Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-15 / 28. szám
2. TOLNA VARMEGYE. VÁRMEGYE. — A központi választmány Simontsits Elemér alispánhelyettes főjegyző elnöklete alatt július hó 19-én d. e. 10 órakor ülést tart, melyen a képviselőválasztói névjegyzék ellen beérkezett felszólamlások fölött fog határozni. Az 1899. évi XV. t. ez. 148. §-a értelmében a hozandó határozatok 1900. évi julius hó 20-tól julius hó 30-ig Szegzár- don, a vármegyeház levéltári helyiségében a hivatalos órák alatt megtekinthetők lesznek, illetve ugyanezen törvényszakaszban meghatározott esetekben érdekelteknek kézbesitte'ni fognak. Az 1874. évi XXXIII. t. c. 50. § a szerint, azok, kiknek felszólamlása vagy észrevétele felett a központi választmány határozatot hozott, annak közszemlére történt kitételét követő 10 nap alatt, azok pedig kiknek az 1899. évi XV. t. c. 148. §-ban elősorolt határozatok kézbesittettek, a kézbesítéstől számított 10 nap alatt a nmélt. m. kir. Kúriához intézett felebbezésüket a központi választmány elnökénél benyújthatják. A felebbezés Írásba foglalandó s ahhoz uj bizonyítékok is csatolhatok. — Megújított miniszteri rendelet. Az előrehaladott nyári idényre, a különböző ragályos s nyáron könnyen terjedő járványos betegségekre való tekintettel a m. kir. belügyminiszter megújította a múlt évben 72119/VI. a. szám alatt kibo- csájtott rendeletét, me’y szerint sütőmühelyek, úgyszintén kenyeret s tápszereket árusító üzletek tisztántartását, az élelmi szerek minőségét közegészségügyi szempontból a hatóságok szigorúan ellen-, őrizzék. — Az orthodox izraelita hitközség elnöke csak akkor jogosult kóser hús jogosulatlan kiszolgáltatása miatt statusquo-ante alapon áliott fiókhitközség metszője ellen feljelentést tenni, ha az | utóbbi fiókhitközség már átalakult orthodox hit- I községgé. (A m. kit. belügyminiszter 1899. évi 4721. sz. határozata.) — Szeszes italoknak engedély nélküli kimérése és titkos bordélyhaz tartása miatt indított ügy elbirálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanács 1900. évi február 21 én hozott határozata.) HÍREK. — Személyi hírek. Selas József, törvényszékünk elnöke, folyó hó 10-én kezdte meg hat heti szabadságidejét, s a törvényszék vezetését Ágoston István kir. ítélőtáblái biró vette át. — Orjfy Béla volt hajóskapitány, jelenleg a szemendriai cs. és kir. konzulátus ügyvivője Szegzárdra érkezett rokonai látogatására. — Bírósági kinevezések. Az igazságügyminiszter dr. Végess Ferenc tolnavármegyei al- levéltárnokot és Szilágyi Ernő szegzárdi törvény- széki joggyakornokot a szegzárdi kir. törvényszékhez aljegyzőkké nevezte ki. — A dombóvári járásbíróság létesítése érdekében kiküldött Nagy István főszolgabíró, dr. Rolf Aladár és dr. Honig Jánosból álló sziikebb bizottság Kämmerer Ernő dr. országgyűlési képviselő vezetése alatt a napokban tisztelgett ezen ügyben P/ósz Sándor igazságügyminiszternél. A miniszter kijelentette, hogy Dombóvár teljes joggal kérheti a járásbíróságot. A minimális áldozat, a mit a járástól kíván az, hogy hivatalnak alkalmas helyiséget és a járás- biráknak szükséges és a lakbérükért megfelelő szép lakást biztosítson a járás. Az ügyet mai stádiumában teljesen nem ismeri, miért is azt még bővebben tanulmányozni fogja. A bizottság innen a minisztériumba ment, a hol Liszkay miniszteri tanácsosnál is tisztelegtek. A miniszteri tanácsos egészen jól ismeri az ügyet és ugyancsak azt jelentette ki, a mit a miniszter, tudniillik, ha a dologi ügyek a járás által biztosítva lesznek, akkor semmi akadály sem lesz a járásbíróság felállítása körül. A bizottság ismét egybe fogja hívni a járási községek képviselőit, hogy végérvényesen és kötelezően megállapítsa a költség hozzájárulását. Bizony kívánatos, hogy a dombóváriak a járásbíróság felállítására irányuló annyira jogosult és indokolt kérelme és közérdekű törekvése végre vala- hára megvalósuljon. — A törvényszék köréből. Áldor Ödön törvényszéki albiró folyó hó 10 én hat heti szabadságidőre Szegzárdról eltávozott. — Anyakönyvvezetöi kinevezés. A belügyminiszter az menyi anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezető helyettessé Stirdi János segédjegyzőt nevezte ki s házasságkötésekkel is megbízta. — Eljegyzés. Késmárky Béla, honvédhuszár- hadnagy eljegyezte Eckensberger Ilikét, Eckensb<r ger György, honvéd-huszárezredes és neje szül. Perczel Ágota leányát. — Szász miniszter Dombovárott. Von der Planitz, szász miniszter, gyalogsági tábornok egy hétig Dombovárott időzött, mint Döry József földbirtokos vendége. A szász miniszter már visszautazott Drezdába. — Egyházbirósági ülés. A dunántúli ev. ref. egyházkerület bíróságának időszaki tanácsa Komáromban folyó hó 13-án ülést tart. Ez alkalommal több közigazgatási és fegyelmi ügy kerül elbírálás alá. — Megüresedett közjegyzöség. A dunaföld- vári közjegyző állás áthelyezés folytán megüresedett. Pályázati kérvények három hét alatt adandók be a pécsi kir. közjegyzői kamarához. — Jegyzfszigorlók figyelmébe. Vármegyénk alispánhelyettes főjegyzője, Simontsits Elemér, lapunk utján értesíti az érdekelteket, hogy a vármegyei vizsgáló- bizottság által az uj rend beállta előtt még egy ízben és pedig folyó évi augusztus hó 29. és 30-án jegyzői szigorlatok fognak tartatni s hogy erre vonatkozó s szabályszerűen felszerelt kérvények a vm. közigazgatási bizottság elé terjeszthetés végett hozzám legkésőbb folyó évi julius hó végéig annál inkább is beterjesztendők, mert később érkező folyamodványok figyelembe vétetni nem fognak. — Primiczia. Kákmyi Ferenc kalocsai főegyházmegyei uj áldozár ma délelőtt 1ji\0 órakor a nagymise alatt fogja első miséjét az Urnák bemutatni. Manuductora dr. Ftnl Ferenc újvárosi plébános lesz. Az egyházi szónoklatot az ujmisés iskolatársa K'ónnöczy Ernő fogja tartani. Az ünnepi ebéd Gemenczben lesz, a mit az uj áldozár édesatyja, Kákonyi Sándor kalocsai uradalmi erdővéd ad a meghivott nagys/.ámu vendégseregnek. — Zilahi Gyula, a Nemzeti színház művésze,, a ki legutóbb Szegzárdon, Tolnán, Pakson és Duna-Földváron tartott kacagó-estélyt, üdülés végett Cirkvenicába utazott s onnét küldött szerkesztőségünknek üdvözlő sorokat. — A Tolnavármegye Garay János Naptára részére, mely előkelő irodalmi színvonalon álló illusztrációkkal ellátott, almanachszerü vállalat lesz, eddig már Rátkay László népies elbeszélést és költeményt, Bodnár István Garay Jánosra vonatkozó nagyérdekü közleményt, Kálmán Dezső pompás elbeszélést, Borzsak Endre humoros költeményt, Molnár József értékes közgazdasági cikket, Ssendrői József tehetséges fiatal költőnk költeményt, Kovác/i Aladár a muzeum népszerű ismertetését stb., ajánlottak föl; Garay Ákos, a nagyemlékű költő öcscse, országos nevű rajzoló művészünk pedig nagybecsű képet engedett át, melyet művészi reprodukcióban külön mellékletként fog közölni a naptár kiadója.-- Kerékpárverseny. A szegzárdi kerékpáros egyesület folyó hó 29-én távversenyt rendez. Útirány Szegzárd—Dunaszek- cső és vissza, 60 km. Indulás d. u. 3 órakor. Este a Pernitz-féle helyiségben társas vacsora és díjkiosztás. — Merénylet egy kanonok ellen. Pótay Mátyás szabó, ki Pozsgay József pécsi kanonok, papnöveldéi igazgató ellen merényletet követett eL még mindig a közkórházban fekszik. Pár nap előtt fejsebén operációt hajtottak végre az orvosok s a merénylő egy hónap múlva felgyógyultan jöhet ki a kórházból. Pozsgay József kanonok sérülései már teljesen begyógyultak; a kanonok íentjár és igazgatói teendőit is végzi. 1900. julius 15. miatt, mindamellett meg tudta tartani polgártársainak a tiszteletét vidám kedélyével és jámborságával. Senki sem tudott vallási ünnepélyt úgy rendezni mint ő, beosztani körmenetet, felállítani oltá- rakat. O volt a lelke minden ünnepélynek, nagy képzelő tehetséggel és költészettel megáldva tűnt ki e téren s az egyházi énekek, melyeket külön ily ceremóniákra irt, gyorsan népszerűek lettek. Énekelték őket nem csak a templomban, de a csalá- ■ dókban is esténként . . . Nagy Isten, mennyit énekeltem én is ezeket az énekeket 1 Egy reggel eljött hozzánk és igy szólt az apámhoz: — Georges t kérem öntől, szükségem van rá. Igen, azt gondoltam, hogy Georges mint dobos vezethetné a processiót. Istenem, nem tambur-mayor, de kitünően dobol . . . rendkívüli módon a korához képest . . . sok tűz és erő van benne. Szóval, éppen ő rá van szükségem. És ezzel megtiszteltetést akarok neki szerezni . . . Mert sokáig beszélni fognak róla, erről az ünnepről, édes barátom, mondhatom, önnek. Kezeit összekulcsolva mint valamely imádkozó szent, Martinott Sosthénes folytatta : — Minő ünnep! . . . édes barátom . . . Már megcsináltam az egész tervet nagyban és részleteiben, a fejemben! . . . Hat diadalkapu, képzelje el! . . . Georges által vezetve, a körmenet fogadja a püspököt a chartresi utón ... A veterán zenekar indulókat játszik, melyeket én Írtam. Fehérruhás leánykák kara, aranypálmákkal kezökben, az én alkalmi énekeimet éneklik! . . . Lesz egy csoport láncra vert druida ! És a lobogók stb., stb., stb. 1 Szép lesz, mint egy lovasmenet. Akarja, hogy elénekeljem a főénekemet ? Hallja csak ! S a nélkül, hogy az apa válaszát bevárná, Martinot szilárd hangon rágyújtott az énekre, melynek kupléjára emlékszem :, Hajdanta szerte hegyeinken Táncoltak borzalmas istenek. S a keresztények a rónákon Gyűlölt igájukban reszkettek. Oh kegyes atyánk Ki hozhat ránk Szelidebb eget ? Szent-Latuin, ez te vagy. Hála neked 1 Apám el volt ragadtatva. Szerencsét kívánt Martinotnak talentumához es megköszönte jó indulatát. Mikor aztán tudatta velem az apám a ritka megtiszteltetést, meljre ki voltam szemelve, keservesen sirtam. — Én azt nem tehetem! — bőgtem. — mindent megtehetünk, a mit akarunk! — mondta az apám. — Dolgozz . . . Dobolgass szorgalmasan! . . . Hogyan! Hasonló körmenet! Párat an ünnepély a község évkönyvében! . . . és te ez ellen ! ... És te sírsz ? . , . Hát nem tudod felfogni? . . . Teringettét! Nekem soha sem volt ilyen szerencsém ! . . . Pedig hát én az apád vagyok! Az anyám, a nővéreim, az unokatestvéreim ugyancsak biztattak ; szégyenletesnek mondák gyön- geségemet és féténkségemet. Anyám különösen exaltált és haragos volt. — Ha nem akarsz . . . kiáltott . . . hallgass jól rám . . . elveszem tőled a dobot. . . odaadom egy szegény fiúnak 1 — Úgy! úgy! — helyeselte az egész család -— El kell venni tőle a dobot 1 Derék emberek! hogy távol vagytok ma! Bele kellett a dologba törődnöm. Egy hónapon át mindennap fájdalmasan püföltem a dobomat, majd az apám, majd Martinot vezetése alatt, kik szóval és taglejtésekkel bátorították erőlködésemet. A nagynap eljött végre. Szokatlan lázas izgatottság uralkodott a községben. A házak fel voltak lobogózva, az utcák virággal behintve. Hatalmas, zöld diadalkapuk titokzatos, diadalmas és örvendező képet adtak az égnek, szemhatárnak, a házak- | nak és az egész természetnek. A kitűzött órákban a menet mozgásba jött, én az élén a dobot verve a combjaimon. Kissé bizarr katonás jelmezem a Martinot ur fantáziáját dicsérte, ki úgy vélekedett, hogy ez a jelmez, mint katonás, a legjobb öszhangban van a dobbal. Esett egy kissé, az ég szürke volt.