csinálni egyformán képtelen. A mindenoldalú tehetetlenség, kedvetlenség és akaratgyengeség bárgyuságának e szürke korszakában abszolúte csúnya a férfi-ember. De harmadszor is megszépül (ha megérheti ! . . .) akkor, mikor galambősz lesz s újra gyermek-ártatlan, elhullatva az élet gyarlóságait, könnyelműségeit, hibáit, mint a sajt a benne termett pondrókat, (bocsánat a drasztikus hasonlatért!); mikor leszáll a tél tiszta hava becsületes fejere, sugár bajuszára, hosszú szakállára ; mikor most lelkesen mereng el a messze múlt távoli csatazaján, melyből oly bő rész jutott ki egykor neki is, majd édes dalt zeng jóságos ajka a térdén himbálódzó kis unokának s játszva tanítja őt meg a nagy Isten szent nevének imádására, ekképp : * K is kacsóid ósszetéve szépen Imádkozzál édes gyermekem !«
