Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-28 / 4. szám
X évfolyam. 4. szám. Szegzárd, 1900. január 28. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD EORNÉL. SZÉKELY FERENC. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. E1Sfli.tSi.ket it hirdetőieket e kiadó- ivataion kiéül elfogad Krümmer Vil- moa könyrkere.kedé.e Szegzórdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. A telepítés ügye. Sohasem került le a napirendről, de tulajdonképpen mindeddig sohasem is volt a maga jelentőségéhez mért arány szerint igazán napirenden a közgazdasági, nemzeti és társadalompolitikai szempontból egyaránt nagyfontosságu telepítési ügy. Amiként a magyar közélet különféle problémái közbeszéd tárgyává tétettek, úgy a telepítés kérdése is, abban a vonatkozásban, a mely az illető problémához fűzte, szintén diskusszió tárgyává lett. Ha nemzeti és nemzetiségi kérdések voltak napirenden, okvetetlenül felvetődött az a nagy hivatás, melyet a telepítés a magyarság erejének fejlesztése és terjeszkedésének előmozdítása tekintetében betölthetne. Ha a munkáskérdést tárgyaltuk s nevezetesen az alföldi agrárszocializmust, úgyszólván elébünk tolakodott a telepítés ügye, mint a munkás-bajok nagy orvossága. S ha végül a sok és sokféle gazdasági ügyeket vitattuk meg, alig kerülhettük el azokat a szempontokat, melyek a telepítési kérdést ebben a tekintetben is kapcsolatossá teszik. Most napirenden van a telepítés kérdése ; napirenden oly viszonyok és méretek szerint, a milyeneket az ügy jelentősége igazán megkíván. Darányi Ignác földmive- lésügyi miniszter felvetette s akciót indít a megoldás érdekében. Ahogy ez az akció megindul s ahogy a maga kifejlődésének és lefolyásának medrét előkészíti: úgy látszik, hogy ezúttal alighanem olyan lendületbe jut a dolog, a mely elégséges lesz mozgató-erőnek egész a végső megállapodásig. Országos érdeklődés közepette Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter nagy szaktanácskozást tart a telepítés kérdésének gyakorlati megoldására nézve. A tanácskozásra meghívta közéletünk minden mérvadó rétegének képviselőit s nevezetesen mindazokat, a kik a kérdéssel akár tudományosan, akár praktikusan, akár egyik szempontból, akár a másikból már eddig is foglalkoztak. Az érdekeltek pedig szintén ott vannak a tanácskozáson : nagybirtokosok éppúgy, mint a kis telepesek, a minthogy általában akként történt a szaktanácskozás egybeállítása, hogy annak irányadásait méltán lehessen a közvélemény s az egész társadalom egyértelmű megnyilatkozásául tekinteni. S ez nagyon helyesen van igy, mert ha valamely dologban szükséges társadalom egyetértése és támogatása valamely mozgalomra nézve, úgy a telepités-ügyet elsősorban lehet ilyenként minősíteni. Arról van szó, hogy rendbehozzák azokat a közgazdasági és társadalmi bajokat, a melyek a népesség aránytalan eloszlása s a vagyoni viszonyok, nevezetesen a birtokviszonyok egészségtelen alakulása következtében támadtak. A bajok fokozatosan támadtak s nyilvánvaló, hogy orvoslásukban sem lehet mellőzni a fokozatosságot. Az orvoslás módja pedig kétségkívül csakis egy lehet: pótolni kell azokat a hiányokat, a melyek a bajokat okozzák, tehát egyrészt a népesség eloszlását, másrészt a birtokviszonyok megoszlását kell rendbe hoznunk annyira, a mennyire lehet. Ez a célja és egyszersmind a keresz- tülviteli eszköze is a telepítésnek általában. Minálunk pedig tetéződik a dolog azzal, hogy az említett társadalmi bajokba belejátszanak nemzetiségi momentumok is s igy ezek egyrészt növelik a kérdés jelentőségét, másrészt még nehezebbé teszik a megoldást. A feladat röviden ez : az Alföld túl- népesebb vidékeiről, a hol egyébként a kötött forgaltnu birtokok és a nagy uradalmak túlsúlyban vannak, a lakosság egy részét át kell telepíteni oly vidékekre, a hol a népnek módjában van a birtokszerzés s az önmaga részére való gazdálkodás. Ezt az áttelepítést egyszersmind fel kell azonban használni arra, hogy az Alföldet egyrészt megszabadítsuk az elégedetlen elemektől, másrészt ezt az elemet oly helyen telepítsük le, a hol elégedetlenségének kiegyenlítése mellett egyszersmind nemzeti missziót is teljesíthet, valamely nemzeti vidéken tért szerezvén a magyarságnak, illetőleg erősítvén az ott esetleg ingadozó magyar lakosságot. Tehát méreteiben igen nagy és jelentőségében igen messzemenő dologról van T A R C A.---*38’»— Csak mosolyogjatok . . . Csak mosolyogjatok szemembe, Csak mosolyogjatok, Szőke lányok és barna lányok, S csalfa szép asszonyok. Áldott e gyanútlan kaczérság, Mely vélem enyeleg, Mert nem tudjátok, hogy virágim Fagy és dér este meg. Ha látnátok az én világom Miig sivár, puszta az, Ha tudnátok e hereadásról, Hogy rája nincs vigasz. Nem jutna nékem szép szemeknek Enyelgő mosolya, Mert enyészet láttán az élet Riadtan fut tova. VESZELEI KÁROLY. Os-u-nya. ember. (Farsangi tréfás filozófia.) — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Nem régiben azt mondta nekem egy igen csinos nő : »maga csúnya emberit . . . Hogy asz- szony volt-e már az i'lető, vagy még hajadon leány, — nem mondom meg, — hadd ostromoljanak jogos kíváncsisággal zak'ató kérdésekkel a férfiak és nők, az asszonyok és lányok, sőt még a feleségem is. Azt se mondom meg, hogy az illető miért mondott engem csúnya embernek. Tessék kitalálni ezt is, azt is. Legyen ez egy farsangi tréfás talány, melynek megfejtőinek jogot adok előfizethetni (.Hat forint helyett csak hat koronával, már t. i. félévre !) a Tolnamegyei Közlönyre, vagy a Tolnavármegyére, e két vidéki minta-hírlapra., vagy (dupla pénzért) mind a kettőre, miután most már mindenik egy műhelyben lesz gyártva. Csúnya ember! — — — Van-e ilyen a világon ? — — — Hisz a közmondás azt tartja : »« férfi, ha az ördögnél egy fokkal rútabb is, még akkor ts szép /« E mondás igazságát aláírja az élet, a gyakorlat, a tapasztalás. Akárhányszor látjuk, hogy egy antí-Adonisz férfi, egy valósággal csúnya ember, boldog férje lesz — okkal-móddal — a legragyogóbb női szépségnek. Fordítva igen ritka és kivételes esetben történik. Talán, ha a pénz. az irányadó ! . . . Tehát csúnya ember voltaképpen nincs. És én mégis úgy találom, hogy ama bizonyos nőnek, bizonyos tekintetben bizonyos igazsága van. Ám nézzük csak bővebben. Szerintem a férfi-ember földi életében relative háromszor csúnya és ugyanannyiszor szép is. Ab- szoluie — mint majd látjuk — csak egyszer csúnya, de akkor aztán nagyon csúnya. Mikor a pólyában szendereg, mint egy idom- ta'an parányi hustömeg és örökösen siró-rívó éktelen hanggyakorlatokat végez az ápoló szülők boszantására, zavarja azok nappali munkáját, elveszi éjjeli nyugalmas álmukat, a nélkül, hogy ezért a szerető szülők alaposan elpáholhatnák az örökös sirassál obstruáló öntudatlan balpárti csecsemő- honpolgárt : akkor a férfi-ember : még csúnya. — De mikor a gyermek már egy kevés öntudatra jut és nemcsak örökösen sir, hanem olykor nevet is (mutatva ezzel, hogy férfiasán tűri a sors csapásait, megmosolyogja az élet szenvedéseit, hisz az élet merő tragikomédia !); — mikor a gyermek arcán megjelenik az első mosoly, az ártatlan sziv- jóság, a beszédes okosság, szóval a kedvesség és szellemesség kinyomata és a szerető szülő szive oly sok szép reményt fűz kis gyermeke nagy, boldog jövőjéhez, úgy hiszi, hogy az ő okos és szép gyermeke a nem messze jövőben legalább is miniszterelnök lesz : akkor a férfi-ember először szép ! . . . V
