Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-24 / 39. szám
TOLNAVÁRMEGYE. 3 és ellenszolgálat arányosságának, valamint a helyi, különösen a közlekedési viszonyoknak és az évszakoknak gondos figyelembe vételénél, esetleg az államépitészeti hivatal előzetes meghallgatása mellett, a vármegyei választókerületeket alkotó minden egyes községre nézve a kilométer távolságok feltüntetése mellett szabályrendeletében állapítsa meg, ezen szabályrendelet a vonatkozó közgyűlési határozattal, a szabályszerű kihirdetést igazoló bizonylatokkal és az esetleges fele- bezésekkel együtt jóváhagyás végett hozzám legkésőbb folyó évi november hava végéig terjesz- sze föl. Széli. 1899. szeptember 24. Előfizetőinkhez! Értesítjük lapunk tisztelt előfizetőit, hogy folyó évi október hó 1-vel uj előfizetést nyitunk a Hevesi József ismert fővárosi iró által Budapesten szerkesztett gyönyörű kiállítású, gazdag tartalmú illusztrált havi folyóiratára, az „OTTHON“-ra, melyet úgyszólván ingyen adhatunk t. előfizetőinknek és csak a postai, csomagolási és kézbesítési díj fejében számítunk fel negyedévenként egy koronát. Azon t. előfizetőinket, kik eképen az „Otthont“ is járatni óhajtják, kérjük, hogy folyó évi október hó 1-től kezdve a lapunkért járó előfizetési díjhoz az „Otthoniért negyedévenként fizetendő egy koronát nekünk egyidejűleg beküldeni szíveskedjenek. Az „Otthon“ a hires „Magyar Szalonénak egy külön kiadása (évi előfizetési díja 10 frt), telve legkitűnőbb íróink dolgozataival, elsőrangú festőink illusztrációival. Közöl elbeszéléseket, költeményeket, társadalmi és kritikai cikkeket, népszerű, tudományos ismertetéseket. Divatot (illusztrálva) azonkívül szebbnél szebb aktuális illusztrációkat és úgy a hazai, mint a külföldi festőművészek legújabb alkotásait. Az „Otthon“ minden hó elsején egy r vastag kötetben jelenik meg. Es ilyenformán a „Tolnavármegye“ előfizetői tizenkét vastag kötetet kapnak ingyen és mindössze évnegyedenként egy koronányi költségdíjat számítunk fel csupán. Hisszük, hogy olvasóink szívesen fogadják a „Tolnavármegye“ ezen meglepetését, melyet mi csak nagy áldozatok árán voltunk képesek megszerezni. Előfizetési feltételek: A „Tolnavármegyé“-re: Eg-ész évre ... 6 frt — kr. Fél „ . . . 3 „ — „ Negyed évre . . 1 „ 50 „ A „Tolnavármegyé“-re és „Otthonira: Egész évre ... 8 frt — kr. Fél „ . . . -4 » — » Negyed évre . . 2, > — » A „Tolnavármegye“ politikai hetilap kiadóhivatala, Szegzárdon. Hírek. — Erzsébet királyné emlékének megörökítésére építendő «Örök imádás» temploma részére gróf Széchenyi Sándorné ő nagyméltóságához a múlt héten a következő adományok érkeztek: Bartal Béla .... Döry Vilmos .... Döry Vilmosné . . . Kakasdi plébánia . . Szilassy Aladár . . . Dunaföldvári elöljáróság Bernrieder Józseíné Bernrieder J.-né gyűjtő ivén Marcsa Gyula Szárazd Szárazd nagyközség . Döry Frigyes . . . Döry Dénes .... Zombai plébánia gyűjtése Összesen . Múlt számunkban közölt gyűjtés ...................... 10 frt — kr. 5 » — » 5 » — » 8 » — » 10 » — » 1 5 5 1 » — » 1 » — » 5 » — » 20 » — » 16 » — » 93 frt 21 kr. 50 71 Együtt 901 frt 88 kr. 995 frt 09 kr. — Személyi hir. Perczel Dezső a képviselőház elnöke, múlt hétfőn reggel Perczel Béla bonyhádi főszolgabíró társaságában Szegzárdra érkezett s még az nap visszautazott Bohyhádra. Másnap Rátótra ment Széli Kálmánt meglátogatni. — Döry Pál vármegyénk alispánja, múlt vasárnap érkezett vissza Szegzárdra és átvette a vármegye administ- ratiójának vezetését. — Előléptetés. Dr. báró WitnmersbergFrigyes kereskedelmi miniszteri segédtitkárnak 0 Felsége a miniszteri titkári címet és jelleget adományozta. — A csendőr főparancsnok vizsgálata. Jabldnszky Sándor altábornagy, a csendőrség fő- parancsnoka, múlt kedden megvizsgálta a szeg- zárdi csendőrszakaszparancsnokságot; innen Báta- székre ment és csütörtökön ismét visszatért Szegzárdra. Ittléte alatt véletlenül találkozott egykori őrmesterével, Rill József helyettes várkapitánynyal kit 25 év után is fölismert és kezet szorítván vele barátságosan elbeszélgetett a régi időkről, midőn még ő is csak kapitány volt. Rill József csütörtökön tisztelgett Jablánszkynál, ki másnap meglátogatta hivatalos helyiségében Rillt, aki meghatva köszönte meg az őt ért kitüntetést. — Hymen. Bonyhádi Perczel Guidó honvédhuszárfőhadnagy, e hó 21-én d. u. fél 6 órakor vezette oltár elé Baján bájos menyasszonyát, Csihás Bella kisasszonyt, Csihás Ferenc földbirtokosnak leányát. r — Áthelyezés. Btiday Gyula csendőrfőhadnagy, szegzárdi csendőr szakaszparancsnokot hasonló minőségben áthelyezték Győrbe. Btiday a szegzárdi társadalomnak majd egy évtizeden át kedvelt, rokonszenves tagja volt; a közbiztonságnak is éber, lelkiismeretes őreként volt ismeretes, ki ittléte alatt sok veszedelmes gonosztevőt juttatott az igazságszolgáltatás kezére ; több bonyodalmas bűnügyet sikerrel derített ki, a pénzhamisítókat, lókötőket kézre kerítette, a kóbor cigányoktól nagyrészt megtisztította vármegyénket; e téren kiváló sikereket mutathat föl, s nem rég a cigányügy rendezése érdekében nagyobb memorandumot nyújtott be a vármegyéhez. Hivatalában pontos, ügybuzgó, szigorú de igazságos főnöknek ismerték alantasai, kik szintén sajnálják távozását. Szegzárdi ismerősei és jó barátai kellemesen emlékeznek vissza reá, meit közszeretetnek örvendett köztünk, hol már teljesen összeforrott az itteni társadalommal. Őszintén kívánjuk neki, hogy tőlünk elszakadva, s pályáján mihamar emelkedve, hasonló rokonszenvnek és közbecsü- lésnek örvendjen idegenben is, s eddigi sikereit újabbakkal gyarapítsa uj állásában. Szegzárdi szakaszparancsnokká Radványi Frigyes csendőrhadnagy neveztetett ki Veszprémből. Egyelőre helyettesül Laipczigh József tiszthelyettes rendeltetett Szegzárdra. rencsésen kimanövirozva a part mellett haladtam, mig végre egy alkalmas kis kikötőhelyet pillantottam meg. A partot. .. — Prosit! De folytasd csak barátom ! — szól a magát mindég jobban érző első tiszt. — Kedves öregem most már igazán nem tudom, hogy mit folytassak: az ivást-e, vagy pedig az elbeszélésemet? — Mind a kettőt! — Tehát — folytatja a sorhajó zászlós — a partot ellepte a hidegnek hiresztelt, lelkesen ünneplő közönség, melynek mindkét nemhez tartozó tagjai kendő lobogással és hurráh kiáltásokkal fogadták a kikötő idegen tengerészeket. Én a gőzcsónak kormányánál álltam, és a gépet beszüntetve, kiakartam a partra ugrani, midőn egy matróz a csónak ingadozása következtében megcsúszott és kezében levő csákánynyal arcomat megsebesítette. — Zsebkendőmet sebemre szorítva, partra szálltam, de alig tettem néhány lépést, midőn óriási bámulatomra egy bájos leányka közeledett felém — bizonyára látta könnyű megsebesülésemet — és reflektor fényű kék szemeit reám szegezve, részvétteljes hangon szólított meg : — Ugy-e bár, nagyon fáj ? És feleletet sem várva, puha kacsójával eltávolította arcomhoz szorított kezemet, hogy illatos kendőcskéjét jelentéktelen sebemre nyomhassa. Megbüvölve álltam egy helyben és némán hagytam a puha kezet arcomon végigsiklani . . . Ah, ki magyarázhatná meg a szerelem titokzatos utait ! Ah, ki határozhatná meg ennek ezernyi tulajdonságait! Büvereje kifürkészhetetlen, mint maga a mindenség és veszélyei oly elágazók, mint egy a szélrózsa minden irányába elvezető keresztut. Szivemben egy pillanat alatt eddig ismeretlen érzések támadtak, melyeknek a leányka mesebeli szépségétől elvakitva és nemes tettre valló cselekedetét félremagyarázva, egy néma, szenvedélyes ölelésben akartam kifejezést adni! És mi történt ? — Nos a kicsike a kebledre borult ! — Nem, hanem a kezében levő pálcikáját körmeimmel nagyon csípős érintkezésbe hozta, egy «szemtelent« kiáltott és elrohant . . . A bot minden gyöngédségtől ment érintése azonnal magamhoz téritett, hogy a titokzatos leányt kövessem. Édes vágygyal keblemben siettem utána és követtem utcáról-utcára, de a történtek után megszólitani nem mertem. Ah, az a pálcika nagyon is energikusan suhogott a levegőben ! Bájos alakja, apró lábai és kis fehér kezei, lebegő és mégis határozott mozgása kedves öntudatosságról tanúskodtak, gyönyörű kék szemei pe. dig boldogságomat látszottak megjósolni. Megigézve csüngött tekintetem ideális alakján és egy ellenállhatatlan erő vonzott feléje . . . Ah, csak egy szót, egy semmitmondó szócskát óhajtottam volna hallani a biborajkakról! De e szócska sokáig nem jött . . Azután megtörtént! Egy postahivatal ajtaját kinyitva, hirtelen eltűnt szemeim elől. Bátorságot vettem magamnak és beléptem a helyiségbe. Távirdásznő volt. .. . Ne fintorítsátok el az orraitokat uraim és ne alázzátok meg felületes Ítéleteitek által azt a nőt, aki becsületes munkájával keresi meg kenyerét! A nő, mig rongyos cipőben képes járni, tisztességes! A tisztességes, erényes nő pedig olyan, mint egy magasan álló feszület, melyre csak áhitattal lehet feltekinteni ! Mit nevettek! ? Igen is, szerintem a női erényesség megnemesiti az életfentartás minden tisztességes módját és az ideálizmusra sem lehet káros befolyással ! De a dologra visszatérve megjegyzem, hogy az angol postahivatalban nincsenek a hivatalnokok úgy «elrácsolva» mint másutt, hanem szabadon álló, egyszerű asztaloknál — melyek között a közönség sürög-forog — végzik munkájukat. Könnyű volt tehát a megközelítés. Midőn megpillantott édes mosoly lopódzott ajkaira és szemeiből a tavaszi nap enyhe sugarai csillogtak felém. Még most sem volt bátorságom megszólitani. Féltem. Ügyetlen is voltam és majdnem úgy éreztem magamat, mint ama napon, melyen a vállrojtokat vártam. . . De végre megkönyörült rajtam az ég és egy mentőgondolatot küldött számomra ! Hirtelen az asztalhoz léptem és egy sürgönylapot kértem, melyre szívem sugallatát követve a következőt írtam: «Nagysád! Önt látva elég volt egy perez, hogy ohárt állítsak fel bájos képének szivemben 1 Önt Isten vezette utamba, hogy keblemben egy uj életet fakasszon : az igaz szerelmet. Én szeretem Önt! Szándékom a legtisztességesebb és kész vagyok bármire. — Remélhetek?» Midőn átadtam neki a sürgönylapot csodálkozva tekintett reám és nevetve mondá : — De uram ezt nem továbbíthatom a pontos cim megadása nélkül! — Könyörgöm — mondám suttogva — ne továbbítsa, mert már a címzett kezében is van ! Olvassa el kisasszony e sorokat és legyen meg-
