Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-28 / 22. szám

IX. évfolyam. 22 szám. Szegzárd, 1899. május 28. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár : Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 • — » Negyed évre . . I > 50 > Egy szám ára ... 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammor Vil­mos könyvkereskedése Szcgzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulujdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELT FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. üirdotések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak.'; Perczel Móric -f í’Sl v v-J M É ‘ • *.v / fi V A magyar szabadságharc egyik herosa dűlt ki az élők sorából ! A hazafias önfel­áldozás egyik halhatatlan hőse megtért pihenni dicső kortársai közé ! Gyászt, bánatot hagyott hátra a ma­gyar nemzet szivében, mert örökre elköltö­zött körünkből a nagy nemzeti küzdelem egyik glóriával körülövezett alakja. Már csak ketten maradtak életben a hős honvédsereg tábornokai; egyik viseg­rádi magányában várja az intést, mely őt is társai körébe szólítja, a másik — távol vi­lágrészben, a honvágy kínzó érzésével szi­vében gondol vissza a szabadságharc fé­nyes és gyászos napjaira; a harmadik: — Perczel Móric, most már csöndben, nyugod­tan várja a föltámadást! Férfi kora delén, lángoló honszeretet­tel, hazafias önfeláldozással, rettenthetlen bátorsággal állott az elszánt küzdők közé, hogy a magyar nemzet szabadságát, füg­getlenségét megvédje a támadás ellen. A belé oltott isteni szikra, vas akarat­erő és égő honszeretet avatta egyszerre hőssé az addig politikai pályán szereplő hazafit, de zsenialitásával a harc mezején is örökké emlékezetes érdemeket szerzett veszélybe döntött hazája iránt, s hálára kötelezte nemzetét. A történelem legragyogóbb lapjaira vannak följegyezve a szabadságharc alatt cdéit diadalai; hihetetlen rövid idő alatt seregeket teremtett a lelkesedés szent tü- zével, s a teljesen ujjonc honvédekkel egyik győzelmet a másik után aratta. Gyors elhatározás, hősi elszántság, a szent ügybe vetett erős bizalom vezették lépésről-lépésre; önzetlen lelkesedésének, tüzes temperamentumának lehet beszámítani még tévedéseit is. Egyéniségének ezen kiváló adományai tették oly népszerűvé a szabadságharc alatt honvédéi és az egész nemzet előtt. Rajongó szeretettel, tisztelettel övezték vitéz katonái, mert az önfeláldozó hazaszeretetben ő adott nekik legfényesebb példát a legvészesebb pillanatokban is. Egész élete küzdés, harc volt hazája boldogságáért. A 30-as évektől kezdve a közpályán a legtisztább lelkesedéssel küz­dött a liberális eszmék, a nemzctfölszabadi- tás megvalósításáért. Kitűnő tehetségével, fényes szónoki adományával megyénk szűk határain túl országos nevet szerzett magá­nak már a rendi országgyűléseken is. A nemzeti újjászületés dicső korszakának leg­nagyobb alakjai között foglalt helyet. Aztán a harc mezejére rohant s ott küzdött karddal a kezében a végső, szo­morú napokig hazája szabadságáért és füg­getlenségéért. A gyászos katasztrófa után 18 évig a száműzetés, a hontalanság keserveit és nél­külözéseit kellett elszenvednie hazájáért. Bejárta a külföldön a szenvedés kál­váriáját, midőn a rabigába döntött nemzet szenvedése kétszeres fájdalmat okozott a bizonytalan jövő miatt aggódó lelkének. A jobb napok derültével ismét vissza­tért hazájába, hol rajongó lelkesedéssel üd­vözölte őt a hálás nemzet, mely egyik leg­nagyobb fiát ünnepelte a hős tábornokban. Komáromtól Budáig és onnét Bonyhádig fényes diadalmenet volt hazatérése. A vi­szontlátás igaz örömével tért vissza ottho­nába, a honnan egykor kiindult rögös, de dicsőségteljes pályájára. A mi örömünk volt legbensőbb, a mi szeretetünk volt legmelegebb, mert első sor­ban a mi dicsőségünk, a mi büszkeségünk fűződött az ő babérral övezett alakjához. Itt is maradt köztünk drága élete utolsó lehelletéig. Köztünk élvezte a nyugalom, megelégedés csöndes napjait. Vármegyénk osztatlan szeretete, becsülése környezte tör­ténelmünk nagy alakját s gyöngéd figye­lemmel, aggódással kisértük életének min­den mozzanatát. Könnyes szemmel, megrendítő fájda­lommal álltunk ravatala körül, hogy örökre el kellett búcsúznunk attól a szívtől, mely utolsó dobbanásáig hazájának élt és szen­vedett. A nemzet hálája és áldása kisérte sír­jába, mely a késő utódok számára is a ka­tonai vitézségnek és a lángoló hazaszeretet­nek is egyik zarándokhelye lesz. A Perczel-család. Közli: SZÉKELY FEREKC. Vármegyénk kétszázados története teljesen össze van forrva a Perczel-család közszereplésével. Megyénk ezen legkiválóbb családja már a múlt szá­zad első felétől kezdve, folyton egy vagy több ki­tűnő taggal gazdagította a Perczel-nemzetség és a megye történelmét. Alispánok, követek, képviselők, két miniszter, főispán, magas rangú katonák, a szabadságharcban vezér szerepet játszó hazafiak kerültek ki a család­ból, úgy, hogy megyénk történelmének nincs egyet­len oly lapja, melyen a Perczelek kiváló szereplésé­ről meg ne kellene emlékeznünk. A család eredetéről és leszármazásáról azon­ban megyénk nagy közönsége csak igen csekély részben van alaposan tájékozva; azért a hős hon­védtábornok, Perczel Móric elhalálozása alkalmából szükségesnek tartjuk, hogy Nagy Iván hírneves csa­ládtörténelmi nagy munkája alapján megismertessük a nevezetes család eredetét. Térszüke miatt ezúttal csak a Perczel Móric leszármazási ágáról emléke­zünk meg. A család eredetéről és Magyarországban tör­tént letelepedéséről Nagy Iván munkájában követ­kező adatok olvashatók. A Perczel-család Németországból ered, hon­nan már a XVI. század második felében két egy testvér Perczel János és Dienes Magyarországban te­lepedlek meg ; amaz mint a főhadi élelmezési hiva­talnál alkalmazott, hű és serény szolgálatai folytán tes vérével Dienessel együtt 1582. május 2-án Bécs- ben Rudolf császártól római-német birodalmi cimer- levelet (Wappenbrief) nyert. Utóbb ugyancsak ők, nevezetesen János említett hivatalában, valamint a hadi fizető biztosságnál szerzett érdemeinél fogva, úgy testvére Dienes a komáromi vám és harmin- cadi hivatalnál mint ellenőr tett szolgálataik jutal­mául ugyancsak Rudolf császár és király által 1593. évi május hó 3-án Prágában kelt címeres oklevél­ben németországi nemesi, illetőleg — mint iratik — lovagi rendre emeltettek. E két testvér közöl Já­nosnak onokája Perczel Tamás már I. Lipóí király­tól 1697. május 27-én Bécsben kelt cimeres nemes levél ábal magyarországi nemességre emeltetett. Ta­másnak még két testvére volt: István és Mihály, kik miután a m kir. udvari kancellária előtt bizonyiták, hogy a föunebb említett Perczel Jánostól és Dienes- töl származtak, nem csak az 1593. évi német, ha­nem az 1697-ban Tamás nevére adott magyar ci­meres levelek megújítása mellett 1717. január 13-án Bécsben kelt cimeres nemeslevél által a magyar nemesség reájok is kiterjesztetett, mely nemes le­velet azonban testvérekkel Tamással együtt nyerték főleg azon érdemeiknél fogva, melyek szerint a közelebb múlt belső zavarok alkalmával több kár szenvedése mellett is hű szolgálatok által magokat kitüntették. Nevezett három testvértől, úgymint Ta­mástól, Istvántól és Mihálytól származik a Perczelek összes családja és pedig Tamástól a tulajdonképeni bonyhádi és veszprémi ág ; Mihálytól a fehérvári és komáromi ág; végre Istvántól a csallóközi és budai ág. * Perczel Mór honvédtábornok csa'ádi ágának leszármazása a következő : János 1582. és 1593. évek közti időben sze­repelt, utódjának neve Nagy Iván szerint ismeretlen. Ennek egyik fia volt Tamás 1697—1717-ig vesz­prémi adószedő, neje Eöry Zsuzsa; Tamás egyik fia volt József, s ő lett a Perczelek bonyhádi ágá­nak megalapítója és törzsatyja. Született 1699. ja­nuár 15-én. Jó sikerrel bevégezvén iskolai pályáját, már 1726. táján herceg Eszterházy ügyvédéül talál­Xja.p-u.rLls mai szálja, a. ÍO old.a.lra. terjed..

Next

/
Oldalképek
Tartalom