Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-15 / 28. szám

2. TOLNA VARMEGYE. VÁRMEGYE. — A központi választmány Simontsits Elemér alispánhelyettes főjegyző elnöklete alatt jú­lius hó 19-én d. e. 10 órakor ülést tart, melyen a képviselőválasztói névjegyzék ellen beérkezett fel­szólamlások fölött fog határozni. Az 1899. évi XV. t. ez. 148. §-a értelmében a hozandó határozatok 1900. évi julius hó 20-tól julius hó 30-ig Szegzár- don, a vármegyeház levéltári helyiségében a hiva­talos órák alatt megtekinthetők lesznek, illetve ugyanezen törvényszakaszban meghatározott ese­tekben érdekelteknek kézbesitte'ni fognak. Az 1874. évi XXXIII. t. c. 50. § a szerint, azok, kik­nek felszólamlása vagy észrevétele felett a köz­ponti választmány határozatot hozott, annak köz­szemlére történt kitételét követő 10 nap alatt, azok pedig kiknek az 1899. évi XV. t. c. 148. §-ban elősorolt határozatok kézbesittettek, a kéz­besítéstől számított 10 nap alatt a nmélt. m. kir. Kúriához intézett felebbezésüket a központi választ­mány elnökénél benyújthatják. A felebbezés Írásba foglalandó s ahhoz uj bizonyítékok is csatolhatok. — Megújított miniszteri rendelet. Az előrehaladott nyári idényre, a különböző ragályos s nyáron könnyen terjedő járványos betegségekre való tekintettel a m. kir. belügyminiszter megújí­totta a múlt évben 72119/VI. a. szám alatt kibo- csájtott rendeletét, me’y szerint sütőmühelyek, úgy­szintén kenyeret s tápszereket árusító üzletek tisz­tántartását, az élelmi szerek minőségét közegész­ségügyi szempontból a hatóságok szigorúan ellen-, őrizzék. — Az orthodox izraelita hitközség elnöke csak akkor jogosult kóser hús jogosulatlan kiszol­gáltatása miatt statusquo-ante alapon áliott fiók­hitközség metszője ellen feljelentést tenni, ha az | utóbbi fiókhitközség már átalakult orthodox hit- I községgé. (A m. kit. belügyminiszter 1899. évi 4721. sz. határozata.) — Szeszes italoknak engedély nélküli ki­mérése és titkos bordélyhaz tartása miatt indított ügy elbirálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanács 1900. évi feb­ruár 21 én hozott határozata.) HÍREK. — Személyi hírek. Selas József, törvényszékünk elnöke, folyó hó 10-én kezdte meg hat heti sza­badságidejét, s a törvényszék vezetését Ágoston István kir. ítélőtáblái biró vette át. — Orjfy Béla volt hajóskapitány, jelenleg a szemendriai cs. és kir. konzulátus ügyvivője Szegzárdra érkezett roko­nai látogatására. — Bírósági kinevezések. Az igazságügy­miniszter dr. Végess Ferenc tolnavármegyei al- levéltárnokot és Szilágyi Ernő szegzárdi törvény- széki joggyakornokot a szegzárdi kir. törvényszék­hez aljegyzőkké nevezte ki. — A dombóvári járásbíróság létesí­tése érdekében kiküldött Nagy István fő­szolgabíró, dr. Rolf Aladár és dr. Honig Jánosból álló sziikebb bizottság Kämmerer Ernő dr. országgyűlési képviselő vezetése alatt a napokban tisztelgett ezen ügyben P/ósz Sándor igazságügyminiszternél. A mi­niszter kijelentette, hogy Dombóvár teljes joggal kérheti a járásbíróságot. A minimá­lis áldozat, a mit a járástól kíván az, hogy hivatalnak alkalmas helyiséget és a járás- biráknak szükséges és a lakbérükért meg­felelő szép lakást biztosítson a járás. Az ügyet mai stádiumában teljesen nem is­meri, miért is azt még bővebben tanulmá­nyozni fogja. A bizottság innen a minisz­tériumba ment, a hol Liszkay miniszteri ta­nácsosnál is tisztelegtek. A miniszteri ta­nácsos egészen jól ismeri az ügyet és ugyancsak azt jelentette ki, a mit a mi­niszter, tudniillik, ha a dologi ügyek a já­rás által biztosítva lesznek, akkor semmi akadály sem lesz a járásbíróság felállítása körül. A bizottság ismét egybe fogja hívni a járási községek képviselőit, hogy végér­vényesen és kötelezően megállapítsa a költ­ség hozzájárulását. Bizony kívánatos, hogy a dombóváriak a járásbíróság felállítására irányuló annyira jogosult és indokolt ké­relme és közérdekű törekvése végre vala- hára megvalósuljon. — A törvényszék köréből. Áldor Ödön tör­vényszéki albiró folyó hó 10 én hat heti szabad­ságidőre Szegzárdról eltávozott. — Anyakönyvvezetöi kinevezés. A belügy­miniszter az menyi anyakönyvi kerületbe anya­könyvvezető helyettessé Stirdi János segédjegyzőt nevezte ki s házasságkötésekkel is megbízta. — Eljegyzés. Késmárky Béla, honvédhuszár- hadnagy eljegyezte Eckensberger Ilikét, Eckensb<r ger György, honvéd-huszárezredes és neje szül. Perczel Ágota leányát. — Szász miniszter Dombovárott. Von der Planitz, szász miniszter, gyalog­sági tábornok egy hétig Dombovárott idő­zött, mint Döry József földbirtokos ven­dége. A szász miniszter már visszautazott Drezdába. — Egyházbirósági ülés. A dunántúli ev. ref. egyházkerület bíróságának időszaki tanácsa Komá­romban folyó hó 13-án ülést tart. Ez alkalommal több közigazgatási és fegyelmi ügy kerül elbírá­lás alá. — Megüresedett közjegyzöség. A dunaföld- vári közjegyző állás áthelyezés folytán megürese­dett. Pályázati kérvények három hét alatt adandók be a pécsi kir. közjegyzői kamarához. — Jegyzfszigorlók figyelmébe. Vár­megyénk alispánhelyettes főjegyzője, Si­montsits Elemér, lapunk utján értesíti az érdekelteket, hogy a vármegyei vizsgáló- bizottság által az uj rend beállta előtt még egy ízben és pedig folyó évi augusztus hó 29. és 30-án jegyzői szigorlatok fognak tartatni s hogy erre vonatkozó s szabály­szerűen felszerelt kérvények a vm. közigaz­gatási bizottság elé terjeszthetés végett hozzám legkésőbb folyó évi julius hó vé­géig annál inkább is beterjesztendők, mert később érkező folyamodványok figyelembe vétetni nem fognak. — Primiczia. Kákmyi Ferenc kalocsai fő­egyházmegyei uj áldozár ma délelőtt 1ji\0 órakor a nagymise alatt fogja első miséjét az Urnák be­mutatni. Manuductora dr. Ftnl Ferenc újvárosi plé­bános lesz. Az egyházi szónoklatot az ujmisés iskolatársa K'ónnöczy Ernő fogja tartani. Az ünnepi ebéd Gemenczben lesz, a mit az uj áldozár édes­atyja, Kákonyi Sándor kalocsai uradalmi erdővéd ad a meghivott nagys/.ámu vendégseregnek. — Zilahi Gyula, a Nemzeti színház művésze,, a ki legutóbb Szegzárdon, Tolnán, Pakson és Duna-Földváron tartott kacagó-estélyt, üdülés vé­gett Cirkvenicába utazott s onnét küldött szerkesz­tőségünknek üdvözlő sorokat. — A Tolnavármegye Garay János Naptára részére, mely előkelő irodalmi színvonalon álló illusztrációkkal ellátott, almanachszerü vállalat lesz, eddig már Rátkay László népies elbeszélést és költeményt, Bodnár István Garay Jánosra vonat­kozó nagyérdekü közleményt, Kálmán Dezső pom­pás elbeszélést, Borzsak Endre humoros költe­ményt, Molnár József értékes közgazdasági cik­ket, Ssendrői József tehetséges fiatal költőnk köl­teményt, Kovác/i Aladár a muzeum népszerű ismertetését stb., ajánlottak föl; Garay Ákos, a nagyemlékű költő öcscse, országos nevű rajzoló művészünk pedig nagybecsű képet engedett át, melyet művészi reprodukcióban külön mellékletként fog közölni a naptár kiadója.-- Kerékpárverseny. A szegzárdi ke­rékpáros egyesület folyó hó 29-én távver­senyt rendez. Útirány Szegzárd—Dunaszek- cső és vissza, 60 km. Indulás d. u. 3 óra­kor. Este a Pernitz-féle helyiségben társas vacsora és díjkiosztás. — Merénylet egy kanonok ellen. Pótay Má­tyás szabó, ki Pozsgay József pécsi kanonok, pap­növeldéi igazgató ellen merényletet követett eL még mindig a közkórházban fekszik. Pár nap előtt fejsebén operációt hajtottak végre az orvosok s a merénylő egy hónap múlva felgyógyultan jöhet ki a kórházból. Pozsgay József kanonok sérülései már teljesen begyógyultak; a kanonok íentjár és igaz­gatói teendőit is végzi. 1900. julius 15. miatt, mindamellett meg tudta tartani polgártársai­nak a tiszteletét vidám kedélyével és jámborsá­gával. Senki sem tudott vallási ünnepélyt úgy ren­dezni mint ő, beosztani körmenetet, felállítani oltá- rakat. O volt a lelke minden ünnepélynek, nagy képzelő tehetséggel és költészettel megáldva tűnt ki e téren s az egyházi énekek, melyeket külön ily ceremóniákra irt, gyorsan népszerűek lettek. Éne­kelték őket nem csak a templomban, de a csalá- ■ dókban is esténként . . . Nagy Isten, mennyit éne­keltem én is ezeket az énekeket 1 Egy reggel eljött hozzánk és igy szólt az apámhoz: — Georges t kérem öntől, szükségem van rá. Igen, azt gondoltam, hogy Georges mint dobos vezethetné a processiót. Istenem, nem tambur-mayor, de kitünően dobol . . . rendkívüli módon a korá­hoz képest . . . sok tűz és erő van benne. Szó­val, éppen ő rá van szükségem. És ezzel meg­tiszteltetést akarok neki szerezni . . . Mert sokáig beszélni fognak róla, erről az ünnepről, édes bará­tom, mondhatom, önnek. Kezeit összekulcsolva mint valamely imádkozó szent, Martinott Sosthénes folytatta : — Minő ünnep! . . . édes barátom . . . Már megcsináltam az egész tervet nagyban és rész­leteiben, a fejemben! . . . Hat diadalkapu, képzelje el! . . . Georges által vezetve, a körmenet fogadja a püspököt a chartresi utón ... A veterán zene­kar indulókat játszik, melyeket én Írtam. Fehérru­hás leánykák kara, aranypálmákkal kezökben, az én alkalmi énekeimet éneklik! . . . Lesz egy cso­port láncra vert druida ! És a lobogók stb., stb., stb. 1 Szép lesz, mint egy lovasmenet. Akarja, hogy elénekeljem a főénekemet ? Hallja csak ! S a nélkül, hogy az apa válaszát bevárná, Martinot szilárd hangon rágyújtott az énekre, mely­nek kupléjára emlékszem :, Hajdanta szerte hegyeinken Táncoltak borzalmas istenek. S a keresztények a rónákon Gyűlölt igájukban reszkettek. Oh kegyes atyánk Ki hozhat ránk Szelidebb eget ? Szent-Latuin, ez te vagy. Hála neked 1 Apám el volt ragadtatva. Szerencsét kívánt Martinotnak talentumához es megköszönte jó indu­latát. Mikor aztán tudatta velem az apám a ritka megtiszteltetést, meljre ki voltam szemelve, keser­vesen sirtam. — Én azt nem tehetem! — bőgtem. — mindent megtehetünk, a mit akarunk! — mondta az apám. — Dolgozz . . . Dobolgass szorgalmasan! . . . Hogyan! Hasonló körmenet! Párat an ünnepély a község évkönyvében! . . . és te ez ellen ! ... És te sírsz ? . , . Hát nem tudod felfogni? . . . Teringettét! Nekem soha sem volt ilyen szerencsém ! . . . Pedig hát én az apád vagyok! Az anyám, a nővéreim, az unokatestvéreim ugyancsak biztattak ; szégyenletesnek mondák gyön- geségemet és féténkségemet. Anyám különösen exaltált és haragos volt. — Ha nem akarsz . . . kiáltott . . . hallgass jól rám . . . elveszem tőled a dobot. . . odaadom egy szegény fiúnak 1 — Úgy! úgy! — helyeselte az egész család -— El kell venni tőle a dobot 1 Derék emberek! hogy távol vagytok ma! Bele kellett a dologba törődnöm. Egy hóna­pon át mindennap fájdalmasan püföltem a dobo­mat, majd az apám, majd Martinot vezetése alatt, kik szóval és taglejtésekkel bátorították erőlködé­semet. A nagynap eljött végre. Szokatlan lázas izga­tottság uralkodott a községben. A házak fel voltak lobogózva, az utcák virággal behintve. Hatalmas, zöld diadalkapuk titokzatos, diadalmas és örven­dező képet adtak az égnek, szemhatárnak, a házak- | nak és az egész természetnek. A kitűzött órákban a menet mozgásba jött, én az élén a dobot verve a combjaimon. Kissé bizarr katonás jelmezem a Martinot ur fantáziáját dicsérte, ki úgy vélekedett, hogy ez a jelmez, mint katonás, a legjobb öszhangban van a dobbal. Esett egy kissé, az ég szürke volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom