Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-25 / 26. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE, 1899. junius 25. fontosságú közjogi intézkedés, mely állami önállóságunkból, állami függetlenségünkből folyik, benne is értetik tételes alkotmányunkban, de ily tisztán és világosan, kétségtelenné téve, még kifejezve nem volt. A közvélemény, alig számbavehető disz- szonancia nélkül, helyeselte Széli Kálmánnak ezt a garanciális törvényjavaslatát, melyet az ellenzék is elfogadott és helyeselt. Maguknak a gazdasági kérdéseknek rendezése, mely rendeleti utón történik, most már tisztán közgazdasági kérdés marad és tisztán közgazdasági kritika alá tartozik. Egyet azonban már ez a közjogi törvény biztosit, hogy ezeknek a rendeleteknek meg kell felelni az eddigi törvények szellemének, azok tehát törvényellenesek nem lehetnek. VÁRMEGYE. — Községjegyzői nyugdíjválasztmány junius hó 19-én Döry Pál alispán elnöklete alatt ülést tartott, melyen résztvettek : Erdős Gábor, dr. Kramolin Emil, Krisztinkovich János, Küknél Ferenc, Ludwigh József, Módly László, Simontsits Elemér és Lőrinczy József tb. főszámvevő, mint előadó. Az ülésen letárgyalt ügyek közül fölemlítjük, hogy Dicenty Pál kisvejkei segédjegyző és anyakönyvvezető helyettest a nyugdíjalap kötelékébe nem vették föl, mert javadalmazását az állampénztárból nyeri. Stollár József nagydoroghi aljegyző szolgálati idejét 1894. okt. 23-tól, jegyzői oklevelének keltétől állapították meg. Potyondy Ferenc volt értényi jegyzőt folyó évi junius 1-től évi 562 frt 50 krral nyugdíjazták. Szabó Mihály jegyzőnek nyugdíjazás iránti kérvényét pótlás végett visszaadták. Antal István paksi aljegyző özvegyének 450 frt végkielégítést szavaztak meg. — A megyei utakra, szükséges kőanyag beszerzése és szállítása Döry Pál alispán kezdeményezése folytán, az idén házilag fog kezeltetni; vármegyénk alispánja erre vonatkozólag a közigazgatási bizottsághoz tett előterjesztését a következőleg indokolta: «Mindenelőtt ezúttal is megjegyzem, hogy intézkedéseim czélját a tagadhatatlanul fontos social politikai és megyei közgazdasági érdekek támogatása, indító okát pedig a kedvezőtlen körülmények közé jutott közúti alapnak a közforgalmi érdekek veszélyeztetése nélkül most már nem tűrhető, égetően szükséges rendezése képezte. Ezen kettős érdek szolgálatában természetszerű feladatomnak tekintettem, hogy a legnagyobb megyei vállalatnak megosztása, illetve az eddig túlnyomó részben idegen kézbe jutott keresetnek s vállalkozói tekintélyes nyereségnek e vármegyéhez való kötésével útalapunknak elérhető legmagasabb megtakarítást, vármegyei bányánknak és munkásainknak rendes, s a jövőben is visszatérő állandó keresetet illetve foglalkozást biztosítsak. Feladatom megoldása, mint alább lesz szerencsém igazolni, nem maradt eredmény nélkül s bizton reményiem, hogy a vállalat lezárása csak fokozni fogja a már is tapasztalható érdeklődést s úgy a munkaadó vármegye, mint vállalkozó, megyebeli munkások kölcsönös megelégedését; az eredmény pedig indokolni fogja a fáradságos házikezelés létjogosultságát. Intézkedéseim kiinduló pontját a f. évben előirányzott fedanyagnak lehetőleg a megyebeli váraljai és nagymátiyoki bányatulajdonosoktól, való beszerzése képezte. Készséges és előnyösnek mondható ajánlataikra a forgalmi viszonyoknak megfe- lelőleg Kück és Mautner váraljai bányájában kbm. 1 frt 35 kr ár mellett 3734 □ m. tört kavics 5040 frt 90 kr értékben, a Nagy-mányoki bánya- társaságtól pedig kbm. 1 írt 90 kr ár mellett. 4156 Q tört kavics, 7896 frt 40 kr értékben volna szállítandó. A vármegye főszámvevője s a kir. ál- lamépitészeti hivatal főnöke közbenjötte mellett eszközölt számításaink szerint a vasúton szállítandó fedanyag szállítási költségei a rendes díjtételek mellett összesen 7158 frt 67 krt, a kezelési és kirakási költségek 761 frt 50 krt, felügyeleti és ellenőrzési költségek pedig 400 irtot tesznek ki. Legfőbb gondot, nem kevésbé fontos kérdésnek megoldása, a fuvaros vállalkozóknak megszerzése adott. E czélból a vállalat terjedelmének és általános feltételeinek közlése mellett a járási főszolgabirák utján pályázatot hirdettem s az összes megyebeli fuvarosokat szövetkezetek alakítására s szabályszerű ajánlataik beadására felhívtam. A külömböző járásokban alakult fuvaros szövetkezetektől összesen 34 ajánlat érkezett be. Legnagyobb érdeklődés a központi és tamásii járásokban mutatkozott, legcsekélyebb a dombóvári, éppen semmi a dunaföld- vári járásban. Ezen ajánlatok összehasonlításával s két szegzárdi szövetkezet megbízottjaival személyesen folytatott tárgyalásoknál kitűnt, hogy az összes fuvarozási vállalat 10.471 frt 01 kr értékben 6 szövetkezettel biztosítva van. Számításaink alkalmával nyert eredmények egybevetésére való tekintettel nem térhetek ki az elől, hogy a házikezelés mellett összesen 5784 frt 36 kr értékben a megye volt vállalkozójának Frank I. czégnek költségveté- sileg egybeállitott előirányzatból 11'/, °/0 árengedterheit elfeledte. Költekezett fényesen, mint a kinek a hivatal nobile officium, hogy fizetését borravalónak adja, ezt is a piccoló pincérnek. Előkelő külső, magasan nyílt homlok, korán kopaszodó fej, megkapó megjelenés, csengő hang, érdekes előadási képesség, okos beszéd, aristokratikus hajlon- gás, az «r» betű tört kiejtése, állandó divat stb., stb. És a nagyok, kizárólag csak a nagyok keresése. Soha nem látott ajtók nyilottak meg előtte. Szélhámosy Nándor divatba jött és csak ő jött divatba. A bálok és zsurok középpontja, a mamák «azanyos Nándi»-ja, a lányok «édes Szélhámosy »-ja, mamák és lányok álmodozó vágya. Hány titkos sóhaj, hány kéjes ábránd, mennyi meleg kézszori- tás, hány suttogás ! A papák törték utána magukat, hogy mikorra hivják vacsorára. A szalonok tárgya: Szélhámosy ezt mondta, Szélhámosy azt mondta, itt és ott mondta. Ma Birinek adott nachtot, tegnap Emminek, azelőtt Lórinak. Uralkodott egyedül és absolute. A kisebbek sóvárgó szemekkel kisérték útjait és voltak, a kik igy beszélték el sorsukat: «S.é hámosyval találkoztam, kezet fogott velem.» Aztán hónapok múltak el. A füleket titkos hangok, hallatlan hírek érintették. SzéLámosyt perük, árverezik ketten, nyolcán, ötvenen. Most vadonatúj szőnyegjeit, aztán zongoráját, aranysujtásos mentéjét viszik el. Aztán a hir elszállott mindenüvé. Elintézetlen affaire, becsületbeli tartozások garmadában, becsapott emberek X mennyisége, jajgató hitelezők, készfizető kezesek, elcsavart fejű lány, szomorkodó asszony, szökés egyedül és kora hajnalban, a végét pedig tetszik tudni : tizenötezer forint adósság és egy frakk. Ah, ez a frakk I . . . Tessék velem besétálni a fan'ázia világába. Egy ágról szakadt ember, a kinek régen elhomályosult öt ágú koronájához a sors oly könyörtelen volt, hogy nem adott hozzá nervust. Csak egy frakkot, egy örökké kivasalt frakkot, a mely a pihenésre szánt pár óra kivételével mind'g ott diszlett azon a nemes testen. Egy ágról szakadt ember, a ki gyermekkorában a szegénység fekete kenyerét ette es a hogy a vi!ágba lépett, feltárultak előtte soha át nem érzett, nem álmodott raffineált vágyak. És az élet készületlenül találta. Látta, hogy az idő már rég porral vonta be azt a nemesi címert, a mely őt előkelővé tehetné, ha nem lett volna hozzá oly méltatlanul goromba és hét darab helyett a szilvafák töménytelen sokaságával ajándékozza meg. De érezte, hogy a cimer mindent pótol, és a címert nem pótolja semmi sem. Feltárultak előtte eddigelé homályos képzetei, a melyeknek tudattá fejlődését oly rohamosan segítette elő az élet Már nem tudott szegény lenni és elégedett. Túlhajtott vágyai oda vonzották az előkelők táborába, a hol nem győzte, pedig szinte mohósággal élvezte az álmodott gyönyöröket. Hiszen oly szép ez az élet, a hol a gondot és a nyomort csak onnét ismerik, mert szórakoznak vele I És Szélhámosy nem tudott megállani a félúton ; vagyon nélkül vagyonra volt szüksége, mert hiányoznia nem volt szabad, — mert a hol megménynyel tett ajánlatát figyelemre ne méltassam s elfogadásra ne ajánljam, teszem ezt első sorban azért, mert az illető utaknak úgymint: a duna- földvár— előszállási, tolna—domborii, paks—kölesdi, tamási—darányi törv. hatósági utaknak, a tolnai vasúti állomáshoz vezető utaknak, a szegzárd— keselyüsi törv. közút végső szakaszának a szükséges fedanyaggal való ellátása, a kőbányáktól való nagy távolságuk miatt tetemes szállítási költségbe kerülne s ezzel szemben a vállalkozó Frank ezég előnyös ajánlatának elfogadása nagy megtakaritást jelent, másrészt pedig alkalmat óhajtok nyújtani, hogy a hosszú időn keresztül a vármegyében kifogástalanul működött vállalkozó ezég, vállalatának elnyerése reményében a vállalat megnyitása előtt már kiszállított kőanyagot értékesíthesse. Mindezen tételek összevonásával a fedanyag szükséglet teljes kiszállittása 37.512 frt 84 krba, tehát a költség- vetésileg előirányzott kiadásnál 7765 frt 76 krral olcsóbba kerül, a mely eredmény a Frank ezég állal 11 Va % tett ajánlatnál is 3302 frt 54. krral kedvezőbb.» A közigazgatási bizottság az alispán ezen kellőleg indokolt s általános helyesléssel találkozott előterjesztését egész terjedelmében elfogadta, felhatalmazta, hogy a bányatulajdonosokkal, a fuvaros vállalkozókkal és a Frank czéggel a szükséges szerződéseket kösse meg. — Hivatalvesztésre ítélt nyugdíjas nyugdiját végleg és mindenkorra elveszti. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1898. évi 2790 k. sz. elvi jelentőségű határozata.) — A legtöbb adót fizetők meghatalmazottjai. A m. kir. közigazgatási bíróság 1898. évi 2773. sz. elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy legtöbb adót fizető jogi személyek meghatalmazottjai olyan egyének is lehetnek, a kik nem az illető községben (rendezett tanácsú városban) laknak. — Államvasuti kalauz, mint közigazgatási hatósági közeggel szemben, hivatalos eljárása alatt használt sértő kifejezések elbírálása a közigazgatósági hatóság hatáskörébe tartozik. (M. kir. minisztertanács 1899. évi május hó 3-án hozott határozata.-- Erdei kihágási ügyben foganatosított ingó végrehajtásnál benyújtott igénykereset elbírálása a közigazgatósági hatóság hatáskörébe tartozik. (M. kir. minisztertanács 1899. január 18-án hozott határozata.) — Az ebtartó gazdák felelőssége. A m. kir. Curia büntető osztálya 1899. évi 9966. számú elvi jelentőségű ítéletében kimondotta, hogy mindenki, akár pusztai lakos, köteles ebeire akként ügyelni, hogy azok nappali időben senkinek életét vagy testi épségét ne veszélyeztessék. jelent, hódítani kellett. És az anyag keresés .útjáról belesüppedt az erkölcsi depressióba. Az a bántó elégedetlenség, a mely egykoron a magasba vonzotta, most belévitte a becsület csődjébe, a honnét immár egy lépés választja el attól a feneketlen ároktól, a hol összegyűl minden gyarló emberi piszok. — És nem kell hozzá jóstehetség, csak az események logikájának mérlegelése, hogy pár hónap múlva a züllés porában henteregjen, vagy egy jótékony golyó megmentse tőle a társadalmat. Most pedig hogy a morált kutatom, felelőssé teszem önt is, igen tisztelt publikum. Az egyént cselekvő akaratában meg nem gá- tolhátja senki sem. Ősi joga, hogy vágyait kifejlessze mindaddig, a mig belé nem ütköznek egy magasabb rendbe. De hol van a társadalom erkölcsi felelőssége, ha a vágyakat csak akkor bünteti, a mikor már összeütközött rendjével és nincs szava még akkor, a mikor a vágy még csak ez és semmi más? Az ostorozásnak nem itt kell kéz- dődnie, hanem azt a szabad szárnyára eresztett embert tanítania kell, beteg ambícióját gyógyítani, az élet küzdelmeivel megismertetni és a mikor az első lépést teszi a becstelenség lejtőjén, útjában megállítani. És ha valaki azt mondaná, hogy a társadalom nem gyámintézet, akkor a Szélhámosy tátongó mélysége szélén megállók és gondtalanul várom az időt, hogy mikor jön hozzánk egy ennél is kiválóbb ember.
