Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-05 / 31. szám
X. évfolyam. _________________31. szám._______ Szegzárd, 1900. augusztus 5. TO LNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » I Negyed évre . . 3 » ] Egy szám ára . . 24 fillér. | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* iratalon kívül elfogad Krummer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdou. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Síegzárdon, Vár-utca 130. sz. Dr, Felelős szerkesztő és laptulajdonos : LEOPOLD KŐÉNÉL Segédszerkesztő : SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hir.tet4aa1c mMkfll'tn megilUpitott árszabály szerint számíttatnak. Anarkisták. Maga a szó, puszta olvasásra is, a nélkül, hogy tüzetesebben tanulmányoznók a tant, a melynek összefoglaló kifejezése, — megdöbbentő. Az ember esze megáll és ámulva kérdi, hogyan tenyészhetik ilyen fekély is a civilizáció testén. Természeti törvény, hogy a haladás, a tudományok fejlődése, a felvilágosodás egyúttal sok bajok forrása is, melyeket nem szabad csak úgy tekintenünk, mint a civilizáció szépséghibáit, hanem mint komoly bajokat, komolyan kell orvosolni, nehogy később végzetessé váljanak ; ám bármelyik kommunisztikus törekvést tekintsük is, közelről sem fogható egyik sem az anarkismus őrületeihez. Ha megérdemelné, hogy egyáltalán tannak nevezzük és mint ilyet politikai terminus teknikussal akarnók illetni, úgy e tannak a híveit »a radikalizmus őrültjeidnek kellene nevezni. Ilyen megtisztelő kifejezést azonban az anarkisták nem érdemelnek. Tekintsük akár a legszélsőbb pártot, vagy felekezetet, mely valamely képet formál magának államról, társadalomról, s azt a maga felfogása szerint óhajtaná átalakítani — megmérhetetlen távolság választja el az anarkismustól. Mit akar az anarkista ? Azt akarja, hogy ne legyen rend. Ne legyen állam, ne legyen vallás, ne legyen törvény. El kell törülni a tulajdon-, a házasság intézményét. Hát nem-e az emberi elme eltévelyedése ez, a midőn olyat hirdet és azt akarja meg- valósitani, a mi ellentmond az ember létfeltételeinek, természetének, rendeltetéseinek ? Váljon sokkal többet kivánna-e az anarkista, ha el akarná törölni az evést, az alvást ? Bizony, nem. Az emberiség története és a tapasztalat azt mutatja, hogy a legvadabb, a műveltség legalsóbb fokán álló néptörzs is érzi, hogy csak úgy tud existálni, ha rend van köröltük. Elismer tehát egy főnököt maga fölött, a kinek engedelmeskedik. A természet szemlélete megtanítja arra, hogy kell lenni egy magasabb hatalomnak, erőnek, a mely az egész tnin- denséget kormányozza, tehát alkot magának Istent. Két együtt élő ember között kifejlődik az enyém tied fogalma. Meg van tehát az állam, a vallás, a tulajdon intézményének csirája. Évezredek múltak el, inig az ember a civilizáció mai állapotát elérte. S ime, most jön az anarkismus, hogy mind annak hadat üzenjen és fenekestül felforgassa, a mi az emberek együttélését lehetővé teszi. Sok őrült eszme talált már utat és foglalt helyet az emberek fejében. Az ilyet megakadályozni nem is lehet, s mindaddig, mig az eszme nem tör a külső megvalósítás felé, momentán veszedelem nincs. Nem igy vagyunk az anarkistákkal; náluk a cselekvés a programm s eszközeik: a gyi- l'ok, a bomba, a golyó. Mert nem remélik, hogy békés utón valósítsák meg ideájukat, erőszakos módon próbálják elpusztítani azokat, a kik utjokba állnak. Meg kell ölni a királyokat s mindazokat, a kik a mai állami rendnek a kitűnőségei. S csakugyan. Gyilkos tőr szúrja keresztül ma a francia köztársaság elnökének szivét, holnap a magyar királynéét, a német császárt, a welszi her- czeget csak a gondviselés menti meg; ravatalon fekszik az olasz király, mert anarkista golyók fúrták át a testét. A civilizált világ pedig a szörnyű gaztettek hallatára elrémül, bosszúért liheg s az anarkisták tüzzel-vassal kiirtását sürgeti. Azután elnémul minden, mig nem egy újabb gaztett ismét öntudatra rázza. A kormányok fokozottabb ellenőrzés alá veszik az anarkistákat, megfigyelik minden lépésüket, egymást kölcsönösen értesítik azoknak minden mozdulatáról, és ime — megint megöltek egy királyt. Hány királyt fognak még megölni, mig a kormányok olyan rendszabályokat szándékoznak életbe léptetni, hogy a fejedelem gyilkosságok ilyen sűrűn ne ismétlődhessenek ? Elismerjük, hogy a probléma megoldása nehéz, igen nehéz, de az anarkisták maguk nyújtják a megfejtéshez az eszközöket. A praeventiv eszközök olyan kiterjesztéséről kell gondoskodni, a mi legalább emberi számítás szerint mindenkorra lehetetlenné teszi, hogy az anarkista cseT A R C A. Édes anyámnak. i. Verseimben, nótáimban Sok mindennek hangja támad, Nem foglaltam dalba még sem Eddig édes jó anyámatNem cifra szó délibábja Csillogtatta nevét nékem, Szivem kellő közepében Melengettem képét régen. De a szivem, ez a tenger, ügy tele lön drágagyöngygyel: Szeretettel, hogy el nem fért Már ölébe s dalban tört fel. II. Ezt a kis dalt koszorúként Tűzöm homlokodra, A melyen már barázdát vont Az élet száz gondja. Ezt a kis dalt bokrétának Tűzöm kebeledre, A mely engem folytonosan Övezett szeretve. Ez a kis dal súgja néked, Édes anyám, váltig: Ha néma is a szeretet, Semmivé nem válik. Kürti Nándor. Van ördög. Irta : Haltak Miksa. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Wellensturm sorhajóhadnagy dúdolva fordul be a kikötőparancsnokság palotájának tengerre nyíló kapuján és vígan lépi át irodája büszöbét. Az irodában kényelembe helyezi magát (a kardját a fogasra akasztja) és íróasztalához ül. Egy levél fekszik előtte, melyet felbontva, azonnal olvasni kezd : Kedves Franci! »Meggondoltam a dolgot! Leányomat mégsem bizhatom egy tengerésztisztre, kit kötelességének teljesítése minden pillanatban elszólithat felesége mellől — 3 évre is. Tudom, hogy keserű csepp lesz ez életedben, de jobb igy, mint »ugy« ! Hiába, nem élet az, ha a kedves feleség, ez az édes portéka, a borzasztó magánynak van kiszolgáltatva, addig, mig a férj más világrészekben tartózkodik, hogy kötelességének eleget tegyen és — tapasztaljon. Nem Franci, leányomat tengerészhez nem adom. N'e haragudj fiam a kosárért, már csak azért sem, mert magad is nagyon jól tudod, hogy egy ily »itthonhagyott« fiatal asszonyka ... no, nem jó az ördögöt a falra festeni ! E levél egyszerre kedvét szegte. Nem is olvasta tovább. Az asztalára dobta és elkezdett fel s alá sétálni. — Tehát kosár — mormogá. — Az öreg bizonyára Ella beleegyezésével irta ! Homlokán ráncok keletkeztek, ajka szegletébe pedig fagyos mosoly lopódzott. A kosárra el volt ugyan készülve, mint minden tengerésztiszt, de mégis boszantotta a meg- okolás. Fáit neki az a tudat, hogy éppen tengerésztiszti mivolta semmisiti meg boldogságát. Küzd vészszel, nélkülözéssel, tannl lankadatlan szorgalommal, megadással tűri a sors veszélyes csapásait, hogy célját, a vállrojtot, elérhesse és midőn végre a vállain csillognak az aranyos sallangok és midőn annyi küzdés után jogot formál magának egy csendes tűzhely megalapítására, ime útját állja egy sötét alak kárörvendő, vigyorgó arccal és fülébe harsogja: — Te akarsz nősülni, te ! Hát elfelejted, hogy tengerésztiszt vagy! — De nem vagyok-e én is Istennek épp oly teremtése mint bárki más ! — kiált fel dühösen Wellensturm. — Hát csupán azért, mert tengerésztiszt vagyok nincs jogom egy kedves nő oldalán teljesíteni ezer veszélylyel járó kötelességemet? A sötét alak még hangosabban kacagva felel : — Ne haragudj fiam, már csak azért sem, mert nagyon jól tudod, hogy egy ily »itthonhagyott« fiatal asszonyka ... no nem jó engemet a falra festeni!
